Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-31 / 1039. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 december 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: s’gy évre ....................... rélévre ........................... Egyes szárn .na ......... Usomagos rendelésnél.. Subscription Rates: $2.00 One Year ____________*2.00 1.00 Six Months_________ 1.00 5c Single Copy _________ 5c 3c Bandit Orders ....... 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, 0. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD *^*>42 Szokásos jókívánságok? (P) Fordítsunk egy lapot az élet könyvében, mert az idő' kereke az időszak számítás szerint megint egyet fordult. Elérkeztünk az évszámítás 1939-es számához, amikor az emberek már szokásból is jókívánságokkal halmozzák el egymást. Mintha talán a szokásos jókívánságok változtatnának valamit is a helyzeten. Már szokásmondásá vált, hogy talán az Uj esztendő jobbat hoz mint az elmúlt. Legtöbbször azonban megismétlődik ugyan az a sok keserű küzdelem, amiben a múlt évben is része volt az emberiség nagy többségének. Mindezen sok küzdelmek és nehéz megpróbáltatások után, az emberiség nagyrésze közömbösen átsiklik, anélkül, hogy utat-módot keresne minden bajának orvoslására. Sokak szokásból — mig mások elkeseredésből jókedvet erőszakolva próbálják az elmúlt év keserű napjait elfeledni és fogadalmat tesznek arra, hogy nem esnek azokba a hibákba, amit a múlt esztendő során elkövettek, önmaguk hibáját akarják orvosolni — nem is gondolnak arra, hogy az ember nem lehet sem jobb, sem rosszabb mint maga az a társadalmi rendszer, amelyben élünk. Nem ismeri az emberiség legnagyobb része a társadalom összetételét — és ezért van az, hogy saját magában keresi a hibát. Pedig maga a rendszer természetes folyamata és törvénye az, ami megszabja az embereknek úgy a gondolatát, mint a cselekedetét. Ha az emberiség nagy része saját magában akarja megtalálni, mind azon hibákat, amelyek oly súlyosan érintik családi és egyéni bajaikat előidézik, akkor ha igazán behatóan akarják ezen kérdést boncolni, rá kell, hogy jöjjenek arra, hogy jókívánságok és egyéni fogadalmak nem változtatnak a helyzeten. Hanem inkább, más irányban kell keresni a hibát. Azok az elemek, akik már felismerték a társadalom összetételét és annak működő, mozgató erejét, tisztán és világosan megállapítják azt a tényt, hogy a hiba magában a társadalmi rendszerben van és ha ezen hibákat orvosolni akarjuk, magát a rendszert kell megváltoztatni. Ezt azonban sem sóhajokkal, sem jókívánságokkal einem érheti az emberiség. Az a gazdasági erő, amely ma irányítja a társadalmat, nem az emberiség nagy tömegének boldogulására van alapozva — hanem csak azok részére, akik kezeikben tartják az élet javait és gondtalan életmódot élhetnek mindaddig, amig az emberiség nagy tömege csak jókívánságokkal gondolja az emberiség nagy problémáját elintézni. A bajok orvoslását ott kell keresni ahonnan azok tényleg erednek — ha ezt meglátja az emberiség nagy tömege, akik nagy megpróbáltatáson mennek keresztül csak azért, hogy megszerezzék az élet fentartásához a legszükségesebb dolgokat, élelem. ruházat és a többit. Ezen főtényezők körül fordul meg az emberiség nagy problémája. Ha lapozunk a naptárban és az évszámot olvassuk és az uj lapon már 1939. látunk — ha továbbra nem is tekintünk vissza az emberiség történetébe — már akkor meg kell, hogy döbbenjünk azon, hogy 1938 éven keresztül az emberiség még mindig nem találta meg azt az utat ami a boldoguláshoz vezet. Bizonyos az, hogy minden uj év kezdetén ezen hosszú idő óta mindig jókívánságokkal halmozták el egymást. Ha most már a jókívánságok nem segítettek eddig az emberiség sorsán, akkor más utat kell találni a bajok orvoslására. Ebben az irányban már sokan tapogatóztak és megoldást próbáltak találni — de csak próbáltak, minden eredmény nélkül, anélkül, hogy még a sok ballépések és helytelen taktikák után is beismernék tévedéseiket és azt a fontos tényt, hogy ennek a mai társadalomnak hibái nem az osztályintézményekben keresendők, hanem magában a társadalom alapépítményében — ott, ahol a bajokat tényleg keresni és föltétien orvosolni lehet és kell. Mi ipari forradalmárok, akik az IWW zászlaját és ipari szervezeteit ajánljuk a munkásosztály részére mint kivezető utat, tudjuk, hogy az újévi jókivánságok nem változtatnak az emberiség sorsán, arra igyekszünk, hogy megismertessük a dolgozók nagy tömegével, hogy ha az emberiség tényleg egy szebb és jobb jövőt akar megteremteni, a sok jókívánságok helyett az 1939. évben lépjen a cselekvés terére, hogy velünk együtt igyekezzen a mai társadalom alapját megváltoztatni úgy, hogy minden ember egyformán élvezhesse az élet összes javait, minden gond nélkül élhessük le életünket és amikor az időszak uj jelzőjéhez érünk, boldogan és megelégedetten köszönthessük egymást, mint a