Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-09-03 / 1022. szám

1938 szeptember 3. BÉRMUNKÁS 7 oldal így láttám Szellemi és művészeti élet a fegyverek zajában A szellemi és művészeti élet igyekszik követni a rohanó tör­ténelmi események izgalmas tempóját. A napilapirodalom él­énken tükrözi a spanyol lélek és szellem történelmi átalakulá­sának foyamatát. Az újságírók és újságok A napilapok címei nem vál­toztak meg, de megváltozott jel­legük és irányuk. A lapokat po­litikai pártok, szakszerevezetek vagy a kormány adja ki. Az ál­landó papirhiány miatt az újsá­gok kis terjedelemben jelennek meg de azért igyekszenek, hogy nemcsak szűkszavú jelentéseket hanem szellemi táplálékot is nyújtsanak olvasóiknak. A há­ború elején színes riportokat közöltek a városok ellen inté­zett bombatámadásokról, ezek a részletes beszámolók azonban most már elmaradnak. A nagy újságok még ma is kiadnak iro­dalmi mellékletet, közölnek foly­tatásos regényeket és szépiro­dalmi kritikákat a kül- és bel­földi könyveseményekről. A spa­nyol újságírók száma erősen megcsappant. Az újságíróknak nem jár fölmentés, ha 18—31 éves korosztályokba tartoznak. A madridi újságírók még a so­rozás előtt önként jelentkeztek katonának és külön csapatot alakítottak belőlük. Ez az uj- ságiró-csapat már a háború ro­mantikus emlékei közé tartozik mert az 1936 őszén Madrid ellen inditott offenziva során majd­nem teljesen megsemmisült és az életben maradt újságírókat más csapattestekhez osztották be. Az újságírás mestersége egyébként is életveszéllyel jár, Ha megszólal a légitámadást jelző sziréna az újságíró riport­ra megy. Nem fedezéket keres, hanem a rendőrséggel együtt érkezik a bombázott uccákba és hidegvérrel jegyzi tapasztalata­it a vérözönben. Sok újságíró vesztette életét kötelességtelje- sitése közben. Újságírói munká­ja során ölte meg a repülőbom­ba Vila katalán újságírót, a bar­celonai Generalidad sajtóosztá­lyának titkárát is. A fronton is igen sok újság­ot adnak ki. A hadvezetőség pártolja a katonaság ügyeivel és a harctéri eseményekkel fog­lalkozó lapokat, amelyek han­got adnak a katonaság sérelmé­nek és kívánságának. Rámutat­nak az ellátás hibáira, tanácso­kat adnak, amelyeket gyakran figyelembe vesz a felettes pa­rancsnokság. A tudás és művészet a fronton A harctereken egyébként is meglepő szellemi élet tapasztal­ható. Az analfabéta katonák kö­zött nagy propagandát fejtenek ki az irás és olvasás elsaj átlá­tásért. Minden írástudatlan katona tankönyvet, füzetet és írószert kap és a lövészárokban iskolák működnek. A fedezék­ekben hivatásos tanítók oktat­ják a paraszt katonákat az irás és olvasás tudományára. A ka­tonák között igen népszerű lett a frontiskola és a háború két éve alatt negyvenezer analfabé­ta katona tanult meg írni és ol­vasni. Közülük sokan altiszti, sőt tiszti rangra is emelkedtek. A katonaság szórakoztatásá­ról alkalmi színtársulatok gon­doskodnak. A frontszinházak- ban legszívesebben a régi tán­cos, látványos operetteket ját- szák. A városokban már meg­született az uj drámairodalom, amelynek témái a szabadság- harc ihletében fogantak és vi­lágnézeti problémákat feszeget­nek. Több forradalmi drámát nagy sikerrel játszanak a vá­rosokban és már a frontszinhá- zakban is. A hires színészek gyakran mennek előadóturnék­ra a frontokra. A színházakban a sztrárrend- szer megszűnt. A magánszín­házak is állami ellenőrzés alatt