Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-20 / 1059. szám
1939 május 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal Stalin keze Spanyolországban Irta W. G. Krivitsky, volt vöröshadseregbeli tábornok. Fordította: V. M. Előszó a cikkhez és a fordításhoz: — Krivitsky generális, a tisztogatásra szánt vöröshadresegbeli generálisok közül az egyetlen aki elkerülte sorsát és megmenekült Stalin haragja elől. E cikk viszont az első és egyetlen amely olyan valaki tollából származik, aki Stalin legbelsőbb kormányának szerves része és politikai beavatottja volt. Krivitsky az 1937 novemberi véres tisztogatás után, minden tekintetben szakított Stalinnal és az OGPU ellene elkövetett két párisi merényletének sikertelensége után, az Egyesült Államokba menekült. E cikksorozat megírására itt szánta rá magát ♦----------------------------------------------(Folytatás) Ha a terhet kirakták a spanyol loyalista kikötőben, úgy a hajó ment vissza, rendes szovjet névvel és rakománylevéllel és zászlóval. Madrid kétségbeesetten kérte a segítséget. Moszkva pedig adta át nekem a rendeleteket. Franco veszélyes közelségben volt Madridhoz. Olasz és német repülőgépei uralták a levegőt. A mi repülőink és mérnökeink bár Madridban voltak de a loyalista repülőgépek nem tudták fölvenni a harcot a modem német és olasz gépekkel. Az volt tehát a föladatom, hogy gyorsan szerezzek modern bombavetőket és repülőüző gépeket. Ezeket nem lehetett magáncégektől venni, ezt csak kormányok tudják szolgáltatni. Számításom az volt, hogy találok olyan európai kormányt, amelyik hajlandó lesz részünkre, bár nem egészen uj, de mégis jó repülőgépeket készpénzért átengedni, ezzel a bizonyos kormány pénzhez jutván alkalma lesz a saját légi flottáját modernizálni. Egy keleturópai kormányhoz fordultam tehát, hogy engedje át nekünk Franciaországban készített repülőgépeit. Éhez egy rendkívüli személyiségre volt szükségem aki a közvetítő szerepét vegye át. Találtam is egy ilyen egyént akit elhívtam magamhoz. Az illető egy előkelő arisztokrata család sarja volt és el is vállalta a megbízatást. Úgy ő, mint a felesége őszinte barátai voltak a Szovjetnek és a Spanyol köztársaságnak. Magam is megvoltam győződve megbízhatóságáról. A megbízatást el is fogadta és a következő napon útra is kelt. Sikerült neki egy kelet-európai or s z á g hadügyminiszterével összejönni. A miniszternek megmutatta egyik legnagyobb bank ajánló levelét. Miután a formaságokon túlestek, megbízottam nyíltan kijött a kívánságával, hogy készpénzért, repülőgépeket akar vásárolni, az árát a miniszter fogja megszabni. A miniszter egyenesen elutasította megbízottamat. De azért sikerült neki ugyanettől a kormánytól 50 repülőgépet szerezni, persze mesés árért és sok huza-vona után. Megegyezett vele továbbá, hogy a gépeket mint a kínai kormány által vá- sároltakat fogják elküldeni, persze kínai jelzéssel és szállli- tási okmányokkal. Párisba utaztam és megbízást adtam egy francia repülőszakértőnek, aki még két mérnökkel elutazott a nevezett kelet-európai fővárosba. Megvizsgálták a gépeket és azokat jónak találván azonnal elrendeltem azoknál' szállítását. Stalin a körültekintő Az egész civilizált világot borzalommal töltötte el a védtelen Madrid bombázása Franco generális csapatai által. Én és megbizottaim csodához hasonló munkát fejtettünk ki a már megvásárolt repülőgépek mielőbbi eljuttatására a spanyol loyalista kormány rendelkezésére. Október közepén egy norvég teherhajóra raktuk őket. De ugyanakkor szigorú parancsot kaptam Stalintól, hogy a gépeket semmi körülmények között sem engedjem meg, hogy azok Barcelonába kerüljenek. Barcelona, Catalónia fővárosa volt és bizonyos autonómiával rendelkezett a spanyol köztársaságban. Forradalmi kormánya volt de nem Stalinista szinii. Moszkva nem szerette őket és nem bízott bennük, bár kétségbeesetten, de hősiesen harcoltak Madrid előtt, egyik legfontosabb pontot védelmezve Franco csapatai dühös támadásaival szemben. Parancsot kaptam, hogy a repülőgépekkel megrakott hajó kössön ki Alicanteban, egy loyalista kikötőben. El is indult oda, de a fasizta hatalmak hajói éberen vigyáztak és a kapitány visszafordult mert félt, hogy elsüllyesztik a hajóját. Barcelonába minden baj nélkül be tudott volna jutni, de azt meg az én, a hajón levő megbízottam nem engedte meg neki. Ezalatt Madridnál és más helyeken a loyalista hadsereg hősiesen harcolt és kimondhatatlanul szenvedett. Nem volt hadiszerük, de' legnagyobb hiány volt repülőgépekben. Franco hadserege sokszoros fölényben volt. Végre sok bolyongás és idővesztés után ügynököm megparancsolta a hajóskapitánynak, hogy indítsa hajóját Mar- seillesbe — egy francia kikötőbe. Ezek a nem beavatottak előtt érthetetlen intézkedések voltak. Stalin terve odairányult teljesen kezébe kaparitani a loyalista kormányt, amely mint egy záloga lett volna az angol és francia szövetségnek. Az első lépés volt tehát, megsemmisíteni a spanyol radikálisokat, akik nem hódoltak be a Stalin politikának. Catalonia volt a Stalin ellenes áramlat csúcspontja. Stalin föltétien behódo- lást követelt a spanyol loyalis- táktól. Ha a repülőgépeket Barcelonában rakják ki, ugyfog látszani, mintha azok onnan kerültek volna. Egy esetleges loyalista győzelem emelné a Sta- lin-ellenes Catalonia politikai tekintélyét és ezt Stalin minden áron meg akarta akadályozni. Ugyanekkor Stalin, amig az egyik kezével késleltette a spanyol népnek adandó segítséget, Jósé Diaz-nak a spanyol kommunista párt vezérének egy tá- viratott küldött, amelyben az állt, hogy; A szovjet Unió dolgozói csak a kötelességüket teljesítik, ha erejükhöz képest segítik a spanyol forradalmi tömegeket. A spanyol munkásság harca, nemcsak a spanyolok ügye, hanem az egész haladó szellemű emberiség ügye. Ez a nyilatkozat óriási lelkesedést váltott ki mindenütt, persze emelte a komintern fontosságát. Hogy mi volt a kuliszák mögött, azt legtöbben nem is sejtették. A repülőgépekkel megrakott norvég hajónak végre sikerült a francia blokádon átosonni és kikötött Alicanteban, tehát spanyol loyalista területen. Ugyanekkor tekintélyes mennyiségű más hadiszer is érkezett a Sov- jet Unióból. A spanyol loyalis- ták látták, hogy kézzelfogható segítség' jön a Szovjet Unióból, a szocialisták, az anarchisták adtak eszmét és lelkesedést, de a kommunisták puskákat meg repülőgépeket csináltak Franco hadai ellen. A kommunisták tekintélye megnőtt, de ki is tudták azt használni. A nemzetközi brigád Október 28-án Caballero egy kiálltványt bocsátott a spanyol néphez, “ a győzelem a miénk lesz. Végre rendelkezünk félelmetes hadiszerekkel,” mondja a kiálltvány, vannak rohamko- csiaink és erős osztagaink. Caballero megnyitotta az utat Stalin küldönceinek. Akkor még nem sejtette, hogy ezek segítségével fogja Stalin őt is az útból eltenni. Egyidejűleg a hadiszer szállítással az újoncok toborzása is megindult különféle országokból. Az Egyesült Államokból, a Brit szigetekről, Ca^ nadából, Dél-Amerikából, a Balkánról és egész Európából, sőt názi Németországból és Olaszországból, Ausztriáliából Dél- Afrikából, a Filipini szigetekről jelentkeztek lelkes harcosok és ezekből alakult a Nemzetközi Brigád. Magával a hadiszer szállítással Stalin nem volt képes a loyalista kormány ellenőrzését elérni, vagy megtartani, szükséges volt, hogy ezeket a föld minden tájából összese- reglett önkénteseket egy egységes kommunista hadsereggé forrasztani. Caballero spanyol hadseregében voltak ugyan kommunisták akik megállták a helyüket, de nem voltak túlsúlyban a különféle radikális nézetű loyalista hadseregben. Lényeges volt tehát Stalinék nak a Nemzetközi Brigádot uralni. A nemzetközi brigád magva 500-600 Oroszországból küldött kommunistából állott. (Folytatjuk) PERSZE HOGY BARBÁROK Berlinből jön a hire, hogy Hitler bakója kétszer egymásután lesújtott és két emberi fejet szedtek fel a fűrészporos ládából. A lefejezetteket állítólag kémkedésen csípték rajta. Hitlerék hatalomrajutásának idejétől — 1933-tól — a statisztika szerint 150 hazaáruló fejet metszett le tőből a bakó, ami megfelel 25-ös évi átlagnak. ELMARADT HAVIJELENTÉS Közölni kívánjuk azokkal kiket érdekel, hogy a lapbizottság határozata értelmében, e hónapban havi jelentést nem küldünk ki. Számos akciónk van kibontakozás alatt és a kerületi értekezlet is csak vasárnap nyer befejezést. Mindez alkalmatlanná teszi a havi jelentés kiküldését. E hónap zártával azonban késedelem nélkül meg fogják kapni a munkástársak. Lapbizottság. között. Miután Tárcái, soha életében egyetlen sort nem irt még le önös érdek nélkül: és miután ronda lapjának értéke nem több mint az övé (na hát az nem sok — szedő) nem hisszük, hogy sokba került Somlónak az a néhány rőf- nyi irás, amit nem is irigy lünk tőle. Akit Tárcái Lajos megáld; akit Hinder Marci megvéd; akit Rudiik Sándor dicsér; — aki méfe ilyesmiért fizet is — nem kell rá kívánni, hogy “verje meg az isten”. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom J7prVe7ftét építjük a régi társadalom keretein helü'
