Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-02 / 1013. szám

1938 julius 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Az Események Nyomában (Folytatás az 5-ik oldalról) bad Írni, csak az igazat nem. Az orosz cárizmus idejét is felül­múló fajgyűlölet, amiben az ed­dig műveltnek tartott német- ország jár elől a példával, ami­kor világhírű tudósokat, orvo­sokat és művészeket mindenük­től megfosztva, csak azért mert nem tartoznak az “árja” faj­tához, lehetetlenné teszik nekik a foglalkozásuk folytatását és kiüldözik az országból. A mun­kásakban mesterségesen szít­ják a zsidógyülöletet, azt pró­bálván velük elhitetni, hogy minden bajnak a zsidók az okai igy tettek a fekete százak orosz- országban a cárizmus ideje al­att. Felszínre próbálják hozni az emberekben szunnyadó álati ösztönöket, nyíltan hirdetve a faji, nemzetiségi és vallási gyű­löletet. A felfordult világ. Betetőzi mindezeket az egész földünkre kiterjedő általános munkanélküliség, amely még most is nagyobbodik és ennek arányában nő a nyomor és nél­külözés. A raktárak mindenütt tömve vannak eladatlan áruk­kal, a magtárak a kenyéradó búzával. Ugyanakkor a milliók éheznek, sok helyen éhen hal­nak és nélkülözik mind azt ami az életet széppé és kellemessé tenné. Az élelmiszert elpusztít­ják ott ahol sok terem, de nem adják oda az éhezőknek. A gya­potot alászántják amikor jó ter­més van, nehogy elcsóbb legyen a ruha. őrült kavarodás, eszte­len kapkodás, tervnélküli ter­melés, mindezek csak fokozzák a felfordulást. Ilyen körümlények között, ho­vá, merre forduljon a százszor becsapott és félrevezetett mun­kásság? Talán a honatyákhoz? Ezeknek a sokat Ígérő semmit nem adó, állandóan fecsegő de semmitmondó ígéreteiben túl­termelés van. Találgatják a válság okait is. Az egyik a vi­lágháborút okozza, a másik a pénz elértéktelenedését, a har­madik az igazságtalanul felda­rabolt országokat. A németek a rablott gyarmatok elrablását, Amerikában a “new dealt”. Ja­pán az ország túlnépesedését. Viszont akkor Canadában a gyér lakosság lehet az oka an­nak, hogy a világ egyik legna­gyobb búzatermő országában, megostromolták az éhező mun­kanélküliek a segélyhivatalokat “szeretet” szülőhazánk urai is minden baj kutforrását a meg­csonkításban látják. “Csonka Magyarország nem ország — Egész Magyarország mennyország” Erre már a csecsemőket is megtanítják magyarföldön. Mi azonban, akik már jó néhány évtizede vettünk búcsút a sze­retet hazánktól, úgy emlék­szünk rá, mintha nem egészen mennyországi állapotok voltak ott, pedig még akkor nem volt megcsonkítva. Annyira nem az volt, hogy évenként százezres iszámokban hagytuk ott a földi mennyországot. A magyar mun­kások úgy énekelték a himnuszt hogy: ’’Itt éhen halnod kell” amit nem akartak megtenni és ha máskép nem ment, kiszök­tek a mennyországból. Hátra vannak még a magu­kat csalhatatlan prófétának gondoló “világmegváltók” akik­ből Amerika sem szűkölködik, mert gomba módra szaporodik ezen modern messiások száma, akiknek csalhatatlan orvossá­guk van, a beteg rendszer meg- gyógyitására. Hogy csak egy néhányat említsünk, Coughlin atya, Dr. Townsend, Lawson, Rev. Smith stb. Ki ne hallott volna már róluk, a különbség közöttük csak a hatalmi vágy és a butasági fokozat lehet. “Múltadban nincs öröm — Jövó'dben nincs remény” De hát tényleg ilyen remény­telen volna a mi jövőnk? Csak­ugyan olyan sötét