Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-23 / 1016. szám
1938 julius 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal- NYI LT TÉR Hogyan állunk az egységfronttal? Theóriától a gyakorlatig és onnan túl mi a helyzet. A hetedik világkongresszuson mondotta Dimitrov, hogy a fasizmus elé a leghathatósabb akadályt azzal teremthetjük meg, hogyha az összmunkássá- got egy nagy széles egységfrontban tudjuk tömöriteni. Azt is mondotta, hogy e célból orthodox merevségünkből engednünk kell, s a fősulyt arra kell fektetni, hogy ha bárki is anti- fasizta elvet vall, azzal egységet kell vállalnunk a fasizmus terjedésének megakadályozásában. A kongresszus óta jó néhány év pergett le, ami elegendő kell hogy legyen e szavak megemésztésére. Következetesen ma már oly erős anti-fasizta mozgalomnak kellene lenni mely meggátolhatna minden fasizta megmozdulást. Azonban úgy néz ki, hogy Dimitrov szavai elfelejtődtek, holott ő óvva intette a vezető embereket a két-élü veszélyre, eképen: “Az egységfrontban egyforma veszély fenyegeti a munkásságot, úgy a túlzott bal- oldaliassága, mint a túlságosan jobboldalra való lendülés”. Tehát meg kell lelnünk az egységfront arany középutját. Megtaláltuk e azt az arany középutat? NEM! Nagyon szomorú, hogy csak kevésnek adatott az alkalom, hogy mélyebben belepillanthasson e kérdés mai állásában. Ha őszinték akarunk lenni akkor el kell ismernünk, hogy a reakció és fasizta erők akadálytalanul törtetnek előre, mig az egységfront védekező álláspontra van kényszerítve, ami azt igazolja, hogy mi még mindég a kísérletezés háládatlan stádiumában állunk. Minden józanul gondolkodó munkás előtt az a kérdés lebeg, hogy hol a hiba? Ki felelős ezért a helyzetért? Melyre nem elfogadható az unalmas régi felelet hangja (én-te-ő, Mi-ti-ők) ez ma nem áll tovább. Dacára annak, hogy már látom a keresztfám melyen meg- feszittetni kívánnak, mégis elmondom véleményemet, leginkább azért mert, nincs jogom eltagadni semmit azoktól a munkásoktól kiknek otthonaikban jártam és tőlük a legmesz- szebbmenő támogatást kaptam mozgalmi tevékenységeimben. Bizonyos fokú kötelesség érzet késztet arra, hogy beleavassam őket azokban a függöny mögötti dolgokban amelyeknek személyes tapasztaló ja és aktiv részese voltam. Valóban nagy lelkesedéssel dobtam magam a CIO. szervezői munkába, persze az IWO. és más szervezeteink indorszá- lása mellett melyre igen képesnek bizonyultam. Tények sőt az Amerikai sajtó egyesei beszélnek az elvégzett munkám minőségéről egy és fél esztendőn át, talán rovásomra kell Írni azt is, hogy az öt acél-unió megszervezése mellett, Hammondon még a városi alkalmazottakat is megszerveztem amiért a saját fellebbvalóm lehordott a sajtóban. Sőt egy teljesen tétlen párt unitot felvirágoztam Laké County, Ind. egyik legtevékenyebb és legvirágzóbb szervezeté stb. stb. . . . Mély sajnálattal kellett tapasztalnom hogy a minden mozgalmat megsemmisítő féltékenység ütötte fel a fejét itt is. Megkezdődtek az alattomos áskálódások, a morált gyilkoló sugdosások csak hogy egy pár kolomoos a CIO. fővezérek kegyeibe férkőzhessenek. A legszomorubb csalódás akkor ért engem amikor, az aknamunkák mögött oly egyéneket láttam akiktől azt nem csak hogy nem vártam de. érettük az életemet is kockára tettem volna, hogy hírnevüket a becsületességnek megvédjem. Ha a részletekkel e helven nem is foglalkozhatok de meglelem a módját annak, hogy az utókor számára azt megörökitsem. Itten csak annyit, hogy szolgáljon elégségül ha rámutatok