Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-08-20 / 1020. szám

1938 augusztus 20. BÉRMUNKÁS 3 oldal zes-mázos szavakkal úgy eltud­ják takarni a tagság előtt, hogy észre sem veszik, hogy teljesen kivannak szolgáltatva az oly tisztivselőknek, akiknek a tag­ság feltétlen bizalma folytán a fejükbe szállt a dicsőség. így történt ez a M. B. Sz-ben. A tagság a központi tisztvise­lők ajánlatára kitörölte az alap­szabályból a diktátorságot kor­látozó pontokat és alig történt ez meg, a központi tisztviselő­ink már is elfelejtették, hogy ők “tisztivselők” (alkalmazot­tai a tagságnak) és a diktátori kardot vették a kezükbe a toll, vagy írógép helyett és azzal csapkodnak jobbra-balra. Úgy történt, hogy a M. B. Sz. egyes tagjai úgy látják, hogy a központi “tisztviselők” rossz útra terelik a szövetséget és ezért a tisztviselőket egy ki­csit megdorgálták. Erre fogták magukat a “tisztviselő” urak (már ijedtségemben muszáj uraknak titulálni, mert megha­ragszanak és engem is kizár­nak) és uk-muk-fukra kizárták az említett tagokat a betegse- gélyzőből. Semmi tárgyallás. Még annyi jogot sem adtak ez­en tagoknak, mint a polgári bí­róság, hogy kihalgassák és al­kalmat adjanak nekik a védeke­zésre. Csak egyszerűen kizár­ták, mert megsértették a titkár ur személyét. Hát hol vagyunk titkár urak? Hitler országában? Ahol ;a felettes parancsol az alantas pedig szolgál? Mit szól ehhez a M. B. Sz. öntudatos tagsága? Miérf léptem l<i a kommunista pártból KIRÁNDULÁS VOLT CHICAGÓBAN Az IWW. chicagói magyar tagjai aug. 7-én tartották évi kirándudlásukat a Kasser far­mon és eltekintve a munkástár­saink által tanúsított hanyag­ságtól, az esemény sikeresnek mondható. Az ily kirándulás le­bonyolítása meglehetős mun­kát igényel és bár az előmunká­latokat elvégezheti két ember is, a kirádulás napján sokkal több kooperációra volt szükség, mint amennyit munkástársaink adtak. Ennek hijján pedig meg­lehetősen igénybe kellett venni a közönség türelmét, akik jóval előbb voltak ott, mint munkás­társaink, akiknek a funkciókat kellett betölteni. Azt ígértük, hogy ebédet fo­gunk felszolgálni, az azonban már uzsonnának is beillett oly­an későn volt és többen bizony alaposan megéheztek, amiért a várakozók elnézését kell kikér­nünk. Ennek a késői ebédnek tudható be, hogy 22 sörös po­hár és 13 szódás üveg tűnt el a kirándulás alkalmával. Úgy lát­szik, hogy már olyan éhes volt a közönség, hogy a poharakat és üvegeket ették meg. Ezen kissebb mulasztásoktól eltekintve, a megjelent közön­ség kellemes napot töltött el. Mindenki jól érezte magát, kü­lönösen amikor már jóllaktak malac pecsenyével, melyet Ba­logh Tuta barátunk alapos hoz­záértéssel sütött egész délután. Amikor az első sütés elkészült úgy megrohanták Fábián mun­kástársnőt, aki kiszolgált a konyhán, hogy azt sem tudta hol a feje. És ez igy tartott, amíg csak volt a száztíz fontos malacból. Ezután természetesen a bár­gazdáknak is akadt elég dolguk, mert az idő is meleg volt és a pecsenye is kívánta a hüsitőt. Out of Town vizitoraink is voltak, még pedig Leisz mun­kástársnő két fiával, valamint Wiener és Scherhaufer munkás­társak Clevelandból. Reméljük, hogy ők éppen oly kellemesen emlékeznek vissza a találkozás­ra, mint mi. A kirándulás anyagi sikere is jobb mint kielégítő, mely jöve­delem részben Mike Lindway munkástársunk védelmi ügyét és a Bérmunkás támogatását szolgálja. A felmerült hanyagságért a közönségünk elnézését kérjük és reméljük, hogy a jövőben munkástársaink több kooperá­ciót nyújtanak ily alkalmakkor, melynek révén minden tekin­tetben nagyobb sikert könyvel­hetünk el. Tudósitó. FELHÍVÁS AZ IWW. CHICAGO ÉS KÖR­NYÉKI TAGJAIHOZ ÉS A BÉRMUNKÁS LAPKEZELöl ÉS OLVASÓIHOZ. Eszem ágában sem volt, hogy a nyilvánosság elé hozzam azo­kat a kellemetlen tapasztalata­imat, amiket a rövid kommun­ista párttagságom alatt szerez­tem, mert úgy gondoltam, mi­nek tárjam én fel ezeket, ami­kor minden egyes gondolkozó párttag, aki józanul is tud gon­dolkozni ,majd csak rájön ön­magától is. Igen ám, csakhogy az “elvtár­sak” nem igy gondolkoznak — ha ugyan egyáltalán gondolkoz­ni tudnak —; ők a nyaktiló mes­terséget nem azért tanulták meg, hogy arról egyszerűen le­mondjanak, hanem azért, hogy azt jogosan, vagy jogtalanul — legtöbbször jogtalanul — alkal­mazzák. így csak természetes, hogy ellenem is egy hazugság hadjáratot