Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-09-24 / 1025. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 szeptember 24. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Vészes felhők Európa felett A hírszolgáltató vállalatok óránként, sőt percenként röpítik világgá az európai események változásait. A közérdeklődés központjában Csehszlovákia van. Csehszlovákiában él vagy három és fél millió német ajkú lakos, akiknek sorsa szörnyen érdekli Hitlert. Minden eszközzel a csehszolvákiai németeket akarja védelmezni a nácizmus véres kezű bajnoka. , Ha az érkező híreknek hitelt lehetne adni, akkor azt kellene hinnünk, hogy Csehországban élő három és fél millió német ajkú lakos mind egy szálig tárt karokkal várja Hitlert. Pedig meglehetős adag szemfényvesztés van ezen hírekben. Tagadhatatlan az, hogy a názi ügynökök erélyesen dolgoznak a csehországi németek között és ezen uszításnak az eredményei azok a véres zavargások, melyekről híreket kapunk. Mindennek dacára a tény az, hogy Csehszlovákia sorsa válságos pillanatok előtt áll. A hírek szerint Hitlernek a csehországi németek “elnyo- mottsága” fáj. Pedig borzalmas még rá is gondolni, hogy mi vár a csehországi németekre, ha Hitler “felszabadítja” őket. Élő példával szolgál Németország és Ausztria lakossága. Hitler uralomra jutásával elsősorban feloszlatta a munkásság szervezeteit, hogy ezáltal megfossza a munkásságot az együttes cselekvés lehetőségétől. Ezután következett a jogfosztások egész sorozata. Megszűnt a szabad költözködési joga. A munkahely változtatás csak kormány engedéllyel történhetik. Enni csak az előirt élelmet lehet és szintén csak előirt meny- nyiséget. Szórakozni csak a ná- zik által előirt módon lehet. Rádión csak a kormány által közRendkivüli állapotok idején minden országban voltak a múltban is koncentrációs telepek. A világháború idején itt az Egyesült Államokban is voltak ily telepek és ott tartották fogva mindazokat, akik ellen az a gyanú merült fel, hogy ellenségei a háborúnak, vagy bármily módon akadályozzák a háború folyamatát. Az ily koncentrációs telepek Németországban a názizmus uralomra jutásával állandósultak és oda zárták mindazokat, akik a názi uralom ellen lázadtak, vagy akiket a názi pribékek nemkívánatos elemeknek tartanak. Vannak e telepek lakói között egyszerű munkások, professzionális foglalkozást űzők, tudósok, liberálisok, keresztények, zsidók és minden elképzelhető rangú és fajtájú emberek akiket a názi uralom Németországban talált. Ezen koncentrációs telepek lakóinak sorsáról csak nagyon ritkán kap a külvilág értesülést mert onnan megszökni teljevetitett “műsort” lehet hallgatni. A tudomány csarnokait és tudományos könyveket, müveket megsemmisítették. Az újságok, csak a kormány által megcenzurázott hireket közölhetik. Mind ez és sok más hasonló “jóban” részesül a német és osztrák munkásság és a lakosság alárendelt rétegei. A csehországi németek sem élnek az “ígéret földjén” de nyelvrokonaik sorsához képest az övék “jónak” mondható. És Hitlernek nem is a csehországi németek “jogfosztottsága” fáj, hanem inkább a szudeten hegyek gyomrában levő mérhetetlen mennyiségű ásvány. Vasérc, szén, ólom, ezüst, grafit és ami a legfontosabb a világhírű Skoda fegyver és ágyú gyár is a németek által lakott területen van. Ha egyenlőre Hitler Csehszlovákiának ezen részére rá tehetné a kezét, mind ez az ölébe hullana. Ezek birtokában