Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-23 / 1016. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 július 23. TABCA Ferletyák mindent elintéz... Az elöljáróság zsúfolt folyo­sóján szaladtunk egymásnak. Átölelt, mint egy rég nem lá­tott kedves rokont. — Ferletyák Mátyás vagyok — mutatkozott be és strammul összevágta bokáját. — Kedves jó uram — hadarta —, fontos állampolgári kötelességre sze­retném megkérni. Házasságkö­tésnél kellene pár pillanatra ta­núskodni. Belémkarolt és sietve cipelt magával az “Anyakönyvvezető” fölirásu szoba felé. Fiatal férfi és egy legszebb férfikorban le­vő hölgy egybekelésének vol­tam igy, önkételen tanúja. A nő érces, mig a férfi olyan han­gon, mintha mély sírból beszél­ne, rebegte a boldogító igent. — Sok szerencsét és boldog­ságot az ifjú párnak — vezé­nyelt Ferletyák. Az anyakönyv­vezető után ő és az altisztek melegen rázták az újdonsült há­zasok kezét. A nő diszkréten két darab húsz és egy tizpen- gőst csúsztatott tanutársam markába, majd férjébe kapasz­kodva, mint a kámfor tűnt el a lépcsőházban. Tanutársam két-két pengővel honorálta az altisztek jókíván­ságait, majd érzékeny búcsút vett tőlük. — Erre iszunk egyet — je­lentette ki Ferletyák ur és von­szolt magával a szembenlevő vendéglőbe, ahol már bizonyá­ra jól ismerték, mert egy lite­res fiaskót tettek elénk, rende­lés nélkül. — Az emberek sohasem ta­nulnak. Ennek sem volt semmi baja, meg kellett nősülnie — fakadt ki, mint a tavaszi rügy. —Talán rokon? — érdeklőd­tem. — Egyáltalán nem — felel­te és felhörpintette a harmadik pohár bort —, akkor lebeszél­tem volna őket a házasságról. — Nem értem — mondtam —, minek hivott engem is tanú­nak, ha nem rokonai az egybe­keltek. — Persze, hogy nem érti, hát hogy is értené? Én abból élek, hogy összeboronálom a háza­sodni akarókat, mert Ferletyák mindent elintéz. Kell férj, kell illetőség? Ferletyák szerez. Kell pénzes nő, kell tanú? Fer­letyák szerez — jelentette ki büszkén. — Éljen a szerző! — hagy­tam rá. — Éljen soká! — szólt bele a csapos is. — Bocsánat, de ha nem té­vedek, kegyedet senki sem kér­dezte — szólt rendreutasitóan Ferletyák ur a hívatlan próká­torra. — Jöhet a második szál­lítmány — adta ki a parancsot Jelzem én még az elsőből sem ittam, de tanutársam erről nem vett tudomást. — Zöldablakos kicsi ház, bo­lond aki szerelmesnek magya­ráz — dúdolta csak úgy magá­nak. — Javíthatatlanok az em­berek — motyogta felém for­dulva. ;— Teccik tudni, szeret­ném a fülükbe ordítani: Állj és ne tovább! Bekötött szemmel rohantok a vesztetekbe! Nem lehet semmit sem szólnom. Meg vagyok-kötve. — Hogy-hogy? — Belőlük élek. Mondjam ne­kik, hogy úgy jártok mint én? Négy neveletlen gyerek, há- zsártos feleség. Erre csak egy orvosság van, felejteni. Igaz? — Úgy is van — mondtam. Ellenkezzem vele? Inkább hagy­tam. — Nem szólhatok semmit, mert akkor elmehetek kapálni, igaz? — Igaz öregem — nyugtat­tam meg —, de mondja csak, mióta űzi ezt az ipart? — Már jubilálhatnék — felel­te — pedig a világ legnehezebb foglalkozása. A pilótáé gyerek­játék ehhez képest. Van magá­nak fogalma arról, hogy hány nő akart engem lelugkövezni és hány férfi akart lelőni elrontott életükért? Ha valami nem sike­rül nekik, akkor Ferletyák a hi­bás. Uram, ne nősüljön máskép­pen, csak szerelemből — óvott —, az a baj, hogy ma a legtöbb ember csak érdekből