Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-23 / 1016. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 július 23. TABCA Ferletyák mindent elintéz... Az elöljáróság zsúfolt folyosóján szaladtunk egymásnak. Átölelt, mint egy rég nem látott kedves rokont. — Ferletyák Mátyás vagyok — mutatkozott be és strammul összevágta bokáját. — Kedves jó uram — hadarta —, fontos állampolgári kötelességre szeretném megkérni. Házasságkötésnél kellene pár pillanatra tanúskodni. Belémkarolt és sietve cipelt magával az “Anyakönyvvezető” fölirásu szoba felé. Fiatal férfi és egy legszebb férfikorban levő hölgy egybekelésének voltam igy, önkételen tanúja. A nő érces, mig a férfi olyan hangon, mintha mély sírból beszélne, rebegte a boldogító igent. — Sok szerencsét és boldogságot az ifjú párnak — vezényelt Ferletyák. Az anyakönyvvezető után ő és az altisztek melegen rázták az újdonsült házasok kezét. A nő diszkréten két darab húsz és egy tizpen- gőst csúsztatott tanutársam markába, majd férjébe kapaszkodva, mint a kámfor tűnt el a lépcsőházban. Tanutársam két-két pengővel honorálta az altisztek jókívánságait, majd érzékeny búcsút vett tőlük. — Erre iszunk egyet — jelentette ki Ferletyák ur és vonszolt magával a szembenlevő vendéglőbe, ahol már bizonyára jól ismerték, mert egy literes fiaskót tettek elénk, rendelés nélkül. — Az emberek sohasem tanulnak. Ennek sem volt semmi baja, meg kellett nősülnie — fakadt ki, mint a tavaszi rügy. —Talán rokon? — érdeklődtem. — Egyáltalán nem — felelte és felhörpintette a harmadik pohár bort —, akkor lebeszéltem volna őket a házasságról. — Nem értem — mondtam —, minek hivott engem is tanúnak, ha nem rokonai az egybekeltek. — Persze, hogy nem érti, hát hogy is értené? Én abból élek, hogy összeboronálom a házasodni akarókat, mert Ferletyák mindent elintéz. Kell férj, kell illetőség? Ferletyák szerez. Kell pénzes nő, kell tanú? Ferletyák szerez — jelentette ki büszkén. — Éljen a szerző! — hagytam rá. — Éljen soká! — szólt bele a csapos is. — Bocsánat, de ha nem tévedek, kegyedet senki sem kérdezte — szólt rendreutasitóan Ferletyák ur a hívatlan prókátorra. — Jöhet a második szállítmány — adta ki a parancsot Jelzem én még az elsőből sem ittam, de tanutársam erről nem vett tudomást. — Zöldablakos kicsi ház, bolond aki szerelmesnek magyaráz — dúdolta csak úgy magának. — Javíthatatlanok az emberek — motyogta felém fordulva. ;— Teccik tudni, szeretném a fülükbe ordítani: Állj és ne tovább! Bekötött szemmel rohantok a vesztetekbe! Nem lehet semmit sem szólnom. Meg vagyok-kötve. — Hogy-hogy? — Belőlük élek. Mondjam nekik, hogy úgy jártok mint én? Négy neveletlen gyerek, há- zsártos feleség. Erre csak egy orvosság van, felejteni. Igaz? — Úgy is van — mondtam. Ellenkezzem vele? Inkább hagytam. — Nem szólhatok semmit, mert akkor elmehetek kapálni, igaz? — Igaz öregem — nyugtattam meg —, de mondja csak, mióta űzi ezt az ipart? — Már jubilálhatnék — felelte — pedig a világ legnehezebb foglalkozása. A pilótáé gyerekjáték ehhez képest. Van magának fogalma arról, hogy hány nő akart engem lelugkövezni és hány férfi akart lelőni elrontott életükért? Ha valami nem sikerül nekik, akkor Ferletyák a hibás. Uram, ne nősüljön másképpen, csak szerelemből — óvott —, az a baj, hogy ma a legtöbb ember csak érdekből