állanak. A színészek fizetése egységesítve van. A gázsi napi 15—25 pezeta, a vezetősziné- szek és az átlagszinészek gázsi­ja között nincs nagy eltérés és a technikai személyzet jövedel­mét sokkal alacsonyabbra álla­pították meg. Az állami színhá­zak jobban fizetik művészeiket mint a magánszínházak. A hi­res színészek és az operaéneke­sek — mint például Lazaro, Marco Redendo —, átlag havi 1000 pezeta gázsit kapnak. Nagy áldozatokat hoznak a frontkönyvtárak kibővítéséért. Sok ezrednek külön könyvtára van már, amelyeket a katonák a zsoldjukból és a polgári lakos­ság adományaiból alapítottak. Mozgó könyvtárak is működnek amelyeket autókon szállítanak egyik csapattesttől a másikhoz. A mozgó hadikönytárakat nők kezelik. 4:2 a vőrős-feketék javára A hadsereg már teljesen egy­séges irányítás alatt áll, de a katalán hadsereg másfél éven át egymástól független alakula­tokat alkotott és egységes akci­óra képtelen volt. 1937 tavaszán a huescai fronton játszódott le a háború leghumorosabb jelene­te Anarcho-szindikalisták és fal- lanxisták állottak itt egymással szemben. A fronton nyugalom uralkodott és a szemben álló csapatok válogatott mérkőzés­sel tarkítják. Kiszemelték az el­lenséges csapatok válogatott futbalcsapatainak tagjait, pá­lyát jelöltek ki a két lövészá­rok között egy alkalmas tisztá­son és egy délután megrendez­ték a páratlan látványosságot: az ellenséges csapatok futball­mérkőzését. A megállapodás szerint a lövészárkokat sem a köztársasági, sem a fölkelő ka­tonák nem hagyhatták el, a lö­vészárkok pereméről nézhették a mérkőzést, a pályán csak a já­tékosok és a kijelölt bíró tartóz kodhattak. Az anarchista fut­ballcsapat vörös-fekete sálat, a fasizták fekete sálat kötöttek nyakukba, hogy a nézők meg­ismerhessék csapatuk tagjait. A közönségnek nem volt sza­bad politikai jelszavakkal biz­tatnia az egyes csapatokat. Po­litikamentes sportesemény volt az ellenséges csapatok ezen futballmérkőzése, amely 4:2 arányban az anarchisták javá­ra végződött. A mérkőzés után a csapatok tagjai visszatértek lözészárkaikban. Az asszony a háborúban A fölkelők a falanxista ezre­det büntetésből mórokkal vál­tották le. A köztársasági had­sereg egységes vezetését a Neg- rin-kormány két hónap alatt valósította meg. A köztársasági hadsereg tisztikarát közkato­nákból képezték ki. A tisztek a polgári életben munkások, pa­rasztok, tisztviselők, diákok vol­tak. A tisztiiskolák három-hat­hónapos kurzuson képezik ki a tiszteket, de csak azt veszik fel, aki előzőleg legalább két hóna­pot a fronton töltött és kitün­tette magát. A milíciák teljesen beolvad­tak a hadseregbe. Eleinte női milíciák is alakultak, de ezeket sürgősen föl kellett oszlatni. Mióta a hadsereg központi irá­nyítás alá került, véglegesen feloszlattak minden női alakú-, latot. Az asszonyok és leányok ez­rei, akik komolyan és önfeláldo- zóan szolgálják a köztársaság­ügyét, a front mögött dolgoz­nak. Helyettesítik a férfiakat a polgári életnek csaknem min­den vonalán. Nagy szerepet ját­szanak a politikai életben. A polgárháború egyik jelentős ha­tása, hogy egyen jogúvá tette a nőket a köztársasági Spanyol- országban. A nők elzárása a vi­lágtól — mind a polgári, mind a munkásosztály családi életében még mindig érezhető csökevé- nye a kiűzött szaracénok hárem­életének — megszűnt, az asz- szony kilépett a hárem falai kö­zül, mert szükség volt munkájá­ra a kórházakban, az