Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-27 / 1021. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 27. TÁRCA A SÉTÁLÓK A fülledt meleg ráfekszik a városra, az emberek menekülnek a kőfalak közül ki a terekre. Minden pad foglalt. Az előrelátók összehajtható tábori székeket visznek a hónuk alatt. Pesszimisták, akik nem számítanak az üres padra, egyébként is — gondolják — velük a város ne tegyen szívességet. Kora délutántól késő estig egy gyufaszálat nem lehetne egy ilyen téri padra helyezni, oly szorosan ülnek rajta. Vannak, akik karbatett kezekkel — mint a jómagaviseletü gyerekek — ülve alszanak. Egyik horkol, a másik nagyokat fuj, de alszanak édesen, mint a tej. Nem háborgatja őket senki, az ucca és gyerekzajra a-fülük egyáltalán nem reagál. Viszont elég egy szót súgni a fülébe, egyetlen szócskát: rendőr! Az eddig mélyen alvó a bűvös szóra felugrik és nagy léptekkel sétára indul. A pádon ülni szabad, de aludni tilos. Az alvó embernek a legtöbbnyire nincs lakása, az ilyen ember a rendőr szemében gyanús — valószínűleg közveszélyes munkakerülő —, akinek jogos a toloncház. Este pár perccel 10 előtt a padokról föl- áerekednek a családok, megkeresik a tér közepén hancurozó gyerekeket s mennek vissza a négy fal közé. Akinek nincs hová hazamenni, azok elindulnak sétálni. Este 10 óra után üresek a padok. A tér olyan csendes lesz, mint a temető. Csak a romantika tartja még benne a lelket, összebújva szerelmesek simulnak egymáshoz. Minden elmúlhat, minden kimehet a divatból, de a szerelem és az ilyen padonvaló összebúj ós nyári esték mindig voltak s mindig lesznek. Irigykedni nem szabad, olyan pesti ember talán még nem született, aki ne ült volna igy összebújva nyári estén valamelyik tér padján. Lehet, hogy pár óra alatt átrepülik az óceánt, de itt, a tereken a szerelmes ifjú éppen úgy vési be a padba bicskájával a vérző szivét az imádott nő nevének kezdőbetűjével, mint száz évvel ezelőtt. A tereken az idő nyomtalanul repült el, csak éppen több lett a nappal alvó és éjszaka sótáló ember. Este van 12. A Tisza Kálmán tér teljesen kihalt. Amióta a Dadogó Rudi agyonszurt egy szerencsétlen fiatalembert, azóta fokozottan vigyázzák a rendőrök. Már a szerelmesek is hazamentek, igaz viszont: éjfél elmúlt. Az egyik pádon egy bácsi ül, vagyonőr vagy valami felügyelőféle. — Hová lett az a töméntelen ember innen — kérdezem tőle. — Hazazavarta őket a 10 fillér kapupénz — felelte. — És hová lettek azok, akiknek nics hová menniök? — Azok a razzia elől mentek sétálni. Valóban a körutakon és általában a főbb útvonalakon éjszakánként feltűnően sok a kopottruhás sétáló. Ha elfáradnak, leülnek valamelyik nyitottabla- ku kávéház elé — úgy tesznek, mintha a kiszűrődő zenét hallgatnák —, aztán mégis erőt vesz rajtuk az álom és félig lehúzott szempillákkal szundikálnak. Amikor a rendőr arra sétál, akkor nyitott szemmel nézik az éjjel is elég forgalmas uccai életet. A kávéházban szól a zene, a pattogó csárdást kívülről többen hallgatják, mint belülről. A kávéház előtt összetorlódó hallgatóság között sok a muzsikuscigány is. Még nincs 1 óra, megkérdezem az egyiket: — Ilyen korán végeztek? — Mi nem muzsikáltunk — felelte. — Miért nem muzsikálnak? — Mert nincs hol. A cigányság fele hely nélkül lóg. — Ha nincs szerződésük, miért nem maradnak otthon éjszaka ? ' — Éccaka nem tudunk aludni inkább sétálunk. Elköszöntünk egymástól, még hallottam, amikor a többiek kérdőre vonták emberemet: — Mit akart tülled az a csávó? Előttem ült le az egyik Sándor téri padra két sétáló. Az egyik végigfeküdt a pádon fejét a pad végén ülő társának ölébe hajtotta. Pár lépés választott el tőlük, de amire odaértem már a fekvő ember aludt, mint egy csecsemő .Ennek nem volt szüksége altató porra. — Maga miért nem alszik? — kérdeztem. — Miért érdekli ez magát? — kérdezte, egy cseppet sem barátságosan. Egy cigaretta azonban más hangra késztette. — Vigyázok rá — bökött az alvó felé. — Hogy el ne lopjanak tőle valamit ? Nevet. Egészséges fogai virítanak a homályban. — A rendőr nem szereti, ha alszanak a padokon, őket is ellenőrzik — védi a rendőröket. — Nincs lakásunk? — Ha vóna nem durmolnánk itt. Erős alkohol szag árad belőle, amint beszzél. — Miért iszik? — kérdezem. — Olyan mindegy — feleli. — ő — mutat az alvó társára nem iszik, egy cigarettát el nem szívna és mégis ide hozta a sorsa. A sorsot okozza mindenért. — Magának mi a szakmája? — Kovács. Utoljára a Weisz Manfrédéknél dolgoztam. A lábamra esett egy gerenda, már egy év óta rágódnak a baleset- megállapitáson. — És a társa. Beérkezett előfizetések aug. 10 tői 23-ig. Kucher, Gatnarik ................. 4 P. Hering, Buffalo .............. 1 M. Bakos, Clev............ 1 Fábián Zs., Chicago ............. 1 M. Vlasits, New York ......... 1 Miss Dudás, Clev.................... 1 B. Baranyai, S. Louis ......... 1 G. Raugh, Akron ...... 1 J. Péntek, Clev...................... 1 J. Roskovits, Homested ....... 1 J. Feczkó, New York ........... 2 J. Kristofik, Lorain ............... 1 Rost. Ruthkay, Phla.............. 3 J. Weidinger, Manayunk, Pa. 1 J. Szilágyi, Clev...................... 1 Czap, Cleveland ..................... 1 — Színész. Szerződésnélküli — magyarázza szakszerűen. — Álmos. Nem részeg, csak érezni rajta, hogy ivott. Két rendőr jön lassan, komótos lépésekkel a körút felől. A kovács megrántja a színész vállát ,az egy pillanat alatt talpon van, felállnak s indulnak tovább, sétálni. Fricskázza:............r . . . . r NESZE NEKED FRICSKA ROVAT . . . Közel egy esztendő óta, csaknem zavartalanul billegettük ujjainkat és osztogattuk a fricskákat jobbra ballra anélkül, hogy rovatunk szókimondó igazságait bárki kétségbe merte volna vonni. Azt mondja a példaszó, hogy addig jár a korsó a kútra, mig el nem törik. Szakasztott igy jártunk mi is . . . Igazán nem tudjuk hogy is heverhetjük ki a visszavágást, mely a “Betyár Világ’’ hasábjairól valami Bukrich nevezetű egyén jóvoltából szemünkbe vigyorgott. Rendes körülmények között, futni hagyjuk a futóbolondot. De mert ez esetben aki az elmefuttatást nevével alá jegyezte nem éppen bolond, hát megröp- pentyüzzük Mr. Bugrist. * * * E HELYEN SZÓVÁ TETTÜK a közelmúltban, hogy a trentoni református pap egyetlen vasárnap két istentiszteletet tartott: egyet trentoni híveinek a templomban a másikat néhány órával később, egy sikeres repülő ut