Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-01-21 / 1042. szám
1939 január 21 BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. “Igazságszolgáltatás” a Kapitalista Társadalomban. Az elmúlt napokban a hírszolgáltató vállalatok és eszközök az egész világon egymással versengve igyekeztek Tom Mooney szabadonbocsájtását hírül adni. Nincs aziránt kétség, hogy a kapitalista hírszolgáltató vállalatok ezen kérdést is, mint minden mást, csak mint “szenzációt” kezelték és ezen örvendetes eseménynek csak azok örvendtek igazán, akik közel negyed századon át harcoltak és küzdöttek Mooney szabadonbo- csájtásáért: az osztálytudatos munkások. Huszonkét éves szakadatlan harc fűződik Mooney ügyéhez Hogy Mooney szabadonbocsáj- tása ezen harcnak az eredménye-e, vagy pedig más körülmények is hozzá járultak, későbbi időre tartozik. De kétségtelen az, hogy California államban 44 év óta most először sikerült a demokrata pártnak megragadni a kormányzói hivatalt és Olson kormányzónak a választási programjában volt, hogy megválasztása esetén első teendője lesz Mooney szabadonbocsáj- tása. Nem lehetetlen tehát, hogy a demokratákat a Mooney ügy juttata győzelemre Calif ormában. Hogy Mooney bűnös volt az ellene emelt vádban, azt ma már csak a legreakciósabb, a legelfogultabb emberek állítják. Ha a legkisebb kétely is felmerült volna Mooney ártatalansá- ga ellen, Olson kormányzó sem cselekedett volna másként, mint elődei. Mert a Mooney ügy öt kormányzó előtt volt californiá- ban, de a négy előbbinek nem volt bátorsága szembe szállni a kapitalista osztállyal, bár kétségtelen, hogy előttük is éppen oly tisztán állt az ügy, mint Olson előtt. Mooney ártatlanságát misem bizonyíthatja jobban, mint a következő adatok: a tárgyalást vezető biró — Franklin Griffin és az államügyész assisten- se — James F. Brennen elismerték, hogy Mooneyt összeesküvés alapján ítélték el. Két korona tanú, John McDonald és Estelle Smith később beismerték, hogy hamisan esküdtek. Az esküdtszék hat tagja — kik Mooneyt elitélték — nyilatkoztak, hogy véleményük szerint Mooney ártatlan és szabadsága visszaadását ajánlották. De ha mindezek “feltevésnek” minősítetnének, szolgáljanak megdönthetetlen bizonyítékul azon fénykép felvételek, melyek a preperedness parádé alkalmával készültek. Ezek szerint Mooney és felesége egy több emeletes épület tetején voltak délután 2 óra négy perckor ,amely épület jóval több mint egy milera volt a robbanás helyétől — pontosan 6.088 lábnyira — és a robbanás 2 óra hat perckor történt. Ugyan azon a fényképen, amelyen Mo- oneyék láthatók a szemben lévő épület órája is látható és a 2 óra 4 percet az az óra mutatja. Tehát a fénykép felvétel és a robbanás között két perc idő van és ezszerint fizikai lehetetlenség lett volna Mooneynak két perc alatt több mint egy milet menni, amikor az ucca olyan tömött volt, hogy mozdulni is alig lehetett. Mint ismeretes, Mooneyt a tárgyaláson halálra Ítélték. A kivégzés nem történt meg, de ha a kapitalista osztály akarata érvényesült volna, Mooney 22 éve halott lett volna, dacára, hogy ártatalansága a napnál világosabb. Mindent megmagyaráz azonban a kapitalista osztály elvetemültsége, ha tudjuk azt, hogy Mooney militáns munkás szervező volt és éppen a robbanás idején a san franciscoi villamos vasúti alkalmazottak sztrájk előtt állottak- amely sztrájknak