Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-05-20 / 1059. szám

I Hrlal BÉRMUNKÁS 1939 május 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetni árak: Subscription Rales 17ey évre ....................... $2.00 One Year ....... $2.0*. rélévTe ....................... 1.00 Six Months _______ I Egyes szám -ca ____ 5c Single Copy ___ 6c ' snmagos rendelésnél.. 3c Bundle Orders Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztősé? és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. Q. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Szervusztok fiuk A szervezett IWW gyárak közé, Clevelandon egy újabb so­rakozott, közel ötven uj taggal és száz százalékos szervezett műhellyel. A Midland Improvement Company munkásairól van szó, akik, mint lapunk más helyén beszámolunk róla, három na­pos szolidáris küzdelemmel nemcsak bér és mühelyviszonyukat javították meg, hanem mint egy ember összeforrottak, hogy egymást támogatva emberi bánásmódot parancsoljanak munkál­tatóikra. Amit egy ilyen győzedelmes sztrájk jelent, igazán csak azok a munkások bírják értékelni és felfogni, akik dolgoztak már szervezett gyárban — olyan szervezet ellenőrzése mellett, amelyet az össztagság kontrolált: azok is bírják értékelni és irigyelni is a Midland újonnan szervezett munkásait, akik szer­vezetlen műhelyekben kénytelenek dolgozni és kiizzadni család­juknak a mindennapi kenyeret. Értékelni bírják azok a szerve­zett munkások is, akik valamelyik szakszervezetnek adófizetőik. Akik a tagsági dijak és rendkívüli kivetések fizetése mellett, semmi beleszólást nem nyernek sem saját gyári viszonyaikba, sem pedig annak a szervezetnek belügyeibe, melynek pénztárát ők hizlalják és a business agentok üritgetik állandóan. Ma. amikor győzelmes sztrájkról igazán ritkán van alkal­munk hallani, amikor moccanni sem mernek a munkások nagy­többsége és amikor a munkáltatók szinte kihívóan viselkednek, önerejükben hencegnek. Amikor markukban tartják a szakszer­vezeti vezéreket és azokon keresztül a szakszervezeteket is, bi­zony minden dicséret kijár egy olyan csoport munkásnak, amely arra ad alkalmat, hogy győzelemről számoljunk be. Beszélhetünk magunkról is ennek a győzelmi beszámolónak kapcsán. Igen. Az IWW-ról, arról a szervezetről, melyet saraz- nak, mocskolnak, állandóan temetnek, gyűlölnek, rettegnek, agyonhallgatnak és mégis . . .Ha egyszer a munkásságot meg­érinti varázsával, olyan harcitaktikát, olyan harcikedvet és fegyvert nyújt egyszeriben a munkásoknak, hogy rendes kö­rülmények között, rövid időn belül gvőzniök kell ott, ahol más szervezet és a vezérgarniturák irányítása mellett, el kell har­cukat bukniuk. Minden hivalkodás, hencegés és nagyzolás nélkül regiszt­ráljuk hát, hogy többen lettünk, egy gyár munkássága belekap­csolódott abba a clevelandi láncba, amely az évek során még bő­vülni fog. Mikor tehát üdvözöljük az uj harcosokat, gondolatban vala­mennyinek megmarkoljuk munkától edződött jobb kezét és a magyarajku IWW-isták, a Bérmunkás széleskörű olvasótábora nevében csendül fel a köszöntőnk: szervusztok fiuk! Jelentkezzetek! Utána vagyunk a new yorki és a pittsburghi kerületi érte­kezleteknek, amelyek mint mértföldjelzők, az élniakarás, a küz­delmes haladás, az alkotásra termettségnek a dokumentumai. New yorki munkástársaink, közel egy esztendő óta erőtel­jes aktivitást fejtettek ki, amilyenhez hasonlót csak abban az időben láttunk, amikor máról holnapra, mindenki vörös kártyát vásárolt, mert akkor az volt a divat. A szolidáris együttérzés, a bajtársi megértés, oly mély ba­rázdákat szántott new yorki munkástársainkban, hogy az ipari unionisták forradalmi öntudata minden cselekvésükben kidom­borodik általa. Minden kertelés nélkül megállapítjuk, hogy a new yorkiak első helyre kerültek mozgalmi aktivitásukkal. Az értekezlet is olyan alapokat rakott le, amellyel magukra vonták a magyar IWW-isták figyelmét. Sokoldlu határozataik között legfigyelemre méltóbb egy olyan odaadó lelkes gárdának megszervezése, melynek tagjai biztosítani birják a lap megjelenését és likvidálják tartozásait. Egyszerű és könnyű is volna. Hiszen száz lelkes áldozatkész illetve áldozathozatalra képes magyar IWW-ista jelentkező, megkönnyítené a lap helyzetét annyira, hogy kárörvendő, gyáva ellenségeinkéi is megértetné, hogy a magyar IWW-ista mozga­lommal, lapunkkal a Bérmunkással számolni kell mint olyannak amely itt van, marad él és túléli azt a dögkeselyű falkát, mely a forradalmi munkásmozgalom pillanatnyi vereségéből, örökké tartó halotti tort szeretne megülni. Munkástársak! Kövessétek a new yorkiakat. Jelentkezzetek a mentőgárdába! Álljatok csatasorba! Fricskázza: . . . . r . . . . r TROJANOVSZKY “ELVTÁRSRÓL” már több mint egy év óta nem hallott semmit a külvilág, de Oroszországon belül sem tudnak róla többet. Ilyenkor tavasszal nagy hiányát érzik Washingtonban is az “elvtárs” diplomatának, mert amel­lett. hogy cilinderes alakia hiányzik a washingtoni esté­lyekről — Trojanovsky távozása óta, a cárról itt maradt hires palotában nem volt vigalom, ami mindig esemény­számba ment Washingtonban. De sebaj . . . Trojanovskyt elfelejtheti a diplomata világ is, mert hiszen a proletáriá- tus már régen elfelejtette őt mint olyant, aki semmilyen nyomot és semmiféle emléket nem hagyott maga után. Leg­feljebb csak annyit, hogy itt hagyta a nagykövetségen Mr. Oumansky elvtársát, akit hivatalos követté avatott a Szov­jet annak bizonyságára, hogy Trojanovsky volt . . . oszt nincs. * * * GRÓF BETHLEN ISTVÁN neve a világsajtó első oldalára és sok helyütt a vezércikk rovatba került az elmúlt héten. Történt ez abból az alkalomból, hogy Bethlen hivatalos nyilatkoza­tot hozott nyilvánosságra a közéletből való végleges és örökös távozásáról. Bethlen gróf nemzetközileg ismert- ne­ve mögött olyan gyászos magyar események sorozata húzó­dik, amelyek mind megannyi keserű emlékekként nyertek megörökítést a magyar munkás irodalomban, de különösen a külföldi magyar sajtóban. Horthy véres uralmával, lett hatalmi tényező a szürke grófi politikus. Az optáns perben is szerepelt neve, melyet miután megnyert a magyar kor­mány, Bethlen erdélyi birtokaiért summás összegű kárta­lanítást kapott. Több mint tiz évig volt Horthyország mi­niszterelnöke és uralmához fűződik a Tanács Kormány utá­ni korszak legvéresebb szakasza is. Ezt a Bethlent kény- szeritette nyugdíjba annak a politikai áramlatnak sodra, melynek evezős legényei svasztikával vannak ékesítve. Olt- hatatlan gyűlöletünk a levitézlett gróf iránt nem enyhül, de az igazság kedvéért meg kell állapítanunk, hogy téved­tünk, amidőn azt godoltuk, hogy Bethlen-Horthy rendsze­rénél már rosszabb nem jöhet, Jöhet bizony ... és jön is, amint a lemondás és visszavonulás sejteti és mutatja. * * * A “BUDAPESTI HÍRLAP” magyar kormánylap megszűnéséről egy időben ad számot a hírszolgálat, Bethlen visszavonulá­sával. Beavatott körök a két esemény között kapcsolatot jósolnak. A Budapesti Hirlap, a főváros és egész Magyar- ország egyik legöregebb újságja volt. Mindenkori és örök készségben álló hivatali szolga volt; nyílt kormány lap, amely szubvenciókat élve:ett. Megszűnését nem fájlalják azok a magyar proletárok, akikre közel hatvan éven át uszított és tüzelt. De fájlalhatják azok a hazafiak, akik sa­vanyú pofát vághatnak és mégsem változtathatnak azon az egyszerű tényen, hogy a “Budapesti Hirlap” az “Uj Magyar­ság” názi lapnak adta át az előfizetői lisztáját. E tény min­dent megmagyaráz. * * * A RÓMAI PÁPÁRÓL is lehet végre valahára valamit hallani. Már ideje is volt. Hiszen csaknem azt hitte a világ, hogy nincsen Pápa . . . olyan hallgatag lett az “öreg” a felszente­lés óta. De most, hogy kiadta a kérelmét és elrendelte híve­inek, hogy imával intézzék el a gazdasági ellentéteket, hogy a lengyelek és németek Danzig körüli vitája fohászokkal érjen véget: rámordult a két hóhér, Hitler és Mussolini. Éppen csak azt nem mondották a szent atyának, hogy kuss . . . De haza küldték istenesen. Most tehát ha Danzig ügyét nem lehet vagy nem hajlandók háború nélkül meg­úszni a felek, akkor válogathat a Szent Atya, hogy melyik katolikus hadsereg fegyvereire adja rá menny béli áldását a gyilokra. Mussoliniéra, Hitlerére, vagy a jó lengyel hit- sorsosokéra, akiknél vallásosabb népet nem hordott még föld a hátán. Jaj, jaj, hogy mennyi dolga és baja is akad egy eleven Pápának .... * * * ÁLDÁSRÓL LÉVÉN SZÓ, engedtessék meg, hogy tisztelettelje­sen kikérjük, HIMLER MÁRTON, Rudiik Sándor, TÁRCÁI LAJOS újságíró “kollegák" áldását Somló Lipóték legújab­ban elkövetett kizárási bűnére. Uram istenem . . . olyan ke­vés áldozathozatalba kerül egy ilyen kis hirlapi áldás, hogy még lelkiismereti kérdést sem érdemes csinálni belőle. És ha hozzátesszük, hogy* néha napján a konyhára is hoz valamit, akkor könnyű kiszámítani azt a kapcsolatot, amely szoro­sabbra húzódott SOMLÓ LIPÓT főtitkár és a nevezettek

Next

/
Thumbnails
Contents