Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-01-21 / 1042. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 január 21. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: 17 gy évre ....................... $2.00 One Year____________$2.00 rélévTe ____ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám «ca -------- 5c Single Copy-------------------5c Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders --------- 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seer,id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Törvénytelen sztrájkok, törvényes kizsákmányolás Az utóbbi hetekben, mind gyakrabban találkozunk a nagy kapitalista napilapok hasábjain olyan cikkekkel, melyekben arról számolnak be, hogy itt — vagy ott, milyen testületek, nagynevű politikusok nyilatkoztak, az ülősztrájk törvénytelenségéről. A chicagói ügyvédi kamara memorandumot adott nyilvánosságra, melyben — szakértői — véleményt nyilvánít arról, hogy milyen Írott törvényeket sértenek azok, akik az ülősztrájk eszközéhez nyúlnak. Murphy, bukott michigani kormányzó is, mint mondják megtörte a kínos hallgatást és ő maga kérte a Szenátus albizottságától a maga elleni vizsgálatot, melyben a tőkéslapok egybehangzó kommentárjai értemében, a fiinti ülősztrájk leszerelésénél elsősorban a munkáltatók érdekében járt el, amiért Alfréd Sloan Jr. General Motors elnök, valamint Henry Ford és a ford- munkások hóhéra Bennett is egybehangzó levelekben fejezték ki dicséretüket és hódolatukat. Murphy volt kormányzó szerint, akinek igazságügyi miniszterré nevezése már befejezett tény, s csupán formalitások miatt késik, ő győzte meg John L. Lewist, valamint Homer Martint is arról, hogy a CIO-nak szakítania kell az ülősztrájk veszedelmes fegyverének használatával. Semmi kétségünk az irányban, hogy a két említett munkásvezérnek meggyőzése Murphy javára billenti a súlyt és kiköszörüli azt a csorbát, mely nimbuszát, a kormányzói szegreakasz- tással érte. Az iránt sincsen kételyünk, hogy Lewis-Martin, Green és társai, készek a törvényes magyarázatokat elfogadni és belekapcsolódanak abban a kórusba, mely kimondja az ülősztrájkokra a törvénytelen szentenciát. Mikor e cikkeket olvassuk és róluk írunk, félig hunyott szemeinket a régmúlt történelem lapjaiba furjuk és gondolataink eljut azokba az időkbe, amikor minden sztrájk, sőt még a munkások szervezkedése is olyan kezelést kapott, melyhez a rabló- gyilkosokkal való bánásmód, szinte gyönge aktusa volt a kibontakozó kapitalista társadalomnak. Vagy tizenöt évvel ezelőtt, az azóta poraiban rohadozó Gom- pers Samu, akinek Lewis is Green is és a kettőn keresztül Martin is méltó tanítványa és iskola követője, TÖRVÉNYTELENNEK minősitette a vasúti mühelymunkások sztrájkját és az American Federation of Labor, minden aparátusát, teljes súlyát latba vetette a “törvénytelen sztrájk” letörésére. Az itt kiragadott néhány példa talán elégséges annak bizonyítására, hogy az ügyvédek, politikusok és szakszervezeti vezérek, egyhuron pendülnek és egyformán bírálják a sztrájkot, legyen az törvényes, — törvénytelen, álló, ülő, vagy fekvő. A sztrájk, a munkások természetadta fegyvere, munkaerejük tudatos megvonása attól a társadalomtól, mely munkájuk fejében, még a legszükségesebb megélhetést sem biztosítja. Lázadás a munkáltatók ellen, kik törvényadta jogaiknál fogva, olyan törvényes kizsákmányolást űznek, amely helyett harcot, nélkülözést, börtönt, gvilkot s ha kell még a halált is inkább választják a robotosok, mintsem tovább tűrjék az éhezést, nélkülözést és megaláztatást. Az engedélyezett, vagy “törvényes” sztrájk, ha a munkásvezérek jóváhagyják, rendszerint a munkáltatók ijesztésére szolgál, hogy mielőbb megkössék a szerződéseket a munkásvezérekkel zárt ajtók mögött. De az olyan sztrájkok, melyeket a munkások kezdeményeznek, a munkások határoznak el és vezetnek le, csakúgy hiányoznak a szakszervezeti szótárból, mint a politikai törvénykönyvekből. Az ülősztrájk sem uj harcieszköz, nem is a CIO találta azt ki. Gyakran alkalmazták más országokban is, de egyike azon harcieszközöknek .amelyet az IWW egészen korai irodalmában, mint a “munkán való sztrájkot” ismertünk meg. A sajátos amerikai viszonyok ezer és egy példát mutattak és mutatnak ma is arra, hogy a tőkések nem tűrnek beavatkozást, a közöttük és munkásaik között felmerülő vitás kérdésekben. DIREKT szeretik ezt az ügyet kezelni és kezelték is úgy, hogy arról koldultak a kevésbé felkészült, vagy helytelenül szervezett munkások. Az ülősztrájk, általában a tőkések által igy “kezelt” sztrájkokban érlelődött ki. Felismerése annak, hogy a fellázadt munkásság önelhatározásából megüritett munkahelyeit, a munkáltatók sztrájktörőkkel töltik meg. Az ülősztrájk ellenszere, mégpedig hathatós orvossága annak a taktikának, melyet a tőkések alkalmaztak, úgy a “törvényes, mint a törvénytelennek minősített” harcokkal szemben. Az amerikai szakszervezetek úgy épültek és úgy funkcionálnak, hogy a tagságuk cselekvési joga — ha ilyesmiről még beszélnünk szabad — a minimumra zsugorodjék és ezzel szemben a vezéreknek korlátlan legyen a hatalma. A CIO sem kivétel ez alól, sőt, hogy úgy mondjuk, a korlátlan vezéri hatalomnak egyik iskolapéldánya. Nem meglepő tehát, hanem inkább egy természetes folyamat az, hogy a munkások közvetlen cselekvési joga és a leghathatósabb taktikák alkalmazása, csókolván bűn számba megy a CIO-nál, mint az AFofL-nél, mint Murphy kormányzónál — pardon — Igazságügyminiszternél, mint a chicagói ügyvédi kamaránál. Nem is méltatlankodunk mi amiatt, hogy ez igy van, hogy ezek az urak ilyen együttesben találkoznak. így a helyes . . . Az IWW elviálláspontja értelmében, minden sztrájk igazolt és a tőkéstársadalom törvényes paragrafusai szerint, minden sztrájk törvénytelen. így volt ez a múltban, s a mai viszonyok között ,a tőkés termelési rendszer tehetetlen vergődése mellett, mindinkább igy lesz. Nem várjuk el a kapitalista társadalomtól, fenntartóitól és csatlósaitól a sztrájkok törvényes elismerését, aminthogy nem várjuk el a bérrendszer, a kizsákmányolás, a magántulajdon rendszer megdöntésének törvényesitését sem. Hiszen éppen itt van az az éles vonal, amely a társadalom két osztályát megkülönbözteti egymástól elválasztja és egymással szembe állítja. A kapitalista társadalom a sztrájkot csakúgy nem hajlandó törvényesnek elismerni, amint hogy nem hajlandó saját rendszere megdöntéséhez, törvényesen szabadalmat adni. A társadalmi viszony, a munkásosztály és tőkésosztály egymáshoz való viszonyát az erő szabja meg, dönti el és nem a törvény! Amig a tőkésosztály szervezett erejével fel nem ér a munkásosztály szervezett ereje, minden társadalmi törvényt a tőkések szerkesztetnek, magyaráztatnak és érvényesíttetnek. De ha a munkásosztály olyan erőre tesz szert és ami a fő öntudatosan használni is meri, hogy a tőkés törvényeket kétségessé teszi, mégis fogja tudni azokat semmisíteni. Amig a munkásság erejével arra sem képes, hogy saját sztrájkjait elismertesse, törvényesítse, népbolonditók azok, akik a társadalmat átváltoztató erő generálásához képesnek tartják. Ilyen népbolonditók azok a szakszervezeti vezérek is, akik elhitetni szeretnék a szakszervezetben tömöritett munkásokkal, hogy az is szervezett erőt jelent, ha a szervezetek fölött a vezérek rendelkeznek csupán. De tudatlan politikusok azok is, akik a történelmi példák garmadáját figyelmen kívül hagyják és arról fecsegnek, hogy mi a törvényes, mi a törvénytelen az olyan eszközök közül, amelyeket a munkásság használni akar, ha mer? A munkásosztály számbeli erejével és helyes szervezkedésével, törvényt alkot, dönt, ha úgy akarja. Az IWW azért és abban is különbözik minden más szervezettől, mert a munkásság szabad cselekvése és szervezett erejének megnyilvánitása elé sem nem akar, sem nem tűr gátemelést. S ha az amerikai munkásság megunja a nevében való fecsegést és a cselekvés terére lép? nemcsak a sztrájkot és ülősztrájkot fogja törvényesíteni, de törvénvteleniteni fogja azt a rendszert is, mely lehetővé teszi, hogy egy maroknyi embercsoport, mun- kátlan parazita, henye életet élhessen szorgalmas népmilliók rovására! Törvény az erő — Erő a törvény . . . ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szaks tervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL
