Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-29 / 1056. szám
BÉRMUNKÁS 3 oldal VISSZA EMLÉKEZÉS 1939 április 29. Irta, .... cs ... ő A Magyar Tanácsköztársaság egyetlen Május Elseje örökké emlékezetes nekem, nemcsak azért, mert ez volt az első magyar Május Elseje, amely hivatalos ünnep volt, a sok-sok évi harcos, de legtöbbször lagymatag sörözéssel egybekötött “ünnep” után. Mindenkire felemelő tudat volt, készülni a Vörös Májusra, de a nagy ünneplés közepette, csak kevesen tudták, hogy Május Elsején állt legközelebb a bukáshoz a fiatal Tanácsköztársaság. A Károlyi őszirózsás forradalom alatt fegyverbe hivott zsoldos hadsereg, a legjobb utón volt arra, hogy kialakuljon belőle egy olyan fegyveres erő, amely a már ájultan fekvő kapitalizmusnak, uj életerőt, segítséget nyújtson a feltámadáshoz. Károlyi szerencsétlenül megválasztott hadügyminisztere és katonai veztői lázasan dolgoztak a régi “fegyelem” visszaállításán, amelyet azonban sikeresen ellensúlyozott az Országos Katona Tanács vezetősége, amelynek a többsége olyan fiatal ipari munkásokból és intel- lektuellekből állt, akik a forradalom előtti éveket Szabó Ervin környezetében töltötték el az ő tanítása alapján sikeresen demoralizálta ezt a zsoldos hadsereget amelyenk a többsége hivatásos katonákból — tisztek és zupás őrmesterek — és lumpenproletárokból állt. Ez a fegyveres erő állt a Tanácsköztársaság rendelkezésére amelynek az értéktelensége a proletáriátus szempontjából hamar kitűnt, amikor az ántánt által megindított román hadsereggel szembe került. A szó szoros értelmében puskalövés nélkül hátráltak, szaladtak vissza a Tiszáig. Április közepén már láttuk, hogy csak úgy tudjuk megállítani a román és cseh inváziót, ha rövidesen egy erős proletár hadsereget állítunk fel. Ebben az időkben kaptam a hadügyi népbiztosságtól a parancsot, hogy Kecskemét székhellyel szervezzem meg a kettes számú vörös hadosztályt. Április 28-án lett kritikus a Tanácsköztársaság helyzete, a Tiszán túlról visszaözönlő katonaság, vörösőrség teljesen szét- zülve, meg sem próbálta védeni az aránylag könnyen védhető Tisza vonalat, hanem hanyat- homlok rohant Budapest felé. Április 29-én parancsot kaptunk, hogy a második hadosztály szállja meg a vonalat és feltétlenül akadályozza meg az ellenségnek a Tiszán való átkelését. Igen ám, de a hadosztálynak csak a keretei voltak meg. Nevezetesen a hadosztály parancsnokság, ahol rajtam kívül a katonai szakemberek. T. ezredes, F. vezérkari alezredes. Béldy Alajos vezérkari százados, (ma tábornok s náci képviselő.) W. százados és az irodai személyzet. Béldy kivételével mind a három tiszt feltétlenül megbízhatónak bizonyult, amiért Horthy hadbírósága szigorú büntetést szabott ki rájuk. W. százados az életével fizetett a becsületességéért. A toborzott katonaság bevonulási ideje május 3-ika volt, a rendelkezésemre állt 300 bácskai paraszt fiú, kik a megszállt Bácskából szöktek át, egy század gyalogos, amely Szegedről a francia megszállás alól szökött át, egy kecskeméti fiukból toborzott lovas század, egy géppuskás század, amely a szétzül- lött szolnoki ezredből maradt meg, ennek a circa 600 embernek kellett tartani egy* olyan vonalat, amelyet katonai szakértők szerint, legalább 10.000 embernek kellett volna megszállnia, megfelelő tüzérséggel támogatva. A gyalogság parancsnokává W. volt századost, a géppuska század parancsnokává R. ügyvédet, (most clevelandi lakos) neveztem ki, megparancsolva a