Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-30 / 1017. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 julius 30. Hogyan állunk az egységfronttal? A fenti cim alatt jelent meg a Bérmunkásban Gold Lajos cikke, melyet nem állhatok meg szónélkiil. Bár tudatában vagyok, hogy a Bérmunkás nem az a lap, melynek általam is nagy- rabecsült hasábjait, a politikai handabandázók szélhámosságainak foglalkozásával volna szabad megtöltenünk — mégis meg kell tennem néhny rövid megjegyzést. Először mert a szóbanforgó cikket nem hagyhatom szó,.____________________________ nélkül, mert engem is nagyon közelről érdekelt, mint volt régi tagját a kommunista pártnak: meg úgy érzem, hogy megszólalásomat várják is néhány an. Igaz, hogy több mint hét esztendővel ezelőtt fordítottam hátat a pártmozgalomnak, amikor már nagyban pengették a polgári társadalom jelszavait. Mint marxista ösztönösen is éreztem, hogy nagy csalást készítenek elő a munkásosztály becsapására. Persze akkor még nem tudtam nem is akartam tudni és hinni, hogy elszakadásom végleges és örökös lesz — ami később megnyilvánult. Időm és módomban volna, de terem nincsen annak kimutatásához és Gold Lajos megnyugtatásához, hogy Dimittrov beszéde és a hetedik kongresszus lefektetett tézisei semmi újat nem hoztak. Csupán a küldöttek megmételyezésében egy lépéssel tovább mentek az irányban, hogy úgy az Orosz prole- táriátus, mint a világ proletá- riátusa ellen és érdekükkel szemben, mindent és mindenkit az OROSZ NEMZETI ÉRDEKEK SZEKERE ELÉ FOGJANAK. Ekkor szakgatta széjjel az Orosz Kommunista Párt az utolsó korlátokat és nyitotta meg a szabad kilengések útját, amit a pártbürokrácia már jól előre elkészített és határtalan örömmel fogadott. És megindult az erjedés egy olyan folyamata, mely csak politikai pártokban lehetséges — nem csak lehetséges, de a politikai pártokban egy természetes folyamat is — így hát a magyar pártlap, az “Uj Előre” sem lehetett ez alól kivétel. Akkor bossznatott, de ma már mosollyal tekintek vissza azokra a lótás-futásokra és kapkodásokra, melyeket a magyar pártvezérek űztek nevetséges akciók kezdeményezése közepette. — Kisháztuladono- sok mentési akciója — kisüzle- tesek mentőakciója — be az egyletekbe — be az egyházakba és templomokba stb. Másszóval azt kellett volna gondolni, hogy eszüket veszítették, vagy meghibbantak . . De nem! A munkásság nem dolgozott A nagy munkátlanságban az ingyen konyhára kényszerült és a nincstelenség hatása az “Uj Előre” pénztárán érezhető volt. A gyűjtési kampányok egymást érték, de nem jártak sikerrel. Pénz meg kellett. Olyan irányban igazodtak tehát, amerre a pénz volt és van. Ha nincsen a prolinak, van az egyháznak a kis burzsujnak és az egyletek-, nek . . . hát azoknak a szolgálatába szegődtek. Munkásokat küldtek fúrni, vallásos egysületekbe és egyházakba, akik közül sokan ott is maradtak . . . azután már csak egy lépés választotta el őket attól, amit később meg is tettek: behozták a papokat is mozgalmukba. Az olyan forradalmárok, akik nem egyeztek meg taktikájukkal és nem voltak hajlandók még vezér parancsra sem vállalni a belülről fúrás ilyen munkáját, ma már csak utálattal és megvetéssel gondolnak vissza rájuk és üzérkedésükre. Hiszen még a szélhámosságnak is kellene határának lenni! Mert azok a renegátok — volt elvtársak — magyar pártvezérek és szerkesztők ha vagy húszán azzal a gondolattal állottak volna össze, hogy az amerikai magyarságnak el kell tudni tartani három napi lapot és a lapalapitáshoz SAJÁT PÉNZÜKET RESZKÍROZTÁK VOLNA és úgy tették volna közszemlére saját “demokratikus” elvte- lenségüket saját vállalatukban szabott irányvonalukkal, kevés szavam volna hozzájuk. De, hogy az “Előrét ... az Uj Előrét”, a forradalmi gondolko- zásu amerikai magyar munkások véres, veritékes centjeiből épített és fenntartott propagan da eszközt tulajdonították e ilyen célra, hogy sokunknak sok évtizedes, áldozatos mun kánk eredményét tiporták sár ba, azért nekik megvetés jár. nekünk meg okulnunk kell i nagybecsű tapasztalaton. Tanulság és megoldás. Szervezkedjünk forradalmi ipari szervezetekbe, az IWW.