Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-23 / 1016. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 július 23. Kis tükör, mely elég nagyot mutat 4 órás munkanapot — 4 napos munkahetet követeljetek a munkanélküliség megoldására Az utóbbi számaiban, lapunk­nak a “Bérmunkásnak” a kis kócerájósokkal foglalkozó cik­keket olvastam. Nem tudom, hogy a szóbanforgó kócerájosok közül voltak e a Stalin féle egy­ségfrontnak hívői, mert ha igen, a jelekből ítélve úgy lát­szik, már teljesen ki is józan- odtak belőle, hogy bele bukfen­cezzenek egy másikba. Szándé­komban van egy kis tükörben bemutatni, hogyan néz illetve hogyan nézne ki az egységfront (ha volna is) a kisüzletembe- rekkel és a farmerokkal. A kiskereskedők. A munkásság és kiskereske­dők közösködése csak olyan agynak szüleményéből származ- hatik, melynek egy kereke hi­ányzik. Viszont csak olyan kis­kereskedő akarhat egységfron­tot, ki puszta létét félti és any- nyira kétségbeesett, hogy a lé­tért való küzdelemben, már mindenre kapható és minden­kivel szövetkezni képes. Ki mi is hát a kiskereskedő, mit csinál és hogyan miből él? Vesz és elad. Bevásárlási forrá­sai olyanok, hogy az árukért többet kell fizessen, mint aho­gyan a láncüzletek a fogyasz­tóknak ugyanazon árucikket el­adják. Adatok és példák halma­zával lehet igazolni és számos szövetségi vizsgálatokkal is be­bizonyították már, hogy az an- ti-tröszt törvényeket kijátszva, a láncüzletek és nagy depart­ment kereskedések és a függet­len kisüzleteseknek a versenye régen úgy dőlt el, hogy a ma­gáncégek csak elenyésző cse­kély számban képesek fenma- radni. Olyanokkal, akik még annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy egy egyszerű folyamatot úgy nézzék és ve­gyék mint amilyen, igazán kár vQlna vitatkozni: hát hagyjuk őket. Kisfarmerek. Engedtessék meg egy példa elmondása, melyből világosan kitűnik, miként fest a kisfar- mer és a bérmunkás egység­frontja. A kisfarmer, kiről szó esik detroit egyik autógyárában dolgozik s ha ledolgozza a he­tet, megkeres bérmunkával kb. 35 dollárt hetenként. A Mrs kisfarmer persze a farmon van és elvégzi a ház, va­lamint a jószágkörüli munkát, ami a farmeroskodáshoz nem elég. így munkásra van szük­ségük. Munkás persze kerül ma­napság — bőven. Felfogadtak egy embert havi“ 15 dollár és kosztért. A kisfarmer igy bér­munkás volta mellett munkál­tató is lett. Tudok olyan esetet ,ahol meg­fizették a bért. Olyant is' ahol nem, ahol nem csak a havi bér­rel maradt adós a kisfarmer, hanem még a ruháját is ellopta a munkásának. Számos példát ismerünk hogy az ilyen kisfarmer milyen csú­nya szerepet tölt be, mint mun­kás is a gyárban. Hogy ha már a bérharc elkerülhetetlenné vá­lik bizony nem igen találkozunk vele a piket vonalon, hanem ki­használja az alkalmat és rend­be teszi farmer dolgait és meg­fordítva — ha a sztrájk miatt nem tudná a farmot törleszetni az elsők között válik sztrájktö­rővé. Az általánosítás alól kivételt teszek azokkal az öntudatos munkásokkal, kik a farmra köl­tözés előtt már munkásmozgal­makban vettek részt, ott kikép­ződtek és emberi mivoltukat meg nem tagadva, nemcsak j^- akaratu figyelői, de támogatói is a munkásság harcainak, ol­vasói maradnak lapjainknak. Ilyenek is vannak, de oly keve­sen. hogy csak kivételt tehe­tünk velük, szabályunk mege­rősítéséhez. A CIO