Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-20 / 1059. szám
1939 május 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? «>—---------------------------------------Mit mond Liston Oakm ,, radikális újságíró, aki a Kommunista Pártot a spanyol belháboruban tanúsított elfogult állásfoglalása miatt hagyta faképnél. 1. — Az orosz forradalom részben elérte célját; határozott tény, hogy nem jutott el a Szocializmusba, de megdöntötte a cárizmust — a feudális reakciót — és a maga módja szerint befejezte a burzsoá forradalom folyamatát olyként, hogy kisajátította a magánkapitalizmust, a magánbirtokosokat és bevezette az állam kapitalizmust. A Stalinizmus dacára is ez törénelmileg egy progresszív lépés; és mint minden gyökeres történelmi átalakulásbán, mindig nagy az ár amit fizetnek, akik a sodrába kerülnek. Nagy általánosságban, USSR proletáriátusának jobb a helyzete, mint volt a cárizmus alatt, mint a német proletáriátus helyzete volt a forradalom után és jobb a helyzete, mint sok egyebütt van a munkásságnak. Nem valószínűtlen, hogy az ut, amelyen haladnak, a Szocializmusba viszi őket a nacionalizáláson, az államkapitalizmuson keresztül, mert a látszat szerint, e folyamat van készülőben, bárha tragikus és kegyetlen a demokrácia teljes hiánya. 2. — A Proletár Diktatúra nem egyeztethető össze egy párt vagy totalitáriánus rendszerrel. A diktátorság, melyet Marx szerint a munkásosztálynak kellene gyakorolni és melyről Lenin is beszél 1917-ig, az átalakulási folyamatra szorítkozik ; eszenciája a Szovjet demokráciának kellett volna, hogy legyen. A bolshevikok legborzalmasabb hibát követték el — és nem is minden ok nélkül — amikor bevezették az egypárt rendszert és az abszolutizmust a párt keretein belül, amellyel az uralkodó szervből kiölték a demokráciát és belülről is mindent elfojtottak. Ezzel Stalin csak azt hajtotta végre, amit Lenin és Trotzky eredetileg elkezdett, de ezzel korántsem állítom azt, mintha a Stalinizmus, Leninizmus, vagy Trotzkyizmus egy és ugyanaz volna. 3. — A Szocializmus csak akkor valósulhatik meg, ha úgy a úgy tettem, mint Kendi ur mutatta, megkaptam a betűk számát s a kiskönyvben már olvasni is kezdtem az eladó jellemét : “Nagyzási mánia, beteges önteltség, önimádat.” Lehet, hogy az illető gyerekkocsi helyett autót akar venni. Mit lehet tudni Vájjon milyen ember lehet az, aki ilyesmire is képes lenne, na milyen? Lássuk csak lássuk csak! “179. Fékezhetetlen, túltengő nemi ösztönök. Kielégíthetetlenség.” Nem győzök eleget bámulni. Ki hitte volna? Millen idők! Csak az utolsó sorokat idézem — a háziuram hozzám intézett levelének, — nehogy az olvasó már előre következtethessen : “Amennyiben három napon belül nem kapom meg a hátralékos összeget, akkor . . stb.” “165. Harcrakész egyéniség Írása: kemény, résenálló, nagy erőfeszítésekre kész ember Írása.” Jó, hogy tudom. Jelzem, van már nálam egypár Írása. Nézzük csak, az első felmondó levélre mit mond az automata? ‘164. Bizalmatlanság. Csalástól, félrevezetéstől való félelem. Állandó védekezés.” Hiába. Nem szabad irigyelni senkit. Mari nénit pláne nem, aki mosással keresi meg a kenyerét. Számlája itt van előttem, analizáljuk meg. “154. írója mindenféle realitásoktól és anyagi gondoktól távol áll.” Ó, hát vannak még jó lelkek! Gratula, gratula, kedves Mari néni, öleltem a keblemre ma reggel, amikor az ingeimet szállította haza. Ijedten védekezett: — Nem én irom, kérem a számlákat, lehet hogy eltévesztette a számokat, hiszen még csak első elemibe jár a kis unokám. Nagyon rendes dolog a grafológus-automata. magán, mint az államkapitalista rendszer megdől, ha a BÉRRENDSZER (én húztam alá — fordító) és a kizsákmányolás, minden sallangjával megszűnt és a demokratikus irányítás kezdetét veszi. De a megváltozott helyzetben is sokkal nagyobb lesz az emberi érték, semhogy önmagától értetődően, a szabadság, egyenlőség és testvériség varázsszavára állami rendeletre változnának át a gazdasági törvényszerűségek. A bérrendszer, a maga egyenlőtlenségével csakúgy nem szüntethető meg máról-holnapra (megfelelő szervezet hiányában nem — fordító) amint hogy az állam sem szüntethető meg a forradalom utáni napon. 