hatalmi vágyának őrülete sokkal gyorsabb tempóban teljesülhetne. És ezen terület megszerzésével három és félmillió rabszolgát is nyerne Hitler. Nem hisszük, hogy a munkásság sorsán bármit is változtatna, ha egy-egy ország gazdát cserél, mint ahogy nem változott a tótok helyzete azáltal, hogy elszakították Magyarországtól és a románoké, hogy romániához csatolták. Ha rosszabbodott a helyzetük, az a háború utáni általános viszonyok révén következett be. Tehát nem azért rosz- szabbodott, mert elszakították Magyarországtól, mert a magyar munkásság helyzete még sokkal rosszabb, mint a románok, vagy tótoké. Azonban úgy a csehországi németek, mint minden más nyelvű nép helyzete aránytalanul rosszabbra fordulna, ha Hitler uralma alá kerülnének. sen lehetetlen és csak nagyon ritkán történik meg, hogy onnan valaki kiszabadul és ismertetheti a külvilággal az ottani viszonyokat. Az alábbi történetet nem egy kiszabadult fogoly beszélte el, hanem egy őr, akinek sikerült megszabadulni állásától és Németország határán átjutni Dániába. A telep Weimar közelében levő Buchfahrt néven ismert fogoly telep. Az őr elbeszélése szerint az ily telepen alkalmazott őröket a legbrutálisabb dolgok elkövetésére képezik ki, azonban még igy is sokan és gyakran kérik áthelyezésüket más szolgálatra. A telepen történtek annyira megviselik még az őrök idegzetét is, hogy sokan beleőrülnek, ha nem sikerül áthelyezésüket elnyerni. A történetet elbeszélő őr is hosszú ideig volt ideg- gyógy intézet lakója, ahová rokonai utánjárása után került be. Ha az ott történtek ily hatással vannak az őrökre, elképzelhető, hogy miben van részük a foglyoknak. A Buchfart telep lakói minden nap a kőbányában dolgoznak és 12 órai napi munka után este 5 órakor valamennyien a főtéren gyülekeznek és ‘“vigyázz” állásba helyezkedve kell nézniök, amint a “szabályokat megsértő” társaikat falovakra kötözve korbácsolják. Ily büntetés akkor is kijár a fogolynak, ha viselkedésével valamely őr nincs megelégedve. Megtörténik az is, hogy a foglyokat felakasztják és lelógó részükre nehéz súlyt függesztenek, amíg belső szervezetük megszakad. A telep erős drótkerítéssel van körülvéve, amelybe magas feszültségű villanyáram van vezetve, melynek érintése biztos halált okoz. Megtörténik, hogy éjnek idején a foglyokat ezen drótkerítésnek zavarják az őrök és miután ott elégnek az őrök azt állítják, hogy szökést kíséreltek meg. Az elmúlt tavasz folyamán két fogoly megölt egy őrt. Attól az időtől a foglyoknak nem szabad 8 lábnál közelebb menni az őrhöz. Amikor az őr valamely foglyot magához szólt, annak szaladni kell és ha szala- dás közben közelebb ér az őrhöz, mint amit esetleg az illető Őr 8 lábnak becsül, minden teketória nélkül lelőheti, mint a veszett kutyát'. A foglyok akik belső sérüléseket kapnak a büntetés, vagy a bányában végzett nehéz munkától, nem mehetnek a telep hivatalos orvosa elé vizsgálatra. Az orvos csak nyílt, vérző sebeket kezel. Ha valamely fogoly összeesik a nehéz munkától, társaiknak nem szabad segítségére menni, hanem ott kell hagyni a déli vagy esti szünetig és akkor mehetnek csak segítségére. Ily esetekben vállaikon kell az alél- tat a három mértföldnyire levő barakkhoz vinni. A foglyok amellett, hogy a kőbányában dolgoznak barako- kat is építenek a kibányászott kőből. Ezen barakokat a beavatottak szerint a “hadifoglyok” részére építik. A nyári hőségek idején a foglyoknak napi