után, ugyanazon délután Clevelandban a “kommunisták” piknikjén. — A Bugris — nem vonta kétségbe s nem is tagadja e tényeket, hanem bal fülét (elég hosszú) jobb kezével hátulról próbálja megvakarni és a számtanból próbál leckét adni. — Nem tudja, hogy 8, vagy 9 száz vöt e a közönség? Mi sem tudjuk, mert nem olvastuk meg. De annyit tudunk és azt meg is irtuk, hogy a kerületi piknik nem hozott többet, mint a kiadásokat,. meg a páter repülő számláját. * * * A BIZONYOS VISSZAVÁGÁSBAN Mr Bugris megállapítja, hogy ezt a rovatot — . .p . . . p vezeti, kinek neve hétköznapokon Wiener Andor. Hm . . hm . . . hogyan tudhatna ilyesvalaki írni, gondolkozni, ha nem csak olvasni nem, de még betűzni sem tud! . . p . . . p: és ez Wiener Andor kell legyen, aki “a régi jó napokban zöldséget árult”. Ez kérem vért kíván . . . igy kipecézni, kibetüzni s leleplezni csak egy Bugris képes! Üsse a kő csak azért sem változtatunk nevet és meghagyjuk azt a két r betűt az eredetijében. De ha már a Bugris bevonuJt a “Betyár Világ” külső munkatársai közé, minden formális bemutatkozás nélkül, had fűzzünk néhány adalékot áz ő “Clevelandi Napló”-jához, hogy mások is megismerjék. * * * BUKRICH ANTAL ROVATVEZETŐ nem Írásával szerzett érdemet önmagának és a pártmozgalomnak. Sokoldalú egyénisége a sztrájktörés mesterségénél vált be, amit az “Uj Előre” nyomdájában kezdett el és folytatott rendületlenül éveken át. Bugris egyike annak a garnitúrának, kikkel a magyar nyomdászok clevelandi sztrájkját a pártvezérek megtörték. Szkebnek indult el a pártmozgalomban az volt évekig és az ma is. Felettesei, hálájuk jeléül, a bedöglött nyomda és az uj életre galvanizált napilap megindításához New Yorkba is leszállították, ahol a -ztrájktörést csak addig folytathatta, mig a new yorki magyar nyomdászok kirúgták. Onnan New Yerseybe került, de mert sok éves sztrájktörés után, még annyira sincsen tisztába a betűvel, hogy a r-t p-nek nézi, nem birt elhelyezkedni a nyomdaiparban. * * * EZ AZ A BUGRIS, aki munkásmozgalomból, foglalkozási ágból, illemből, erkölcsből és miegymásból leckét akar adni és felcsapott a “Betyár Világ” clevelandi rovatvezetőjének. Ilyen alak mer imi, beszélni? Egy ilyen szkeb, akit a legreakció- sabb szakszervezet, a nyomdász unió sem tartott arra érdemesnek, hogy tagjai sorába felvegye. Ilyen Bugrissal akarják most a Clevelandból megfutamodott pártvezéri funkciót betölteni, ő, Mr. Bugris a diplomás sztrájktörő próbál ki- áHani mint valami gladiátor, hogy egy olyan lapot és mozgalmat védelmezzen, mely szennyben született, hazugságon épüt, lopásból táplálkozik, félrevezetés az irányvonala, megalkuvás a jellemrajza és szolidaritás helyett sztrájktörésnek a meghonosítója. * * * LESZÖGEZNI KÍVÁNJUK, hogy a szóbanforgó Bugris nem sok vizet zavar errefelé. Nem szoroz, nem oszt, nem számit. Nem erdemelte meg, hogy szennyes lényének szenteljük e rovatot. Ott sem számit többet, ahol van. Ahol jellemtelen- sege és karakternélkülisége csak arra jó, hogy eszköznek kihasználjak. Nem övé az érdem, hogy vele foglalkoztunk. Inkább rajta keresztül a:t a társaságot kívántuk bemutatni, mely vele is, nélküle is megérett a megvetésre és a közutálatra.