a CIO. beteg financiális helyzetére, homok-alapra épített laza szervezete ahova a súrlódások révén demoralizálódott tagok gyűlésre sem járnak, még munkájukban létekor sem fizettek tagdijjat, pláne most. hogy nincs munka még úgysem fizetnek. Idézhetnék sok más ilyen dolgokat amivel sajnos nincs mit dicsekedni. mert nem válik egyetlen becsületes tiszta-érzelmű öntudatos munkásembernek sem a dicséretére habár ő igazán ártatlan mindenben. Holott ennek a szervezésnek az lett volna a hivatása, hogy az egységfront kiépítésének ipari ágát segítse elő, valóban az történt, hogy az AFofL. és Greenéknek szolgáltattunk erőt arra, hogy derékban megroppantsa magát a CIO.-t, financiális pazarlásokon keresztül s igy tovább. így fest az egységfront kiépítésének ez az oldala . . . Most menjünk át kissé speciális magyar térre az egységfront kérdésével . . . Határozottan jó előre látó és céltudatos lépés volt a kommunista párt magyar szekciójától amikor, harmincöt éves sajtóját az UJ ELŐRÉT feláldozta, olyan időben tette azt amikor már kezdett mutatkozni egy kis reménysugár arra, hogy a kilenc éve sújtott munkásság közt a gyűjtések kissé megenyhülnek, a már kezdődő szolid alapokon működő UJ ELŐRE utat engedett Clevelandon egy egységfront lap kiépítésére. Ez a gesztus még akkor is dicséretre méltó amikor, ha egyes vezetőink nem is tulajdonítottak elég komolyságot e fontos kérdésnek, amint az eddigi eredményekből feltételezhetjük, hogy talán nem is az ügy fontossága vezette őket. hanem inkább más esetleges motívumok melyben az egyéni presztízs vagy hiú elbizakodottság viszi a főszerepet. Csak természetes, hogy ilyen körülmények között az egységfront javára kilátásban levő jobb lehetőségek figyelmen kívül maradtak és életet adtak az AME- TIKAI MAGYAR VILÁG-nak — Magyar Amerika egységfront lapjának. Az újszülött iránti lelkesedés meghozta a támogatók részéről a mai időkhöz mérten nagyon csodálatos áldozatkészséget elegendőt adakoztak arra, hogy egy kis előrelátással és gazdálkodási beosztással biztosítva legyenek nem csak a kezdetleges szükségességek, hanem azok is amire szükség van addig mig az újszülött megtanul a saját lábán állni és járni. Most felmerül a kérdés, hogy van e egységfront lap? Sajnos, a felelet az ,hogyha névlegesen ugyan van is (ha annak akarja valaki nevezni) de a valóságban csak egy polgári vizeken evic- kélő, komoly munkát végezni képtelen sajtó orgánum van. Amit már születésekor tétlenségre kárhoztattak azáltal, hogy vezető embereink előbb egységfront lapot teremtettek — De egységfront nélkül. Ha egyes vezető embereink helyesnek gondolták, hogy egy egységfront lapot alapítanak azzal az utógondolattal és céllal, hogy ez egy újabb bázist fog teremteni a szüntelen gyűjtésre mely kevés megbecsülésre talál vezető embereink kezelése által, ha azt gondolták, hogy a zsebekben nemlétező pénzből és kopott lukakból is lehet anyagiakat remélni igy talán — helyes . . . Azonban a munkásság szempontjából nem helyes . . . sőt eisern fogadható, mert, ha praktikus reálissággal AKARJUK LÁTNI a mai helyzetet azt látjuk, hogy a kilenc éves válság alatt senki úgy meg nem fosztatott mint az a réteg mely mozgalmunkat életnedüvel támogatja. Tehát, ha már leszedték róluk a tőkések és munkaadók minden leszedhetőt. halálos bűnt követünk el ha a csontvázhoz nyúlunk, s különösen akkor amikor jámbor türelmes- ségének ön-maga sem ősmeri a határát. Szerintem akkor lett volna helyes az uj lap megindítása uj környezetben, hogyha először megteremtették volna az igazi és őszinte egységfrontot melyről Dimitrov beszélt, az kétségen kívül megadta volna az ehhez szükséges erkölcsi, valamint az anyagi bázist, anélkül, hogy az adakozók szemrehányást tegyenek azoknak kik orcájuk pirongatása árán igyekeznek szolgálni egy igen nemes célt valahányszor támogatásért nyitják szóra a szájukat. Megtörtént e a kellő körülfi- gyelés? Avagy az előzetes óvintézkedés nehogy a tönk széle felé menjenek? Sajnos de a tapasztalat azt mutatja, hogy NEM. Ezt a legvilágosabban igazolja az a tény. hogy ma már az IWO. osztályokhoz kell folyamodni nagytételű kölcsönökért. De ha még tejel az egyre éhező tehén, miért nem takarékoskodnak azzal a tejjel? Vagy ha valaki nem érti a tej különféle előnyeit, miért ragaszkodjon bárki is annak a szüntelen kísérletezésével. Tényleg gondolják, hogy segít ha mi is úgy teszünk mint a tőkések, hogy a tehén szemére ha feltesszük a zöld szemüveget a szalmát is fűnek tekinti mindég, tudva a szalma nem nyújt táplálékot, vagy a tehén döglik meg vagy a szemüveg törik el. Minden józan ember meg fog egyezni velem abban, hogy nincs szükség arra, hogy az egységfront kérdése közspekuláció ügyé váljon abban, hogy feladatunk célját szolgáljuk helyesen vagy sem. ,És pedig a fentiekből kimutatva szolgálunk alapot okozatoknak, s ezáltal fasizta ellenes ezreket tartunk távol magunktól indokolt kételkedésben. Alig hiszem, hogy ha Dimitrov maga szemtanúja volna annak az akciónak amit az egységfront érdekében tapasztal az ember, szinte biztos vagyok, hogy nem kívánna az ilyen egységfront megmozdulásból. Az egységfront minden őszinte hive aki csak tudomást szerez a végbemenő esetményekről, fájdalmas megbotránkozással kell figyelje, miként lettünk kifelé a köz-röhej tárgya, mig belül dúl továbbra is a szégyenletes önámitás és fejlődésünk ön-lefékezése. Csakugyan gondolják vezetőink azok ja, kiket a szereplési viszketegség megfertőzött némi hatalmi mámorral, hogy az a taktika amit oly szeretettel használnak úgy a CIO. keretein belül mint a mi szükebb magyar portánkon, hogy azokat az egyéneket akik látnak, hallanak s gondolkoznak és elég bátrak ahoz, hogy észrevételeiket megtegyék szavakban, csak úgy egyszerűen le lehet szájkosarazni? Az ilyesmi nincs és nem is lehet a mozgalom előnyére, mert végeredményben sajnálni való már az a mozgalom mely (Folytatás a 8-ik oldalon) MÁSODIK GYERMEKKOR. Nagyon kevés kivétellel, valamennyiünket fűznek gyermekkori emlékek a templomhoz, a paphoz és az egyházakhoz. Némelyek, korábban, mások későbben, de öntudatra ébredésükkel egyidőben, szakítottunk az egyházakkal, a papokkal és babonákkal. A kommunista párt és híveinek a papokkal való szövetkezése és trafikálása legkönnyebben úgy magyarázható, hogy visz- szaestek a második gyermekkorba. Oda jutottak vissza, ahonnan kiindultak. Ezért nem haragudni kell rájuk, hanem sajnálkozni rajtuk. “Boldogok a, tudatlanok, mert övék a meny- nyek országa’’. HÁT EZ VÉRT KÍVÁN . . . Sacramento, Californiából jön hire annak, hogy az ottani városi politikusok nem engedélyezték az Sz.L.P. kormányzó jelöltjének, Mr. Carl H. Vetternek, uccai gyűléseit, melyet julius 12-ére kérvényezett. A szegénylegények törvénytiszteletét ismerve, kizártnak tartjuk, hogy a betiltás ellenére is beszélnének, ők rendesen bevárni szokták ha valahol a szólás szabadságot eltiltják, mig az IWW.-isták harcbaszállanak érte és kiverekszik azt mindenki számára. A betiltás vért kíván ... De azoktól nem, kiknek ereiben vér helyett káposztalé van.
