Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-20 / 1020. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 20. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni ink: Subscription Rates: ’c’gjy évre .................. $2.00 One Year --------------- $2.0*1 félévre ................ 1.00 Six Months _________ 1-00 Egyes szám -ca .------ 5c Single Copy ..... &<• Csomagos rendelésnél.. 3c_____Bundle Orders ........... Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.,_ClgveIand;_0:_ Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD <<«©»>42 WESTWOOD Amint hírlik, a Federal Kormány detektivjei, (G-men) felül fogják vizsgálni a néhány héttel ezelőtt megtörtént deportálásokat Westwoodról, hogy általuk nem e sértették meg cselekvői, a Federal Kormány törvényeit. Mint ismeretes, Westwood Californiában, az úgynevezett vigilantik — csőcselék — vették kezükbe a törvényt és a sztrájkoló munkásokat, családostól deportálták el a vidékről. E felderítő szolgálathoz, mi is szolgálhatunk néhány adatot. S amennyiben a kormány detektivjei valóban komoly felderítő munkát akarnak végezni, nem lesz nehéz megállapítaniuk, hogy Westwood Californiában cseppet sem különböznek a viszonyok, szakasztott olyanok, mint Kentucky Harlan megyéjében. Westwoodot jól és nagyon közelről ismerték meg az IWW. 120-as szervezetének tagjai. Még nem felejtették el — és sokáig nem is fogják — midőn értésükre adták, hogy “akár melyik faág megtart egy IWW. szervezőt”. Hiszen mi nem vagyunk feledékenyek és ez a kijelentés alig két év előtt hangzott csak el. Westwood csak egyike a sok ezer közül — azon egycsalád birodalmát képező falvaknak az Egyesült Államokban, melyekben a feudalizmuson csak annyiban történt valamelyes módosítás amennyiben a feudalizmus jobbágyainak utódai a szabad költözködés jogát érvényesíteni bírják. Ettől eltekintve Westwoodot a Walker család bírja és proletár családjainak helyzete nem más mint volt a hajdani jobbágyoké. A Walker család “vénje”, az öreg Walker, mindig nagy “barátja” volt a raboknak, kiket saját felelősségére szokott kihozni a börtönből, hogy a rabhála és kutyahüség fejében, belőlük gun- meneket és spicliket formáljon birodalma biztosításához. Egészen a közelmúltig, a Westwoodi rendőrfőnök egy San Quinteni fegyenc volt. A deportáltak között olyas valakit is találtak, kire az újabb generáció már nem igen emlékezett, noha valamikor az egész környéken nagy hire volt. Egész fiatal korában hirtelen befutotta carrierjét. Afférje volt egy tanítójával, amely miatt intézetbe került mint degenerált médium. Mikor onnan kiszabadult, mindennel dicsekedhetett csak éppen férfiasságával nem . . . Elfog jönni az idő, amikor a sokat hangoztatott publikum is tudomást fog szerezhetni arról, hogy mennyire lehet és szabad respektálni azt a kapitalista rendszert, mely szadistákat, dege- neráltakat, perverzeket és beteges hajlamuakat alkalmaz és vesz pártfogásába csak azért, hogy szentségtelen profitját és rendszerét megőrizze. És ami azt illeti, várni sem kellene reá. Már napjainkban sok múnkája akadna professzorainknak, ha akár Westwoodon, akár más hozzá hasonló falvakban felderítő vizsgálatokat és tanulmányokat akarnának végrehajtani “személyeken” és rendszeren egyaránt — mert mindkettő tele van társadalmi nyavalyákkal. Industrial Worker. REALPOLITIKA Az elmúlt héten zajlottak le az előválasztások szerte az országban és Ohio államban is. Mint forradalmi ipari unionisták, nem igen szoktunk törődeni az ilyesmikkel. Azt valljuk, hogy ha a kutyáktól függne a sintérválasztás, sintéreket soha sem választanának. Ám, hogy mégis tollhegyre vesszük a választási ügyet van némi okunk rája. Emlékezetünk óta először fordult elő Ohio államban, hogy az előválasztási cirkuszban, kimondottan csak két párt — Demokrata és Republicánus — szerepeltek. A politikai vaklárma azért cseppel sem volt kevesebb a szokottnál. A különbség csak annyi volt, hogy — rokonaink Mr. Moszkovicsok — a demokraták kortes kocsijára kapaszkodtak fel és — győztek! A peches lóversenyzők pechjén okulva, nem a lovak farkára, hanem az orrukra tették a tétet és a lovak beszaladtak. Semmi, a világon semmi nem változott. Még a kommunista politikusok sem. Csupán csak megmutatták a színüket egv kis reálpolitikával és az előválasztásokon együtt lármáztak a “lázadó” demokratákkal. Ezt már régebben is megtehették volna, mert az ilyesmi ha hozzájuk illik is, nem olyan káros, mint a munkásszervezetek rombolása. Ezen az utón, nem fognak utaink kereszteződeni az övékével annyi biztos. Fricskázza:............r . . . . r CANTON — KINA VAGY CANTON, OHIO? Egyforma nevű városok egymástól óriási messzeségben és mégis van közöttük, valami alig megmagyarázható hasonlat. Időközönként mindkettő bombázás alá Kerül. Az egyiket a Japánok próbálják bevenni, a másikat egy jóakaratu munkástársunk, a Bérmunkással ostromolja meg néha napján sikertelenül. A Japánok kina ellenes hadjárata rabló háború. Canton Ohio “ostroma” mentő akció abból a célból, hogy az ott lakó és jobb sorsra érdemes magyar munkásságot megváltsuk a politikai szélhámosok és politikai kalandoroktól, hogy vége legyen vadászterületkénti kezelésének. * * * KÜLDJÜNK EZEKBŐL A LAPSZÁMOKBÓL! Szokta volt mondani ellentmondást nemtürő határozattal az az olvasónk, ki mint néhai cantoni lakos, a nagy acélsztrájkban kifejtett munkálkodása miatt kitoloncoltatott a városból, amit köny- nyebben elviselni látszik, mint azt a csalódást, mely cleve- landban érte, midőn közvetlen közelről a pártvezéreket megismerte. Olthatatlan gyűlölet, harag fakadt a kiábrándulás nyomában egy nagy adag kötelességérzettel, melynek úgy próbál eleget tenni, hogy az ő segítségével és hitével a félrevezetett cantoni magyar munkásokat, kimentse az azóta papokkal szövetkezett politikai szélhámosok hálójából. Ha van — és bizony sokszo ■ van — a Bérmunkásban olyan cikk, mely az “elvtársak” háziügyét szellőzteti, akkor can- tont könyörtelenül megbombáztatja velük, mutatványszámokkal. \ * * * A TUDATLANSÁG OLY KÉRGE látszik körül fogni a cantoni magyar agyakat, hogy ahoz hasonlítva, a Japán haderőnek aránylag kevesebb erőfeszítésbe került a kínai Canton bevétele, mint a mi munkástársunknak az ohioi Canton ja. Mintha mind kárbaveszett vaktöltények volnának a Bérmunkás igazmondó cikkei ... a cantoniakon bezzeg nem fognak. Legalább is nem fognak azokon, akik szinvakságuk mellett oly mérhetetlenül tudatlanok is, hogy rajtuk segíteni már nem lehet. A Clevelandon követőnélkül lézengő és a “Betyár Világ” husosfazekától visszarugott kis pártvezérek jól vigyáznak arra, hogy Canton, Ohioban, csak olyanok legyenek a “bogyik” mint az ezer évekkel hátramaradott kulik. * * * EZT A MEGÁLLAPÍTÁST latszik bizonyítani egy levél, melyet szó és betű szerint — amint egy beteges agy lekopogtatta gépjén — leközlünk és rajta keresztül megmutatunk egy szánalomra méltó szerencsétlen szamarat — Canton Ohio- nak egy díszpéldányát, aki minden fogyatékossága mellett, még saját nevét is szégyenleni látszik, mert nem merte alá- irni. íme a levél: “Bér Munkás szerkesztőség? Hé bogyik. amióta a Dongó megszűnt bizony nagyon mellőztük. És szerencsére a bér munkás fel ütötte a fejit. Higyétek jó mulattató kis féreg ijbecsu még Fordnak is tetszik? Nobel Prisot kaptok csak rajta a bohózattal. A lapot nehogy meg állítsátok mert akor nem lesz mivel mulatni. Gud biznic. Egy potya olvasó”. * * * KÜLDJÜNK VAGY NE KÜLDJÜNK? Hát küldünk! Benes Ferenc munkástársat szigorúan berendeljük a lapcsomagoláshoz s küldünk! Gondoskodni fogunk róla, hogy a gyáva névtelen levélíró is elolvassa ezt az irást. De had törjék a fejüket a cantoni magyarok, hogy ki is lehetett az a köztük élő, lélegző, mozgó példány? Akit spirituszba kellene tenni és megőrizni az utókornak. Bár meglehet, hogy nem okoz nekik fejtörést? Meglehet, hogy azonnal ráismernek. Mert a tudatlan, rosszakaratú embert úgy ismeri saját környezete, mint az állatkerti zebrát a látogató közönség. Egyiket csíkjáról, (az is szamár fajta) a másikat butaságáról. * * * NEM SZERETNÉNK AZÉRT, hogy a cantoni magyar munkások általánosításnak minősítsék e cikket. Hiszen arról ők sem tehetnek, hogy ilyen “bogyik” telepedtek le közöttük. Canton egy rendezett tanácsú amerikai város, az acélkirályok birodalma. Az acélgyárosok meg olyan munkásokat szeretnének, akik robotolni jók, de gondolkozni képtelenek. Nem okozzuk a cantoni magyar munkásokat, de nem is irigyeljük tőlük Mr. “bogyit”. Levelünk hősét, a díszpéldányt, aki minden valószinüség szerint egyik “legokosabb” cantoni “elvtárs”. De ha ilyen a vezér, milyenek lehetnek a követők? Ez az “bogyi”!
