Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-30 / 1017. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 julius 30. Hogyan állunk az egységfronttal? A fenti cim alatt jelent meg a Bérmunkásban Gold Lajos cikke, melyet nem állhatok meg szónélkiil. Bár tudatában va­gyok, hogy a Bérmunkás nem az a lap, melynek általam is nagy- rabecsült hasábjait, a politikai handabandázók szélhámosságai­nak foglalkozásával volna szabad megtöltenünk — mégis meg kell tennem néhny rövid megjegyzést. Először mert a szóbanfor­gó cikket nem hagyhatom szó,.____________________________ nélkül, mert engem is nagyon közelről érdekelt, mint volt régi tagját a kommunista pártnak: meg úgy érzem, hogy megszóla­lásomat várják is néhány an. Igaz, hogy több mint hét esz­tendővel ezelőtt fordítottam há­tat a pártmozgalomnak, amikor már nagyban pengették a pol­gári társadalom jelszavait. Mint marxista ösztönösen is éreztem, hogy nagy csalást készítenek elő a munkásosztály becsapásá­ra. Persze akkor még nem tud­tam nem is akartam tudni és hinni, hogy elszakadásom vég­leges és örökös lesz — ami ké­sőbb megnyilvánult. Időm és módomban volna, de terem nincsen annak kimutatá­sához és Gold Lajos megnyug­tatásához, hogy Dimittrov be­széde és a hetedik kongresszus lefektetett tézisei semmi újat nem hoztak. Csupán a küldöt­tek megmételyezésében egy lé­péssel tovább mentek az irány­ban, hogy úgy az Orosz prole- táriátus, mint a világ proletá- riátusa ellen és érdekükkel szemben, mindent és minden­kit az OROSZ NEMZETI ÉR­DEKEK SZEKERE ELÉ FOG­JANAK. Ekkor szakgatta széjjel az Orosz Kommunista Párt az utol­só korlátokat és nyitotta meg a szabad kilengések útját, amit a pártbürokrácia már jól előre elkészített és határtalan öröm­mel fogadott. És megindult az erjedés egy olyan folyamata, mely csak politikai pártokban lehetséges — nem csak lehet­séges, de a politikai pártokban egy természetes folyamat is — így hát a magyar pártlap, az “Uj Előre” sem lehetett ez alól kivétel. Akkor bossznatott, de ma már mosollyal tekintek vissza azokra a lótás-futásokra és kapkodásokra, melyeket a ma­gyar pártvezérek űztek nevet­séges akciók kezdeményezése közepette. — Kisháztuladono- sok mentési akciója — kisüzle- tesek mentőakciója — be az egyletekbe — be az egyházak­ba és templomokba stb. Más­szóval azt kellett volna gondol­ni, hogy eszüket veszítették, vagy meghibbantak . . De nem! A munkásság nem dolgozott A nagy munkátlanságban az in­gyen konyhára kényszerült és a nincstelenség hatása az “Uj Előre” pénztárán érezhető volt. A gyűjtési kampányok egymást érték, de nem jártak sikerrel. Pénz meg kellett. Olyan irány­ban igazodtak tehát, amerre a pénz volt és van. Ha nincsen a prolinak, van az egyháznak a kis burzsujnak és az egyletek-, nek . . . hát azoknak a szolgá­latába szegődtek. Munkásokat küldtek fúrni, vallásos egysületekbe és egy­házakba, akik közül sokan ott is maradtak . . . azután már csak egy lépés választotta el őket attól, amit később meg is tettek: behozták a papokat is mozgalmukba. Az olyan forra­dalmárok, akik nem egyeztek meg taktikájukkal és nem vol­tak hajlandók még vezér pa­rancsra sem vállalni a belülről fúrás ilyen munkáját, ma már csak utálattal és megvetéssel gondolnak vissza rájuk és