Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-20 / 1059. szám
6 olda) BÉRMUNKÁS 1939 május 20. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Spanyol menekültek sorsa az internáló táborokban A világtörténelemben példátlanul áll az a harc, melyet a spanyol munkásság vívott elnyomói ellen. A több mint két évig tartó fegyveres harcban a spanyol munkásság mindent kockára tett, hogy útját állja a fasizta diktátorok azon törekvésének, hogy Spanyolországot a fasizmus jármába kényszerítsék. Több mint 2 éven keresztül ugya tüzvonalban, mint a városokban és falvakban a nap minden órájában a halállal néztek farkasszemet, de harcoltak mindaddig, amig reményük volt, hogy nemcsak a fasizmusnak útját állhatják, hanem a kapitalizmus megdöntésével örök szabadságot biztosítanak a spanyol nép számára. Ismerjük az erőviszonyok egyenlőtlenségét, amely a spanyol munkásság harcát hátráltatta. Ha a világ osztálytudatos munkássága csak egytized rész annyi támogatást nyújtott volna a spanyol munkásságnak, mint amit a fasizta országok nyújtottak Franco generálisnak a harc ellenkező eredménnyel végződött volna. Franco nemcsak a lemodernebb öldöklő szerszámokkal volt felszerelve, hanem korlátlan emberanyag is állt rendelkezésére. Ezzel szemben a loyalisták nemcsak a védőeszközöket nélkülözték, hanem úgyszólván mindent, ami a sikeres harchoz szükséges és kizárólag erős elhatározásukra és lelkesedésükre voltak utalva. Amig ez élt bennük, addig sikerrel állták útját a fasizta hordáknak. Megtörtént azonban az a sajnálatos körülmény, hogy Szovjet Oroszország a Nemzetek Ligájának tett fogadalma ellenére “titokban” beavatkozott a spanyol harcba és oly mértékben tette azt, amely nem eredményezhetett mást, mint a harc bukását. A spanyol loyal- istáknak nagy szükségük volt élelmiszerre, sebészeti szerekre, lőszerekre, ágyukra, repülőgépekre stb. és Oroszország titokban szállított ilyen szükségleteket, ezekért azonban oly horribilis árat kellett fizetni a spanyol népnek, amely a végeredményben a harc bukását eredményezte. Mert amellett, hogy minden szállításért busásan fizettek arannyal, még a harc teljes irányítását is Stalin meg- bizottaira kellet átruházni. A spanyol munkásság akkor kezdett meghátrálni, amikor a Stalin komisszárok átvették az irányítást. Mert ezzel egyidő- ben az orosz diktatúra is beköltözött Spanyolországba. Mig a spanyol nép százezrei a tüzvonalban harcoltak a fasizták ellen, addig az orosz Ogpu behálózta Spanyolországot és a munkásság millitáns elemeit éppen oly kíméletlenül gyilkolták, mint Oroszországban. A spanyol munkásság ismert forradalmárjai százával tűntek el, vagy nyilvánosan állították őket puskacső elé. Stalin nem tűrhette azt, hogy a spanyol munkásság a saját terve szerint egy tökéletesebb rendszert építsen ki, mint amilyen ma a “munkáshazában” Oroszországban uralkodik. Mert a spanyol munkásság nem csupán azért fogott fegyvert, hogy a fasizmust lehetetlenné tegye, hanem ezzel egy- időben a kapitalizmussal, a bérrendszerrel is végezni szándékozott. Ez pedig még Stalinnak sem volt Ínyére. Oroszország beavatkozásával a spanyol munkásság a kapott muníció ellenében szilárd elhatározását és a harc iránti lelkesedését veszítette el. Saját tapasztalatuk utján győződtek meg arról, hogy semmi különbség nincs a Franco fasizta, vagy Stalin “kommunista” diktatúrája között; mindkettő a parancsolok és alárendeltek rendszerén alapszik és tervük akkor sem léphet a gyakorlatba, ha Francot leverik, igy kezdték a területeket harc nélkül feladni. Nem maradt más választásuk mint menekülni a határon túl. A fasizták előnyomulásával mindenki menekülni igyekezett. A vezérek repülőgépeket és hajókat foglaltak le saját menekülésük céljaira, amely eszközök segítségével módjukban volt biztos helyekre menekülni. De a tényleges harcosok százezreinek csak egy ut állt nyitva amely a francia határon át vezetett. Franciaországba érve a menekültek elképzelhetetlen megpróbáltatásoknak vannak kitéve. Megérkezésükkor katonasággal vették körül a menekülteket és a szabadban internáló táborokat létesítettek, amely nem állt másból, mint drótkerítéssel körül vették a menekülteket és mint foglyokat kezelték. Ezen internáló táborokban több mint 400.000 (négyszáz- ezer)' férfi, nő és gyermek van összezsúfolva a szabad ég alatt, ruha, élelem és viz hiányán. Az egészségügyi kellékek és orvosi segély hiányán ezrével pusztulnak a menekültek és egyetlen reményük, hogy osztálytársaik szerte a világon segítségükre lesznek. A “demokratikus” francia kormány a legkegyetlenebb bánásmódban részesíti a spanyol szabadságért küzdők menekültjeit. A fegyverbiróknak két ut van nyitva. Vagy visszatérnek Franco Spanyolországába, ami a biztos halált jelenti, vagy beállnak a francia idegen légióba Afrikába, ami csaknem egyenlő az előbbivel. Ezeken kívül még mindég százezrekre rúg az aggastyánok, nők és gyermekek száma, akiknek helyzete a leg- kétségbeejtőbb. Menekülésük idején csak a rajtuk levő ruhái vihették magukkal és nincs lehetőség és mód, hogy megfelelőt vásároljanak. A spanyol menekülteket segélyző egyesület az International Anti-Fasizta Solidarity akciót indított az egész világon, hogy a határtalan nyomorban szenvedő menekülteket ruhával, élelmiszerrel, orvosi segéllyel és orvossággal elláthassa. Itt az Egyesült Államokban is több városban vannak lokáljai ezen testületnek és kétségtelenül a legmegbízhatóbb testület a spanyol menekültek segélyzésének szolgálatában. Az SIA úgy pénz adományokat, mint ruhát és konzervált élelmiszert gyűjt és azokat teljes egészében átutalja rendeltetési helyére. Az SIA központja New Yorkban van és postai cime Box 81 Station D. New York, N. Y. Ezúton is felszólítjuk lapunk olvasóit, hogy akiknek módjukban van járuljanak a spanyol menekültek támogatásához. Szükség van ágyutöltelékre Hitler, a németek führerje azzal magyarázza terület hódítási rablásait, hogy Németország lakossága oly nagyszámú és területe oly kicsi, hogy azon a lakosság képtelen emberhez méltóan élni. Ugyan akkor Hitler és a többi náci vezérek minden módon igyekeznek rávenni a lakosságot, hogy több gyermeket hozzanak a világra. Egyes német városok szülési kampányokat rendeznek és dijakkal tüntetik ki azon szülőket, akik bizonyos idő leforgása alatt a legtöbb gyermeket hozzák a világra. Egyes városok különleges bonuszt adnak az anyáknak és kitüntetésben részesítik a férje- zetlen anyákat. A kitüntetésre igényt tartó hajadonoknak be kell jelenteni a hivatalos közegeknél, hogy hajlandók gyermeket szülni a “hazáért” és a hivatalos közegek nevezik ki a “fajbikát” annak bizonyítására, hogy a születendő gyermek nem valami csenevész poronty lesz, hanem “testben és lélekben egészséges” nácifaj. Ha igaz az az állítás, hogy Németország területe túlzsúfolt, miért akarják a nemzést ily mesterséges utón előmozdítani, még az által is, hogy a hajadonokat buzdítják a gyermekszülésre? Persze, a fajnácik kéjelegni akarnak és ágyu- töltelékekre pedig szükség van. A hazafiság receptje mindenre alkalmas manapság. Százszázalékos sztrájkgyőzelem három nap alatt (Folytatás az 1-ső oldalról) zottsága, akik elhozták átadás céljából frissen szerkesztett követelésüket. A kölcsönös bemutatkozásnak alig bírta a végét várni Mr. Keefer. Ordítozni kezdett. Ki innen bolshevikok. Menjetek Oroszországba. Ti pedig takarodjatok. Rivalt munkásai küldöttjeire. El vagytok csapva. Azonnal megkapjátok a fizetéseteket. Majd dühösen újra nekünk fordult és nyulkálni is kezdett. Az ilyesfajta manageri érintés bizony csiklandóssá tenné még a nemcsiklandós természetű IWW szervezőt is és Tor Ceder- wall erőteljes mozdulattal tolta el magától a tolakodó kezet. Dulakodás közben kijelentettük, hogy mi nem tolakszunk, hanem elmegyünk magunktól ugyanazon az ajtón, melyen jöttünk. Tudni illik, az vissza vezetett a gyárba. Tor Cederwall a hadonászó supernak azért nem maradt adós. Figyelmeztette, hogy IWW szervezőkkel ha még sohasem is állott szemben, másként szokás beszélni. Másként szokás a szervezett munkások mühelybizottságát is fogadni. És amennyiben ezen szokásokat nem ismeri Mr. Keefer, tanácsos lesz elsajátítani, még mielőtt nagy károkat okoz önmagának a hiányával. A felizgult hangulat száz szá- zalékos sztrájkra vezetett. A munkások egy emberig azonnal szedték a lunch boxokat és kivonultak a gyár elé, ahol azonnal piket vonalat húztak fel Tor lement a Labor Boardhoz vádat emelni a fenekedő super ellen és hivatkozott arra, hogy a Wagner törvény értelmében, Mr. Keefernek öt esztendei börtön jár azért, hogy munkásaival igy bánt el. A Labor Board Mr. Keefert azonnal maga elé rendelte, telefonon idézte be 11 óra d. e. éppen csak annyi időt adva, hogy autóval beérjen. A Board előtt a terhelő bizonyítékok alatt, mindent beismert és Mr. Keefer kijelentette, hogy pár óra alatt többet tanult az IWW-tól mint hosszú évek óta. Kérte a felmentését és ígéretet tett arra, is hogy a bizottsággal emberségesen tárgyaló asztalhoz ül. Jöttek a tárgyalások. De semmi eredményre nem vezettek. Jöttek a hanfogós fenyegetések, hogy szó lehet sok mindenről, csak arról nem, hogy ő az IWW-t elismerje. Szerdán reggeltől estig tartó tanácskozásnak sem volt semmi eredménye. Amikor a bizottság feloszlott, röviddel későbben, a legnagyobb meglepetésünkre, Mr. Keefer jelentkezett a telefonon. Mint mondotta, • meggondolta a dolgot és a tárgyalásokat reggel folytatni szeretné. A reggeli tárgyalásoknál már engedékenyebb volt, de még egyszer feloszlott a gyűlés. Csütörtök d. u. 3 órakor újra csöngött a telefon. Mr. Keefer beszélt és a bizottságot kereste, mely éppen kéznél volt.. Haditerveket szőtt az IWW irodáján. Keefer e tárgyalások alatt összetört. Minden követelést megadott. Az emberek pénteken reggel dolgozni kezdtek, mindegyik feltűnő helyen egy vadonat uj májusi IWW-gombot tűzött ki a ruhájára vagy sapkájára. Lehet, hogy Mr. Keefer sokat tanult. De a munkások még többet. Megtanulták, hogy szervezetten legyőzhetetlenek.
