Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-30 / 1017. szám
1938 julius 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. KERESLET ES KINALAT A kapitalista rendszerben, mindennek ami eladható és vehető, az árát a kereslet és kínálat szabályozza. Ha valamely áruból sok van a piacon annak az ára esik és viszont, ha valamely áruból kevés van és nagy rá a kereslet annak az ára a lehető legmagasabb fokra emelkedik. A jelenben a munkaerő is piaci áru és dacára annak, hogy ez áru eladásától milliók élete függ, ezen fontos árut mindennél jobban érinti a kereslet és kínálat törvénye. A modern kapitalizmus jelen napjainkban a munkaerőn kívül már minden más áru menyiségét mesterséges utón szabályozzák az érdekeltek. A kapitalisták rájöttek arra, hogy a szabad verseny káros a profitra és kereskelelmi kamarákat alkotnak, hogy az áruk piacra dobásának menyiségét korlátozzák. Ha a természet bő termést hoz, a kereskedelmi kamarák rendeletére annyit semmisítenek meg a termésből, amennyit szükségesnek látnak, hogy az árakat magasan tarthassák. Ha sok automobil, vagy rádió van a piacon, beszüntetik a termelést nehogy leszorítsák az árakat. A különböző egymással versengő vállalatok minden te hetőt elkövetnek, hogy a saját áruikat mennél jobban elten j esszék és a másik gyártmányt kiszorítsák, de arra nagyon vigyáznak, hogy túl ne terheljék a piacot, hogy ennek kö vetkeztében leszorítsák az árakat. Erre éberen ügyel a ke reskedelmi kamara, ami nem más mint a kapitalisták Egy Négy Szervezete. Egyedül a munkaerő az, amelyet nem korlátoznak a kapitalisták, sőt mindent elkövetnek, hogy ez a verseny nehogy valamiképpen korlátok közé kerüljön. A kapitalisták régen felismerték azt, hogy a korlátlan versennyel egymás nyakát vágják és megcsinálták az Egy Nagy Szervezetüket. A munkások ezt nem bírják megérteni még ma sem, amikor milliók éheznek és nyomorognak ezen felismerés hiányában. Mert nyomoruknak kizárólag szervezetlenségük az oka. Az utóbbi évtizedben a munkaerő piac állandóan túlzsúfolt. Mindig több a kínálat, mint a kereslet. A kapitalisták az általuk kontrolált árukat megsemmisítik ha sok terem belőle. Pl. ha sok saláta, vagy burgonya terem, egész vonatokkal visznek a tengerpartokra és beleszórják a tengerbe. A munkaerőt azonban igy nem tehet megsemmisíteni, de nincs is arra szükség. Az élelmiszert sem keltene igy megsemmisíteni, mert ellehetne használni. A munkásságnak is megvan a lehetősége, hogy kontrolálja saját áruját A jelenben sok a kínálat és kevés a kerestet. Akik munká ba vannak azok állandóan attól félnek, hogy a bősz olcsóbb embert vesz fel és őket elbo- csájtja. Akik munkát keresnek, azok úgy okoskodnak, hogy — mivel nagy szükség van pénzre — akármilyen munkát elfogadnék, akármilyen bérért, csak valami jönne a házhoz. De úgy a munkában tevők, mint a munkanélküliek nem gondolnak arra, hogy úgy önmaguk, mint társaik nyakát vágják, amikor igy gondolkodnak. Mert ezen állapotokért valamennyien hibásak vagyunk. Akik a munkán vanak, hosz- szu időt dolgoznak és mindig gyorsabban, nehogy a bósz lassúnak találja és mást vegyen a helyükre olcsóbban, azok teszik lehetetlenné, hogy a kint tevők munkához jussanak. De viszont, akik kint vannak, mivel bármilyen bérért hajlandók munkát vállalni, kényszerítik a munkán tevőket, hogy mindig gyorsabban és gyorsabban dolgozzanak. Ennek az eredménye aztán, hogy akik dolgoznak agyon dolgozzák magukat és emellett nyomorognak, akik pedig munkanélkül vannak éhen pusztulnak. Pedig ezen szörnyű és gyilkos versenynek a munkásság nagyon könnyén végét vethetné. Ahelyett, hogy egymással versenyeznek és egymást gyilkolják, szervezkednének a munkásság Egy Nagy Szervezetébe, szervezetten mindent meg tehetne csinálni. Első sorban te szállítani a munkaidőt, hogy á munkaerő felesleget megszüntessük és az összes munkanélkülieket bevonjuk az iparokba. Ha nem lesz munkaerő felesleg, könnyű tesz megállapítani a munkabéreket oly magasra, hogy abból a munkás családok emberi módon élhessenek. Sokan azt mondják, hogy ezt sohasem érjük el. De miért ne érhetnénk el ? A munkásságnak egyetlen áruja a munkaereje. Minden munkásnak az az érdeke — tekintet nélkül, hogy milyen vallásu, milyen politikai meggyőződésű — hogy munkaerejét mennél magasabb áron adja el, mert ez jelenti az életet. Tehát valamennyiünknek egy az érdeke. Már most az