állami hi­vatalokban, a közlekedésnél. Az asszony fölszabadult társadal­milag is, éppen úgy dolgozik és áldoz, mint a férfi, kiveszi ré­szét a felelős munkából, önfelál­dozásból és a hősi halálból. Ha a városokban nyugalom van, a szétbombázott házsorok között ismét megindul a vidám korzózás, mert a spanyol, mint a latin népek általában, szereti az ucca zajló, tarka életét. A sétálók között rengeteg a rok­kant és a sebesült. Megrendítő élményeket nyújt a vasárnap délelőtti Rambla korzózó közön­sége. Asszonyokat és gyermeke­ket vezetnek hozzátartozóik. Bomba vakította meg őket. Ele­gáns, szép leány sétál fiatalem­berrel, aki nem karolhat bele, mert a leánynak hiányzik a bal­karja. Bomba szakította le. Asz- szonyok és gyermekek bicegnek mankóval, hiányzik a lábuk. Rengetegen megsüketültek a bombarobbanások légnyomásá­tól. Egy bombatámadás romba- döntötte a szülőotthont. Közel száz asszony és újszülött lelte halálát a romok alatt. A műtő­ben éppen szülést- vezettek le az orvosok. Meghalt az anya, az orvos, a műtősnő és a férj, aki a folyosón várta az örömhírt. Csak az újszülött maradt élet­HUMOR Ö tudja. Az anya korholja a leányát: — Ez nem vezet jóra. Teg­nap este is láttam, hogy Robert- tel csókolóztál. — De anyuka, hiszen csak vigasztaltam. Éppen azt beszél­te szegény, hogy meghalt a nagybácsija. — Jó, jó! Ahogy én titeket ismerlek, a hét végére annak a fiúnak már egyetlen családtag­ja sem lesz életben. Névrokonok Stanley Baldwin és Winston Churchill a munkanélkülisegély­ben részesülők jegyzékében sze­repelnek. Stanley Baldwin tud­valevőleg a volt angol minisz­terelnök, Winston Churchill pe­dig az alsóház tagja. Természe­tesen nem ők a segélyezettek, hanem névrokonuk, mert Angli­ában, serény statisztikusok megállapítása szerint 37 Stan­ley Baldwin és 2 Winston Churchill szerepel a munkanél­küliek listáján. Ugyanott az ef­féle kuriózumokra kiváncsi em­ber 48 Charlie Chaplin, 153 John Bull, 793 Walter Scott, 170.000 Williams, 180.00 Brown 305.000 Jones és 406.500 Smith található. Régiség Egy rövidlátó, idős nő vásá­rolni ment egy régiségkereske­désbe. Sorra nézegette a régi bútorokat, műtárgyakat, aztán odafordul az eladóhoz és meg­kérdezte. — És mennyit ér az a borzal­mas ülő figura ott a sarokban? — ő, az több mint ötszázezer pengőt! — hangzott ’ a válasz — Az ugyanis az üzlet tulajdo­nosa. I A nyakas zsiráf. Ez egy skót történet és a skó­tok számára annál szomorúbb, mert lényeges költséget jelen­tett számukra. A corstorphini állatkert elhatározta, hogy Clif- tonból, az ottani állatkertből vásárol egy zsiráfot. A zsiráfot teherautón szántották át, a szál­lítás azonban váratlan nehézsé­gekbe ütközött. Az országút ugyanis egyik helyen egy via­dukt alatt halad át, amely a föld színétől négy méter magas­ságban hajlik az országút fölé. A zsiráf azonban öt méter 40 centiméter magas volt és sem­mi körülmények között sem akarta a viadukt alatt a nya­kát meghajtani. A teherautó megllt és próbálták rávenni a nyakas zsiráfot, hogy hajtsa meg a fejét. A zsiráf semmi áron nem volt hajlandó, ellen­ben a viadukt karfájára helyez­te fejét és nyugodtan szemlélő­dött. Végül kénytelenek voltak visszafordulni vele és kerülő utón átszállítani, ahol nem ve­zet viadukt. ben.^ Egy gyermekmenhelyre vitték a 20. század gyermekét, akinek a halál lehetne a kereszt­apja. Gergely Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents