Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-24 / 1064. szám
1939 junius 24. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL I . . - . - - .1 Elmondja: Z. J. Testvérárulás E hasábokon több esetben megemlékeztünk már arról a testvérárulásról melyet az AFL szakszervezetek elkövetnek más szervezethez tartozó munkások ellen. Az utóbbi időben különösen sokszor megtörtént, hogy a CIO által proklamált sztrájkot nemcsak nem támogatták, hanem, tudatosan és nyíltan a munkáltatók mellé álltak és segítettek a munkáltatóknak a sztrájk letörésében. Az utóbbi napokban az automobil iparban ismét nyugtalanság van. A General Motors Corp. különböző városokban levő telepein nagyarányú munka- beszüntetések vannak és mivel az alkalmazott munkások két különböző szervezethez tartoznak a harc három irányú. A munkások egyrésze a United Automobil Workers szervezet azon részéhez tartozik amely a tél folyamán kivált a CIO-ból és a közelmúlt napokban ismét csatlakozott az AFL-hez, melyből pár évvel ezelőtt kivált. Ugyan ezen telepeken, amelyeken most az AFL-hez tartozó munkások is vannak és a CIO vezérek most pont olyan álláspontra helyezkedtek, mint az AFL vezérek szoktak és nemcsak nem szóllitották sztrájkba követőiket, hanem megtiltották azoknak a munkabeszüntetést és igy tudatosan sztrájktörő munkát végeznek. (Ezt tették az IWW ellen Lo- rainban — Szerk.) Különösen éles hangok fejlődtek ki Flinten a két szervezet tagjai között a Chevrolet és Fisher Body telepeken. A munkabeszüntetést a Homer Martin (AFL) frakció rendelte el és annak rendje és módja szerint a munkások tömeg picketelés alá vették a telepeket. A Thomas (CIO) frakció azonban nem vette figyelembe a sztrájkot és a rendőrség védelme alatt vonulnak át a picket vonalon, ezáltal lehetővé teszik a GMC-nek a telepek üzemben tartását. Misem természetesebb, minthogy a vállalatok igazgatósága a markába röhög, amig a munkások egymás fejét verik be és veletek együtt. Mi is a Szövetség gyermekei vagyunk és a Szövetség a mi gyermekünk is! De most már tőletek fog füg- geni Szövetségi tagok! Tőletek akik gondolkozni birtok. Mert mi benneteket mindig fórumnak ismertünk el, de bántóinkat, megrontóinkat, a ti diktátoraitokat, megkritizáltuk! És amikor a kritikát nem bírták el — hát megvetettük őket! Azoktól akiket mi elvteleneknek tartunk nem várunk el könyörüle- tet és nem kell a bocsánat kérés sem. Pereputtyostól, egyáltalán nem kellenek nekünk! Velük, mi nem alkuszunk! Veletek hajlandók vagyunk tárgyalni, beszélgetni. Meg kell nyíljon a Szövetség hivatalos lapja a szólás és sajtószabadság előtt! Utat kell egymást küldik a kórházba, mint már eddig is sokkal megtörtént. Hamár bekövetkezett az az egyáltalán nemkívánatos helyzet, hogy az egy bizonyos telepen dolgozó munkások két különböző frakcióra szakadtak, mert a vezéreik összemarakodtak a husosfazék körül, a különböző frakcióknak semmi körülmények között sem volna szabad ezt a harcot kihasználni a másik ellen, amikor aktuális harcra kerül a sor a munkáltató és munkások között. A CIO és AFL között semmi elvi kü- lömbség nincsen és a két frakció közötti harc csupán akörül forog, hogy Lewis, vagy Green, vagy közvetlenebbül; Martin vagy Thomas legyen a havi dij- jak kollektálója. Ilyen oktalan csetepatéval veszélyeztetni a munkások harcát a munkáltatók ellen nem más, mint a legaljasabb testvérárulás. Sajnálatos látvány, hogy az amerikai munkásságot még ma is fellehet használni ily aljas szándékú üzelmekhez eszközül. Mert