Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-12-31 / 1039. szám

1938 december 31. BÉRMUNKÁS 3 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hirszolgálati Irodájától — Rongyos gárda. Ezt a nevet viselte Héjjas Iván vezérlete alatt állott szabacsapat, illetve miként hivatalosan beadni a közvéleménynek igyekeztek “az elnyomatás ellen fölkelő őslako­sok”, Hogy ezeket az “őslako­sokat” milyen Ígéretekkel ver­buválták össze részben a pesti és vidéki lumpenproletariátus és lumpen kispolgárság soraiból már ismertettük ezt. Elég az hozzá, hogy e gyülevész gárda a germán nyomás következtében ruszinszkóban be kellett, hogy szüntesse “fölkelését”. A fel­szabadult terület pacifikálásá­nál sem volt tovább rájuk szük­ség. így visszaérkezve dec. 4-én a “Ruszinföld és a felvidék hő- sei”-t meleg ünnepségben része­sítette a Magyar Fajvédők Or­szágos Szövetsége. Utána a 400 főnyi gárda tiszteletére vacso­rát rendeztek, előzőleg vitéz Héjjas Iván “főparancsnok” ve­zetésével megkoszorúzták a hő­sök emlékkövét. A vacsorán Soós Károly ny. honvédelmi mi­niszter mondott pohárköszöntőt Horthyra, Vitéz Héjjas Iván — drámai — erejű beszédében válaszolt a pohárköszöntőre — a mi jelszavunk, mondotta — a fegyelem. A lelki egység és a politikamentes törhetetlen ki­tartás stb. Utána a gyülevész gárda tagjai — miként a lapok írják — meghatottan búcsúz­tak egymástól. Utána 10-én is­mét visszatértek a hajléktala­nok Kerepesi úti menhelyére s a többiek is hansonló helyekre. Az unikum ebben az, hogy állá­sokat, mit számukra Ígértek csak azok kaptak, akik a fűbe haraptak a harcok során, a megmaradtak pedig egy vacso­rát, mert hisz ők a gesztenye kikaparására kellettek csupán. A munkahelyekre hivatalos ál­lásokra a sógor-komasági ala­pon az atyafiság tagjai, de sem­miesetre sem az eszköz embe­rek alkalmasak és jutnak be. A mór megtette a kötelességét, a mór mehet. Tavaszra, Románia a soros. Állítólag Németország kilátás­ba helyezte, hogy a magyar fasizmus ezirányu akciójában számíthat segítségére. Minden férfi 18 évtől 60-ig hadköteles. Minden férfi és nő 70 éves korig háborús munkára kötelezhető — az uj magyar fasizta honvédelmi törvényja­vaslat szerint, melyből napokon belül törvény lessz. Az ország teljes militarizálása erős tem­póban folyik tehát. Valóságban a levente intézmény révén a hadkötelezettség, 12 évtől veszi kezdetét. Hogy az ágyutöltelékek szá­mát szaporítsák havonta öt pengő nevelési pótlékot fognak kapni, minden fiúgyermek után. Hogy mennyire lesz kedvük a magyaroknak a fasizta parancs­ra fiúgyermekeket gyártani az majd kiderül. Mire kellett a sojtónyaktiló? Walachy Gyula 28 éves szabó­munkás “testvér ne félj” cím­mel verset irt. A verset 2, kéz­zel Írott példányban bemutatta az ügyészség sajtóosztályának azzal, hogy ha az ügyészség nem emel kifogást ellene, ak­kor sokszorosítja. Az ügyészség azonban izgatás kísérlete miatt vádat emelt Walachy Gyula el­len, akit a törvényszék (esküdt- biróság 26 éve nincsen) 15 nap­ra ítélt a meg sem jelent vers miatt. S nevezik ezt Haynau fé­le fasizta sajtószabadságnak. A sajtó nyaktiló mellett most “intézték el” azt is, hogy kik nem tartozhatnak a színész ka­marai tagok közé. Már pedig akiket a színész kamarába ta­goknak föl nem vettek, azok nem léphetnek föl 1939 január 1-től Magyarországon. Kihagy­ták, illetve nem vették föl töb­bek között Darvas Lilit aki