házasodik. Hej, de máskép volt régen — sóhajtotta . — Régen hogy’ volt? — Akkor a vőlegény nevetett és a menyasszony sirt. Ma a nő nevet és a férfi sir. Késő bánat, eb gondolat — legyintett Ferle­tyák, aki ivott, mint egy felnőtt ennek következtében el volt áz­va, mint egy esernyő. — Olyan lagzik voltak, hogy három na­pig ittunk utána — magyaráz­ta. — Ma? A legtöbb házassá­got igy kötik, amilyennek ke­gyed is tanúja volt. A vőlegény. A családja és a régi szerelmese előtt titkolja a nősülést. A menyasszony szegény? A főnö­kei előtt titkolódzik. Félti a ke­nyerét. Csuda? Amilyen ma a boldogsághoz vezető ut . . . A harmadik üveggel végzett. — És a szerelem az semmi? — jegyezte meg. — Szerelmi házasság? Jó. ha minden szökőévre esik egy, ké­zit csókolom. Ugylátszik, azért még nem ázott el egészen, mert azonnal kiigazította a tévedését. — Teccik tudni, néha össze­tévesztem a szezont a fazonnal de, ugy-e, az ilyesmi előfordul a legjobb családban is, igaz? — Na, na — jegyezte meg. Nem panaszképpen mondom, de egész idő alatt csak ő pityi- zált, rólam egész megfeledke­zett, mintha ott sem lettem vol­na. Megsértődötten keltem föl tehát az asztaltól és bemond- tam az unalmast. — Szervusz, kérlekalássan — dadogta. — Érezd magad meg­tisztelve és amit fogyasztottál el ne felejtsd kifizetni; ha ne­tán nősülni akarsz, rám mindig számíthatsz. —^ Mert Ferletyák mindent elintéz — fejeztem be a szónok­lást. — Hogy ez a pofa milyen in­telligens, az direkt abszurdum — mondotta a csaposnak, pertu barátom, Ferletyák, aki min­dent elintézett, csak amit fo­gyasztott, azt nem fizette ki. Munkástárs, hány uj előfize­tőt szereztél e héten a “Bér­munkásnak? INAS Arcán korom s olaj mocska ül. Műhelyt seper hajszoltan resten Erős gépek karjait keni ß bámész vággyal csillagot Sohasemi kereshet az estben. Farag és fúr. Csontos keze kalapál. És futnia kell reggeltől éjfélig. Mind a szép, idegen csodát Csak titokban csodált Frissen sült idegen kalácsok mesélik. Szidják, hogy rosszul faragott S hogy hibásan vésett. Sok gonosz vad ököl pirját felveri . . De ő csak hallgat s kócos dús haját Szemétként a szélbe széjjelseperi. És tűr, — mert senki szivében sincs, Félpercnyi biztos menedéke . . Minden uj napja sötét, reménytelen S hiába vár jó szivek Áldó melegére. Reggel fáradtan ébred. Az álma Tartaná melegen vackába még vissza De három évig titkolnia kell, Hogy a gép olaját Bus szive is issza . . . Korompai Anna SIKERÜLT CSALÁDI KIRÁNDULÁS. Másodszori kísérlet után vég­re sikerült megtartani a cleve­landi családi kirándulást és a beígért eső is késett ann /it, hogy nem birt kártevő hatással mert csak alkonyat után kö­szöntött ránk. A Tarpay farm, gyepes, fa­árnyékos és fürdőhelyes terüle­te egy élvezetes és emlékezetes vasárnapi szórakozáshoz juttat­ta mindazokat, akik módját ejt­hették, hogy velünk tartsanak. Ily alkamakkor elkerülhetet­len viszont az, hogy egyes mun­kástársak és munkástársnők szórakozás helyett, túlterhelt munkálkodást kapjanak. Hi­szen a szépszámú közönségnek az ellátása azoknak feladat kö­re, akik a szabadtüz mellett ké­szítik az ízletes ételeket és az öblögetők felszolgálásánál fog­lalatoskodnak. Az ily munkamegterhelés vi­szont fáradságossága mellett is kellemessé válik, ha a törekvés biztos sikerrel kecsegtet. Ez vi­szont megvolt az elmúlt vasár­napi kiránduláson. Mindazoknak a