társadalom egyenjogú tagjai, akiket tovább anyagi gondok nem terhelnek. Ezt azonban jókívánságokkal e nem érhetjük. Harcra és harcosokra van szükség. Erre hívjuk fel újévi kös^intőül a munkás- osztályt, abban a tudatban, hogy a ti segítségetekkel a munkás- osztály nagy ügye — a felszabadulás ideje befog következni. Csak azután kívánhatunk mindenkinek az év minden napjában a legjobbakat. karcolatok Karcolja (f) Ez év tiz hónapja alatt 192 millió dollár értékű nyers árui szállított Amerika Japánba. Persze a legtöbb a háborús felszereléshez szükséges anyag és különösen sok ócska vas és acél képezte a szállítmányok nagy százalékát. Közben persze Roosevelt elnök, szép beszédeket tart a békéről és prosperitásról, a kapitalista újságok pedig Japán elleni bojkottról oldalakon át kiabálnak. így állunk a békéért folytatott munkában és még az is megtörténhet, hogy Japánból “Made in America’' ágyúgolyókkal fognak célba venni bennünket. tatott küzdelemben harcoljatok a paraziták ellen. Ciano gróf, Mussolini jobbkeze, Magyarországba ment vadászatra. A legtöbb idejét azonban Budapesten töltötte a miniszter urak társaságában, igy tehát a vendégséget inkább lehet politikai vadászatnak nevezni. Az ilyen politikai vadászatnak mérgezett lövege aztán, hosz- szabb időkön át szedi az áldozatait persze nem az erdő vadjai közül, hanem az ország szelíd polgárainak jámbor tömegeit teríti le. A kiadott hivatalos jelentés szerint Ciano vadászata kitűnő eredménnyel járt. Mi ezt elhisszük, de sajnos a magyar nép nem látja ennek következményeit. Ha a Ciano féle alakokban felismerné az áldozatra szaglászó vérebet, örökre elvenné kedvüket hasonló vadászatoktól. A szent hetek idején, különösen nagy ájtatoskodás volt a szent pápa körül, ami érthető. Az ünnepi forgalom megvoh más üzleti vállalkozások körű is-. Az azonban valahogy sehogy sem stimmel, hogy abban a hatalmas Rómában, miért éppen a Vatikán ablakait ütötte be a menykő. A vallási ügyekkel nem foglalkozunk, nem is akarunk az isteni akarat azor jogába avatkozni, hogy hűséges földi helytartóit menykőütéssel szólítsa magához. A napilapnak hirdetett “Magyar Jövő” mindjárt kezdetben lecsúszott és napihirekkel megtömött hetilap lett. A gyűjtési adakozók azért mégsem lettel annyira becsapva, mert hát na pihireket ígértek nekik, és az; is kapnak, mindössze csak egy héttel később. A gyűjtő “elvtársak” egész nyugodtan üldögélhetnek a Munkás Otthon terített asztalainak biztos zónáiban. Senki nem fogja kérdezni tőlük, hogy hol van a napilap. Sőt még abban is biztosak vagyunk, hogy akik már átnézték az első “Magyar Jövőt”, nem bánják ha a második “Magyar Jövő” csak egy hónap múlva ér el hozzájuk. Nem hogy a magyaroknak, de még a kiadó elvtársaknak sem jelent jövőt a “Magyar Jövő”! Rémregénybe illő hihetetlen mesékkel tálalják föl egy amerikai szélhámos kettős életéneit történeteit. Az illető ugyanis főbelőtte magát igy tehát annál inkább szabad terük van a róla irt fantáziáknak. Mindenesetre jellemző a kapitalista rendszerre, hogy a tisztesség mintájára a felső négyszázak közé sorolt bácsi, most már a rabló gyilkosságig van az ügyekbe keverve. A házkutatásnál megállapították, hogy a feleségének 135 pár cipője és több mint száz drágább ruhája van. Az ékszereinek értékét még nem állapították meg. Halljátok ezt proletár asszonyok! A rendszer megszüntetéséért folyEGY EMBER, ORSZÁG NÉLKÜL: AKI MOST MÁR HAJÓ NÉLKÜL IS VAN. New York. — Dolancsuk János az az ember, akinek nincs se országa, se hazája. A múlt héten lett volna hetedszer át- küldve a U.S.A. Line, President Roosevelt hajójával, de a hajóstársaság visszautasitotta az ő átszállítását. Dolancsuk 17.500 mérföldet hajókázott már ide- oda az Atlanti tengeren. Odaát Európában, sem Francia, sem Angol, vagy Németország nem engedte őt partra szállni, igy mindig vissza kellett őt hozni a hajóstársaságnak. Dolancsuk az Egyesült Államokból volt deportálva, mert törvénytelenül csúszott be az országba, ő egy olyan Ausztriai területen szültetett, mely terület később a háború után, Romániához lett csatolva. Dolancsuk most ismét Ellis Islandon van és a Bevándorlási hivatal kényszeríteni fogja a hajóstársaságot, hogy mégegyszer vigye ki a szerencsétlent ebből az országból. Az “Industrial Worker-ből. A MUNKANÉLKÜLI BIZTOSÍTÁS ÁLLAMOK KÖZTI RENDEZÉSE Úgyszólván az összes államok megyegyezést kötöttek, a munkanélküli biztosítás rendezését illetőleg. Ezek az egyezmények különösen olyan munkások esetében bírnak fontossággal, akik egyik államból egy másikba költöznek. így például, ha egy Pennsylvaniai államban lakó munkás elveszti állását és New York államba költözik, Pennsylvania államból kaphatja a kompenzációját, annak dacára, hogy továbbra is new yorki lakos. A folyamodványt az állami Employment Servicéhez kell beadni és attól az államtól kérni kompenzációt, amelynek az illető rendes lakója volt.