fellegek tor­nyosulnak fölöttünk — ami a polgári írók és reményvesztett munkások szerint — az egész civilizációt elsöprő viharnak az előjele? A kis hitüek állítása szerint a munkások tehetetle­nek a kitörőiéiben levő vihar­ral szemben. A túlbuzgó vallá­sosok meg azt állítják, hogy mindez az isten rendelése s igy fogjuk megkapni gonoszságunk megérdemelt büntetését. De hát miért vagyunk mi go­noszok, talán azért mert a nyo­mor ellen tiltakozunk? Gono­szak azok, akik okai a nyomor­nak, akiknek a profitért való mohó vágyuk előidézte a világ­háborút és a jelenlegit. A mun­kásokat meg úgy hajtották a háborúba, mintha nem is embe­rek, de barmok lettek volna. Ha valamelyik nem akart menni, rögtön kapott hat golyót. Nem a munkások, hanem a minden­fajta vallásu papok áldották meg a harcba induló katonák fegyvereit és imádkoztak a győ­zelemért. Már pedig minnél na­gyobb volt a győzelem, annál többet kellett az ötödik paran­csolatot megszegni, hogy “ne ölj”. Bennünket arra tanítottak a fegyvert szentelő jámbor szol­gái az istennek, hogy a meg­gyilkolt vére az égbe kiált bosz- szuért, a háború alatt meg is­tennek tetsző dolognak nyilvá­nították a tömeggyilkolást. Mi­ért volnánk hát mi a gonoszak? Ki gyűjti még vérözön árán is az aranyat, amikor milliók éhez­nek, ki veszi el a szegény mun­kások háznak csúfolt viskóit? Mi nem tesszük ezeket és igy a vallási dogmával megszédi- tett munkások szerint sem érde­melhetjük meg, a kilátásba he­lyezett ‘“büntetést”. Sötét az égbolt, de nem a jö­vő, hiszen virradat előtt van a legsötétebb. Nekünk, gondolko­zó, felszabadulni akaró munká­soknak, erős a hitünk, szilárd a meggyőződésünk, hogy nemso­kára virradni fog. A vihar ki fog törni, az igaz. Lesz végíté­let, de a bírák a jármukból fel­szabadult munkások lesznek, akik szigorú, de igazságos Íté­letet fognak hozni. Az igazi emberszeretettől át­hatott bírák kifogják mondani, hogy minden embernek joga van az élethez és boldogsághoz, nem csak egy néhány kiválasz­tottnak. Mindenkinek képessé­ge szerint el kell végezni a rá- éső részt a termelő munkában, de ugyanakkor mégis kapja a munkája teljes gyümölcsét. Va­gyont senki sem gyűjt, mert nem lesz rá szükség, megszűnik az osztály különbség, eltűnik a nyomor és nem lesz több hábo­rú. Ez lesz a felszabadult munkások ítélete. Ha a sötét égboltozatot tüze­tesen megvizsgáljuk, három csilagot találunk rajta, amely­nek sugarai áttörve a sötétséget mindig nagyobb területet vilá- tanak be. Ezen három csillagra rémülten tekintenek föl a mai rendszer kiválasztottjai, akik pazar jólétben élve, de semmi termelő munkát nem végezve, habzsolják az élet örömeit. De az elnyomott munkásság vágya­kozva, reménykedve tekint fel a folyton fényesebben világitó három csillagra amely három A “Social Justice” cimü heti­lap, melynek a tulajdonosa és szerkesztője, Coughlin a Katoli­kus Rádió pap, nyíltan szervezi a fasizta “Platonokat” csapa­tokat. Az alábbi idézeteket vesszük ki a juinus 6-iki és 13-iki lap­számokból. “Wellingtons arm fought in squares, will the United States be Armageddon”? “It is the “Mannual of Arms” (lapjukat értve) Magyarul le­fordítva, melyet a kételkedők és akik agitálnak ellene, hogy megnézze az eredeti formájá­ban a következőket találjuk meg. “Ez a fegyver tankönyve a nagyon sok gondolkozó ameri­kainak, akik hadsereg formájá­ban akcióba szállnak az egész országon