Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-23 / 1016. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under^ihg^Act (>f March, 3, 1879 /riocwniTii''-.. ________________________________ VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. CLEVELAND 1938 JUL. 23 NUMBER 1016 SZÁM NEM GYÜMÖLCSÖZIK AZ UJ TOKÉ AZ UJ DEAL SEM PEDIG AZ IDŐ, NINCSEN BEFOLYÁSSAL A TŐKEKAMAT CSÖKKENÉSÉRE. — NEM TUDJÁK A TÖKÉT Jó HASZONRA BEFEKTETNI, MERT A RENDSZER KEZDI FELMONDANI A SZOLGÁLATOT. IRTA: SCOTT NEARING A gazdagok, félgazdagok és a majdnem gazdag Amerikaiak állandó denunciálása a New Deal ellen, mint amely minden bajunknak okozója csak azért van, mert nem ismerik a gazdaságtan törvényeit. Ám nem kellene messze menniök kutatásaikban, hogy rájöjjenek és felismerjék a gazdasági törvényszerűségben az erőviszonyok olyan arányát, amelyek sokkalta erősebbek a Roosevelt adminisztrációnál: hogy egy hasonlattal éljünk — legalábbis olyan viszonylatban, mint egy elefánt és egy nyúl hasonlata. Az említett hajtóerők egyike a felgyülemlő tőke. A szegények krajcárjai. A szülők generációkon keresztül arra tanították gyermekeiket, “hogy takarékoskodjanak esős időkre”. Se szeri, se száma, azoknak a háztulajdonosoknak és üzletembereknek, kik kevesebbet költenek el, mint amennyit keresnek s igy megspórolják az összegek közötti különbséget. A szegények krajcárjai és a gazdagok el nem költött profitja alkotja az UJ TŐKE összeségét. Bankok, building loan társulatok, biztositó társulatok és más hasonló intézetek kezelik az igy megtakarított összegeket, az Egyesült Államokban. Az 1924 és 1929-es évek között, egy évenként, 10,000,000- 000, dollárt takarítottak meg az Egyesült Államokban, mig a jelenben a megtakarított összegek legalább is felét teszik ki a fentnevezett summának. Mi hát az eredmény ? Az eredmény az, hogy az UJ TŐKE koldulni kényszerül önmagának befektetési lehetőségért. Az Egyesült Államok Kincstára, a közelmúltban, egy $200,- 000,000 dolláros kötvény kölcsönt hozott forgalomba, a Commodity Credit Corp. utján. Ezen kötvények 1%-nak 3/4-ét kamatozzák évenként. A kötvénykibocsájtás hírére, olyan tolongás támadt és a Cor- porationt annyira elhalmozták kérvényekkel a befektetésre jelentkezők, hogy a hétszeresét jegyezték elő az eredeti összegnek. Másszóval k. b. másfél billió kamatozó tőkével rendelkezők, örültek volna ha tőkéjüket befektetehetik kormánybond- okba, kevesebb mint egy százalékos kamat mellett. A kapitalizmus összeomlása. Ez nem egészen uj tapasztalat. Mert az 1928-29-es fellendülés óta, a tőkekamatozás any- nyira megingott és alá szállott, hogy elérte a zéró fokot. New yorki “Munkás Bankunk” (Az Amalgameted Clothing Workers of Americáé) a betétesek ablakára egy táblát függesztett ki a következő felirattal: “Minden 1000 dollárig szóló betétre fél százalékos kamatot fizetünk évenként. Ezer dolláron felüli összegekre, kamatot nem fizetünk”. Másszóval a profitrendszer gazdálkodása olyan állapotba jutott, hogy a befektetni kész uj tőke tulajdonosai úgyszólván ingyen kell odaadják pénzüket. A tőke torlódás éppen úgy fenállott Hover, mint Roosevelt adminisztrációja alatt. Csakúgy képződhetik Londonban, Pá- risban, Amsterdamban, mint New Yorkban. A New Dealnek aligha van több befolyása erre, mint az időjárásra. Az újonnan képződő tőkének olyként való elhelyeződése, hogy gazdáinak profitot hozzon azért nem lehetséges, mert a tőkeképződés folyamata gyorsabb, mint piacának befogadó képessége. A tény puszta volta viszont azt bizonyítja, hogy a kapitalista profit rendszer megingott fundamentumában és egész strukturájban inog, úgy, amint a fundamentuma repedezik. Tetszik a tervezet A munkából kiöregedett nyakkendő munkásoknak gyárat nyit az Unió szövetkezeti alapon. New Yorkból jelentik, hogy az Amalgamated Clothing Workers of America kezdeményezésében, a munkából kiörege- gedett nyakkendő gyártó munkásoknak egy gyárat nyit az unió, melynek alaptőkéjét tiz dolláros