Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-04-01 / 1052. szám

1939 április 1.

BÉRMUNKÁS

7 oldal

i .1. i ■ a mi ..... —■■■■■■......... .............

IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT

Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése

SZIMPOZIU M Vihar a Munkás BetegseMEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek.

A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztárói és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő:

1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit?

2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával?

3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése?

4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus.

5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása?

r I ff áF* ■■ ■ r !■■■■■

gelyzo Szövetség korul

ADALÉKOK A VIHART GERJESZTŐ ÉS FÜTö ADATOKBÓL

Miért szakítottak a magyar IWW-isták Somlóékkal és az I. B.-vel

A Bérmunkás március 11-iki számában cikket közöltünk, “Rosszul végzett szolgálatok” cim alatt, melyre a lehető legtár- gyilagosabb és figyelemre méltó hangon válaszolt Göndör Ferenc, a New Yorkban megjelenő “Az Ember” felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa. Konstatáljuk, hogy az elmúlt májusban lezajlott Betegsegélyző konvenció óta, Göndör Ferenc irása volt az első olyan dolgozat,-----------------------------------------Mit mond Max Nomad

iró, akinek “Harcosok és Renegátok” cimü könyve keltett nagy feltűnést s mint hirlik a tavasszal egy uj kiadványával lepi meg a publikumot.

1. Nem valósíthatta meg, mert nem is voltak “Proletár” célkitűzései. Az aktiv bolsevikeknek, a hatalom megszerzése volt céljuk, pártjuk és csoportúk számára — az alsóbbfoku középosztály intelligenciájának és a félmüveiteknek és az önképzés utján felemelkedett volt munkásságnak. Ezeknek eredeti céljuk az volt, hogy megszerezzék a hatalmat a kapitalista rendszer keretein belül úgy, hogy a magántulajdon gazdasági rendszere állami ellenőrzés alá kerüljön. A magán tőkések kisajátítására, csak 1918-ban került a sor, de akor sem a bolseviki program beteljesítése miatt, hanem azért, mert a munkások olyan nyomást gyakoroltak, hogy nem lehetett előle kitérni. Másrészben pedig a polgárháborúban bekövetkezett állapotok miatt. Ami a munkások többséget illeti, részükre a forradalom csupán gazdacserét jelentett; egy mindenüvé kiterjedő kormányzati bürokrácia térhódítását, akik kisajátították az uralkodók és az uralkodókkal cimboráskodó bürokraták privilégiumát, akik a forradalom előtt a társadalmi ranglétra legmagasabb fokán voltak elhelyezkedve. A bolseviki forradalom, akkor lett volna azonnal “proletár forradalom”, ha bevezeti a gazdasági egyenlőséget, ha a jövedelem elosztásánál egyenlőséget teremt. Egészen mellékes az, hogy nyomban a forradalom után lehetséges volt e a gazdasági egyenlőség megvalósítása, avagy, hogy mikor, ha egyáltalán megvalósulhat-e.

De e nélkül és addig, amig az egyenlőséget be nem vezeti, minden forradalom, csak bur- zsoá forradalom marad azoknak a szemében, akik a társadalmi ranglétra legalsó fokán foglalnak helyet, a bérmunkásoknak. Lenin, az “Állam és Forradalom” cimü munkájában, melyet két hónappal a bolseviki forradalom kitörése előtt irt, már beszél a “proletáriátus forradalmi diktatúrájáról”, amely Marx szerint arra való, hogy “áthidalja a forradalmi átalakulás folyamatát, a kapitalizmusból a kommunizmusba”. Marx ez időszakot, a “Kommunizmus első szakaszának” nevezte. A Góthai Programról irt kritikájában, Marx arra az álláspontra helyezkedik, hogy az uj társadalom minden tekintetben magánviseli a réginek örökségeit születésének első szakaszában — még a javak szétosztásánál sem lesz képes egyenlőséget teremteni. Lenin, elismerésre méltó majdnem őszinteséggel ebből azt a meg- állapitást következteti, hogy “egy bizonyos ideig, nemcsak a burzsoázia jogai, de a burzsoá állam is megmarad a kommunizmus alatt, de a burzsoázia nélkül”. (5 szakasz 4-ik paragrafus). Mert az államra még mindig szükség van, szükség van a “burzsoá törvényekre, melyek az egyenlőtlensget szentesitik meg”. (5-ik szakasz, 3-ik bekezdés.) Ám aligha gondolhatunk burzsoá államra, burzsoázia nélkül és amit Lenin valószínűleg gondolt — Burzsoá Állam, kapitalizmus nélkül, de uj burzsoá hivatalnok sereggel. A gondolatok tisztázásához, mint látszik Marx és Lenin azzal is hozzájárultak, hogy ezt az uj kizsákmányolási formát, “proletár diktatúrának” nevezzék,

amelyben az igazságokat megközelítő tárgyilagossággal tárult fel ez a minden tekintetben kínos betegsegélyző ügy az olvasó nyilvánosság elé. Ameny- nyiben “Az Ember”-t mi szólítottuk fel, hogy ha van véleménye, úgy időszerűnek tartanánk annak kinyilatkoztatását — válaszában a legnagyobb jóakarat, őszinteség és a baráti hang határozott megnyilvánitása mellett is, súlyos tévedések és tájékozatlanságok mutatkoznak. Ez viszont szükségessé teszi részünkre azt, hogy tárgyilagos tüzetességgel világítsuk meg az egész ügyet. Levetkezünk és ellenségeinket is levetkeztetjük, hogy aztán mindenki tiszta véleményt alkothasson, Ítéletet mondhasson, vagy ha úgy tetszik, továbbra is mételyezzen, nyelvet öltögessen és falazzon azoknak, akik rászolgáltak, kiérdemelték az őszinte és becsületes ; A TISZTESSÉGES EMBEREK utálatát.

Dióhéjban szeretnénk megemlíteni annyit, hogy a Munkás Betegsegélyzőket, Magyar Amerikában, kizárólag szocialista forradalmárok alakították. A kezdeményezésnek a Magyarországból hozott tapasztalat volt minden tekintetben az elindítója, amit az onnan idevándorolt szakszervezeti és szocialista munkások, a magyarországi Betegsegélyző és Biztositó Pénztár körül szereztek.

Az 1900-as évek elején, Magyarország nagyobb városaiban már erősödött, izmosodott a munkásmozgalom annyira, hogy a benne tevékenykedő és egyébként képességekkel rendelkező, de a mesterek és a hatóságok gyűlöletét egyaránt kiváltó szocialista szervezők és agitátorok,

hogy olybá tűnjék fel, mintha “az átalakulási időszakban” már nem volnának osztályok és a dolgok természetes folyományának következtében, a termelő erők mozgásban tartásával természetszerűleg jutunk a mil- lenium kellős közepébe, ahol mindenki szükségletei szerint jut a javakhoz. — Ám sehol sincsen megnevezve, hogy e szükségletek megállapítása az egyénnek-e, vagy az államhatalomnak hatáskörébe tartozó feladat.

a Pénztárnál nyerjenek elhelyezést.

Ebből kiindulva, az amerikai öntudatos munkásság, megalakította a maga betegsegélyző- jét. 1. — Hogy a teljesen idegen és kiszolgáltatott magyar munkásnak betegség, vagy sérülés esetén támasza legyen benne: 2-szor de nem utolsósorban azért, hogy a szocialista gondolat és felvilágositás terjesztésére egy eszköz legyen a kezében.

Az amerikai munkásmozgalomban a nagy zajlások éppen a Betegsegélyző kibontakozásának idejére esnek. A Szocialista Munkás Párt (Sz. L. P.) Szocialista Párt (Sz. P.) és az IWW követői ebben az időben kezdtek szervező nevelő munkába a magyar tömegek között.

A szakadások és szenvedélyes elméleti csatározások át csaptak a magyar területekre — am* csak természetes — és az akkori még gyönge betegsegélyzőt sem hagyták érintetlenül.

A Szocialista Párt körül csoportosult magyarok számbeli többségüknél fogva megtartották a kontrolt a Munkás Betegsegélyző és önképzö Szervezet fölött és ez az elégedetleneket kiválásra kényszeritette.

A kiváltak megalakították a Munkás Betegsegélyző Szövetséget, mely testület, a forradl- mi Ipari Unionista gondolat magyar pionérjai vasakarattal és fáradságot, áldozatot nem kiméivé alapoztak meg.

Igen de az IWW-nak, a politikai pártokkal való teljes szakítása újból csak két nézeteket valló csoportra hasította széjjel a betegsegélyző tagságot is. Az ellentétek folyton csak gyülem- lettek, mígnem a Szocialista Munkás Párt híveinek nagy része, kivállott a Munkás Betegsegélyző Szövetség kebeléből és megalakította az ő házi beteg- segélyzőjét, az “Általános” — Munkás Betegsegélyzőt.

A magyar IWW-isták, bár részt vettek minden magyar munkásmozgalmi ügyben, nem követték az Sz. L. Pisták példáját és nem hasították le a maguk részét a Szövetségből, hanem inkább az alaposan meg- gyöngitett testület védelmére siettek és segítették megerősíteni. De ezidőtájt, az egyetemes angol IWW mozgalom már je- gyezgette az osztályharc hősko-