Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-09-24 / 1025. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879

VOL. XXVI. ÉVFOLYAM.

CLEVELAND, 1938 SZEPT. 24

NUMEBR 1025 SZÁM

A MUNKÁSSZERVEZETEK KEZÉBEN VAN A HELYZET KULCSA

A gazdasági szervezetek egységes cselekvését sürgeti at IWW

A munkáltató osztály mindent elkövet, hogy haldokló gazdasági rendszerét megmentse az összeomlástól és ezen igyekezetében, társadalmunk állandóan sodródik a diktatúra felé oly annyira, hogy minden országban diktatórikus kormányrendszer van kialakulóban. A depresszió tartóssága közepette, újabb ipari válság előjelei mutatkoznak. Háború pusztít Kínában és Spanyolországban s mint látszik csak idő kérdése, hogy az egész emberiséget újból beletaszitsák egy gyilkos fergetegbe. Itt volna az ideje, hogy uj kéz ragadja meg a társadalom sorsának irányítását. Hogy uj kéz fogja marokra a vibráló kormánykerekeket, hogy biztos irányítással a katasztrófába dűlő társadalmat balancba hozza és a gazdasági józanság útjára terelje át.

Az alant közölt cikkben, az Industrial Workers of the World, a világ munkásságához fordul, hogy vessen véget a szégyenteljes kiszolgáltatottságnak, szakítsa ki magát a munkáltató osztály vezetéséből és gazdasági szervezetein keresztül teremtse meg a nemzetközi szolidaritást: lépjen akcióba az iparok szinterén. Fegyverezze fel barátjait — amit az adott esetben a Spanyol helyzet kíván — és fegyverezze le az ellenségeit, minden erejének latbavetése által.

A világ dolgozóihoz szóló kiáltvány, a a gazdasági direkt akció gyakorlását szorgalmazza. Sztrájkot, sztrájkra sürget, vagy ha kell ÁLTALÁNOS SZTRÁJKOT, amellyel, minden kétséget kizárva megérteti, hogy a jövő társadalmát nem vezetheti a kapitalizmus a saját diktuma szerint, mely a gyakorlatban azt mutatja, hogy ha a tőke érdeke úgy kívánja, még az embermilliók élete árán is hatalmon marad, hanem megteremti az olyan rendszert melyben a termelők közösségében és mindent átölelő összefogásában, a békét óhajtó és békét szerető emberiséget az élethez szükséges javakkal ellássa.

ÜZENET A SZERVEZETT MUNKÁSSÁGHOZ.

Minden munkásszervezetet, a kérvények halmazával lepnek el. mely kérvényekben cselekvésre szólítják fel őket a fasizmus ellen küzdő Spanyolország támogatására, a demokrácia megvé- delmezésére, helyi, országos és nemzetközi mozgalmak támogatására, a háború és fasizmus ellen. E kérvények, különösképpen a Spanyol testvéreink támogatását szorgalmazók, a Munkásság anyagi helyzetét és elszegé- nyedettségét ha tekintetbe vesz- szük olyan visszhangra találtak, hogy anyagiak szempontjából, az adott helyzetben többet alig várhattunk. Ám e támogatás, akárhány tízezrek erejéből fakadt, bármily megerőltetést és áldozatkézséget is mutat, jelentéktelenné zsugorodik, ha az általa szolgálandó nagy céllal hasonlítjuk össze, ha felmérjük, hogy az anyagi támogatások mellett, micsoda roppant erőt hagyott parlagon heverni a munkásság, melynek gyakorlására nem csak hivatott a munkásosztály, de kötelessége is.

Ismerjük be a gyöngeséget.

A javaslatok és tiltakozások, melyekkel az uralkodó politikai testületüket a munkácsopor- tok elhalmozták semmit sem jelentettek és további küldözgetésükkel jobb ha felhagynak, mert értékükben még a semminél is kevesebbet számítanak a jövőben. Mert minden ilyen kérvény és tiltakozás, csak a gyön- geségnek a jele, a megadás bizonyítéka és beimerése a munkásság részéről annak, hogy hajlandó elfogadni a kizsákmányoló osztály irányítását és beleegyezik a munkásság, hogy az emberiség érdeke-sorsa joggal van azoknak kezében és irányításában, akik tulajdonképpen csak bitorolják. Midőn a kapitalizmustól méltányosságot kérnek, vagy igazságot várnak, elismerik a tőkések fölöttessé-- gét és a munkások alantasságát. Úgy néz ki az ilyesmi, mint amikor a szolga szívességet kér gazdájától, de ha nem kapja meg hát elkeseredésében méltatlankodásra fakad, méltánytalan gazdájával szemben, de nem is gondol arra, hogy gazdájától megszabaduljon, nélküle, vagy akarata ellenére, függetlenül maga cselekedjen.