üzér­kedésükre. Hiszen még a szélhámosság­nak is kellene határának lenni! Mert azok a renegátok — volt elvtársak — magyar pártvezé­rek és szerkesztők ha vagy hú­szán azzal a gondolattal állot­tak volna össze, hogy az ameri­kai magyarságnak el kell tudni tartani három napi lapot és a lapalapitáshoz SAJÁT PÉNZÜ­KET RESZKÍROZTÁK VOLNA és úgy tették volna közszemlé­re saját “demokratikus” elvte- lenségüket saját vállalatukban szabott irányvonalukkal, kevés szavam volna hozzájuk. De, hogy az “Előrét ... az Uj Előrét”, a forradalmi gondolko- zásu amerikai magyar munká­sok véres, veritékes centjeiből épített és fenntartott propagan da eszközt tulajdonították e ilyen célra, hogy sokunknak sok évtizedes, áldozatos mun kánk eredményét tiporták sár ba, azért nekik megvetés jár. nekünk meg okulnunk kell i nagybecsű tapasztalaton. Tanulság és megoldás. Szervezkedjünk forradalmi ipari szervezetekbe, az IWW.-ba Az egységfront és a pártmozga­lom, legjobb esetben is csak VÉLEMÉNYEGYSÉGEN ala­pulhat. A PROLETÁRIÁTUS ÉRDEKEGYSÉGE SZERINT KELL TÖMÖRÜLJÖN. Osztály társadalomban élünk, melynek kilengései, villongásai, társadalmi törvényszerűségei, gazdasági viszonyoktól vannak irányítva: e törvényszerűség alól az egyének sem kivételek. A burzsoáziának sem egységes a politikai véleménye és gazda­sági érdekközösségük kétségbe­Akit szánalomból juttattunk kenyérhez ■____________—2--------­Mr. Louis Lefkovits 11204 Buckeye Road Cleveland, Ohio Tisztelt Lefkovits Munkástárs: A Bérmunkás julius 16-iki számában megjelent felhivására, sietek válaszolni, amennyiben teljesen azonosítom magamat annak tartalmával. Szeretném Somló Lipót emlékezetét kissé felfrissiteni. Ugyanakkor szeretném bemutatni mindazoknak akik Somlót nem ismerik, igazi mi­voltában s hogy mit köszönhet Somló azon öt és sok más ötöknek akik ötét oda segítették ahol mámmá mint czár uralkodik. De beszéljenek a tények: Pont egy évvel, Somló titkárrá megválasztása előtt, én New York­ban egy retorikai tanfolyamot vezettem a Modern Színkör tagjainak. Erre a tanfolyamra több előadót kértem fel, tudományos előadás megtar­tására. Ugyancsak Somlót is. Somló nekem az előadás megtartása előtt bejelentette, miszerint ő éhezik és csakis PÉNZÉRT hajlandó előadást tartani. Megegyeztünk, hogy minden egyes jelen levő halgató után fe­jenként tiz centet kap. Én ezt saját zsebemből fedeztem. A legközelebbi gyűlésen az előterjesztett Somló által alá irt nyugtát a csoport gyűlés jóvá hagyta és az összeget nekem vissza téritette. A gyűlés jegyző­könyvében ez benne van. Ugyanakkor, egy agitációt végeztem azon munkástársak között, akik gazdasági helyzetüknél fogva oly helyzetben voltak, hogy Somlót, tekintettel arra, miszerint más szervezet tagja lévén is, nem szabad éhezni hagyni: MINDÉI NAP, MÁS ÉS MÁS MUNKÁSTÁRS HÍVJA MEG VACSORÁRA A M. B. SZ. Első osztályának gyűlésén én voltam az aki Somlót kapacitáltam, hogy fogadja el a segéd titkári jelöltséget. Vaszkó tag­társamtól, még mai napig sem kolektáltam be azon gyűlésen tett foga­dásunkat. A fogadás egy kávéba ment. Ugyanis Vaszkó azt állította, hogy Somló nem fogja elfogadni a jelöltséget. A segéd titkárból, főtitkár lett. Megválasztása után rövidesen New Yorkba jött Somló, személyes ügyeit és a bondot rendezni. Találkozá­sunkkor, kezet szorítva velem, könnyes szemekkel fogadkozott, hogy soha de. soha nem fogja elfelejteni, amit mi munkástársak érdekében tettünk. Somló tagtársam. Emlékszik e ezen dolgokra? R. Deutsch * * * Több bejelentést és a fentihez hasonló levelet kaptam a Bérmun kásban közzé tett felszólításomra. Még egyszer kihangsúlyozom, hogy a jelentkezéseket CSAK arn az esetre kérem, ha az Intéző-Bizottság eljárást foganatosítana a lap bizottság tagjai ellen. Lefkovits. Egynek a sérelme, valamennyinek a sérelmét jelenti. Az ellenféllel szemben, mindig munkástársadnak van igaza! vonhatatlan. Ha az egyénnek, vagy a társadalomban egyes csoportoknak, gazdasági hely­zete, megváltozik, véleményeik is megváltozik. Hogyne változna a vélemény egy politikai csoportosulásban? Mely összetételénél fogva soha­sem volt és nem is lehet egysé­ges. Papok, ügyvédek, orvosok, üzletesek, farmerok és munká­sok, még VÉLEMÉNY EGYSÉ­GEN sem lehetnek, hogy ÉR­DEKEGYSÉGRŐL ne is beszél­jünk. S hogy elvtársaknak ne­vezik egymást az csak addig tarthat, amig megegyeznek ab­ban, HOGY ÖNMAGUKAT A MUNKÁSOKKAL TARTAS­SÁK EL. A példák halmaza bi­zonyítja, hogy a vélemény egy­ség e tény körül imbolyog és szakadozik, törik darabokra, ha a jövedelem csökkenésével a ve­zérek számának redukálását kell harmóniába hozni. A munkásosztály osztályszer­vezete, a forradalmi ipari unió viszont egész más. Tagjai csak­is BÉRMUNKÁSOK LEHET­NEK akiknek ország és világ­szerte megvan az ÉRDEKKÖ­ZÖSSÉGÜK. Ez érdekközössé­gen női és gyarapodik szerve­zetünk. Ezen épül a jövő ipari társadalma, a politikai államnél­küli IPARI DEMOKRÁCIA, az igazi kommunizmus. Marx és Engels is erre tanított bennün­ket. Könnyen kimutatható, hogy a polgári társadalomnak is egye­dül a termelés az alapja. Ebből viszont az következik, hogy a termelők, a mindenkori társa­dalomnak alappillérjei. Valami­kor az elindulásnál, a Szovjet­tek is a termelők szervei voltak. Lenin is “Minden hatalmat a szovjetteknek” jelszót adta ki és nem azt, hogy minden hatal­mat a Kommunista Pártnak . . Igaz ugyan, hogy az már régen volt és e jelszó a pártbürokra­ták uralma alatt elfelejtődtek. Az igazi forradalmárok kere­sik és megtalálják az utat, melynek követését nagybecsű tapasztalatok nem csak mutat­ják de ki is kényszerítik. A for­radalmi ipari unionizmus taní­tását nem lehet jelszavakkal felcserélni és politikai handa- bandázással helyettesíteni előbb utóbb meg kell ismerni, megta­nulni, gyakorlatba vinni, hogy másokat is taníthassunk. Remélem, hogy Gold Lajos munkástársam nem fog rám ne­heztelni amiért cikkére reagál­tam. Nem csak neki szólnak e sorok. Látom és tapasztalom, hogy nap nap után szaporodik azoknak a számuk, akik rájön­nek a politikai kalandorságra, annak károsságára és nem elég­szenek meg a halgatással, mun- kásmivoltuk és forradalmi ön­tudatuk képesíti őket arra, hogy tullássanak a polgári de­mokrácián. Mindezekhez szólok és szeretném, ha megértenék, hogy: Múlik az idő, elmúlnak a pár­tok, de a munkásság nagy for­radalmi ügyét, csakis a forra­dalmi ipari uniók felépítése ál­tal oldhatjuk meg! Takács József. OPEN FORUM 01 TESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring S’

Next

/
Thumbnails
Contents