Mooney volt a szervezője. A munkásosztály érdekében kifejtett tevékenysége volt az igazi ok, amiért elakarták őt tenni és a bombarobbanás csak ürügy volt a kapitalista osztálynak. Az “igazságszolgáltatás” csinál ily tévedéseket gyakran, pedig sok esetben ember, vagy emberek életéről van szó. Csak a közelmúlt napokban derült ki, egy “gyilkosról”, hogy ártatlan, miután már 12 évet töltött a börtönben. Alexander Ripan michigan államban 1920-ban került a törvényszék elé azon vád alapján, hogy meggyilkolta a szomszédját. Kilenc évet töltött a jacksoni fegyházban, mikor sikerült neki megszökni. Szökése után East Chicagóban telepedett le, megnősült és nyitót tégy cipő javító üzletet. Évekig köztiszteletben álló polgára volt a városnak, mig végre pár évvel ezelőtt nyomára akadtak a hatóságok és vissza vitték a börtönbe. Az újból való elfogatása után a hatóságok ismét átvizsgálták az ellene felhasznált bizonyítékokat és a ballistic szakértő a mai modern műszerek segítségével megállapította, hogy a golyó, melyet a meggyilkolt ember testében találtak, egyáltalán nem a Ripánnál talált revolverből lett kilőve. “Sajnálattal” állapítják meg, hogy Ripán ártatlan, miután már 12 évet töltött a börtönben olyan “bűnért” melyet soha el nem követett. De vannak helyrehozhatatlan tévedések is, melyek emberek életét követelték. Vegyük pl. Saccó és Vanzetti esetét. Sacco és Vanzettit azzal vádolták, hogy egy cipőgyári pénztárnokot meggyilkoltak rablási szándékból. Sacco és Venzettit gyilkosság vádja alapján halálra ítélték. Pedig éppen úgy mint, Mooney esetében, mindenki megvan győződve, hogy a két olasz származású anarchista ártatlan volt az ellene emelt vádban. Osztálytudatos munkások voltak és agilis szervezői munkát végeztek a new englandi ipari városokban. Ez volt a megbocsáthatatlan bűn a kapitalista osztály szemében. Sacco és Vanzetti pőre és fel- lebezések hét évig húzódtak. De végre mégis a kapitalista osztály került ki győztesen és Sacco és Vanzettit kivégezték Ha majd egykor módunkban lesz a Sacco és Vanzetti ellen használt “bizonyítékok” átvizsgálása: ha majd elfogulatlan emberek vizsgálják felül ezen “bizonyítékokat” be fog bizonyulni, — amit mi ma is biztosan tudunk — hogy Sacco és Vanzetti ártatlan volt abban a vádban, melyet ellenük felhasználtak. De, feltámasztani már nem lehet lesz őket. A fentiekhez hasonló körülmények között halt meg Joe Hill, South Lake Cityben. Joe Hill szintén agilis munkás szervező volt és költő, akinek dalait és verseit az egész világ munkásmozgalmában ismerik és dalolják, Hill Svédországból vándorolt Amerikába .miután évekig mint hajómunkás dolgozott a különböző kontinensek között közlekedő hajókon. A szárazföldön sem volt Hill tétlen hanem mint az IWW szervezője általánosan ismert volt a középnyugat és nyugaton. Mint szónok és szervező, utánozhatatlan volt, amellett, hogy egyike volt a legjelesebb proletár poétának. Ez természetesen fúrta az oldalát a kapitalistáknak és ha nem volt ok, csináltak, hogy eltehessék láb alól. Úgy történt, hogy egy sarki boltost South Lake Cityben egy reggelen lőtt sebbel meggyilkolva találták. A gyilkossággal Hillt vádoták meg és bár semmi elfogadható bizonyíték nem volt ellene mégis halálra Ítélték és az ítéletet végre is hajtották. Akkor és ma sem kétséges, hogy ártatlan azon vádban, melynek alapján