munkástárs­nőknek és munkástársaknak, akik a konyha ellátás, a felszol­gálás mellett, a vendégek ki és beszállítását is elvégezték, cso­portunk nevében egyenként há­lás köszönetét mondunk. Tudósító. A HÉT LEGJOBB VICCE. A Francia Szocialista Párt, Léon Blum vezérlete mellett, határozati javaslatban követeli, a Spanyol határ megnyitását és a Francia tőkések bojkottjá­nak megszüntetését. Ha netalán valaki elfelejtette volna, úgy megismételjük, hogy ugyan az a Léon Blum, ki most pártja élén követelődzik a Fran­cia “Népfront Kormány” két iz- beni miniszterelnöke volt, mely a bojkotot szerkesztette jóvá­hagyta és betartotta. Grotesz- kül hat a dolog, de viccnek nem rossz. AZ ÉLET JOGA Bourne ismert angol nőgyó­gyász egy 14 éves leányon “til­tott műtétet” hajtott végre, az­után följelentést tett maga el­len, hogy ebben a sokat vitatott kérdésben megmozdítsa magát az angol törvényhozást. A le­ányka erőszakos támadás áldo­zata lett és az orvos úgy vélte, hogy az emberiesség parancsol­ja a terhesség megszakítását. Szigorúan körülirott feltéte­lekkel. elsősorban az anya éle­tének, egészségének a megmen­tésére az államok elismerik az orvosi beavatkozást. Viszont voltak már nagyszabású kísér­letek olyanirányban is, hogy a túlnépesedés elhárítására ve­gyék igénybe a magzatelháritás jogát. Az egyik ilyen kísérlet egy-kétévi gyakorlat nyomán megbukott és az illető állam is beállott abba a versenybe, mely a fajok, helyesebben az imperi­alizmusok harcának egyik esz­közéül használja fel az otthon már el nem tartható tömegek nyomását. Kétségtelen azonban, hogy igazságos gazdasági világrend- szerben, a termelésnek ma már szinte korlátlan lehetőségei mel­lett, túlnépesedésről szólni sem lehetne, a földkereskség a ma élő kétmilliárd embernek a sok­szorosát tudná eltartani. A gaz­dasági elzárkózás, az egyes imperializmusok ellenállása, az az elhatározása, hogy idegen gazdaságok és államok romjain építik föl a maguk hatalmát, vi­lágszerte előidézte a viszonyla­gos túlnépesedés állapotát. Az el nem viselhető szűk ke­retek közé szorított élet ily kö­rülmények között sok-sok új­szülöttnek nem adja meg az élethez való jogát. Nagy élet­sztrájk folyik a gyermekek nem akarnak megszületni, az anyák menekülnek a gyermek elől, akik megmaradnak, azok között arat a halál. így támadt a neo- malthusianista gondolat, amely nem a problémát akarja megol­dani: egy igaszságos termelő rendét, csak a tüneteket elken­dőzni a “nem kívánatos” gyer­mekek elmaradásának a jogá­val. A “tiltott műtét” napiren­den van, a kirívó esetekben fel­vonul büntető hatalmával az ál­lam, de a kérdést — ez sem old­ja meg. Az angol orvos esete sohasem hozhat általános elvi megoldást a lelkiismeret szava megszólal de a megoldás nem az orvosok kezében van. Az élethez való jogot az emberiségnek kell ki­vívnia. CLEVELANDI UCCAI GYŰLÉSEK. Az elmúlt pénteken este, Ta­kács József munkástárs tartott beszédet, melyet szépszámú és hálás közönség halgatott végig. A nyári szezonnak ez volt a második gyűlése, amelyeket minden pénteken este, amig és amikor az idő megengedi foly­tatni fogunk, a Buckeye roadon a 123 és 125-ik uccák közötti telken. A nyári agitáció e hathatós eszközének kihasználásában le­gyenek a Bérmunkás olvasók is segítségünkre az által, hogy is­merőseikkel egyetemben, pén- téken estéként, megjelenjenek.

Next

/
Thumbnails
Contents