Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-03 / 1061. szám
1939 junius 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal szimpózium Sztrájk a hatórás munkanapért MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A BRIGGS AUTÓGYÁR MUNKÁSAINAK LELKES KITARTÁSSAL FOLYIK A HARCA A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Meg valósi totta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshevikiek hatalomra jutása? «>---------------------------------------------Mit mond Paul Mattick iró, a “The Living Marsism” szerkesztője. 2 — A pártdiktatura, össze nem keverhető a proletáriátus diktatúrájával. Mert vagy a proletáriátus uralkodik, vagy fölötte uralkodnak. A Párt, a társadalomnak, csak egy kis töredéke; és nem az egész proletáriátus. Mint kisebbség uralkodik és kormányzása kifejezi a kizsákmányolási viszonylatokat. A viszonyok, amelyek között mozogni kényszerül, kormányzása önérdekképviselet' — eszközzé válik ugyanazon viszonyok kialakulásában, amelyek a proletárok fölötti uralomban csúcsosodnak mindaddig — mig végre a proletáriátus, véget nem vet minden kisebbségi uralkodásnak oly- ként, hogy megszünteti a kizsákmányolást, a bérmunkát és az államot. 3 — Az állam mindig egyet jelent. Uralmat a proletáirátus fölött. Megtéveszthetetlenül szabadalmazott kizsákmányolást jelent a társadalomban. Az a “szocializmus”, melynek megteremtéséhez az állam segít, mindig biztosítsa és magában foglalja a társadalom egyenlőtlen osztályviszonyait, a jövedelem különböző variációit: pénzt, kereskedelmi törvényeket és mindazt, amit mint modern kizsákmányolást ismerünk. Mint minden más ellentétes fogalom, a “proletár állam” is az ellentmondások \ kategóriájába sorozható. Mind emellett lehetséges az elképzelése annak, hogy a felfegyverzett proletáriátus átvegye és ideiglenesen direkt gyakorolja az állami funkciót — a tényleges forradalomban — melynek célja a szocializmus megvalósítása, a szabad és egyenlő termelő erők társulása, a javakban való egyenlő részesedésére. 4 — A Bolseviki forradalmat nem a proletáriátus, hanem a középosztály vezette. Oroszország burzsoáziája roppant gyönge volt és az intelligenciája, valamint a “progerssziv” elemei, akik a reakcióval szembehelyezkedtek, tőle nem számíthattak támogatásra, de a nyugat európai burzsoáziától sem, akik közben teljesen reakciósakká lettek. Tehát csakis a munkásmozgalomban lelték fel a megfelelő forradalmi ideológiát és csakis a munkások segítségével, valamint a mezőgazdasági viszonyok forradalmi tényezőivel összefogva remélhette az intelligencia, Oroszország modern állammá való átalakítását. Törökországban és Mexicoban szintén, nem a proletáriátus, hanem a középosztály vezet, amely kihasználja a prole- táriátust. A társadalom figyelemreméltó és a középosztály számottevő olyan rétegei, akik a régi rendszer keretein belül, az ódivatú kapitalizmus alatt nem birják megszerezni és biztosítani vagy felemelni saját» gazdasági pozíciójukat — mint nem munkások — kikeresik a módját annak, hogy politikai cselszövésekkel jussanak el az uralkodáshoz és olyan pozíciókhoz, amely részt biztosit nekik is a munkásság kizsákmányolásában. Mi sem természetesebb, hogy mindezt teszik ók is, a “munkásság érdekében”. A kapitalizmus kifejlődésében, az állam mindig fontos szerepet játszott. Minden esetben, midőn a tőke terjeszkedési le- tősége korlátok közé szorult vagy mint mondani szokás, stagnált, az állami funkciók terhei arányosan súlyosbodtak. Oroszországnak egy egész forradalomra lett szüksége annak politikai utón való eléréshez, amit a gazdasági háborúskodással megszerezni nem tudott; a rendelkezésre álló minden erők központosítására volt szükség, az állami diktatúra kellett bekövetkezzék, hogy utat csináljon Oroszországban is a modern iparizálódás gyorsabb kibontakozásának. Ennek kellett jönnie, hogy megmentse az országot attól, hogy idegen hatalmak feldarabolják, vagy, hogy imperialista országok leigázzák, hogy megmentsék attól, ami egy fejlődésben visszamaradt kolonizált ország népének a sorsa. A bolsevista célkiA kapitalista sajtó lokalizálja a sztrájkot és nem ad publicitást. CLEVELAND, 0. május 30 — Szervezetünk két agilis tagja és lapunk lelkes terjesztői tegnap reggel meglepetésszerűen befutottak, hogy egy néhány napot itt töltsenek kiterjedt rokonságuk és munkástársaik körében. A férj Ford munkás ,mig a feleség szintén olyan helyen dolgozott, amely gyár kizárólag Fordéknak gyártja az alkatrészeket. Helyszíni tapasztalatuk«*——-------------------------------— és