Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-09-03 / 1022. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 szeptember 3. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Áldásos törvények Utón ut-félen zúgják a fülünkbe, hogy a jelen kormány adminisztráció alatt milyen áldásos törvényeket hoztak a munkásság javára. Az aggkori biztosítás, a minimum munkabér és maximum heti munkaidő munkanélküliségre való biztosítás és még néhány úgy emlegetik, mint amelyek révén a munkásság kiszámithatatlan előnyökhöz jutott. Ezen törvények még akkor sem jelentettek volna sokat a munkásság részére, ha azokat eredeti formájukban fogadta volna el á kongresszus, igy pedig ahogy nyakatekerten érvényre emelkedett, nem hogy csak előnyt nem jelent hanem határozottan károsak. Itt van pl. a munkanélküliség esetére “segélyt” biztositó törvény. Egynéhány államban már “élvezik annak áldásait” a munkások, többek között Michigan államban is. A törvény úgy van megszerkesztve, hogy a munkanélküli munkás a heti keresetének bizonyos százalékát kapja munkanélküli segély néven, de a heti segély nem haladhatja meg a 15 dollárt. Talán felesleges is említenünk, hogy ha minden munkás a legnagyobb összeget kapná — 15 dollárt — még igy is nevetséges feltételezni, hogy abból egy családnak meg lehet élni. Ha ezen összegből leszámítjuk a ház bér, világítás és tüzelés számláját alig marad valami élelmezésre, nem is szólva a ruházkodásról. Ilyen összeg még akkor sem számítható megfelelőnek, ha nagyon rövid időre kellene igénybe venni, annál inkább elégtelen, a jelen munkaviszonyok mellett. Bár az is igaz, hogy mindössze 15 és fél hétig kapható ezen segély. A fent elmondott hátrányosságok mellett azonban a legnehezebb a segély jogosságának megszerzése. Mielőtt valaki jogossá válna a munkanélküli segélyre egy hónapig kell munka- nélkül lennie. Ha valaki hetenként legalább három (3) dollárt keres, az nem jogos a segélyre. És a munkáltatók gondoskodnak arról, hogy legalább három dollárt keressen hetenként a munkás, aki esetleg munkanélküli segélyért folyamodna. A michigani Manufacturing Association — mivel Michigan államban a munkanélküli segély az év julius 1-én életbe lépett — már előre kidolgozta a tervet, hogy hogyan játszák ki a munkásokat még ezen nevetségesen csekély segély összegből is. Az ez év áprilisában megjelent egyik bulletin jukban, figyelmeztetik a munkáltatókat, hogy ha az elbocsájtott munkás a száz és egy megszorítási módok mellett is jogos volna a segélyre, “nézzék azt, hogy az ilyen munkások ha nem több, legalább egy napi munkát kapjanak heteként.” Ha más mód nincsen — mondja bulletin, “redukálják a dolgozók munkaidejét és az elbocsájtott munkásoknak legalább egy napi munkát adjanak heteként.” Nyílt kijátszása ez a törvénynek, mert az ily módszer alkalmazása még a csekély munka- nélküli segélynél is kevesebbet juttat a munkásnak. Ily körülmények között még a legjobban kereső munkás sem keres hetenként annyit, mint amennyit kapna munkanélküli segély fejében. De bármily törvényt veszünk is bonckés alá, mindeniknél megtaláljuk a módszert, amelynek révén kijátszók az érdekelteket, azok akik alkalmazzák. Még mindig megállja a helyét azon állításunk, hogy a törvények az uralkodó osztály érdekeit szolgálják és ez áll még oly törvényekre is, amelyek látszólag a “munkásság érdekeinek megvédésére” hozattak. A tanulság a munkásságnak csak egy lehet: hogy saját maga alkossa az érdekeit szolgáló “törvényeket” a saját maguk által épített forradalmi Ipari Szervezeteik gyűlésén és léptesse azokat érvénybe a termelés színterén. Hitler “jogokat” követel Ha nem ily tragikus körülmények között történne, nevetnünk kellene azon, hogy Hitler “jogokat” követel a Cseh-Szlo- vákiában élő nemzeti kissebb- ségeknek, különösen pedig a né- metnyelvüeknek. Szinte hihetetlennek tűnik fel, pedig igy jelentik a hírszolgáltató vállalatok. Csak tessék elképzelni. Hitler, akinek vassarok uralma alatt a németországi munkásság a történelem legszomorubb, leggyilkosabb napjait éli: akinek gyilkos uralma alatt az osztrák munkásság a századokkal ezelőtti ismeretes spanyol inkvizíció rémségeinél is jobban szenved, akinek terroriszti- kus hatalmi vágya ma már indirekt a magyarországi munkásságot is a Horthy uralomnál is gyalázatosabb rabszolga viszonyok közé kényszeritette, az a Hitler követel jogokat a Cseh- Szlovákiai nemzeti kissebbsé- geknek. Nem akarjuk azt a hitet kelteni olvasóinkban, mintha a Cseh-Szlovákiai munkásság a jogfosztás és kizsákmányolásban nem részesülne. Cseh-Szlo- vákiában is a kapitalizmus uralkodik és ahol a kapitalizmus uralkodik, szabadságról és egyenlőségről szó sem lehet. De mindennek dacára Cseh-Szlová- kia munkássága néhányszáz százalékkal jobb viszonyok között él, mint amilyent Hitler atyáskodása alatt élő munkások élveznek. Ez áll még a nemzeti kissebbségekre is. Tagadhatatlan az is, hogy Cseh-Szlovákiában a nemzeti kérdés állandóan napirenden van és ez érthető is. De ez nem azért van, mintha a nemzetiségek többsége akarná igy. Nem hisszük, hogy a Cseh-Szlovákiában élő magyarság nagytöbbsége szívesen térne vissza a Horthy lincselők uralma alá, mint az aránylag elnéző Benes uralom alatt van. Vannak o't is Horthy bérencek meglehetős számmal és onnan erednek a hangok melyek látszólag azt a hitet akarják kelteni, hogy a Cseh-Szlovákiai magyarul beszélők vissza kívánkoznak a Horthy uralom alá. Ugyan ez áll a németül beszélő lakosságra. A slovákok vezérei pedig emlékezet óta mindig az ő saját országukat akarták és most is arra törekednek, hogy a sióvá k munkásság őket tartsa el, ne pedig a cseheket, mintha nem mindegy volna a slovák munkásságnak, hogy a kapitalisták cseh, vagy slovák bérencei ve- rik-e fejbe és pióca módjá-a szívják a vérüket. Kapitalista rendszerben < *1- ünk és a munkásságnak a világon mindenhol egyformán megvan az oka harcolni. Ostobaság azonban azt állítani, vagy hinni, hogy a Cseh-Szlovákiában élő nemzeti kissebbségek sor^a jobbra fordulna, ha a magyarul beszélőket a magyar kapitalisták, a tótokat a tót kapitalisták, a németeket pedig a német kapitalisták zsákmányolnák ki és azok bérencei vernék fejbe, ha jogaikért síkra szállnak. De különösen kételkedünk abban, hogy jobbra fordulna sorsuk, ha Hitler uralma alá kerülnének. Az osztrák munkásság sorsa élő példát nyújt arra, hogy mit jelent a Hitler uralom. Ma már bőrükön tapasztalják, — még azok is, akik a Schussnigg uralmat tűrhetetlennek találták, és úgy vélekedtek, hogy jöjjön hát Hitler, mert a jelennél rosz- szabb az sem lehet — azok is meggyőződtek, hogy Hitler uralma Schussniggnénál is gyilkosabb és kegyetlenebb. És ez a sors vár Cseh-Szlovákia munkásságára is. Nagyon ajánlatos volna tehát ha a Cseh-Szlovkiai munkásság a nemzeti villongások helyett az osztályharc kérdésével foglalkozna mennél mélyebben és összefogva a világ összes elnyo- mottaival, megszüntetnék a társadalomban az osztályokat és ezzel megszűnnék a nemzeti kérdések is. Jog és jogtalanság A jogfosztásról beszélgetve nem halgathatjuk el azt sem ami közvetlen közelünkben és velünk történik. Egészen