házasodik. Hej, de máskép volt régen — sóhajtotta . — Régen hogy’ volt? — Akkor a vőlegény nevetett és a menyasszony sirt. Ma a nő nevet és a férfi sir. Késő bánat, eb gondolat — legyintett Ferletyák, aki ivott, mint egy felnőtt ennek következtében el volt ázva, mint egy esernyő. — Olyan lagzik voltak, hogy három napig ittunk utána — magyarázta. — Ma? A legtöbb házasságot igy kötik, amilyennek kegyed is tanúja volt. A vőlegény. A családja és a régi szerelmese előtt titkolja a nősülést. A menyasszony szegény? A főnökei előtt titkolódzik. Félti a kenyerét. Csuda? Amilyen ma a boldogsághoz vezető ut . . . A harmadik üveggel végzett. — És a szerelem az semmi? — jegyezte meg. — Szerelmi házasság? Jó. ha minden szökőévre esik egy, kézit csókolom. Ugylátszik, azért még nem ázott el egészen, mert azonnal kiigazította a tévedését. — Teccik tudni, néha összetévesztem a szezont a fazonnal de, ugy-e, az ilyesmi előfordul a legjobb családban is, igaz? — Na, na — jegyezte meg. Nem panaszképpen mondom, de egész idő alatt csak ő pityi- zált, rólam egész megfeledkezett, mintha ott sem lettem volna. Megsértődötten keltem föl tehát az asztaltól és bemond- tam az unalmast. — Szervusz, kérlekalássan — dadogta. — Érezd magad megtisztelve és amit fogyasztottál el ne felejtsd kifizetni; ha netán nősülni akarsz, rám mindig számíthatsz. —^ Mert Ferletyák mindent elintéz — fejeztem be a szónoklást. — Hogy ez a pofa milyen intelligens, az direkt abszurdum — mondotta a csaposnak, pertu barátom, Ferletyák, aki mindent elintézett, csak amit fogyasztott, azt nem fizette ki. Munkástárs, hány uj előfizetőt szereztél e héten a “Bérmunkásnak? INAS Arcán korom s olaj mocska ül. Műhelyt seper hajszoltan resten Erős gépek karjait keni ß bámész vággyal csillagot Sohasemi kereshet az estben. Farag és fúr. Csontos keze kalapál. És futnia kell reggeltől éjfélig. Mind a szép, idegen csodát Csak titokban csodált Frissen sült idegen kalácsok mesélik. Szidják, hogy rosszul faragott S hogy hibásan vésett. Sok gonosz vad ököl pirját felveri . . De ő csak hallgat s kócos dús haját Szemétként a szélbe széjjelseperi. És tűr, — mert senki szivében sincs, Félpercnyi biztos menedéke . . Minden uj napja sötét, reménytelen S hiába vár jó szivek Áldó melegére. Reggel fáradtan ébred. Az álma Tartaná melegen vackába még vissza De három évig titkolnia kell, Hogy a gép olaját Bus szive is issza . . . Korompai Anna SIKERÜLT CSALÁDI KIRÁNDULÁS. Másodszori kísérlet után végre sikerült megtartani a clevelandi családi kirándulást és a beígért eső is késett ann /it, hogy nem birt kártevő hatással mert csak alkonyat után köszöntött ránk. A Tarpay farm, gyepes, faárnyékos és fürdőhelyes területe egy élvezetes és emlékezetes vasárnapi szórakozáshoz juttatta mindazokat, akik módját ejthették, hogy velünk tartsanak. Ily alkamakkor elkerülhetetlen viszont az, hogy egyes munkástársak és munkástársnők szórakozás helyett, túlterhelt munkálkodást kapjanak. Hiszen a szépszámú közönségnek az ellátása azoknak feladat köre, akik a szabadtüz mellett készítik az ízletes ételeket és az öblögetők felszolgálásánál foglalatoskodnak. Az ily munkamegterhelés viszont fáradságossága mellett is kellemessé válik, ha a törekvés biztos sikerrel kecsegtet. Ez viszont megvolt az elmúlt vasárnapi kiránduláson. Mindazoknak