Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-09-03 / 1022. szám
1938 szeptember 3. BÉRMUNKÁS 3 oldal w 1 w "Szervezés" — "Nevelés" — "Felszabadulás" Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága w 1 w ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET Az IWW. tagjai, a magyar nyelvű forradalmi ipari uniónis- ták, SZEPTEMBER 4-ÉN CLEVELANDBAN tartják meg szokásos értekezletüket, A BÉRMUNKÁS OTTHONBAN 2759 E. 79th St. vasárnap d. e. pont 9 órai kezdettel. Felkérjük a csoportokat, hogy küldötteikkel képviseltessék magukat és úgyszintén a Bérmunkás lapkezelőit is, hogy a lehetőségekhez képest, minnél többen jelenjenek meg. Olyan időket élünk és oly sok fontos ügyeink várnak elintézésre, hogy elengedhetetlenül szükségesnek tartjuk mindazon munkástársaknak megjelenését, kik lapunk és mozgalmunk ügyét szivükön viselik. Napirend: 1. A konvenció megalakulása — küldöttek igazolása. 2. Központi szervező és lapbizottság jelentése. 3. Küldöttek jelentése. 4. Szervezési, sajtó és naptárügyek. 5. Külföldi ügyek. 6. Uj ügyek és indítványok. 7. A magyar IWW.-istáli és a M.B. Szövetség viszonya. 8. Jelölések és választások. 9. Interpellációk és közjóléti ügyek. 10. Az értekezlet bezárása. ________ A BÉRMUNKÁS LAPBIZOTTSÁGA. NYILATKOZAT Én alulírott Gold Lajos, ezennel kinyilatkoztatom, hogy a Kommunisták Amerikai Pártjából, ahol tagsági dijamat 193E junius hó első hetében még kifizettem, saját elhatározásomból KILÉPTEM. Kijelentem, hogy a munkásmozgalomban, melynek nehéz ál dozója voltam és érdekeit kétséget kizáró hűséggel és becsület tel védtem, nem kerültem semilyen rombolók befolyása alá: Ki lépésemet az idézte, hogy a chicagói Egyetemes Pártkerület ben egyes tagjai felől bebizonyosodtam, hogy kétes karak terrel bírnak, melyhez bizonyítékok állnak rendelkezésemre Ugyancsak az Egyetemes Pártkerület az, mely a Magyar Bürí tagjait kényszerűen használta indokok keresésére és találására hogy e cselekedetével elnémítsa bennem az általam látott és tudott egyesek bűncselekményeit, hogy ezzel a fellebbezések folyamatát innen elgáncsolják. Ezek ellen, kilépésemmel tiltakozók. Chicago, Hl. 1938 augusztus hó 23-án. Gold Lajos, s. k. Bizottság ráütötte a hivatalos bélyeget. Semmi kihalgatás, semmi alkalom a védekezésre. Szó sem férhet ahhoz, hogy ezen eljárás homlokegyenest ellenkezik még a polgári eljárás módszereivel is, annál inkább egy munkás intézményével. Első sorban is az Intéző Bizottságnak nincs joga egyetlen tagot sem kizárni a betegsegély- zőből. A Szövetség nem a központból áll, hanem osztályokból. A központ az összeköttetést nem a tagokkal, hanem az osztályokkal tartja fenn és a Szövetség minden egyes tagja valamely osztályon át tagja a Szövetségnek. Ha tehát, akár a központnak, akár valamely osztálynak, vagy egyes egyénnek panasza van valamely osztály tagja ellen, a panasz azon osztályhoz terjesztendő be, amelynek a panaszolt tagja. így történt-e ez esetben? Dehogy is történt igy. Az Intéző Bizottság összeült Pittsburghban és rögtön ítélkezett a Szövetség hat tagja ellen, akik Cleveland- ban vannak. Az Intéző BizottVasárnap sógor látogatóba voltam Clevelandon, amikor is a sógor aki nagy magyar, elvitt a clevelandi Magyar Napra, ami szerinte hazafias kötelesség, másrészt nagyon olcsó szórakozás. Nem ellenkeztem, gondoltam legalább meglátom, hogynézki gyakorlatban az a hírneves “Egységrfont” mert a műsoron két pap, egy Horthy consul, egy városi biró és egy councilman mellett két munkás dalárda is szerepelt. A sógor aki nagyon akarta mutatni, hogy milyen benfen- tes, sorba mutogatta a magyarság színe és javát, főleg akik a pódium első sorában ültek. Csak a szélső baloldalon ülő gyanús alakot nem nevezte meg. Na gondoltam most fölsül a sógor, azért meg kérdeztem, hát az a Diliinger