kivégezték, de feltámasztani már őt sem lehet. Ezek és sok más mártírokért a rendszer a felelős. Amig a kapitalista rendszer létezni fog, még sok ily eset fog előfordulni és sajnos sok esetben már reperálni sem lehet az utókornak, amit az elődök elkövettek. Az elnyomó osztály minden eszközt felhasznál, hogy megfélemlítse és megbosszulja azokat, akik a kapitalista osztály ellen vétenek. A munkásosztály hivatása, hogy ezen igazságtalanságoknak véget vessen. A nácik “érdeme” Szóval és írásban sok szó esik ma a fasizmus-nácizmusról. De mint minden rossznak akadnak követői és védelmezői, agy ennek a rákfenének is és sokan Hitler érdemének minősitik, hogy Németországban nincs munkanélküliség. Mig az úgynevezett “demokratikus” országokban az összlakosság 10 százaléka, vagy az ipari munkásság 25 százaléka állandóan munkanélkül van, addig Németországban a jelentések szerint munkás hiány van. Nézzük csak meg, hogyan szüntette meg Hitler a munka- nélküliséget ? Elsősorban a 70 millió Hitler alattvalóból legkevesebb egy millió internáló táborokban van Ezreket meggyilkoltak meggyőződésük, fajuk, vagy gondolkodásuk következtében. Németország legnagyobb ipara az ágyú, fegyver és lőszer — szóval a gyilkoló eszközök — gyártása. A modern háborúhoz utak is kellenek és náciországban százezrek az útépítéseknél vannak foglalkoztatva, mig milliók gyilkoló eszközöket gyártanak. Mindezekhöz munkásokra van szükség és mivel a német munkásság önként nem volt hajlandó bevonulni, kényszert alkalmaztak velük szemben. A német munkásság 75 százaléka kényszer munkán dolgozik és semmi beleszólásuk abba, hogy milyen viszonyok mellett, milyen bérekért. Ezt a kormány állapítja meg, de abban egészen bizonyosak vagyunk, hogy egyetlen amerikai munkás sem kívánkozik oly viszonyok között dolgozni, mint a német munkások ma dolgoznak. De azért bizony találkozunk sok amerikai munkással, aki arra hivatkozik, hogy Hitler megszüntette a munkanélküliséget, és ezt érdemnek tartják. Sokan úgy vélekednek, hogy szívesen fogadnák Hitler rendszerét itt is, ha a munkanélküliség megszűnne. És mi állítjuk, hogy ha az amerikai munkásság hajlandó a németországihoz hasonló viszonyok között dolgozni, akkor tényleg itt is megszűnik a munkanélküliség. Sőt a kapitalistáink azért sírnak Ha az amerikai munkásság hajlandó magát átengedni a kapitalisták kívánságának, akkor rövid időn belül megfog szűnni a munka- nélküliség. Itt is elkezdik a gyilkoló eszközök gyártását, utak építését stb. 10 centes órabéreket és 14 órái napi munkaidő mellett, gyakrabban megismétlődnek a háborúk, hogy a felesleges munkarőn tultegyenek, akik esetleg nem fognak dolgozva éhen dögleni. A kapitalisták éppen ilyen rendszert óhajtanak és majd megtalálják a módját, hogy a feleslegen tultegyenek. És azok a munkások, akik ily rendszer után sóhajtoznak, tényleg nem is érdemelnek mást. Akik lusták, vagy gyávák harcolni egy szebb jövőért ,azok a kerékkötői a munkásmozgalom előhala- dásának. Ha ilyen munkásoktól fügne a munkáosztály jövője, siralmas jövőnek néznénk eléje. MIKE LINDWAYÉRT Clevelandban, a Draper gyár szervezett IWW munkásai, úgy kezdték az uj esztendőt, hogy maguk között gyűjtést rendeztek, mely 17 dollárt eredményezett Mrs. Lindway javára. A szolidaritásnak követendő példája ez. Ne marad jón magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