a munkástársnőknek és munkástársaknak, akik a konyha ellátás, a felszolgálás mellett, a vendégek ki és beszállítását is elvégezték, csoportunk nevében egyenként hálás köszönetét mondunk. Tudósító. A HÉT LEGJOBB VICCE. A Francia Szocialista Párt, Léon Blum vezérlete mellett, határozati javaslatban követeli, a Spanyol határ megnyitását és a Francia tőkések bojkottjának megszüntetését. Ha netalán valaki elfelejtette volna, úgy megismételjük, hogy ugyan az a Léon Blum, ki most pártja élén követelődzik a Francia “Népfront Kormány” két iz- beni miniszterelnöke volt, mely a bojkotot szerkesztette jóváhagyta és betartotta. Grotesz- kül hat a dolog, de viccnek nem rossz. AZ ÉLET JOGA Bourne ismert angol nőgyógyász egy 14 éves leányon “tiltott műtétet” hajtott végre, azután följelentést tett maga ellen, hogy ebben a sokat vitatott kérdésben megmozdítsa magát az angol törvényhozást. A leányka erőszakos támadás áldozata lett és az orvos úgy vélte, hogy az emberiesség parancsolja a terhesség megszakítását. Szigorúan körülirott feltételekkel. elsősorban az anya életének, egészségének a megmentésére az államok elismerik az orvosi beavatkozást. Viszont voltak már nagyszabású kísérletek olyanirányban is, hogy a túlnépesedés elhárítására vegyék igénybe a magzatelháritás jogát. Az egyik ilyen kísérlet egy-kétévi gyakorlat nyomán megbukott és az illető állam is beállott abba a versenybe, mely a fajok, helyesebben az imperializmusok harcának egyik eszközéül használja fel az otthon már el nem tartható tömegek nyomását. Kétségtelen azonban, hogy igazságos gazdasági világrend- szerben, a termelésnek ma már szinte korlátlan lehetőségei mellett, túlnépesedésről szólni sem lehetne, a földkereskség a ma élő kétmilliárd embernek a sokszorosát tudná eltartani. A gazdasági elzárkózás, az egyes imperializmusok ellenállása, az az elhatározása, hogy idegen gazdaságok és államok romjain építik föl a maguk hatalmát, világszerte előidézte a viszonylagos túlnépesedés állapotát. Az el nem viselhető szűk keretek közé szorított élet ily körülmények között sok-sok újszülöttnek nem adja meg az élethez való jogát. Nagy életsztrájk folyik a gyermekek nem akarnak megszületni, az anyák menekülnek a gyermek elől, akik megmaradnak, azok között arat a halál. így támadt a neo- malthusianista gondolat, amely nem a problémát akarja megoldani: egy igaszságos termelő rendét, csak a tüneteket elkendőzni a “nem kívánatos” gyermekek elmaradásának a jogával. A “tiltott műtét” napirenden van, a kirívó esetekben felvonul büntető hatalmával az állam, de a kérdést — ez sem oldja meg. Az angol orvos esete sohasem hozhat általános elvi megoldást a lelkiismeret szava megszólal de a megoldás nem az orvosok kezében van. Az élethez való jogot az emberiségnek kell kivívnia. CLEVELANDI UCCAI GYŰLÉSEK. Az elmúlt pénteken este, Takács József munkástárs tartott beszédet, melyet szépszámú és hálás közönség halgatott végig. A nyári szezonnak ez volt a második gyűlése, amelyeket minden pénteken este, amig és amikor az idő megengedi folytatni fogunk, a Buckeye roadon a 123 és 125-ik uccák közötti telken. A nyári agitáció e hathatós eszközének kihasználásában legyenek a Bérmunkás olvasók is segítségünkre az által, hogy ismerőseikkel egyetemben, pén- téken estéként, megjelenjenek.
