Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-23 / 1016. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 július 23. Kis tükör, mely elég nagyot mutat 4 órás munkanapot — 4 napos munkahetet követeljetek a munkanélküliség megoldására Az utóbbi számaiban, lapunknak a “Bérmunkásnak” a kis kócerájósokkal foglalkozó cikkeket olvastam. Nem tudom, hogy a szóbanforgó kócerájosok közül voltak e a Stalin féle egységfrontnak hívői, mert ha igen, a jelekből ítélve úgy látszik, már teljesen ki is józan- odtak belőle, hogy bele bukfencezzenek egy másikba. Szándékomban van egy kis tükörben bemutatni, hogyan néz illetve hogyan nézne ki az egységfront (ha volna is) a kisüzletembe- rekkel és a farmerokkal. A kiskereskedők. A munkásság és kiskereskedők közösködése csak olyan agynak szüleményéből származ- hatik, melynek egy kereke hiányzik. Viszont csak olyan kiskereskedő akarhat egységfrontot, ki puszta létét félti és any- nyira kétségbeesett, hogy a létért való küzdelemben, már mindenre kapható és mindenkivel szövetkezni képes. Ki mi is hát a kiskereskedő, mit csinál és hogyan miből él? Vesz és elad. Bevásárlási forrásai olyanok, hogy az árukért többet kell fizessen, mint ahogyan a láncüzletek a fogyasztóknak ugyanazon árucikket eladják. Adatok és példák halmazával lehet igazolni és számos szövetségi vizsgálatokkal is bebizonyították már, hogy az an- ti-tröszt törvényeket kijátszva, a láncüzletek és nagy department kereskedések és a független kisüzleteseknek a versenye régen úgy dőlt el, hogy a magáncégek csak elenyésző csekély számban képesek fenma- radni. Olyanokkal, akik még annyi fáradságot sem vesznek maguknak, hogy egy egyszerű folyamatot úgy nézzék és vegyék mint amilyen, igazán kár vQlna vitatkozni: hát hagyjuk őket. Kisfarmerek. Engedtessék meg egy példa elmondása, melyből világosan kitűnik, miként fest a kisfar- mer és a bérmunkás egységfrontja. A kisfarmer, kiről szó esik detroit egyik autógyárában dolgozik s ha ledolgozza a hetet, megkeres bérmunkával kb. 35 dollárt hetenként. A Mrs kisfarmer persze a farmon van és elvégzi a ház, valamint a jószágkörüli munkát, ami a farmeroskodáshoz nem elég. így munkásra van szükségük. Munkás persze kerül manapság — bőven. Felfogadtak egy embert havi“ 15 dollár és kosztért. A kisfarmer igy bérmunkás volta mellett munkáltató is lett. Tudok olyan esetet ,ahol megfizették a bért. Olyant is' ahol nem, ahol nem csak a havi bérrel maradt adós a kisfarmer, hanem még a ruháját is ellopta a munkásának. Számos példát ismerünk hogy az ilyen kisfarmer milyen csúnya szerepet tölt be, mint munkás is a gyárban. Hogy ha már a bérharc elkerülhetetlenné válik bizony nem igen találkozunk vele a piket vonalon, hanem kihasználja az alkalmat és rendbe teszi farmer dolgait és megfordítva — ha a sztrájk miatt nem tudná a farmot törleszetni az elsők között válik sztrájktörővé. Az általánosítás alól kivételt teszek azokkal az öntudatos munkásokkal, kik a farmra költözés előtt már munkásmozgalmakban vettek részt, ott kiképződtek és emberi mivoltukat meg nem tagadva, nemcsak j^- akaratu figyelői, de támogatói is a munkásság harcainak, olvasói maradnak lapjainknak. Ilyenek is vannak, de oly kevesen. hogy csak kivételt tehetünk velük, szabályunk megerősítéséhez. A CIO meg