ismeretük, ipari unionista tréningjük olyan dolgoknak a meglátásra is képesíti őket, amelyeket az átlagos ember legfeljebb csak akkor venne észre, ha mindenki beszélne róla. Látogatásuknak oka, a detroiti Briggs gyári sztrájk, melynek következtében Fordék redukálni voltak kénytelenek az üzemet, kevesebb, mint két hét leforgása alatt. A jelek szerint, az autó gyártásnak még nem értek a végére az idei szezon ban, de a sztrájk hatását kikerülni nem lehet Fordéknak sem. így jutott munkástársunk vakációhoz. Arra a kérdésünkre, hogy miként áll a CIO-AFL házipere Detroitban ? Milyen kilátás van arra, hogy az Autó munkások szervezetét Martin kettészakítja? Az az egybehangzó válaszuk, hogy Martin hitelt vesztett ember Detroitban és a munkásság teljesen elfordult tőle. Általános a vélemény, hogy Martin Fordéknak lett az eszköze és ő, valamint csatlósai felelősek azért, hogy Fordék közel 80 ezer rabszolgája között, számottevő szervezett nincsen. Az a kialakult nézet, hogy Martin többet keresett azon, hogy Fordék munkásait nem szervezte meg az Autó Unió, amig Martin volt a feje, mint kereshetett volna a megszervezés által .. . Indokaikban kitérnek arra, hogy a Ford mamuth vállalat, nem fért meg a river roughei nagy telep keretében, hanem kiterjedt és szalgálatába állította Detroit számos gyártelepeit, mint alkatrészeket gyártó vállalatokat. Briggs-Murray telepeken kívül, számos kisebb nagyobb gyár Fordéknak dolgozik és ezen telepek munkásai szervezettek, a CIO kontrolja alatt voltak és vannak. Fordékhoz igaz, hogy nehéz hozzáférni, de e melléktelepek munkásain keresztül, megközelítése Fordnak nemcsak, hogy nem lehetetlen, de szükséges és kívánatos, célhozvezető is, amit Martinék elmulasztottak, de az uj vezetőség sem nagyon kulti- vál. tűzések az állam-kapitalizmusba iveitek s amint látszik e rendszer felelt meg legjobban arra, hogy a félig gyarmatosított hatalmas országot képesítsék a többi hatalmas nemzetek között méltó helyének elfoglalásához. Az imperializmus megnehezítette és lelassította a fejlődésben visszamaradt népek haladását és kellett jöjjenek a hatalmas nemzeti megmozdulások, a modern nemzeti forradalmak ahoz, hogy az imperialista elnyomást lerázhassuk. A helyzet valóban az, hogyha Briggs munkásainak sztrájkja redukáltatni bírja alig egy hét alatt a Ford üzem termelését, akkor a többi alvállalatok munkásságán keresztül, megbénítani lehetne a nagytelepet és igy feloldani a Ford munkásokat az alól a roppant nyomás és megfélemlítés alól, amely nélkül az úgy várt szervezkedés be nem következhet. Fordék beismerni nem akarják ugyan, de ha erőpróbára kerülne a sor, a külső irányítás alatt működő Fordnak dolgozó üzemek és a nagy főtelep sorsa eggyé forrot össze az ipari ra- cionálódás értelmében. Dodge-PIymouth-De Soto te- telpei teljes bénulásba jutottak a Briggs sztrájk következtében. Több gyárak is az ő sorsukra jutottak. Maga a sztrájk eddig békésen folyik. Detroitban mint látszik, kicsiszolódtak annyira a munkások, hogy sztrájktörésre már nem aljasodnak tömegesen. Tényleges szolidaritás nincsen és kitudja, mikor lehet majd ilyesmivel eldicsekedni a nagy autó városban. De a szolidaritás inspiráló hatását érezni lehet. Benne van a proletár szivekben, lelkekben és agyakbah. Mindenki a sztrájkolókkal érez. Tudják, hogy nagy próba elő- csatáit vívják a Briggs roboto- sok, akiknek követelései között találjuk a hat órás munkanapot és a speed up rendszer beszüntetését. Ez az, ami a szolidaritást kiváltja, amiért a nagy kapitalista lap és hírszolgálati vállalatok agyon hallgatni szeretnék és mégis nagyobb a helyi érdeklődés, a figyelem, a publicitás, a suttogó kampány, mint amennyit hipokrata kapitalista sajtó utján érezni lehetne. Detroitban a sok évtizedes forradalmi ipari unionista propaganda nem veszett el. Az ifjabb generáció bérmunkás tagjai között ott látjuk a harcvo- nalban azt az ifjúságot, mely gyermekkora óta kapta a forradalmi kiképzést az IWW-tól. Ténylegesen nem a szervezet vezeti most ezt a küzdelmet, de a szervezetünk szellemével számolni kell és minden időben számolnak is még a szakszervezeti basák is. Detroit munkássága, nem az a szervezetlen tömeg ma, mint volt évtizedeken át. A jó munkaalkalmakkal és kereseti lehetőségekkel odacsábított tömegek keservesen tanulták meg a szolidaritás á, b, c-jét, de, hogy megtanulták misem mutathaná jobban, mint a Briggs munkások kemény elszánt küzdelme, a követeléseik és az a szolidaritás érzés, mely a város munkásságát füti.