indítottak. Mert eb­ben ám nagy mesterek az “elv­társak”. A hazugság ellen emberi mél­tóságomon alulinak tartom a védekezést. Mert akik engem is­mernek és agyuk még nincs megmételyezve, azok nagyon jól tudják, hogy közéleti múl­tam egy olyan nyitott könyv, amelyben egyetlen visszatetsző folt sem található. Soha a mun­kásság érdekei ellen egy lépést nem tettem, soha sztrájktörő nem voltam, soha perverz életet nem éltem, sőt polgári bűncse­lekményt sem követtem el, amiktől az “elvtársak” egyike másika nem mentes. Tehát er­kölcsileg és jellemben olyan ma­gasan érzem magam, hogy az általuk dobált sár nem érhet fel hozzám. így természetes, hogy a hazugság hadjárat nem érdekel. Mindig őszinte, becsületes és szókimondó voltam és annak kí­vánok maradni. Ha valaha té­vedtem, mindig kész voltam hi­bámat beismerni és azt helyre­hozni. Azt teszem most is. Té­vedtem, amikor a kommunista pártba beléptem és most ezért saját magamtól kérek bocsána­tot. Mert ezzel sem ártottam senkinek — legfeljebb csak sa­ját magamnak. Mert azt hittem hogy a kommunista párt a munkásság érdekeit szolgálja. Mint ismeretes az IWW ma­gyar tagjainak Országos Érte­kezlete folyó év szeptember 4- én vasárnap lesz Clevelandon. Ezen értekezletnek a Bérmun­kást illetőleg életbe vágó fon­tosságú határozatokat kell hoz­ni és a szükség megkívánja, hogy minden város képviselve legyen az értekezleten. Az utazás mennél gazdaságo­sabb megoldása céljából az IWW. chicagói magyar tagjai ezúton szóllitják fel a környéki és útba eső városokban lakó munkástársainkat, hogy lépje­nek érintkezésbe a chicagói cso­porttal az utazást illetőleg. Ha kocsival mennek, tudnak-e he­lyet adni másoknak és ha kocsi­ra van szükség az iránt is. Kérjük ez ügyben az alábbi címre inri haladéktalanul J. Zara 1912 N. Washtenaw Ave. Chicago, 111. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik, a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Bocsánat újra tévedtem, mert rá kellett ébrednem, hogy a kommunista párt egyes vezérei elsősorban saját érdekeiket szolgálják, mig a munkásság ér­deke csak század — esetleg ez- redrendü kérdés. A kommunis­ta pártban ma a hazugság a leg­főbb hatalom. Aki többet és jobban tud' hazudni, az ma a legjobb kommunista. Aki az igazság és méltányosság hive, aki a munkásság érdekeit kí­vánja önzetlenig és becsülete­sen szolgálni — ami a vezető “elvtársak” egyikének-másiká- nak felfogásával ellenkezik — arra ezek a vezető és elvezető “elvtársak” rásütik a fasizta, de legjobb esetben a Trotzkyis­ta bélyeget. Meg kellet győződnöm arról, hogy a kommunista pártban csak azok vannak jó kommunis­táknak elismerve, akik “yes man”-ek akik saját fejükkel nem gondolkoznak, akik nem hallanak és nem látnak, hanem mindenre “igen”-nel bólintanak — ha jó, ha rossz. De ez is csak addig tart, amig alaposan ki tudják használni, hogy azután, ha majd egy szót mer szólni, ki­facsart citromként félredobják. Ilyen bürokratikus szervezet­ben nem tudtam helyemet meg­találni, mert nem nézhettem el az igazságtalanságokat és nem hagyhattam azokat szó nélkül. A nagymogulok ellen pedig a kommunista pártban nem sza­bad panaszt emelni, mert ott erősen divik a bürokratikus, protekciós rendszer. Egy pártat­lan és igazságos vizsgálat meg­indításától félnek nehogy egyes nagyságokról leszedhessék a keresztvizet. Ezeket látva, 1938 május ha­vában tagsági könyvemet, egy levél kíséretében, melynek má­solata birtokomban van — visz- szaküldtem a Central Executive Committeenek, New Yorkba, amelyben tekintettel arra, hogy tagsági dijam májusra is ki volt fizetve tagságomról önként lemondtam. Befejezésül csak annyit, hogy most már hazudhatnak, ameny- nyi jól esik. Benedek Márton AKRON FIGYELEM! Az IWW. akroni magyar tag­jai, augusztus 28-án, vasárnap társas KIRÁNDULÁST rendez­nek, a Wilberth Roadi kiserdő­be. Akik egy kellemes napot óhajtanak szerezni önmaguk­nak és családjuknak, azok ve- 'ünk tartanak. Lesznek szórakoztató játé­kok, hűsítők, de ami a fő FRIS­SEN FOGOTT HALBÓL HAL PAPRIKÁS LESZ FELSZOL­GÁLVA. A kiserdő a város szélén fek­szik, a City limiten belül. Útirány: Vegyék a Brown streetet, a Wilbeth roadig. A Wilbeth roadon ballra fordulva, az első dombot elhagyva jobbra kell fordulni . Úgy az akroni, mint a cleve­landi munkástársakat szívesen látja és szeretettel meghívja a rendezőség.

Next

/
Thumbnails
Contents