is bizonyos, hogy szervezetlenül egymás elten versengünk. Aki dolgozik, annak a munkanélküliektől kell félni, hogy kiütik a kenyeret a szájából, aki pedig munkanélkül van, az irigykedik a dolgozóra. Ha mindenkinek megvolna a holnapi kenyere, a munkások nem gyilkolnák egymást és szervezetten mindezt és ennél sokkal többet is ellehetne érni. A munkásság Egy Nagy Szervtezet- ben tömörülve azt is elérhetné, hogy megszünteti a bérrendszert, amely a társadalomban előforduló minden becstelenségteknek és igazságtalanságoknak az okozója. A "HALADAS" ÚTJA A társadalmi tudományok között a szocializmusnak van a legmesszebb menő és legnagyobb horderejű célkitűzése: a társadalom elnyomottainak a felszabadítása. A szocializmus nem dogmákon, hanem a tudományon alapszik, ami éppen ellenkezője a vallás alapjának: a dogmának. Aki a utdományt megismeri, az természetszerűleg ellentétbe kerül a vallással mert ez a két elmélet, semmi tekintetben sem egyezik egymással. Mig a vallás alapja a tudatlanság, addig a szocializmus alapja a tudás E. két elmélet a gyakorlatban is szembe kerül egymással, mert céljaik ellenkezők. A vallás tűrésre tanítja a hívőket és földi szenvedésre a mennyországi boldogság reményével biztatja. A vallás a mindenkori rendszert dicsőíti és az elnyomás elten lázadókat átokkal sújtja. A szocializmus mindennek az ellenkezője. Aki a szocializmus tudományával tisztában vari nem azért ellensége a vallásnak, mert az azt hívők rosszak, hanem mert a vallás minden időben egy hatalmas eszköz az elnyoELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal clősegitik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A” munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. mó osztály kezében az elnyomottak megfélemlitésére. Mig a szocializmus az elnyomottakból a félelmet és tűrést igyekszik kiirtani, addig a vallás éppen arra törekszik, hogy ezt mennél jobban beléjük verje. A szocializmus arra törekszik, hogy az elnyomotakkal megismertesse önmagukat: az Embert, hogy megtanítsa em- aeri mivoltjukra és kötelességeikre, hogy a társadalomban ne csak a kiváltságosak éljenek bőségben, mig a miihók nyomorban fetrengjenek, addig a vallás mindezeket igyekszik nemcsak eltitkolni, hanem eltiltja a hívőket ezek megismerésétől. Az utóbbi időben azonban az amerikai kommunisták szerint a szocializmus és a vallásnak közös utón kell haladniok. Earl Browder, a kommunista párt amerikai pápája szerint: “ha a vallás vezetői úgy találják, hogy a kommunisták rossz utón haladnak, megvan a lehetőség, hogy kikorrigálják őket. “És ezt vallják Brow- dertől lefelé a neves és névtelen kommunisták — közöttük a magyar “elvtársak” is. Megütközve látjuk, hogy több évtizedes szocialista múlttal rendelkező emberek most látják be, hogy “eddig rossz utón haladtak”. Akik az amerikai magyar ugaron úttörői voltak a szocialista eszmének, most visszatérnek a valláshoz. Ezt nem mi állítjuk, hanem — beszéljenek az alábbi sorok melyek az “Amerikai Betyár (Magyar) Világ” egyik késői számába láttak napvilágot egy református pap tollából. A lelkiatya az Amerikai Magyar Demokratikus Szövetség detroiti összejövetelén vett részt. Mely gyülekezetnek a kommunisták nemcsak résztvevői, hanem ők a bábái és az építői. A lelkiatya is részt vett a detroiti összejövetelen és többek között a következőkép számol be élményeiről: “Másnap ezernél többen töltötték meg a református templomot. Igen sokan olyanok, kik hosszú évek óta nem járnak a templomba. Radikálisok, liberálisok, keresztények és zsidók, eljöttek a templomba meghalgatni, hogy a mi vallásunk a szeretet vallása, mely nemcsak szavakból, hanem a társadalmi és gazdasági életnek a Krisztus tanításai alapján való átformálásából is áll. “Ha egész papi működésemnek csak annyi tenne az eredménye, hogy Detroitban százával jöttek elhidegült, kiábrándult emberek vissza a templomba az Igazság és Életről hallani, akkor is érdemes volt élnem”. A kommunisták azt állítják hogy ők a tudás magaslatáról azért ereszekdtek te a dogmák posványába, hogy az ott tevőket kisegítsék. De igy van e? A fent idézett református pap szerint nem. Ellenkezőleg. A kommunisták feladták elveiket, meggyőződésüket és visz- szatértek a valláshoz. Ez a “haladás” útja? Minden uj olvasó, a forradalom regrutája- Hány regrutát verbuváltál, a társadalmi forradalom Forradalmi Ipari hadseregébe?