tizenkét órát kellett dolgozniok ivóvíz hiányában. Az “aryan’ foglyok egy liternyi élelmet kapnak naponta; a zsidók ennek a felét. Ha véletlenül egy fogoly kiszabadul, annak egy biztosítékot kell aláírni, melyben kötelezi magát, hogy a telepen látottak és tapasztaltakról nyilatkozni nem fog. Megfenyegetik, hogy: “ha beszélni merészkedik, szervezetünk még más világrészben is elfog érni.” A foglyok között az elbeszélő szerint a legtestvériesebb viszony van. A közös szenvedés zsidókat és áryákat oly szorosan összefűz, hogy egymást vigasztalják és buzdítják a kitartásra annak reményében, hogy valami történni fog, ami kiszabadítja őket. Sokan, akik üd- vösebbnek tartják a halált, mint a telepen a szenvedést, a drótkerítéseknek mennek neki, ahol a magas feszültségű villanyáram végez velük. Régebben az elhalálozottak rokonait értesítették, hogy menjenek az elhaltak hamvaiért és vigyenek magukkal három markát annak kiváltására. Most azonban már elküldik a rokonoknak és a kézbesítéskor négy márkát kollektálnak be, amit kötelesek a rokonok, vagy hozzátartozók megfizetni. Amikor a hozzátartozók megkapják a kis urnát az elhalálozott hamvaival, a hir mint az erdőtűz terjed a szomszédságban és egész városrészek lakossága gyülekezik össze ily háznál szimpátiájuk tolmcsolására tekintet nélkül, hogy zsidó vagy árya volt az illető. Ilyenkor napokig a legfeszültebb hangulat uralja a városrészt és a felháborodás hullámai magasra csapdosnak. De az izgalom lassan elül és a nép reménytelenül állapítja meg, hogy erőtlenek bármit is tenni a “Gastapo”-val (názi titkos- rendőrség) szemben. Eddig szól az elbeszélés és most azt kérdezzük, hogy van- e a világon ember, — aki önmagát és embertársait szereti — aki nem követne el mindent, hogy ennek bekövetkezését megakadályozza? Sóvárgással azonban ezt nem lehet megakadályozni. Cselekvésre van szükség. Az elnyomottaknak szervezkedni kell a forradalmi Ipari Szervezetbe, az IWW. EGY NAGY SZERVEZETÉBE és megdönteni a kapitalista rendszert, amely szülője az ily állapotoknak. “A TUDÁS HATALOM A HATALOM TUDÁS” MUNKÁSTÁRS! Meg- vagy e elégedve a mai állapotokkal? Nem gondolod e, hogy változtatni kellene sok mindenen, ami az emberek nyomorát szenvedéseit okozza ? MUNKÁSTÁRS! Hozzád, hozzátok, minden Cleveland west sidei magyar munkáshoz szólunk. Mindazokhoz akik megelégelték a semmitevést. Akik hajlandók megkeresni és megismerni a kiutat ebből a rendszerből, amely kevés jót, de annál több rosszat juttatott nekünk munkásoknak osztályrészül. AZ I.W.W. — West sidei magyar tagjai, a munkásokat ily közelről érintő kérdésekkel foglalkoznak egy előadás sorozatban, a HENKE HALLBAN, 3930 Lorain Ave. melyre minden magyar munkást meghívunk és szeretettel várunk. TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK tartják az IWW. magyar tagjai A HENKE HALLBAN 3930 Lorain Ave. CSÜTÖRTÖK, SZEPTEMBER 29. — A Kommunista Párt által cserben hagyott proletáriátus. ELŐADÓ: KOVÁCS ERNŐ CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 13. — Miért hanyatlott a munkásmozgalom ? ELŐADÓ: WIENER ANDOR CSÜTÖRTÖK, OKTÓBER 27. — Ifíari Demokrácia a szabadsághoz vezető ut. ELŐADÓ: TAKÁCS JÓZSEF CSÜTÖRTÖK, NOVEMBER 10. — Az amerikai munkásmozgalom vércseppes útja. (Mártírok emlékére). ELŐADÓ: WIENER ANDOR Az előadások pont 8 órakor kezdődnek. Gyertek el és hozzátok magatokkal ismerőseiteket is. A koncentrációs telepek lakóinak sorsa