meg az egységfront. Itt detroitban különösképpen — de másutt is — nagy szere­pet töltöttek be az egységfron­tosak a CIO. felépítésénél. A CIO kebelébe tartozó Autó Unió sokat köszönhet a Stalinista egységfrontosaknak, akik nél­kül bizony a vezetést nem lehe­tett volna kicsavarni az AFofL. kezéből. A belülről fúrással va­ló hova jutásnak jobb példáját keresve sem lehetne találni, mint az Auto Unió esetében. A Stalinisták segítettek a felépí­tésében és közben serényen fúr­ták belülről. Fúrták, addig mig olyan lukat nem fúrtak belül­ről, hogy kipottyantak rajta. Mr. Martiné az érdem, hogy a luk átméretét pontosan és pon­tos időben lemérni tudta, hogy azon keresztül kieregesse a be­lülről fúrókat. Akik sohasem tanulnak Hitler nyeregbe ültetése a detroiti eset szerint, nem volt olyan példa, melyből okulni bír­tak volna. Kissebb átvitelben, ugyanazt tették és ismételték meg a CIO.-ban a kommunisták, amit németországi elvtársaik tettek. Nem okulva semmit sem hiszen a stalinisták ültették Hitlert és fasizmusát hatalom­ra Németországban, amerikai elvtársaik meg Lewis hatalom­ra juttatása által a Német pél­dát ismételték meg. Hitlerék nem bíztak meg a kommunis­tákban sem a szocialistákban. Bár akadtak — de csekély számban — mindkét táborban, akik hajlandónak mutatkoztak Hitlert is szolgálni, ő mégis a saját gárdáját nevelte ki. így tettek Martinék is. Julius 7-én, bankett kereté­ben avatták fel azt a száz szer­vező jelöltet, kiket Martinék is­kolájában képeztek ki és ered­ményesen vizsgáztattak le. Azt hogy milyen volt a tananyag és mivel szerelték fel őket, azt majd érezni és tapasztalni lesz alkalma az automobil ipar mun­kásságának, de a kirúgott és szegre akasztott belülről fúró Stalinistáknak is közeljövőben. Annyit már meglehetett tud­ni, hogy az összes szervezői megbízó leveleket bevonták és újakat fognak kibocsájtani. V Egyben gondoskodnak arról is, hogy megbízó levél nélkül még­sem mukkanhatnak és szóhoz sem juthatnak a lokálokban. Miért a nagy harag. Nehogy valaki azt gondolja, mintha valamelyes mély elvi eltolódások miatt vesztek volna össze a hivatalos vezérek a kL rugottakkal. Ó dehogy. Megbíz­ható forrásból származó értesü­lésem szerint, mikor a fiinti fe­lülvizsgálást megejtették a 100 egynéhány ezer dollár bevétel után, a CIO. kasszája nem csak üresen találtatott, hanem 3000 dollár tartozást mutatott. Mar­tin meg ha nem is tud sokat, papi ember lévén meg kellett régen tanulja, hogy “minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Az egységfrontosdi és a vele párosított belülről fúrás detroi­ti vizsgája nem csak azt a száz ujjoncot eredményezte, kiket Martin kiképeztetett, hanem fel kell nyissa szemét azoknak a munkásoknak, akik az álpró­fétákra való halgatásnak lettek ismét áldozatai. Ideje volna már annak, hogy a munkásság felismerje és meg­tanulja, hogy neki csakis a munkásság lehet szövetségese. A munkásosztály számarányá­nál fogva nem szorul senkire sem, kik az osztálykereten kí­vül esnek. A kisfarmer, a kisüzletes, kis kócos, csak akkor lehet hasznos a munkásság ügyére, ha a fel- őrlési folyamatban a nagytőke, a láncüzleti tőke és az agrár kapitalizmus már elbánt velük és tényleges proletár, bérmun­kás sorsba lökte, ha proletari- zálódott. Ekkor helye van és azt meg is fogja találni a bér­munkásság között, feltéve, ha a