Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-03 / 1061. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 junius 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni ink: Subscription Rates: ^gy évre ___________ $2.00 One Year____________$2.00 félévre _____ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám „ra ____ 5c Single Copy____________5c _____Csomagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders _____ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. O. Entered as secrTid-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLP Munkás “barátok” Az IWW sohasem táplált illúziókat és nem hagyta magát megtéveszteni abban az irányban, hogy kik lehetnek a munkásoknak barátaik és kik nem lehetnek. Keserű tapasztalatokban tanulta megismerni a törvényhozó testületeket és azoknak bíróit is. Az állami intézmények és közegekről alkotott véleménye az IWW-nak az volt, hogy akik a törvényekben bíznak úgy járnak, mint a méhek járnának, ha a méz őrzését a medvére bíznák. A “Machinist Monthly Journal” egyik rozatvezetője, a folyóirat 1939 áprilisi számában egy néhány — aránylag kevés — olyan esetet sorol fel, melyben a törvényhozókra bizott munkásügyek bírálatainál, a munkások húzták a rövidebbet és a munkáltató kizsákmányolok javára dőltek el. Idézeteket sorol fel a folyóirat, a perekben szereplő notabilitások mondásaiból, amelyekből mi is megismétlőnk magyar fordításban egynéhány ízelítőt. íme: “A békés piketelés álom-mese” (Oliver D. Dickenson philadelphiai szövetségi biró nyilatkozott igy a Tri-Plex Shoe Co. hozott döntésénél) “Egy műhelyt piketelés utján megszervezni törvénytelenség”. Törvényes tiltó parancsot bocsátottak ki bírók; Illinois, Massachusetts, Pennsylvania, California és Washington államokban azon az alapokon, hogy “tőkések és munkások közötti harc” nincsen. “A zárt műhely rendszert biztositó szerződés törvénytelen” állapította meg az Állam kerületi fellebezési törvényszék San Francisco, Californiában, az automobil elárusító alkalmazottak (ügynökök) szakszervezete (AFL) ellen indított perben a Howard Auto elárusító Co. által folyamatba tett perben. A court hasonló döntéseket hozott más esetekben is San Jósétól egészen Los Angelesig. “Szakképzett munkások sztrájkolhatnak, de szakmanélküliek nem “hozta le döntését nagy bölcsen a seatlei sajtó Calvin S. Hall bírónak, aki az éttermi aíkalazottak sztrájkjában a pik<> telést e döntés értelmében letiltotta. Ez szerint a szakácsok szakmájában aligha hisz Hall biró? Mert a finom készített ételek előállítási művészetét egy kategóriába sorozza a tojás rán- tottával. Az említett esetek mellett felsorakoztathatjuk még az Apex Hosiery Co. mellett lehozott bírói döntést, mely ügy április 3-án nyert befejezést a társulat perében a szakszervezet ellen. A szervezet tagsága, egy 48 napig tartó ülősztrájkban követeléseik megadására kényszeritette a társulatot, mely mint ismeretes később beperelte a szervezetet és a pénzbírságot amit követelt a társulat a szervezetre taksálta, illetve megfizetésre kötelezte. (Arról nem tudunk, hogy kollektálni mikor fog). Természetes, hogy azért voltak esetek, amikor a törvények előtt a munkások igazukat megnyerték; szükségképpen nem muszáj minden bírónak egyúttal munkásgyülölőnek is lennie és azt is elismerjük, hogy a Szövetségi kormány nem tűri a tör- vénytestületeiben azt a autokráciát, amelyet hosszú ideig nemcsak megengedett, de elvárt. A modern tőkések kísérleteket folytatnak más irányokban, amelyek a kizsákmányolást fönntartják, de türhetőbb adagokban nyeletik le. Ha figyelembe vesszük a szakszervezeti basák működését, akik sok esetben mint hivatalos közegek, mint szakszervezeti tisztviselők, saját szervezetük tagságának sztrájkjait minősítették TÖRVÉNYTELENNEK és nem ismerték el azon sztrájkokat, amelyeket a munkások az ő beleegyezésük ellenére, vagy megkérdezésük nélkül határoztak el, csak siralmasabb képeket kapunk a jelen állapotokról. Vegyük még hozzá azt a gyalázatos szerződési pontot, amelyet az United Mine Workers Unió, Lewis fővezérletével gyakorolt, amely szerint napi egy-két dollár büntetést szabtak ki minden bányászra, ha a hivatalos