4. — Lenin megállapítása, mely szerint a proletáriátus hivatása a burzsoá forradalom befejezése az imperialista terjeszkedés e szakaszában — amint látszik semmit sem veszített értékéből. Kínában, Spanyolországban, Indiában és más gyarmati országokban nézetem szerint e tétel beigazolást nyert. A baj csak ott van vele, hogy túlságosan leegyszerűsített értelmezést adnak neki. Ezzel is csak úgy vagyunk mint akármi mással; ha nagyon leegyszerűsítik, megmerevítik és akkurátus méretezéshez akarják használni, dogmává kell, hogy válljék. A burzsoá forradalom, még nem nyert befejezést, sem Mexicoban, sem Törökországban és kételkedem, hogy az imperialista államok rövidesen befejeződeni engedik. Cardenas és Kemal (amig élt) a nemzeti burzsoáziát vezetik a forradalmon át, csak úgy mint Chiang Kai-Shek Kínában. Meglehet, mert vannak rá lehetőségek, hogy ezekben a forradalmakban a nevezett országokban sikerült kivívni a függetlenséget és lerázni az imperialista jármot, de ily siker el sem képzelhető a proletáriátus felszabadítása nélkül, ami viszont a szocializmus diadalához vezet. 5. — Stalinizmus a leghatározottabban leszerelte a világforradalmat, de a Szociáldemokrácia és az Anarchizmus is ezt tette. Abszurdum volna a proletáriátus vereségeiért, minden felelőséget a bolshevikokra hárítani, vagy légióként őket okozni értük. Stalin bűnei és Lenin-Trotzky baklövései, teljesen arányban vannak a Szociáldemokrata és az Anarchista baklövésekkel. A kapitalizmus ereje, mindentől érvényesülőb- ben magyarázza meg a proletáriátus világforradalmi kudarcait. A reformer és forradalmi vezérek mérhetetlen ostobasága, a mozgalom korrupciója, nyilt árulásaik, melyekben nemcsak egy vállalt szerepet — mind — mind csak másodrendű kérdések. A konfúzió csak tovább tart és mégcsak a kontúrjait sem lehet kibontakozni látni a forradalmi munkásmozgalom horizontjának, holott a forradalomra felkészült munkásság nélkül nem lesz sikeres forradalom. Marx és Lenin maradnak akik voltak — a legnagyobb forradalmi vezérek és vezetők, akiknek tanaik, egyéniségükre voló tekintet nélkül olyanok, hogy alapját, fundamentumát képezik a munkás- mozgalomnak' és homályositha- tatlanul tiszták. Bárha a mai időkkel harmóniába hozni nemcsak, hogy nem árt, de szükséges is, mert csak igy tudjuk gyümölcsöztetni mérhetetlen nagy tapasztalatunkat, melyeket győzelemben és vereségben egyaránt nyertünk. Tornyosulnak az akadályokLorainban A RENDŐRSÉG NYOMÁSÁRA NEM MERIK AZ IWW-NAK KIADNI TERMEIKET A TULAJDONOSOK. Negyedik helyiségből űzték ki a szervezetet. Az IWW loraini aktivitásáról, időről időre informálva tartjuk olvasóinkat. Általánosságban beszélve, már annyi adatunk gyűlt össze ebben a szervezési kampányban, hogy elérkezettnek látjuk idejét, egy tüzetes beszámoló elkészítésének. ízelítőnek e lapszámunkban annyit kívánunk megjegyezni mégis, hogy sikerült termenki- vülivé lennünk ismét. Midőn a rendőrség nyomására harmadik bérelt helyiségünkből is kifelé állott a szervezetünk rudja, elmentünk az Abbruzzi Hallba, több munkástárs ajánlatára, ahol érdeklődésünkre a Hall vezetősége kijelentette, hogy minden időben készek a Hallt bérbe adni az IWW-nak. Megnyugodtunk igy, mert legalább a sok más komplikációk mellett gyülésteremről biztosítva érezzük magunkat. Igen ám ... az elmúlt pénteken szükségünk lett az Abbruzzi Halira és megjelentünk, hogy kibéreljük. De ekkor (pénteken május 12- én) már a manager nem volt egészen biztos, hogy ki adhatja e? Hanem arra kért bennünket, hogy várjuk be az igazgatósági gyűlést, hiszen estére jönnek össze. Május 13-án, szombaton, a loraini IWW delegátusok egyike, jelenti az IWW clevelandi főhadiszállásán, hog;y az Abbruzzi Hall igazgatósága tegnap este ellenünk döntött és nem hajlandó a termet az IWW-nak kiadni. Legújabb információnk szerint, a loraini rendőrfőnök, Mr. Walker, aki a clevelandi Associated Industries főnökének, egy másik Mr. Walkernek testvérbátyja; tudatta az Abbruzzi Hall vezetőségével, hogy ha az IWW-nak a helyiséget bérbe adják, akkor rendőrkordont húz köréje és ott tartja addig, amig üzleti forrásától felszántja. A helyiség problémánk igy megújult. Bár igaz, hogy ideiglenesen megtudunk lenni nélküle, de viszont nélkülözni nem bírjuk és sokat jelent az is, hogy milyen közel van a gyárhoz. A loraini munkásokat viszont ez az ellentállás még jobban erősiti, kitartásra buzdítja, ami felér egy kis rendőri nyomással is. Feczkó Béla.