az 'utóbbi hetekig volt az amerikai magyar osztálytudatos munkásoknak egy intézményük — a Munkás Betegsegélyző Szövetség — ahol több mint egy negyed századon keresztül egyenlő jogot élvezett minden tag és minden osztály. Ügyes-bajos dolgainkat szabadon vitattuk meg és intéztük el a legjobb tudásunk és belátásunk szerint. Megtörtént azonban, hogy a tagság vigyázatlansága és jóhiszemű bizalma folytán olyan emberek kerültek vezető állásokba, akiknek diktátorságra való hajlamaik vannak és nagy hajlandóságot mutatnak az önzésre. Nem titok ez, hogy ezek a titkár urak, mielőtt ebbe a titkári pozícióba jutottak sok szomorú napot éltek át. Még a legjobb munkaalkalmak idején is éheztek, mert a kapitalista munkáltatók nem olyan elnézőek, mint a M. Bs. Szövetség és akik produkálni képtelenek, azokat kíméletlenül kitaszítja az uccára. A titkár urak ilyen körülmények között tengették az életüket — többször voltak éhesek mint jóllakottak — mindaddig, amig a M. Bs. Sz. 1935. évi konvenciója “háztakaritást” tartott a központban és kisöpörte onnan a 27 éves szemetet. Az akkori konvenció delegátusainak egyrésze úgy vélekedett, hogy a jelenlegi titkár urak akkor még osztálytudatos szocialisták voltak és szükségük is volt az állásra, végezzék azt a következő konvencióig. Ugyan az a konvenció azonban az alapszabályt is úgy módosította, hogy elejét vegye annak, hogy a jövőben ismét piócák női jenek a tagság nyakára, akiket csak fájdalmas operációval lehet majd eltávolítani. Az évek múltak és az ez évi konvenció közeledtével mind nyilvánvalóbbá vált, hogy ezek a titkár urak nemcsak teljesen kivetkőztek osztálytudatos szocialista mivoltukból, hanem a legönzőbb diktátori hajlamosságuknak is szabad utat csináltak. önzők, mert pozíciójuk megtartásáért a legaljasabb eszközöktől sem riadnak vissza, hogy eltávolítsák a szövetségből azokat, akik élni óhajtanak a Szövetségben hagyományos szabadszólás jogával. Ezen állításunk bizonyítására nem kell adatok után kutatnunk. A titkár urak és a zsinóron rángatható Intéző Bizottság csomóstól szolgáltatja azokat. A M. Bs. Sz. osztálytudatos tagjai állítják, hogy a titkár urak az alapszabályok egyes pontjainak törlésével másoknak megváltoztatásával, saját önző érdekeik védelmezésére oly munkát végeztek a konvención megjelent, részben elfogult és részben pedig tájékozatlan delegátusokkal, melyek a szövetség biztonságát veszélyeztetik. A M.B.Sz. osztály tudatos tagjai ezen meggyőződésüknek hangot is adtak a Bérmunkás hasábjain. A diktátor uraknak ez nem tetszett és minden szabály felrúgásával szövetségünk hat tagját kizárták. Vizsgáljuk meg, hogy ezen eljárás jogos volt-e és összeegyeztethető-e az igazsággal. Amerikában még a polgári törvények értelmében is mindenki ártatlan amig bűnössége be nincs bizonyítva. A bizonyítás pedig úgy történik, hogy kitűznek egy napot, amikor a tárgyalás megtörténik. Erre a napra beidézik a vádlót és vádlottat. Legyen az apagyilkos, szélhámos vagy pedig csak egy közönséges csirke tolvaj, ez az eljárás mindenkit megilleti és mindenkinek megadják az alkalmat, hogy ártatlanságát bizonyítsa, vagy tettének okát adja, ami késztette annak elkövetésére. Mint mondtuk, ez a polgári törvények szerinti eljárás. Mennél inkább megilletné ezen eljárás olyan munkásembereket, akik egy munkás intézménynek tagjai és annak kebelében merül fel “vád” ellenük. De igy történt-e a szóban forgó ügyben. Dehogy történt igy, dehogy. Itt úgy cselekedtek, mint Hitler országában szoktak. A titkár urak kimondták, hogy ezen tagok bűnösek és az Intéző
