Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-09-03 / 1022. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 szeptember 3. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizeti árak: Subscription Rau«: évre ......................... $2.00 One Year -----------... í2.0u pélévre ........................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám -ca ___.... 5c Single Copy ------------- 5c Osomagos rendelésnél.. 3c____Bundle Orders ............. 3c__ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seer Ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD °^1§?^>42 Üdvözlünk benneteket Egy év telt el azóta, hogy a magyar ajkú ipari forradalmárok, nagy megerőltetéssel de határozott bátor lépéssel szakítottak a már csaknem intézményesített önkéntes adminisztrációval és a lap előállítása körül jelentkező krizist, mely a konvenció asztalára került, a fizetett alkalmazott rendszerre való visszatéréssel és egy uj lapbizottság megválasztásával, megoldottnak vélték. Az elmúlt év, nem volt küzdelmektől, bérharcoktól hangos. Nem voltak Clevelandon sem, másütt sem olyan erőteljes és a rendszert fundamentumában rázó osztály harcok, melyek hatásait az egész országban érezni lehetett volna. Szélcsend volt minden felé, melyet főként a profittermelésre berendezett gazdasági rendszer hanyatlága és visszaesése tett olyanná, amilyennek megismertük. Ez a visszaesés, amelyet technikai nyelven, “recession”-nek kereszteltek, hatását éreztette a Bérmunkás központi adminisztrációjával és következményeinek súlyosságát számokban is alkalmuk lesz megismerni a delegátusoknak. Időszerűtlenné lett most már, hogy konvenciónktól csak pár nap választ el — arról Írni, hogy ki mit és kik mit tettek, vagy nem tettek. Hogy kik mit vártak és várakozásuk fejében mit kaptak? Azért tartunk évenként konvenciót, hogy mindezeket szóban, őszintén egymásnak szemébe elmondjuk, hogy éljünk, az IWW. szerkezete biztosította kritikai jogainkkal, hogy egymás és önmagunk bírálatával újabb munkaprogramot keressünk és találjunk. Minél több terhet viseltek, minél több munkát fektettek be munkástársaink lapunk fentartásában, terjesztésében és mozgalmunk építésében, annál több gyakorlati példával fogják tudni biznoyitani a konvención, hogy a módszerek, melyikét hogyan alkalmazzuk és miként általánosítsuk bevezetésüket. Lesznek minden valószínűség szerint olyanok is, amelyek nem váltak be a gyakorlatban, amelyeket elvetnünk kell. Hiszen megtanultuk az IWW.-ban, hogy semmi sem állandó, semmi sem tökéletes és semmi sem változhatatlan. Hogy nincsen olyan jó melynél jobb nem lehetne. A kilenc év óta tartó példa nélkül való ipari válság és az úgynevezett visszaeséssel beállott munkanélküliség ez értekezleten, a számbeli képviseletnél is éreztetni fogja hatását. Az eddig beérkezett jelentésekből már tudjuk, hogy lesznek olyan munkástársaink, akiknek kérges kezét nem fogjuk tudni megszorítani, akik csak gondolatban lesznek velünk, mert nem birták módját ejteni, hogy az utazással járó terheket és költségeket előteremthessék és önmaguktól megvonják. Bele kell nyugodjunk és azoknak kell dönteni az ügyekben, akik megjelenhetnek. Tárgyanyagokban most nem fogunk szü- Kölködni. Lesz miről beszélni, lesz miről határozni. Lapunk a Bérmunkás megjelenése óta minden esztendő a küzdelem éve volt. Utunk sohasem volt sima, nem volt göröngyöktől mentes. Az 1927. óta állandósított évi konvencióink viszont mindig megtalálták módját a terhek viselésének, mozgalmi életünk folytonosságához. Most sem lehet másként. Azért tartjuk az értekezleteket, hogy elhárítsuk a felgyülemlett akadályokat, hogy egyengessük útját az egyetemes munkásmozgalom haladásának, melynek mint magyarajku IWW.-isták közel három évtized óta szerves eleven részei vagyunk. Nagy munka vár rátok, melynek elvégzésére, ti vagytok hivatottak. Ti, akik magyar amerika városaiból és ipartelepeiről Clevelandba jöttök és rátok is, akik visszamaradtok abban a tudatban, hogy a rátok eső részt vállaljátok és elvégzitek. Történelmi időket élünk. Egy pusztulásra Ítélt és egy születendő rendszer vajúdásainak szemlélői vagyunk. E nagy társadalmi változások érő és érlelődő szakaszában, valamennyiünknek szerepet juttatott a történelem, melyet nem ösztönösen, de mély tudással és megértéssel bátor harckészséggel, osztályszereveze- tünkbe tömörülve vállalunk és szervezetünkhöz méltó harcmodorban viselünk. Munkástársak: Amerika magyar és a világ minden táján élő dolgozóknak, kikhez a Bérmunkás eljut, tekintete rajtatok lesz. Várnak tőletek valamit. Tőletek, akik egy uj, jobb szabadabb és emberibb