vezérek jóváhagyása nélkül sztrájkolt: azt kell megállapítanunk, hogy a bányász területeken bátran meneszthették a bányabárók a megfizetett bérenceiket, politikusaikat és bíróikat — mint akiknek helyét maguk a munkásvezérek munkásveritékkel keresett centekből duzzadó pénztárakból fizettek ki. Kivételek voltak, vannak és lesznek. A személyenkénti általánosítás szabálya alól azok felmentődenek, akikről gyakorlatban bizonyul be, hogy a munkásosztály barátai. Ilyen kevesek miatt azonban nem hallgathatjuk el azon meggyőződésünket, mely gyakorlati tapasztalatokon épül és igazoltnak fogadja el, hogy a tőkésosztály minden intézménye és valamennyi szolgasereg a tőkésosztályt szolgálja ki, azoktól a munkásosztálynak várni, remélni valója nincsen. Támadó és védelmi szervezeteit, a munkásságnak önmagának és önmagából kell kitermelnie ezt szorgalmazza az IWW. VOLTUNK AZ ÜGYÉSZNÉL Jelentjük, hogy nem babra megyen a játék Clevelandon. Amint azt az amerikai magyar munkásmozgalomból kiebrudalt varangy, az ő szemét lapjában bejelentette, lapunk munkatársát, hétfőre május 21-ére ügyészhez idéztette be. E sorok Írója is jelen volt, hogy fül és szemtanúja legyen annak, ami a Bérmunkás ellen készül. Három személyt azonnal felismertünk. Tarcai-Trebits Lajos társaságában ott volt a Siket, Somló meg egy munkásn ő, aki egy pár pillanatig hangos lett a kihallgatáson. Megtudtuk, hogy az a tiszteletre méltó nő Mrs. Siket. Nem az a Mrs. Siket, aki Siket két fiának az anyja. Egy másik Mrs. Siket, akit e sorok írója még nem ismert. Az ügyvédi tisztet, a fordítót és tolmács szerepet Tárcái próbálta betölteni Wolf ügyvéddel szemben. Ezt aligha kísérli meg mégegyszer .... Summa summárum, a Bérmunkás munkatársán keresztül, a Bérmunkást arra akarták kényszeríteni, hogy vonja vissza azt a büntethető, kriminális állítását, ami a becsületsértéssel arányos, hogy Siket Sándor egy részeges alak. A lapbizottságnak hétfőig (junius 3-ig) határidőt adott a szimpatikus ügyész, mintegy alkalmat arra, hogy közben egy gyűlést tarthassunk egyöntetű határozatunkra, vagy bocsánatkérésünkre, a sajtón keresztül. Hát a lapbizottság határozata ebben a kérdésben az, hogy tessék bennünket perelni. Ha nem bírunk annyi tanút felsorakoztatni ebben az ügyben, amennyire szükség lesz, akkor majd a törvény fogja kimondani, hogy Tárcái egy jellemszobor és Siket nem részeges. De bevárjuk . . . LOS ANGELESI LEVÉL Tisztelt Munkástársak: Itt küldöm az egyik los angelesi angol újság vasárnapi számának egyik oldalát, amelyen “WPA Jokes With a Price On Their Heads” címmel képekkel illusztrálva úgyszólván humort csinálnak több millió munkás szomorú és reménytelen helyzetéről. De egyben illusztrálja ez a leírás a képekkel a mai emberiség mentörődömségét saját magával. Ha csak annyi eszük volna ezeknek a társadalomkitaszi- tottjainak, mint egy özvegy mulinak, úgy vissza rúgnának. Mert szervezkedésükkel megfordulhatna a kocka és ők a tömegek lennének azok, akik nevetnének. Mert hiszen a föld az emberiség részére készen áll a minden javak élvezésére. Ha majd megsokalják a sokak — ezek a WPA-ra kényszeritett emberi páriák, úgy lefoglalják a földet, a bányát és vele a termelő szerszámokat és ők nevethetik majd ezeket a vigéc viccelőket. No de lesz még szőlő meg lágy kenyér, nem szabad teljesen elcsüggednünk. Eljön az idő mert el kell jönnie ... és lefoglalják — a minden gúnynak és nyomornak szenvedői — mind a szépet, jót és nemeset melyet emberi kezek építettek. Tagadhatatlan, hogy napjainkban megérdemlik részben ezek a WPA éhezői helyzetüket, mert még ma sem törik a fejüket, ha nem is éppen a maguk, de a jövő generáción, hogy mi lqsz azokkal. Pedig már nekünk itt semmi veszíteni valónk nincs. Csak a mérhetetlen nyomort hagyhatjuk hátra, de egy kis összefogással, szervezkedéssel, boldogságot, egész mennyországot nyerhet a kitaszított emberiség. De ezt csak szervezett erejével érheti el az emberiség, még pedig oly szervezettel, amelynek zászlajára az van írva, “Le a bérrendszerrel”. Ez röviden az IWW. Proli, szervezkedj még ma és Te nevetheted ki a most henyélő parazitákat. G. Bakos. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