pofáju az kicsoda, azt nem ismeri sógor? pedig fene előkelő lehet, hisz az első sorban ül. Hát hogyne ismerném szólt a sógor, az a helybeli heti lap főszerkesztője Tárcái ur, no mondok nem csodálom, hogy annyira utálják, mert ezt a szerencsétlent bizony nem egy iparművész tervezte. Közbe megkezdődött a program, amelyet valami Kádár vagy Pintér, de az is lehet Bognár Zsiga nyitott meg, ki egy papír lapról olvasta le a mondanivalóját, de annyira zavarba volt, hogy az Egyesült Magyar Egyletek helyett összesült magyar egyleteket mondott. Pedig ahogy a sógor mondja ez a fafejü Tárcái jobbkeze. Ezután egy két öles református pap szörnyen neki ruggasz- kodva az “öreg” napilapnak a Szabadságnak, csak bérencnek Benes ügynöknek nevezte a lapot mert nem lelkesedik a csehek elleni háborúért. Az Általános Munkás Dalkör ság nem volt kiváncsi meghal- gatni, hogy vájjon azoknak a “vádlottaknak” mi okuk volt tettük elkövetésére? A titkár egyszerűen bejelentette, hogy a vádlottak az ő személyén keresztül a Szövetségnek kárt okoztak, tehát ki kell őket zárni a Szövetségből. És minden teketória nélkül ki is zárták. Ezek után méltán kérdezzük a Munkás Betegesegélyző Szövetség tagságától, hogy helyes volt-e az Intéző Bizottság eljárása? Még mindig nem látják, hogy a Szövetségben a legjog- tipróbb diktatúra kezd uralkodni? Még mindig strucc módjára homokba dugják a fejüket, hogy ne lássák ami körülöttünk történik? Eltűrik, hogy egy elfogult Intézőség igy egyszerűen foszthat meg több évtizedes tagokat csaknem egy egész életen át fizetett biztosításuktól? Ha nem ,itt az ideje a cselekvésnek! Parancsolják vissza az In- tézőséget a reájuk bízott adminisztráció elvégzéséhez és ne engedjék a tagság jogainak ily aljas megnyirbálását. egy munkás és egy müdallal szerepelt, utánuk egy biró és a consul dicsőitették Szent István alkotását a magyar királyságot a kereszténységet és azt, hogy még a mai kormányzó is az ő nyomdokain jár. Ezt elhihessük nekik mert a magyar nép szabadsága és nyomorúsága olyan mint 900 évvel ezelőtt. Most következtek a forradalmár kommunisták, a Munkás Dalárda amely a Rákóczi indulót és egy honhazafias népdalt énekelt, amelyre büszke is volt a sógor mondván: Látod ami kommunistáink, túltesznek a hazafiasságban még a Szent István dalárdán is, hála érte az egységfrontnak. De nekem már elég volt az egységfrontból, a gyomrom is kevergett már az undortól, meg attól is féltem, hogy még arra a sajtó Diliingerre is sor kerülhet a szónokok közt. Nagyon összeillenek a papok a consul, Tárcái és az elvtársak, csak azt nem tudom, hogy mit keresett ott az Általános Dalkör. Higyjék el, hogy ez a társaság nem nekik való, becsületes munkás testületnek semmi keresnivalója nincs ebben az egységfrontban. Egy bizonyos, hogy én nem jövök sógor látogatóba többet augusztus 21-én sem sógor. CLEVELAND FIGYELEM! Az IWW. east sidei magyar tagjai, a Bérmunkás Otthonban 2759 E. 79 St. Most csütörtökön tartják rendes havigyülésüket. A napirenden kívül kerül tárgyalásra, a küldöttek fogadásának és elszállásolásának ügye is, ami szükségessé teszi, valamennyiünk megjelenését. Titkár. CLEVELANDI PÁRTOLÓINKHOZ! Felkérjük azon olvasóinkat és mozgalmunkkal rokonszenve- zőket, kiknek módjukban van a konvencióra érkező vendégek elszállásolása, hogy a Bérmunkás szerkesztőségének, vagy az IWW. bármely tagjának szíveskedjenek tudomására hozni, hogy ezzel az elhelyező bizottság munkáját megkönnyítsük. West sidei bejelentéseket Kollár munkástárshoz a west sidei csoporttitkárhoz kérünk. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Sprine ^ ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató ajztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszitsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. “Összesült magyarok”
