Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-10 / 1062. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 junius 10. ÜZENET EGY DENUNCIÁNSNAK TÁRCÁI LAJOS, FELJELENTÉSSEL FENYEGETI A BÉRMUNKÁS MUNKATÁRSÁT A részeges Siket Sándor a polgári biróságnál keres elégtételt. Sok egyébb elfoglaltságunk miatt, nem jutott időnk az elmúlt héten arra, hogy érdemlegesen foglalkozhattunk volna azokkal a sok szemtelenségekkel és szemérmetlenségekkel, amelyeket a Munkás Betegsegélyző Szövetség elvetemült tisztikarának, a hozzájuk illő szövetségese, Tarcai-Trebits Lajos elkövetett az ő szemétlapjának hasábjain. Ezt a förtelmes embert, mi' komolyan úgyszólván sohasem vettük. Ha időközönként ronda személyével foglalkoztunk lapunk érdemes és jobb dolgokra érdemes — hasábjain, akkor sem miatta, hanem inkább azok miatt a szerencsétlenek miatt tettük, akiket ideiglenesen sikerült neki hálójába fogni. Ilyenkor emberi kötelességérzettől hajtva, kísérletet tettünk bajba került embertársaink megmentésére, ami a színtiszta forradalmi munkák végzése mellett nemcsak megengedhető cselekedett, de kötelességszerü feladatunk is volt. Volt idő, amikor “szellemi leprásnak” keresztelte egyik igen érdemes munkástársunk, aki Tárcáit még abból az időből JÓL ISMERTE, mikor a “Szocialista Pártban” tömörült magyarokat boldogitgatta az Előre napilap hasábjain. Volt idő, amikor Tarcai-Tre- bics, még IWW-istákat is beugratott Clevelandon egy olyan — azóta régen bedöglött — vállalkozás támogatásához, amely szennyes lapját, örökös ingyenlakbérhez juttathatta volna, a Nemzeti Terem magvásárlása utján. Tárcái alapos leleplezése, tervének ravasz feltárása, hamarosan kiábrándította annak idején a beugratottakat és a jóa- karatu emberek támogatása nélkül e terv lekerült napirendről. Egy füstre lehetetlenség volna azt a sok fortéimét felsorolni, amihez egy jótollu iró képességeire, türelmének megfeszítésére és az olyan beavatottakkal való összeköttetésre volna szüksége, akik ezt a varangyot pálfordulásainál és tízeiméinél közelebbről ismerték. A kiskaliberű szélhámosoknak ez a szobormintája, kevés alkalommal keresztezte e sorok Írójának útját. De a találkozásnál csak megerősítette azt az erős undort, mely erősbödött minden útkereszteződésnél. Érdemlegesebb találkozónk akkor volt, amikor a magunk súlyát latba tettük, hogy a Kovács Ernő-Tarcai Lajos vitában elhangozzék az a jólkiérdemelt pofon, amelyért tudtuk, hogy a mindenre képes Tárcái soha megbocsátani nem fog és aminek mi csak örülhettünk. A magyarajku IWW-isták jól emlékeznek arra az időre, amikor az 1937-es konvención határozott utasítást adtak a lapbizottságnak és a szerkesztőnek, annak a csorbának kiköszörülésére, amelyet mozgalmunk egyik legérdemesebb tagján, egy felelőtlen száj miatt Tárcái az ő lapján keresztül a nyilvánosság előtt elkövetett. A Kovács-Tarcai vita megadta részünkre az elégtételhez az alkalmat, amit mi habozás nélkül megragadtunk és Tárcáit, mint szélhámost és Hitler- Horthy talpnyalót, mint FAJZSIDÓT és ANTISZEMITÁT egy személyben segítettünk elítélni, A SAJÁT MAGA ÁLTAL LERENDEZETT VITÁJÁN. Tény az, hogy Kovács Ernő, közel tiz esztendeig ide-oda hányódó harcos proletár életében is fordulót jelentett ez az esemény és utána lecsatlakozott az IWW mozgalomhoz, hogy saját lelkiismeretének és kiérlelődött elvi meggyőződésének eleget tegyen, a harcos munkásmozgalomhoz való csatlakozással. A bosszútól lihegő Tárcái nem sokáig váratott magára. Kapóra jött a felkínált cimbo- ráskodás a Somlóékkal és miután az elégtételt az utón össze- lehett kapcsolni a HASZNOSSAL . . . ronda lapját, már az elmúlt év májusában, ott láttuk a Munkás Betegsegélyző Szövetség konvenciós asztalán. A lapokat direkt az east pitts- burghi központhoz küldte és SIKET SÁNDOR OSZTOGATTA KI. Ha ez a cselekmény idézte volna elő a tökrészegséget Siketnél, talán mégis lehetne neki bocsátani. De ki tudja? Az igy megteremtett szövetség (nemcsak a betegsegélyzőt értjük) az idők folyamán mindjobban erősödött és ez a mindenkit olcsón kiszolgáló renegát, állandóan lövöldözte vaktöltényeit, amit komolyan nem vettünk, de néha napján visszakentünk neki egy egy lapos ütéssel. Gyakorlati tapasztalatunk és Tárcái szégyenteljes múltja egyaránt igazolja, hogy az öreg Trebics, Lajosra keresztelt fiának nincsen olyan aljas szolgálat, amelynél még aljasabbra kapható nem volna, ha az érdeke úgy kívánja. Ahogyan mint “szocialista” kiszolgálta a Károlyi féle mozgalmat és kiszolgáltatta PÉNZÉRT a magyar szocialistákat; ahogy szemrebbenés nélkül szolgálatra készen lejelentkezett a háború alatt a “Szabadságéknál” és kiszolgálta a Cserna-Baracs hüségliga mozgalmat; ahogyan ugrált a kommunistákhoz és onnan visz- sza a demokratákhoz, onnan vissza a kommunistákhoz és a republikánusokhoz és — tán ő sem tudná elmondani, hogy hová — olyan kutyahüségü szol- galelküséggel feküdt alá Som- lóéknak, hogy bosszútól lihegő porhüvelyének töméséhez még egy alkoholtól felőrölt siketet is hálójába kerítve BECSÜLETKERESŐ felfedező útra induljon el a clevelandi polgári bíróságra. Semmi, de a világon semmi kifogásunk nekünk az ellen nincsen, hogy Trebics-Tarcai, Si- ket-Somlóék a polgári bíróságon keresik azt a józansági és erkölcsi okmányt, amelyre nagy szükségük van. De azt sem kifogásoljuk, hogy a “Bérmunkást” más és SOROZATOS sajtóperekkel fenyegeti meg. Ha van ilyesmire pénz? — Most már lehet, hogy lesz — akkor majd nekünk is meg kell keresni a módját, hogy a per- rendtartáshoz szükséges összegeket megszerezzük és SEGÍTSÜNK az erkölcsi igazolványok kiutalásában. Mert elvégre, ha Somló-Siketék már arra az ELVI álláspontra jutottak, hogy erkölcsi tisztaságuk mindaddig csorbult, amíg egy bírói balzsamozó, (a “Bérmunkás” ellen lehozott) ítélete a csorbát ki nem köszörüli, hát csak rajta fickók — OLAJAT A Kö- SZÖRÜKŐRE — azután ott leszünk mi is. Azonban munkásbecsületünk, forradalmi múltúnk, szeplőtlen közéletünk és egyéni szabadságunk mindenségének latbaveté- sével tiltakozunk és a még számításba vehető AMERIKAI MAGYAR SAJTÓT is tiltakozásra szólítjuk fel az ellen a polgári értelemben is vett aljasság ellen, melyet Kovács Ernő megfenyegetésével és a legközönségesebb DENUNCIÁLÁSÁ- VAL Tárcái az ő szennylapjában elkövetett! “ . . . nagyon valószínű, hogy szóba kerül, hogyan lett a budapesti Feldman Pálból Clevelandban Kovács Ernő, milyen körülmények között jutott be az Egyesült Államokba, igaz-e, hogy a vörös hadsereg dandárparancsnoka volt, ahogy önmaga dicsekszik. Sok, sok minden szóba kerülhet, ami Kovács Ernő homályos és misztikus alakjából napvilágra hozza a budapesti Feldman Pált. Megtörténhet, hogy amikor a tárgyalásnak vége lesz, a Kovács Ernőnek is vége lesz és Feldman Pál kerül vissza a helyére”. Ezek a sorok, amelyek Tárcái szennylapjából nyomdafestéket láttak. Ezek miatt szólítjuk fel a tisztességes magyar sajtót is a közbelépésre. Ilyen és a fentiekhez