az egységfront. Itt detroitban különösképpen — de másutt is — nagy szerepet töltöttek be az egységfrontosak a CIO. felépítésénél. A CIO kebelébe tartozó Autó Unió sokat köszönhet a Stalinista egységfrontosaknak, akik nélkül bizony a vezetést nem lehetett volna kicsavarni az AFofL. kezéből. A belülről fúrással való hova jutásnak jobb példáját keresve sem lehetne találni, mint az Auto Unió esetében. A Stalinisták segítettek a felépítésében és közben serényen fúrták belülről. Fúrták, addig mig olyan lukat nem fúrtak belülről, hogy kipottyantak rajta. Mr. Martiné az érdem, hogy a luk átméretét pontosan és pontos időben lemérni tudta, hogy azon keresztül kieregesse a belülről fúrókat. Akik sohasem tanulnak Hitler nyeregbe ültetése a detroiti eset szerint, nem volt olyan példa, melyből okulni bírtak volna. Kissebb átvitelben, ugyanazt tették és ismételték meg a CIO.-ban a kommunisták, amit németországi elvtársaik tettek. Nem okulva semmit sem hiszen a stalinisták ültették Hitlert és fasizmusát hatalomra Németországban, amerikai elvtársaik meg Lewis hatalomra juttatása által a Német példát ismételték meg. Hitlerék nem bíztak meg a kommunistákban sem a szocialistákban. Bár akadtak — de csekély számban — mindkét táborban, akik hajlandónak mutatkoztak Hitlert is szolgálni, ő mégis a saját gárdáját nevelte ki. így tettek Martinék is. Julius 7-én, bankett keretében avatták fel azt a száz szervező jelöltet, kiket Martinék iskolájában képeztek ki és eredményesen vizsgáztattak le. Azt hogy milyen volt a tananyag és mivel szerelték fel őket, azt majd érezni és tapasztalni lesz alkalma az automobil ipar munkásságának, de a kirúgott és szegre akasztott belülről fúró Stalinistáknak is közeljövőben. Annyit már meglehetett tudni, hogy az összes szervezői megbízó leveleket bevonták és újakat fognak kibocsájtani. V Egyben gondoskodnak arról is, hogy megbízó levél nélkül mégsem mukkanhatnak és szóhoz sem juthatnak a lokálokban. Miért a nagy harag. Nehogy valaki azt gondolja, mintha valamelyes mély elvi eltolódások miatt vesztek volna össze a hivatalos vezérek a kL rugottakkal. Ó dehogy. Megbízható forrásból származó értesülésem szerint, mikor a fiinti felülvizsgálást megejtették a 100 egynéhány ezer dollár bevétel után, a CIO. kasszája nem csak üresen találtatott, hanem 3000 dollár tartozást mutatott. Martin meg ha nem is tud sokat, papi ember lévén meg kellett régen tanulja, hogy “minden szentnek maga felé hajlik a keze”. Az egységfrontosdi és a vele párosított belülről fúrás detroiti vizsgája nem csak azt a száz ujjoncot eredményezte, kiket Martin kiképeztetett, hanem fel kell nyissa szemét azoknak a munkásoknak, akik az álprófétákra való halgatásnak lettek ismét áldozatai. Ideje volna már annak, hogy a munkásság felismerje és megtanulja, hogy neki csakis a munkásság lehet szövetségese. A munkásosztály számarányánál fogva nem szorul senkire sem, kik az osztálykereten kívül esnek. A kisfarmer, a kisüzletes, kis kócos, csak akkor lehet hasznos a munkásság ügyére, ha a fel- őrlési folyamatban a nagytőke, a láncüzleti tőke és az agrár kapitalizmus már elbánt velük és tényleges proletár, bérmunkás sorsba lökte, ha proletari- zálódott. Ekkor helye van és azt meg is fogja találni a bérmunkásság között, feltéve, ha