keresztül”. “A Miihók Ligája (A platoo- nok) legjobban tud harcolni, kisebb négyszögekben — a Tár­sadalmi Igazság 25-ös csapata­iban”. “A 25 tagból álló 'csapatok minden amerikai faluban meg­tudják menteni a Köztársasá­got melyet mi szeretünk”. “Társadalmi Igazság csapa­tai könnyen mozgatható, ők gyorsan akcióba léphetnek a közeli kerületj eikben. Alkalmas időben a Társadalmi Igazság csapatai egy hatalmas gondol­kozó hadseregben egyesithetők. Mely vissza lóditja Amerikát a tétovázásból az ésszerűségre és rendes gondolkodásra”. Ha nem tudjuk és akik nem tudják, hogy a két legkatóliku- sabb országban Olasz és Spa­nyol, a katolikus papság mit ismer ésszerűség és helyes gon­dolkozás néven, azoknak ugyan­csak ebben a lapban megadják a feleletet, csak idézni kell: “Egy fiatal tiszt a Franco hadseregben azt mondta: Fran­cia és Angol meg talán Ameri­kában is elegendő lenne egy pár ezer embernek a meggyilkolá­sa, a társadalmi kérdés megol- 'dásához”. csiliág jelentősége: Tanulás — szervezkedés — felszabadulás. Ezért nem látjuk mi olyan sötétnek a jövőt, mert ez a há­rom csillag az IWW. Ezért’hir­detjük a tanulás fontosságát, a szervezkedés szükségességét, hogy felszabadulhassunk évez­redes elnyomatásunk alól, s sza­badon, boldogan élhessünk. Ez­ért nevezzük szervezetünket a Világ Ipari Munkások szerve­zetének, mert az összes bérmun­kásokat, faji, nemzetiségi vagy vallási megkülönböztetés nélkül — egy nagy szervezetbe akar­juk tömöríteni. Bármilyen vál­ságos is a mai gazdasági hely­zet és nagy az elnyomatás, foly­ton szaporodik a föld minden ré­szén azon munkások száma, akik velünk érezve reménytel­jes bizakodással és meggyőző­déssel mondják, hogy: Ez a harc lesz a végső, csak összefogni hát És nemzetközivé lesz holnap­ra a világ. V. J. “Ez egészen uj Spanyolor­szágban, mondja egy kedves felsőbb osztályú hölgy, aki a tudósítónak a fényesen és hat­hatósan felszerelt Falangist, (Facist) központot mutogatta Valadoliaban. Ha régebben is ezt csináltuk volna, nem lett volna forradalom vagy polgár- háború”. (Fasizta szervezke­dést értve) Minden lapszámban az a Je­zsuita lap csak úgy hemzseg a Spanyol Fasizták áldásos mű­ködéséről és több számban nyíl­tan kiírják, hogy ők is ezen az alapon akarják megszervezni a “Corporative Államot”. Két kép­ző iskolát nyitottak és tartanak fen, ahol a Platoon vezetőket nevelik. Akiket utasítanak, ar­ra is, hogy menjenek a gazda­gokhoz is, akik adnak nekik se­gélyt támogatást és a szegé­nyekhez meg regrutákat tobo­rozni. Egy vasárnap itten a leg­szebb szigeten Belle Islandon, egy reakciós baptista pap. Nor­ris, ahová Coughlin és más re­akciós vezető is meg volt hiva, elégettek két zászlót, a Vörös és Názit, de ugyanakkor Fran­cot és Mussolinit dicsőítették és szervezkedésre, harcra szóllitot- ták fel az Amerikaiakat, a ma­gán tulajdon védelmére és a je­lenlegi állapotok ellen. A Social Justice heti lapban még burkoltan zsidó ellenes cik­kek vannak, amelyekben azt Ír­ják, hogy Francia és Angol or­szágban a zsidók uralkodnak és azért támogatják a Spanyol kormányt. Mit tesz a munkásság az ön­védelemre ? Vi. Most csütörtökön, havi gyű­lés a Bérmunkás Otthonban, 2759 E. 79 St. A csoport vala­mennyi tagjának megjelenését kérem. F. Horváth, titkár Munkástárs — hány lejárt előfizetést ujjitottál meg e hé­ten? Fasizta csapatokat szervez Coughlin

Next

/
Thumbnails
Contents