je­lenleg New Yorkban lép föl, Bársony Rózsit, Dénes Oszkárt, Salamon Bélát, Rótt Sándort, Rajna Alicet, Vidor Ferikét, Sólyom Jankát, Beregi Oszkárt, stb. Kiknek sok volna felsorolni a neveit. Itt csak az u. n. ismer­tebbek neveit közöltük. Miként indokolják ezeket már nem le­hetett beilleszteni a 80:20 szá­zalékos (zsidótörvény) arányá­ban. Tehetség? Hát számit az valamit? Az eddigi szerető vagy selyemfiu szerepet betöltő te­hetségételen u. n. “művésznők” és “művészek” lódulnak majd a színpadra. S ezt a művészet sza­badságának igaz, hogy fasizta szabadságnak nevezik megna­gyobbodott honunkban. A felvidéki képviselőket ki­ket anélkül, hagy a népet meg­kérdezték volna behívták a ma­gyar parlamentbe. Ezek az urak kik jórészt földbirtokosok eddig a prágai parlamentbe képvisel­ték mint képviselők választóke­rületüket. Ezekkel a magyar urakkal a fasizmus képviselői­nek száma szaporodott s bemu­tatkozásaikban Járossy és Fen­éik lepipálták a legantiszemi­tább honatyákat is. Járossy An­dor ur pedig a szocializmus ki­végzéséről beszélt. S ő pontosan ő fogja úgyis mint renegát prá­gai parlamenti szájhős, úgyis mint a miniszteri uborkafára föl jutott fasizta, akinek ma már nem fontosak a zsidók és munkások támogatása, mint még pár hónappal ezelőtt volt, amikor még nem akarta kivé­gezni a szocializmust, ő jelen­tette ki azt, hogy majd ők irá­nyítják, vezetik a munkásosz­tályt. Nem Járossy, ti ehhez fasizta létetek és érzésetek da­cára is igen kis és gyenge pon­tok vagytok. Úgy tudjuk a fel­vidéki magyaroknak egészen mást ígértetek, amikor támo­gatásukat kértétek. De azt is tudjuk, hogy Járossy miniszter ur éppen ezért óvakodik attól, hogy a felvidékre menjen. In­kább Pesten hadakozik a szoci­alizmus ellen. 80 százalék. A táj és népku­tató központ jelentése szerint Magyarországon a betegek 82 százalékát előszörkezelte az or­vos a halálos ágyán. Hogy az ekkor hivott orvosi segítség milyen segítséget nyújthatott már ilyenkor, azt hiszem fölös­leges magyarázni. Viszont a magyarság koldusbotra juttatá­sa oly tökéletesen sikerült a Haynau féle fasizták által 20 éven át, hogy orvosra, patiká­ra vájjon, hogy lehetne ott pén­ze a magyarnak, ahol kenyérre sem jut már nagyon-nagyon régóta. Ugyancsak ez a jelen­tés adja tudtul azt, hogy példá­ul a sok közül Héreg községben az emberek 60 százalékánál nem is volt orvos soha. Igen ez a magyarság pusztulási folyama­tának útja, s ezt sem lehet csak ideig-óráig leplezni, nagy fé­nyes fasizta cécókkal. Tömeges letartóztatások, de- nunciálások oly nagymérvűek lettek a “felszabadult” felvidé­ken, mely valósággal fejtetőre állított ott mindent. Egyik ko­máromi újságból olvassuk a kö­vetkezőket: — “suttogó propa­ganda hullámzik emberek és fe­jek ellen, vádaskodik mindenki, aki azt hiszi, hogy ezzel bizo­nyítja jobb magyarságát, pedig ezzel csak . hitványságról tesz bizonyságot”. “Most hirtelen mindenki jobb magyar akar lenni, mint a szomszédja és aki valamiért megharagudott fele­barátjára, az most azzal a vád­dal, hogy a magyarság ellensé­ge volt, feketíti be felebarátját” — “Ez az örök denunciáns, aki a cseheknek csehül, a kom­munistáknak oroszul, a néme­teknek németül és a románok­nak románul árulkodik, örökké a maga kis leveskéjét főzi és boldogan ugrál, ha felebarátjá­nak árthat”. S ezek — tegyük hozzá a hazaffyak. Beregszász: 9 embert letar­tóztattak akik a magyar ta­nácsköztársaság idején mint egy 33 főnyi vörösőrség tagjai a beregszászi direktórium pa­rancsára 1919-ben a Szatmár­Kérdés: Egy fiatal ember mintegy tiz hónappal ezelőtt ér­kezett az Egyesült Államokba. Féléven keresztül egy nagy­bátyjánál lakott, aki őt Ameri­kába hozatta és aki annak ide­jén az “affidavitet” küldötte, amiben garanciát vállalt érte. A nagybácsi most megtagadta a további segítséget. Kérdés: kötelezhető-e a nagybátyja ar­ra, hogy továbbra is eltartsa a fiút, vagy kérhet ez az illető közsegélyt ? ..Válasz: “Az affidavit” in­kább morális kötelességnek te­kinthető, mintsem törvényes felelősségnek, mert a jelenlegi törvények csak a feleség és a gyermek, valamint idős szülők eltartását Írják elő. Nem isme­rünk oly törvényt, amely a nagybácsit a fiú eltartására kö­telezné. Ha a fiatal ember meg­érkezésétől számított öt éven belül közsegélyért folyamodik úgy őt a bevándorlási és polgá­csekei csendőrség lefegyverzé­sére kivonult. A csendőrség tag­jai puska és gépfegyvertüzzel fogadták a vörösőrséget s a tűzharc során többen elestek, mire a csendőrök megadták ma­gukat — ez akkoriban nem is volt nagy újság és ritkaság. A szatmárcsekei csendőrség most a “fölszabadulás” örömére ed­dig 9 volt vörösőrt tartóztatott le, s igyekszik lehetőleg mindre hálóját kivetni. A Csehszlovák beregszászi ügyészség ez ügy­ben igen hosszú vizsgálatot folytatott le, majd 4 esztendő­vel ezelőtt az eljárást beszüntet­te ,mivel beigazolódott, hogy a csendőrség tagjainak fegyveres föllépése robbantotta ki az 1919. évi tűzharcot. Hja most másvalami kell, hogy diadal­maskodjon, az igazság nem fon­tos, ugyebár Haynau-Horthy urak? Csindaratta bum: A “felsza­badult” felvidéken a katonai főnök dec. 8-tól a hazafias ün­nepségek tartását engedélyezte. Reformok beigérgetésétől volt hangos heteken át az ország. A szédités vagy miként Haynau. (Imrédy) beismerte az ország hangulatának “átállítása egy következendő háborúra 2 hónap alatt óriási feladat volt, de sike­rült”, termelte ki miként 1914- ben a nagy ígéreteket, földről, jólétről, stb. S miként a germán ultimátum Héjjasékat s egyébb “gyülevész gárdákat” visszapa­rancsolt odújába, miként az 5 pengős napidijért lelkesedett szavaló és üvöltő kórusok tag­jait megnémitotta, szóval a tel­jes visszavonulással együtt sor- vadozgattak és sorvandozgat- nak el a nagy ígéretek betelje­sítése — amivel egyébként is már több mint 10 éve elkéstek, hogy rendszerüket az összeom­lástól megmenthessék —. Ami megmaradt az a zsidók helyze­tének súlyosbításában merül ki. rosodási törvények értelmében “public charge”-nak tekintenék ps ez annyit jelent, hogy eset­leg deportálják abba az or­szágba, ahonnan ideérkezett, il­letve, amelynek alattvalója. SZIVESZTER ESTÉLY Engedve a több oldalról jövő felszólításnak, az IWW chica­gói magyar tagjai ez évben ki­zárólagosan “magyar” estélyt rendeznek december 31-én szom­baton este az Imigrant State Bank épület tánctermében 333 W. North Ave. Magyar cigány­zene és magyaros ételek. Ezúton is értesitjük munkás­társainkat és barátainkat, hogy készüljenek fel és töltsék Szil­veszter estét körünkben. Sehol kellemesebben és gazdaságosab­ban nem tölthetik el az ó év utolsó és az uj év első óráit, mint az IWW magyar tagjainak Szilveszter Estélyén. AZ IDEGENEK PROBLÉMÁI Amidőn egy nemrégiben érkezett bevándorló a köz terhére esik.

Next

/
Thumbnails
Contents