nyilvánvaló, hogy az érdekelt munkások ezen az utón haladva csak veszíthetnek. Ebben a harcban elsősorban a munkáltatók nyernek, akik nagy megelégedéssel látják a munkások egymás elleni harcát. Ez esetben is, ha a CIO tagjai nem vállalkoznának a sztrájktőrésre, a munkáltatóknak százezreket kellene elkölteni sztrájktörők toborzására, akik, mint már számos esetben bebizonyult nem végeznek tényleges termelést és csak arra használják őket, hogy a picketvonalon át ki és bajárjanak. A CIO most nemcsak feleslegessé teszi, hogy ily haszontalan sztrájktörőket alkalmazzanak, hanem még a termelést is elvégzik, amire a sztrájktörők képtelenek. A munkatelepen kivül lehetnek a munkások között eltérések, akár elvi, vagy taktikai kérdésekben, de a munkatelepen és különösen bérharc idején a munkásságnak mint EGY embernek kell a csatasorba állni. A munkásságnak ki kell közösíteni soraikból azokat, akik az ily megmozdulásokat széthutörjön magának az alapszabályszerűen megszavazott rendkívüli konvenció. Meg kell tisztítani a Szövetséget attól a küktől, amely a forradalmi munkásmozgalom harcosainak kiszórásával, diktatórikus eszközökkel, jóhirnevét megtépázta és romlásba viszi! Törvényesen a polgári testületek New York és Ohio államokban örökre megbélyegezték a Szövetséget, hozott Ítéletükkel. E megbélyegzéssel vele já az a nemkevésbbé súlyos tény, hogy: Magyar-Amerika is megveti. Amig tehát nem késő, rajtatok múlik, hogy Magyar- Amerika megfellebezhetetlen Ítéletét meghiúsítsátok. Mert ne felejtsétek el, hogy: “az istenek malmai lassan őrölnek’’ — DE ŐRÖLNEK! zással veszélyeztetik, mert azok nem egyebek, mint agent provokátorok. Az AFL és CIO teljes vezérkara ily célt szolgál, amikor rendeleteikkel a munkásokat testvérárulásra kényszerítik. A fasizmus “győzelme” Spanyolországban Most, miután a “béke” helyreált Spanyolországban, lassanként nyilvánosságra kerülnek számokban, hogy a náci-fasizta diktátorok mily mértékben járultak hozzá a spanyol szabadságharc leveréséhez. A hírek szerint 70.000 olasz katonaság még egyelőre Spanyolországban marad a “rendre” felügyelni. Hogy mennyi volt a teljes szám egyelőre még bizonytalan, de a legmegbízhatóbb hírforrás szerint amely az olasz kormány hivatalos lapjában jelent meg. Olaszország több mint 100.000 katonát, 4.000 tank, teher és személy autót, 750 ágyút és 40.000 tonna muníciót szállitott Franconak. Az olasz hadügyminiszter Ci- ano kijelentése szerint az olasz repülőgépek 135,265 órát repültek a spanyol háború idején és 5,318 bombázásban vettek részt, Ugyancsak Ciano kijelentése szerint Olaszország már 1936 juüus 25-én — tehát pár nappal Franco felkelése után már csapatokat küldött Spanyolországba. Ugyancsak beszámolnak a hírek arról is, hogy náci Németország mily segítséget nyújtott Franconak. Egy héttel a háború kitörése után Hitler 80 repülőt küldött Franconak és 1936 novemberében már több mint 6.500 német katonaság volt Spanyolországban. A csapatszál- litások állandóan folyamatban voltak, mert Németország arra törekedett, hogy mennél több katonája nyerjen kiképzést a tényleges háborúban és a közel három évig tartó spanyol háborúban gyakran kicserélték a német katonákat. A “győzelem” hivatalos megünneplése után 8.000 német katonát szállítottak vissza náciországba. A háború első heteiben a német repülőgépek nagy szolgálatot tettek a fasizta Franconak úgy a csapatszállitásoknál, mint a megtámadott városok bombázásánál. Két hét alatt több mint 15.000 marokkói katonát szállítottak repülőgépen Afrikából Spanyolországba, valamint nagymenyiségü gépfegyvereket, ágyút és muníciót. Hat hét leforgása alatt, amikor a baszk városokat és hegyeket bombázták a német repülők 2,- 500 tonna bombát és 1,130.000 sor gépfegyver golyót lőttek ki az áldozatokra. Ezen számok csak hevenyében összeszedett képet reprezentálnak. Ha majd a késői történetírók teljes statisztikát készítenek, akkor fog kitűnni, hogy a spanyol szabadságharcot nagymértékben Hitler és Mussolini zsoldosai verték le. A vakvezérek A Munkás Betegsegélyző Szövetség vakvezéreinek annyira fejükbe szállt a dicsőség, hogy határt nem ismerve vagdalódz- nak jobbra, balra. Osztályokat és egyes tagokat rendszabályoznak, az előttük térdet nem hajtókát egyszerűen minden tárgyalás, vagy kihallgatás nélkül kizárják, az ilyen basáskodás elleni tiltakozás felett “napirendre térnek” de ugyanakkor a nekik tetsző leveleket nemcsak a jegyzőkönyvbe részesítik elismerésbe, hanem még az “összetartásban” is helyet adnak ilyen leveleknek. Nem hisszük, hogy volt még rá példa, hogy egy munkásintézményben a jogtiprások ily mértéket értek volna el a központi vezetőség részéről, mint az utóbbi években, de különösen az elmúlt évi májusi konvenció óta a Munkás Betegsegélyző Szövetségben. Ezek a vakvezérek úgy vélekednek, hogy a be- tegsegélyzőben a tagságnak csak kötelezettségei vannak, de a jogok csak a titkár (központi) és elnök urakat illetik meg. Azt hiszik, hogy ha — és sajnos ebben a tagság egyrésze is egyetért velük — a betegsegélyeket és haláleseti járulékokat kifizetik, akkor a tagság mindent megkapott, ami nekik jár. A Szövetség ügyeibe beleszólást ők nem tűrnek és ha valaki mégis megkísérelné azt, annak, vagy azoknak pusztulni kell a Szövetségből. Az “összetartás” hónapok óta tömve van alávaló lóditá- sokkal azok ellen, akik a Szövetségnek minden időben az építői és védelmezői voltak. Hogy ezek ma az ellenzék soraiban vannak az csak természetes, mert hiszen minden időben ezek törődtek a Szövetség életével és ezek látták meg a Szövetséget alapjában támadó férgeket és ezek léptek a porondra, hogy most is megvédelmezzék azt, mint a múltban a kártékony férgek ellen. De amig a múltban a külső ellenségeket a tagság nagyrésze könnyen felismerte és segített azokat kiirtani, addig ma a Szövetség belső ellenségei tűnnek fel “védelmezőknek” és kedvező pozíciójuk révén módjukban van annak fizikai, financiális és szellemi eszközeit felhasználni a tagság félrevezetésére. Ezt teszik a központi titkár és elnök urak, a dróton rángatható intéző bizottság hozzájárulásával. Egyet meg kell érteni a Szövetség tagságának és pedig azt, hogy a Szövetség osztálytudatos tagságának a MBSz. nemcsak betegsegélyt és temetési költséget fizető intézmény, hanem ezen kötelezettségek mellett annak más fontos társadalmi hivatása is van. Ezen több mint három évtizedes munkásintézményt nem lehet csak úgy egyszerűen kisajátítani a központi diktátoroknak, hogy abból egy reakciós, munkásellenes intézményt formáljanak, amelyet aztán ők örökidőkre a karmaik között tarthatnak. A Szövetség tagsága nem olyan anyagból van gyúrva, akik a zsarnokság előtt meghajolnak. Kizárhatnak tizeket, vagy százakat, amig a “hatalom” a kezükben van, de a kizárt százaknak a helyét újabb százak fogják elfoglalni és harcolni fognak jogaikért, amig az igazság győzedelmeskedni fog. Az elnyomottak haragja már sokkal hatalmasabbnak hitt zsarnokokat is megsemmisített, mint a MBSz vakvezérei. Az ő zsarnokságuk sem örökidőkig tartó.