hasonló cselekmények azok, amelyekért akkor is lekellene vakarni az elkövetőjét a magyar közélet testéről, ha ez lett volna az ELSŐ ÉS EGYETLEN ilyen cselekedete. Mert tegyük fel, hogy Kovács Ernő tényleg Feldman Pál. Tegyük fel, hogy kerülő utón jutott be az Egyesült Államokba és illegálisan tartózkodik itt, mint a volt magyar vöröshadsereg dandárparancsnoka. Tegyük fel, hogy a háború utáni forradalmi mozgalmakban SZEREPELT Kovács Ernőnek, vagy Feldman Pálnak a “misztikus” alakja. Hát ha mind az, amit Tarcai-Trebics megpendít és még annál több igaz? Micsoda elvetemült, micsoda mélységbe süllyedt egy olyan renegát és féker, aki egy ilyen embernek a feljelentésével próbálja megszerezni azt a becsületét, amelyet ha volt neki? már Bögötén, a pesti szociáldemokrata mozgalomban, a new yorki Elöré- nél, a Világosságnál, a HüségliHírek a Rákóczi Konvenciójáról Múlt lapszámunkban már jelentettük, hogy az egyik legnagyobb magyar egyesület a brid- geporti Rákóczi egylet konvenciót tart, melynek egyes határozatairól már beszámoltunk. A konvenció május 26-án szombaton délután ért véget, amidőn az összes ügyek elintézést nyertek. A tisztviselőséget kevés változással újra megválasztották és némi változást eszközöltek a központi ügykezelésnél, hogy az állandóan fejlődő egyesület igényeinek megfeleljen. A tagok segélyzésére a tagsági dij ugyanaz maradt, havi 50 cent befizetés ellenében heti 6 dollár segélyt adnak, 420 dollárig terjedő végösszegig. Elfogadták a heti 10 dolláros se- gélyzési osztályt is melyért a tagok 1 dollárt fizetnek be havonta. A tisztviselőség fizetése is ugyanaz marad mint eddig volt. Az egyik legfontosabb ügy ezen a konvención, melyre az egész amerikai magyarság nagy érdeklődéssel tekintett, az Amerikai Magyar Szövetséghez való csatlakozás ügye volt. Ugyanis ezen alakulat azon célból jött létre, hogy az amerikai magyarságot a Hitler féle názikkal paktáló fasizta magyar kormány mögé sorakoztassák fel. A nagy magyar egyletek közül, elsősorban a reakciósok vára a Verhovay egylet Daragó elnökkel az élen verte a nagy dobot, az egyik oldalon, mig a másik oldalon Himler Márton volt a hangadó. A múltban már szokás volt az, hogy amit az egyleti vezérek elhatároztak, az már törvény a tagság részére és azon változtatni nem lehet. A Rákócziak konvenciója azonban megdöntötte ezt a régi reakciós szokást és mint demokratikus egyesület ahol nemcsak" papíron, de gyakorlatban is megvannak az össztagságnak jogai, nagy szótöbbséggel elvetették az Amerikai Magyar Szövetséghez való csatlakozást, így tehát Daragó és Himler magukra maradtak annak amik voltak és nem sikerült nekik az egyik legnagyobb magyar egyesületet a reakció szekere mögé sorakoztatni. Nagyon értékes és meggyőző beszédeket tartott ezen ügy tárgyalásánál Lakatos László, akit ismer az egész magyar munkásság, mint az igaz(Folytatás a 8-ik oldalon) gánál, a Szabadságnál és annyifelé bukdácsolva úgy elveszítette, hogy csatorna búvárokat kellene kiképezni a megkereséséhez, amit azok sem végezhetnének el sikerrel. Mikor tehát tisztelettel figyelmébe ajánljuk az amerikai magyar sajtónak Tárcái nyilvánosan elkövetett DENUNCIÁ- LÓ merényletét, megüzenjük neki is, hogy: Kovács Ernőt a magyar és az Egyetemes IWW mozgalom védnökségébe vesz- szük! Tárcáit a denunciánst pedig átadjuk a közutálatnak, hozzája méltó barátainak és azoknak, akiket az emberi aljasság fenekére még magával tud rántani. Valamennyien együvé valók.