bérmunkásságnak már meg­van az a szervezete, mellyel harcra képes a kapitalismus- sal szemben. Az IWW. ezért nem hisz a belülről fúrásban és az olyan egységfrontban, mely eltüntet­ni szeretné azt az osztályvona­lat, mely a tőke és munka har­cában állandóan élesedik. Az IWW. olyan egységfrontnak hi­ve, melyet a bérmunkások tábo­ra alkot, a kapitalizmus ellené­ben. Olyan egységfrontnak; mely a társadalom kizsákíná nyolt osztályának, az ipari szer-, vezetben tömörült munkásosz­tálynak, társadalmat átváltoz­tató erejét, legyőzhetetlenné teszi. Zsurzsa József Az állam-személyiség a világ minden országában csak fo­gyaszt. anélkül, hogy valaha is bármit termelne. Honnét szerzi meg hát amit fogyaszt? Polgá­rainak munkájából. Az egyesek fölöslege fedezi az állam szük­ségletét. Ebből következik az, hogy a polgári társadalom csak addig állhat fenn, amig a mun­ka hozadéka felülmúlja az egyes emberek szükségletét. Rousseau Hogyan állunk az egységfronttal? (Folytatás a 7-ik oldalról) a konstruktiv kritikát állni nem bírja. Az egységfront programjá­ban nics az, hogy antagonizál- junk. denunciáljunk, az sem, hogy félre azokkal kik a jövő épületben képezik a jelen anya­got ,mert akik még alig tegnap épitőinek voltak a minta képei, azokra még nagy szükség lesz rövidesen és van ma is. Tehát ne erősítsük ezekkel az egyre vakmerőbben támadó ellenfele­ink táborát. Minthogy minden nap újabb és újabb problémák elé kényszerülünk melyek meg­oldása függ az építő kritikától, csak helyes, hogy vezetőink azokja kik nem képesek maguk­ba szálni de a kritikát sem bír­ják ki, jól teszik ha a mozgalom élére olyanoknak adják át he­lyeiket kik szebb eredménye­ket képesek felmutatni, amenyi- ben az ő képességükből hiányos az ami szükséges egy hathatós, becsületes, őszinte anti-fasizta egységfront haladéktalan meg­teremtése és kiépítéséhez. Maradtam tisztelettel. Gold Lajos. Szerkesztői megjegyzések: A múlt heti lapszámunkban lekö­zöltük, néhány szavas beveze­tésünkkel Gold Lajosnak, a cikkhez irt kisérő levelét és most magát a cikket is, mely­nek tartalmával nem értünk egyet. Gold Lajos meglátásai csak fél igazságok. Mint ilyenek megfelelnek arra, hogy azoknak a szemeit felnyissák, akik a pártvezérek vak követői, de nem mutatják meg a követendő utat. Dimitrovra való hivatkozása a cikkirónak, anakronizmus. Ko­rát túlélte okoskodás, amit im­már Dimittrov maga sem hihet azon puszta oknál fogva, hogy más nézetet vall az az egyén aki a III-ik internacionálé köz­ponti irodájából küldözgeti a rendeleteket és mást az az egyén, aki Stalinék testet, lel­ket és agyat puhító börtönébe kerül. Arra való tekintettel, hogy Gold Lajos vélemény nyilvání­tást kér, nem vágunk az esetle­ges megnyilatkozásoknak elébe, hanem inkább bevárjuk azokat. Úgy véljük, hogy lesznek mun­kástársak, akik igénybe veszik lapunk hasábjait és érdemlege­sen tárgyalják az elmondotta­kat éppen úgy, mint az elhal- gatottakat. Mert élünk a gya­núperrel, hogy Gold Lajos sem mondott el mindent ... Ha azo­kat mondotta volna el, amiket elhalgatott — ez ügy kapcsán — sok olyan belső dolgot tud­hatnánk meg, melyeknek el­mondásával, Gold Lajos is olyan terhektől szabadulna meg amelyeket előbb utóbb úgy is le fog kelleni raknia. Ezeknek előrebocsájtásával, bízzuk az ügyet sorsára és a hozzászólásokra. r

Next

/
Thumbnails
Contents