részvények kibocsájtá- sával hozták össze. A gyár vezetését egy bukott üzletemberre bízták, aki nem tagja a szervezetnek. A tervezet szerint, azon munkásokat fogják a co-operativ műhelyben alkalmazni, kiket mint ki- öregeetteket. a bószok kirekesztettek az iparból. Az üzem, mintegy 150 emberrel indul meg, de reménykednek a létszámot legalább 200-ra felemelni. A részvények kamatmentesek. A termelés hozadé- kát, egyenlő arányban osztják meg a munkások között, de olyként, hogy egy reserv tőkét gyűjtenek, melyből a részvé -nyeseket kifizetik. A tervezet felől tett nyilatkozatokban, a nyakkendő gyárosok mind lelkesedéssel beszélnek, mert úgymond fejfájás nélkül és az Unió beleegyezésével szabadulhatnak meg munkából kiöregedett munkásaiktól. Az iparban általában nagy érdeklődéssel figyelik a szövetkezeti kísérletezést. OSZTRÁK NÁZIK PARISBAN. A hírszolgálat arról számol be, hogy az Osztrák Názik első menekülő csoportja, megérkezett Párizsba. Nem kis adag kárörvendéssel számolunk be erről a hírről a kapitalista híradások nyomán. Inkább elégtétellel közöljük, hogy Hitlerék szálláscsinálói, miután a názi pestist az Osztrák nép nyakára zúdították, maguk is kénytelenek voltak belőle, külföldre menekülni. Ha majd elfogynak a rablott márkák, ha majd a száműzetés keserű kenyeréből már száradt morzsák sem fognak jutni . . . csak akkor tudják majd igazán megérteni és felfogni Hitler száláscsinálói, hogy mily szörnyű bűnt követtek el ők maguk is — amelyeknek azután áldozatai lettek. Szimpátiánk bár az üldözötteké, de ezeket a menekülteket nem sajnáljuk. A nép önmagától mindig a jót akarja, de nem mindig ismeri fel önmaga erejéből. Rousseau KÉT GENERÁCIÓ HIVATÁSA VEREBÉLY TIBOR ORVOSPROFESSZOR MEGRÁZÓ BESZÉDE AZ ORVOSEGYESÜLET HIVATÁSÁRÓL. A budapesti Orvosegyesület ezidei évzáró közgyűlésén Ve- rebély Tibor orvosprofesszor réndkivül érdekes búcsúbeszédet mondott: — Az én időm lejárt, a sors irántam kegyes volt, hisz bőven megadott mindent, amit a mi pályánkon anyagiakban, külsőségekben, erkölcsiekben orvosnak juttathat. Ha mindezek között azt az eszményi sikert értékelem legmagasabbra, hogy ennek az egyesüetnek álhattam négy esztendeig az élén, ezt érthetővé teszi önök előtt az a szerep, amelyet — talán tudat alatt — megválasztásukkal annakidején nekem szántak. Olyan évszázados névsor végére Írták oda nevemet, amelyben ott van az orvostörténelem minden kimagasló patinás alakja, valamennyien olyanok, akikre világviszonylatban is mindig büszke lehet a nemzet. De ugyanakkor egy másik százesztendős kapuját nyittatták meg velem, amelyen át az eddiginél is dicsőségesebb fejlődés útjára indulhat a magyar orvostársadalom, ha megmarad benne az a lelkesedés, az az idealizmus, amely elődeiket hevitette. Kapocs lehettem igy a múlt tisztes hagyományai és a jövő reményei között, amelyeket becsülni, amelyekben bízni sohasem szűnhetünk meg mi, orvosok, akik az élet folytonosságának vagyunk szükségképpen hirdetői. Ezek a hagyományok arra buzdítanak, hogy maradjon meg az Orvosegyesület továbbra is a tudománynak az a fellegvára, amely nem a külső, hangos sikerekért, hanem az igaz, maradó értékekért emeli föl szavát s igy nem alkalmazkodik mindenképpen ahhoz a korszellemhez, amelyet imigyen jellemzett a minap egy politikusunk: “Ma nem az eszmék meggyőző ereje hódit, hanem az iparszerüen űzött propaganda, amellyel mesterséggé fajult szervezkedés ejti rabul a hiszékeny lelkeket”. Reményeink pedig annak szólnak, hogy majd csak lehiggad a mai szociális forrongás örvénylése, amely szükségképpen több energiát von el a mi pályánkon is a magasabb eszményekért folytatott munkától, mint az kívánatos s akkor visszatérhetünk a nyugodt munkálkodás medrébe, ahol az öregek tapasztalata és a fiatalok invenciója megint egymásra fog találni a közös cél el- eresere. Elhisszük majd egymásról, hogy a fiatalok tüze nemcsak gyújtogatni, hanem melegiteni, az öregek tapasztalata nemcsak fékezni, hanem épiteni is akar.