világrend harcos katonái vagytok. Mint ilyeneket várunk, fogadunk és üdvözlünk benneteket! Fricskázza:............r . . . . r “NÉHA A VAKTYUK IS TALÁL SZEMET” mondja a példaszó ami karatunk ellenére is eszünkbe jut, amint az “A Munkás” augusztus 27-iki számát böngésszük. Személyeskedéstől és pökhendi szemtelenkedéstől hemzsegő türelmes hasábjain felfedeztünk egy “szerkesztői” üzenetet, mely nyomdafestékbe kívánkozik. Nem mintha kioktatni vagy menteni próbálnánk a szerkesztőt, vagy a követőit -. . . dehogy is. Csak had rágódjanak ők továbbra is az elvont fogalmakon, ami náluk rögeszmévé vált. Mit ők gyávaságból százszor inkább űznek. Hiszen az sokkal kényelmesebb és ami náluk a fő sokkal veszélytelenebb, mint a tényleges osztályharcban való résztvétel. , * * * A PÁRTPOLITIKUSOK és a politikai pártok e kis epigónjai, még ma is csak ott tartanak, hogy egymás között vitatkoznak az fölött, hogy a rövidebb munkaidő és magasabb bérekért folyó harcok osztály harcok e? Spanyolországban patakokban ömlik a proletárvér már harmadik esztendeje a nyílt harcban, de ők még nem jutottak el a vita során odáig," hogy megtudták volna állapítani, hogy melyik oldalt volna kötelességük támogatni? Ezen sincsen csodálkozni való hiszen az elmúlt félszázad nem volt nekik elég az osztályharc alapfogalmának felismeréséhez. Hát hogyan lehet tőlük elvárni, hogy alig két év alatt felismerjék a spanyolhonban folyó osztályharcot, mikor nem is tudnak spanyolul? No de térjünk csak vissza arra a bizonyos “üzenetre” mely igy szól: “KÉRDÉS: ha az SLP jelöltjeit megválasztjuk és bekerülnek a washingtoni képviselő házba, tudnák e biztosítani a profitnélküli termelési rendszert? * * * VÁLASZ: “Ha az SLP jelöltjei lennének megválasztva, azok nem tudnák biztosítani a profitnélküli rendszert ... Mi tudjuk, hogy a jelöltjeink, ha bekerülnének is a politikai testületekbe, mint a Congress, vagy a Fehér Ház (Szenátust gondolt de nem jutott eszébe — szedőgyerek) nem volnának képesek sehimit sem tenni a munkásosztály forradalmi szocialista ipari szervezetei nélkül. A politikai hatalom osztály szervezet. Jelenleg a tőkések kezében, a munkás osztály elnyomására. Ha ezt meghódítanánk, de a munkások nem volnának felkészülve az iparokban a termelés folytatására, semmit sem volnának képesek tenni a megválasztott embereink a politikai testületekben, mert ae erő nem ott, hanem az iparilag szervezett munkásosztálynál van”. * * * HÁT AMI AZT ILLETI, olvastunk már értelmesebb és gördülékenyebb mondatokat is a fentemlitett idézeteknél. Mivel azonban senki sem tehet képességén felül — még a szóban- forgó szerkesztő sem — nem leszünk vele szemben túlságosan szigorúak és elengedjük a nyelvtani bírálatot. Elfogadjuk a magyarázatot is. Elhisszük, hogy politikai pártjuk és esetleges (hi-hi-hi — szedőgyerek) megválasztott képviselőjük semmit sem tehetnének, forradalmi ipari szervezetek nélkül. Már most a helyes felismerés és következtetéshez azt kellene várnunk, hogy feladják a politikai pártosdit és az helyett az ipari szervezetek építéséhez látnak. Ám ismerve, hogy gondolatszerveik tompák nem vágunk gyors felismerést, cselekvést pedig egyáltalán nem. Rágódjanak csak tovább azon, hogy melyik lett előbb? A tyuk, vagy a tojás? Ráérnek, mert az osztály harcban ők igazán nem hiányoznak. * * * APROPOS — Majd el felejtettük ... A szóbanforgó lapot, visz- szafordítottuk és amint látjuk címlapja alatt XXIX-ik évfolyam van rá jegyezve. Másszóval sokat össze vissza firkáltak ennyi évek alatt. Volt egynéhány szerkesztőjük is és ha nem tévedünk — nem szokásunk — annak a lapnak megalapítói között nagy szerepet kapott — néhai — Basky Lajos és^ vagy tiz esztendeig egyfolytában szerkesztette is. Keménykötésbe foglalt poros példányaiban, ha az SzLPisták lapozgatnak, egészen 1918-ig megfogják találni nevét annak a Basky Lajosnak, aki fiatalos lelkesedéssel, tudásával és munkálkodásával, lapjuk és mozgalmuk élén állott több mint egy évtizeden keresztül. Basky Lajos szerintük eltéve- lyedett és rossz útra tért. Saját maga és saját meggyőződése szerint, addig járt rossz utón, amig vezérük volt, amig közöttük volt. Lett légyen bárhogyan ... A proletár tisztesség-becsület, a szocialista önzetlenség és a minden kishitűség fölé emelkedni tudó karakter és jellem — ami azon a tájon mint látszik ismeretlen fogalom, a róla való megemlékezést diktálta volna, kimúlásával kapcsolatosan. S hogy Basky Lajosról egyetlen sorban sem emlékeztek meg abban a lapban, melyet^ Ő/teremtett meg, mindenre vall csak nem öntudatra. Mifelénk az lyen szociálistáskodást, embertelenségnek hivják. De az is!