Már itt volna az ideje annak, hogy minden munkás tisztán lássa azt, amit a haladottabb gondolkozásuak már régen, még jóval a ránkszakadt világkrizis előtt felismertek — hogy az uralkodó osztály, akár fasizta, akár demokratikus országokban — nem engedi magát befolyásolni, a munkásság gazdasági érdekei, vagy társadalmi idealizmusa által. Legalább is any- nyit már világosan láthatnak, hogy több könyörgéssel sem számíthat a munkásság a tőkések belátására.

A fasizta erők felfegyverzése Spanyolországban és egyebütt, a háborúra v*aló készülődés (még ha a közeljövőben nem is tör ki) rengeteg hasznos munkaerőt foglal magában és fecsérel haszontalanságra. Munkanélküliség és a politikai demokrácia szemmellátható tehetetlensége (noha a munkásosztály részére nem sokat jelentett soha) csak fokozódhatik a kaiptalista rendszerben. Arra hiába vár és számit a munkásság, még akkor sem ha térdre borul, vagy hasra fevke könyörög, hogy józan bírálatra, békességre és boldogulásra, igazságra, vagy emberségre birja a tőkéseket. Világos, hogy az a néhány dollár, melyet a munkásság önmagától megvonva, a fasizmus, a tőkések kapzsisága és háborús propagandája ellen összehozni képes, az események folyamatát sem megállítani, sem pedig más irányba terelni nem lesz képes.

Van mód határozott cselekvésre.

Ilyen működésből semmi sem várható. A fasizta hatalmak tovább fognak háborúskodni, fogják a háborút dicsőíteni, mindaddig, amig a demokratikus nemzetek dicsőítik a békét, de ugyanakkor cselekvésben háborúkat tesznek lehetővé, vagy elkerülhetetlenné.

Konzervatív munkásvezetők lehet, hogy azzal igazolják a semmitevés javasolását, hogy a munkásság az adott helyzetben praktikusabb utat amúgy sem választhatna. Az Industrial Workers of the World (IWW) nem ért egyet az ilyen mente- getődzésekkel, mert azt vallja, hogy végeredményben az ilyesmi azonos a munkásság ügyének elárulásával.

Mi azt állítjuk, hogy a munkásság ha nincsen is tökéletesen szervezve, ha idealizmusa nem is üti meg azt a mértéket, melyet a helyzet adottsága és .a viszonyok megkövetelnének, mégis módjában van, a tőkésosztály és politikai csatlósaik intézkedéseinek kétségbe vonása és a tőkések cselekvéseinek jogosságának tagadása és kihívása. Mi állítjuk, hogy a munkásság ma is történelmi szerepet vállalhat a világ sorsának formázásában, de nem olyként, hogy a problémákat a tőkésosz(Folytatás az 5-ik oldalon)

SZTRÁJK A FRANCIAORSZÁGI építő IPARBAN

Párizs, Franciaország — A nagyarányú mozgósítások, az egész országra kiterjedő rendkívüli állapotokat vontak maguk után. A francia építkezési iparban, a tőkések azonnal felhasználtak a zavaros helyzetet és megnyirbálták a munkások jogait.

Kormányintézkedésre hasonlóan jártak el a bányászokkal is. Rendkívüli helyzetre való hivatkozással, meghosszabbították a munkaidőt és hazafias kötelességnek minősítették, az ily intézkedésekbe való belenyugvást.

A francia szervezett munkásság, viszont másként látja a helyzetet. Kiverekedett jogairól még akkor sem hajlandó lemondani, ha a kormány politikusok tanácsolják azt neki.

Az épületiparban Párizs környékén, e sorok Írásakor már több mint 100.000 munkás sztrájkol. A bányászok is mozgolódnak.

Daladier londoni látogatása és Chamberlin sugallatára, a Hitlerékkel való megalkuvásnak olyan visszhangja van, mely nagy idegességre ad okot a francia tőkéseknél és az őket kiszolgáló kormánynál egyaránt.

A londoni paktum után kilátásba helyezett leszerelés meglassult. A német határról visz- szavont hadtesteknek, amint látszik, belső szolgálatokat fog kelleni teljesíteni, a “rend” helyreállítására, melyet alaposan bolygat a szervezett francia munkásság.

/