vonal tartását. Ez a kis csapat, rossz felszereléssel május elsejére virradó éjjelre elfoglalta a helyét és bizony ennek a félezer embernek a kitartásától függött az, hogy megállnak e a románok, vagy átkelve a Tiszán elentállás nélkül mennek Budapestig. Soha át nem élt izgalomban telt el a május elsejét megelőző háromszor 24 óra, amely idő alatt szünet nélkül, jöttek és mentek a parancsok, vonultattuk be az alföldi, nincstelen paraszt fiukat, szereltük fel és indítottuk útnak az állásokba és idegesen vártuk a Budapestről meg ígért segítséget, amely azonban, csak május elsejére virradó éjszaka következett be, amelynek a miben voltára szól ez a kis megemlékezés. A budapesti munkástanácsok elhatározták, hogy Budapest munkássága május másodikán a frontra megy és megvédi fegyverrel a Tanácsköztársaságot. Egyben azt is lehatározták, hogy az összes vezetők fele azonnal a frontra megy, ez a “fele” volt az amelyből vagy 40-en április 30-án éjjel 12 órakor megérkeztek a parancsnokságra. Elsőnek, Rákosi Mátyás és Dovcsák Antal népbiztos helyettesek jelentkeztek. Kiknek kijelentettem mindjárt, hogy hárman feleslegesek vagyunk a, parancsnokságon, mire ők kije-' lentették, hogy ők nem is a parancsnokságra jöttek, hanem kérték a csapathoz való beosztásukat és rögtön útba is indultak egy tucatnyi pesti vasassal Csongrád felé. Jóval később két csoport jelentkezett, az e^gyik idősebb prolik egy Nikii nevű Oroszországot járt molnár munkás vezetésével, félig civilben. Ezek szintén csapat beosztást kértek és kaptak, de a felszerelés hiánya miatt csak reggel indulhattak útnak. Ezek minden teketória nélkül lefeküdtek a padlóra és jóízűen aludtak, amikor a harmadik csoport jelentkezett, nagy méltatlankodva, — csupa fiatal diákféle — va- donat uj ruhában fegyverrel, revolverrel, kézigránáttal és főleg bőröndökkel felszerelve mintha lakodalomba készülnének. Erősen tiltakoztak, hogy nem várta őket semmiféle jármű, hogy a szállodába, a parancsnokság tilalma miatt nem kaptak szobákat. Követelték a szobák kiutalását és egyben ígéretet tettek, hogy másnap majd rendbe szedik a parancsnokságot. Ezek a munkásmozgalmat soha nem szagolt ifjak, mikor megkapták a parancsot, hogy rögtön, kocsikon a frontra menjenek, amint előre láttam, a parancsot megtagadták, hivatkozva, hogy ők munkástanács tagok, kik csak a parancsnokságon hajlandók szolgálatot tenni. A másik parancs úgy szólt, hogy levetkőzni, a katona ruhákat, fegyvert, itthagyni és egy óra múlva induló vonattal Pestre visszamenni. Természetesen nagy tiltakozás, de egy pár jól elhelyezett csattanós pofon és az őrség bevonulása a parancs végrehajtására kényszeritette Az én falum lent van Somogybán. Jó órahosszat kell ko- csikázni a vasúttól hazáig. Most néztem meg a helységnévtárban falunk adatait. Eszerint: kisközség, 227 lakóházzal és 1085 lakossal. Körjegyzőség. Ennyi áll a helységnévtárban. Én annyit tudok róla, hogy van két iskolája, meg két temetője. Orvos az nincs a faluban, meg patika sem. Azt is tudom, hogy a bábaasszony nem is annyira gyerekszüléssel foglalkozik, mintinkább angyalcsinálással. Most is ül Kapósban nyolc hónapot. Van a falunkban még 4 zsidó is. A mi falunk úgynevezett módos falu. Hiszen az első paradicsomot meg paprikát, meg az első félig érett gyümölcsöt felviszik a Balatonhoz eladni. Nemcsak pénzt hoznak haza onnan. Sok ragad ott a műveltségből is — főleg a leányainkra. Még nyáron is jár hozzánk újság. Friss Ujpág az iparosoknak. Nemzeti Újság a tisztele- tes urnák, meg a jegyző urnák. A Pesti Napló a Fürstnek. Na meg hetenként egyszer a Nemzet Szava a segédjegyző urnán. Neki elég hetenként egyszer is újság. Hétfőn reggel kiolvassa. Akkor még józan. Aztán már úgysem érdekli más, csak a marhapasszus, meg a kadarka. Abból azonban egész héten át sok. De nem is ezekről akarok Írni, hanem a zsidainkról. Az egyik, a Fürst, az fűszeres. Azért adja-veszi adisznókat is, Ha megszorul valaki, el lehet adni egy-egy zsák búzát is. A másik, az kocsmáros, meg mészáros is. A harmadiknak van vagy húsz hold szőlője. Ő már a nagygazdák közé számit. A negyedik nagybérlő. Vagy ötezer holdat bérel a negyvenezer holdas nyilasgróftól. Valójában csak hárman vannak a zsidók, mert a huszhol- das már a kommun után kitért. A falu azért őt is zsidónak tartja. Most, hogy a képviselőházban olyan nagyon bizonyítgatják hogy a falu népe akarja a zsidótörvényt, gondoltam, ha már őket. Csak nagy könyörgésre kaptak, szedett-vedett civil ruhákat, amelybe aztán visszalettek kisérve Budapestre. Május másodikán, megérkeztek a munkás ezredek, amelyek Vágó Béla parancsnoksága alatt átvették a vonal egy részét. A román hadsereg nem tudott átkelni a Tiszán, a Tanács- köztársaság meg volt mentve. Mint érdekességet irom le, hogy úgy a román, mint a cseh kormányban amely megtámadta a Tanácsköztársaságot, bent ültek a politikus elvtársak is és ezek a munkás vezérek adták ki a parancsot a magyar proletáriátus leverésére. Hogy a Vörös Május után, mégis bukás következett be, annak az okai nem férnek el ebben a kis czikkben, de a magyar munkásság, nem felejti el ezt a Májust és ha újra* jön a nagy ALKALOM, akkor az első tanulságaiból okulva, jobban csinálja meg a másodikat. itthon vagyok, megtapasztalom ezt. Kicsit előhozakodom vele. Hadd tudjam meg, mi az igazság. Vagyunk vagy heten együtt az ünneplő szobában. A pesti vendégnek az dukál, pedig az asszonyok sajnálják a szép mó- zos földet. A férfinépség nem tud rá vigyázni. Feltöri a csizmasarokkal. Nem olyan könnyű ám arról beszélni velük, amiről én akarok. Csak úgy dől belőlük a kérdés. Alig győzök felelni. Érdekli bizony őket a zsidótörvény. Úgy szidják a kifundálóját, hogy hallatára akármelyik zu- pásőrmester holtra sápadna az irigységtől. A rosseb, meg a ménkű kedves enyelgések ma este nálunk. Az értelmes parasztarcuk csúnyán eltorzul, ahogy mérgelődnek. Én tudom, hogy nagy benső baja van a mi népünknek, ha dühében már nemcsak káromkodik, de az arca is elváltozik. A harag ilyenkor nem száll el a pipafüsttel. Ezt nehéz kiadni. — Hát mért nem kell maguknak a zsidótörvény? Magukat nem érinti! Ahányan vannak, mind egyszerre mondják: — Neem! Aztán elhallgatnak. A maga panaszát mindenki nehezen adja elő. Azt karaják, hogy a másik kezdje el a panaszolást, melyhez majd hozzácsorditja mindegyik a magáét. Kezdeni egyik sem akarja. Ismerem őket. Én kezdek el panaszkodni. — Bizony nekünk sokat ártott Pesten a zsidótörvény. Nő a munkanélküliség. Megszűnik egy csomó üzem, gyár. Pedig már kezdtünk kilábolni a bajból. Mint az éhes kutyák a talált csontra, úgy kaptak beszédemen. Most már nem kell biztatni őket. Most már folyik a szó. — Ez az! Ezért verje ki őket a rosseb. Mi is kezdtünk rendbejönni. Az ősszel már négy-ötszáz pengőt adtak a tehénért. Most meg száznyolcvanért sem kell. .Csak azt szeretnénk tudni, ki veszi majd meg a jószágot, (Folytatás a 7-ik oldalon) Ki is az a "büdös zsidó"