a bérmunkásságnak már megvan az a szervezete, mellyel harcra képes a kapitalismus- sal szemben. Az IWW. ezért nem hisz a belülről fúrásban és az olyan egységfrontban, mely eltüntetni szeretné azt az osztályvonalat, mely a tőke és munka harcában állandóan élesedik. Az IWW. olyan egységfrontnak hive, melyet a bérmunkások tábora alkot, a kapitalizmus ellenében. Olyan egységfrontnak; mely a társadalom kizsákíná nyolt osztályának, az ipari szer-, vezetben tömörült munkásosztálynak, társadalmat átváltoztató erejét, legyőzhetetlenné teszi. Zsurzsa József Az állam-személyiség a világ minden országában csak fogyaszt. anélkül, hogy valaha is bármit termelne. Honnét szerzi meg hát amit fogyaszt? Polgárainak munkájából. Az egyesek fölöslege fedezi az állam szükségletét. Ebből következik az, hogy a polgári társadalom csak addig állhat fenn, amig a munka hozadéka felülmúlja az egyes emberek szükségletét. Rousseau Hogyan állunk az egységfronttal? (Folytatás a 7-ik oldalról) a konstruktiv kritikát állni nem bírja. Az egységfront programjában nics az, hogy antagonizál- junk. denunciáljunk, az sem, hogy félre azokkal kik a jövő épületben képezik a jelen anyagot ,mert akik még alig tegnap épitőinek voltak a minta képei, azokra még nagy szükség lesz rövidesen és van ma is. Tehát ne erősítsük ezekkel az egyre vakmerőbben támadó ellenfeleink táborát. Minthogy minden nap újabb és újabb problémák elé kényszerülünk melyek megoldása függ az építő kritikától, csak helyes, hogy vezetőink azokja kik nem képesek magukba szálni de a kritikát sem bírják ki, jól teszik ha a mozgalom élére olyanoknak adják át helyeiket kik szebb eredményeket képesek felmutatni, amenyi- ben az ő képességükből hiányos az ami szükséges egy hathatós, becsületes, őszinte anti-fasizta egységfront haladéktalan megteremtése és kiépítéséhez. Maradtam tisztelettel. Gold Lajos. Szerkesztői megjegyzések: A múlt heti lapszámunkban leközöltük, néhány szavas bevezetésünkkel Gold Lajosnak, a cikkhez irt kisérő levelét és most magát a cikket is, melynek tartalmával nem értünk egyet. Gold Lajos meglátásai csak fél igazságok. Mint ilyenek megfelelnek arra, hogy azoknak a szemeit felnyissák, akik a pártvezérek vak követői, de nem mutatják meg a követendő utat. Dimitrovra való hivatkozása a cikkirónak, anakronizmus. Korát túlélte okoskodás, amit immár Dimittrov maga sem hihet azon puszta oknál fogva, hogy más nézetet vall az az egyén aki a III-ik internacionálé központi irodájából küldözgeti a rendeleteket és mást az az egyén, aki Stalinék testet, lelket és agyat puhító börtönébe kerül. Arra való tekintettel, hogy Gold Lajos vélemény nyilvánítást kér, nem vágunk az esetleges megnyilatkozásoknak elébe, hanem inkább bevárjuk azokat. Úgy véljük, hogy lesznek munkástársak, akik igénybe veszik lapunk hasábjait és érdemlegesen tárgyalják az elmondottakat éppen úgy, mint az elhal- gatottakat. Mert élünk a gyanúperrel, hogy Gold Lajos sem mondott el mindent ... Ha azokat mondotta volna el, amiket elhalgatott — ez ügy kapcsán — sok olyan belső dolgot tudhatnánk meg, melyeknek elmondásával, Gold Lajos is olyan terhektől szabadulna meg amelyeket előbb utóbb úgy is le fog kelleni raknia. Ezeknek előrebocsájtásával, bízzuk az ügyet sorsára és a hozzászólásokra. r