-ba Az egységfront és a pártmozgalom, legjobb esetben is csak VÉLEMÉNYEGYSÉGEN alapulhat. A PROLETÁRIÁTUS ÉRDEKEGYSÉGE SZERINT KELL TÖMÖRÜLJÖN. Osztály társadalomban élünk, melynek kilengései, villongásai, társadalmi törvényszerűségei, gazdasági viszonyoktól vannak irányítva: e törvényszerűség alól az egyének sem kivételek. A burzsoáziának sem egységes a politikai véleménye és gazdasági érdekközösségük kétségbeAkit szánalomból juttattunk kenyérhez ■____________—2--------Mr. Louis Lefkovits 11204 Buckeye Road Cleveland, Ohio Tisztelt Lefkovits Munkástárs: A Bérmunkás julius 16-iki számában megjelent felhivására, sietek válaszolni, amennyiben teljesen azonosítom magamat annak tartalmával. Szeretném Somló Lipót emlékezetét kissé felfrissiteni. Ugyanakkor szeretném bemutatni mindazoknak akik Somlót nem ismerik, igazi mivoltában s hogy mit köszönhet Somló azon öt és sok más ötöknek akik ötét oda segítették ahol mámmá mint czár uralkodik. De beszéljenek a tények: Pont egy évvel, Somló titkárrá megválasztása előtt, én New Yorkban egy retorikai tanfolyamot vezettem a Modern Színkör tagjainak. Erre a tanfolyamra több előadót kértem fel, tudományos előadás megtartására. Ugyancsak Somlót is. Somló nekem az előadás megtartása előtt bejelentette, miszerint ő éhezik és csakis PÉNZÉRT hajlandó előadást tartani. Megegyeztünk, hogy minden egyes jelen levő halgató után fejenként tiz centet kap. Én ezt saját zsebemből fedeztem. A legközelebbi gyűlésen az előterjesztett Somló által alá irt nyugtát a csoport gyűlés jóvá hagyta és az összeget nekem vissza téritette. A gyűlés jegyzőkönyvében ez benne van. Ugyanakkor, egy agitációt végeztem azon munkástársak között, akik gazdasági helyzetüknél fogva oly helyzetben voltak, hogy Somlót, tekintettel arra, miszerint más szervezet tagja lévén is, nem szabad éhezni hagyni: MINDÉI NAP, MÁS ÉS MÁS MUNKÁSTÁRS HÍVJA MEG VACSORÁRA A M. B. SZ. Első osztályának gyűlésén én voltam az aki Somlót kapacitáltam, hogy fogadja el a segéd titkári jelöltséget. Vaszkó tagtársamtól, még mai napig sem kolektáltam be azon gyűlésen tett fogadásunkat. A fogadás egy kávéba ment. Ugyanis Vaszkó azt állította, hogy Somló nem fogja elfogadni a jelöltséget. A segéd titkárból, főtitkár lett. Megválasztása után rövidesen New Yorkba jött Somló, személyes ügyeit és a bondot rendezni. Találkozásunkkor, kezet szorítva velem, könnyes szemekkel fogadkozott, hogy soha de. soha nem fogja elfelejteni, amit mi munkástársak érdekében tettünk. Somló tagtársam. Emlékszik e ezen dolgokra? R. Deutsch * * * Több bejelentést és a fentihez hasonló levelet kaptam a Bérmun kásban közzé tett felszólításomra. Még egyszer kihangsúlyozom, hogy a jelentkezéseket CSAK arn az esetre kérem, ha az Intéző-Bizottság eljárást foganatosítana a lap bizottság tagjai ellen. Lefkovits. Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza! vonhatatlan. Ha az egyénnek, vagy a társadalomban egyes csoportoknak, gazdasági helyzete, megváltozik, véleményeik is megváltozik. Hogyne változna a vélemény egy politikai csoportosulásban? Mely összetételénél fogva sohasem volt és nem is lehet egységes. Papok, ügyvédek, orvosok, üzletesek, farmerok és munkások, még VÉLEMÉNY EGYSÉGEN sem lehetnek, hogy ÉRDEKEGYSÉGRŐL ne is beszéljünk. S hogy elvtársaknak nevezik egymást az csak addig tarthat, amig megegyeznek abban, HOGY ÖNMAGUKAT A MUNKÁSOKKAL TARTASSÁK EL. A példák halmaza bizonyítja, hogy a vélemény egység e tény körül imbolyog és szakadozik, törik darabokra, ha a jövedelem csökkenésével a vezérek számának redukálását kell harmóniába hozni. A munkásosztály osztályszervezete, a forradalmi ipari unió viszont egész más. Tagjai csakis BÉRMUNKÁSOK LEHETNEK akiknek ország és világszerte megvan az ÉRDEKKÖZÖSSÉGÜK. Ez érdekközösségen női és gyarapodik szervezetünk. Ezen épül a jövő ipari társadalma, a politikai államnélküli IPARI DEMOKRÁCIA, az igazi kommunizmus. Marx és Engels is erre tanított bennünket. Könnyen kimutatható, hogy a polgári társadalomnak is egyedül a termelés az alapja. Ebből viszont az következik, hogy a termelők, a mindenkori társadalomnak alappillérjei. Valamikor az elindulásnál, a Szovjettek is a termelők szervei voltak. Lenin is “Minden hatalmat a szovjetteknek” jelszót adta ki és nem azt, hogy minden hatalmat a Kommunista Pártnak . . Igaz ugyan, hogy az már régen volt és e jelszó a pártbürokraták uralma alatt elfelejtődtek. Az igazi forradalmárok keresik és megtalálják az utat, melynek követését nagybecsű tapasztalatok nem csak mutatják de ki is kényszerítik. A forradalmi ipari unionizmus tanítását nem lehet jelszavakkal felcserélni és politikai handa- bandázással helyettesíteni előbb utóbb meg kell ismerni, megtanulni, gyakorlatba vinni, hogy másokat is taníthassunk. Remélem, hogy Gold Lajos munkástársam nem fog rám neheztelni amiért cikkére reagáltam. Nem csak neki szólnak e sorok. Látom és tapasztalom, hogy nap nap után szaporodik azoknak a számuk, akik rájönnek a politikai kalandorságra, annak károsságára és nem elégszenek meg a halgatással, mun- kásmivoltuk és forradalmi öntudatuk képesíti őket arra, hogy tullássanak a polgári demokrácián. Mindezekhez szólok és szeretném, ha megértenék, hogy: Múlik az idő, elmúlnak a pártok, de a munkásság nagy forradalmi ügyét, csakis a forradalmi ipari uniók felépítése által oldhatjuk meg! Takács József. OPEN FORUM 01 TESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring S’
