Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-31 / 1039. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 december 31. Mintha semmi sem történt volna KULISZA TITKOK, MELYEKET MEG KELL TUDNI A MAGYAR MUNKÁSSÁGNAK IS. Irta: WIENER ANDOR New York, N. Y. Dec. 21. —Átutazóban, megállottám New Yorkban, hogy a new brunswicki és bridgeporti előadások közötti időt egy kis körültekintésre használjam fel. Nem volt nehéz a mozgás és tájékozódás. A régi kitaposott utakon vágtam neki Yorkvilleben az éjszakának, hogy a “szakmabeliek” találkozó helyén, majd csak belé ütközők valakibe — régi ismerősbe — ®-----------------------------------------aki elfog mondani egyet-mast arról ami engem is, az olvasót is, a munkásságot általában érdekel. Helyet foglaltam egy régi megszokott asztalnál. S amig a kávét szürcsölgettem barátságos kéz nyúlt felém üdvözlésre készen. Hamar túlestünk a formalitásokon és a hajnali órákban már én is beavatottja voltam egynéhány olyan titoknak melyeket érthető okokból — a nyilvánosság előtt szükségkép- pén elhallgattak . . . NECTARINE-nek hívják azt a különös déli gyümölcsöt, mely a kultúra uj diadalaként, a barack és szilva izét egyesíti magában. Akik majd ez írást olvassák jórészben megelégedéssel fogadják — de arra is elvagyok készülve, hogy adatai fanyarra fogják huzni az ábráza- tokat. Szerettem volna megírni az elmúlt lapszám részére, hogy egy időben jelenjék meg a “Magyar Jövő” első számával, de részben a távolság, másrészt az úti fáradalmakkal járó kimerültség ezt lehetettlenné tette számomra. De aktualitásából mitsem fog veszíteni és hiszem hogy úgy olvasóink ,mint a túloldalon érdekeltek, meglesznek elégedve . . . A nagy gyűjtés bedöglött. Hatezer dollárból mindössze 1700 lett. A “Magyar Jövő” megjelenése előtt egy héttel, már elhatározták a lap hetenként való megjelenését. Mindez nem tartotta vissza a husosfazékot körülülőket egy olyan szavazat rendezésétől, amelyben a “nyájas” olvasónak megengedtetik, az afölötti szavazás, hogy NAPI vagy HETI lapot akar-e ? Természetesen csak olyan referendum iveket vesznek New Yorkban számításba, amelyhez PÉNZT is csatol a szavazó. Mert ha nem ? akkor ellenőrzés nélkül kerül papírkosárba! De ha PÉNZT csatol a szavazó, akkor is csak hetilap lesz és a kitöltött iv a véleménnyel együtt, elolvasás UTÁN lesz megsemmisítve. A “Magyar Jövő” olyan ártatlanul, maszületetten jelent meg, mintha, nemzői és bábái, a megtestesült erénynek szeplőtlen múltnak a legnemesebb veretű becsületességnek volnának megszemélyesitői. Mintha sohasem lett volna “Előre” papír és cimszalag lopással . . . Mintha sohasem lett volna csúfos bukás és az “Uj Előre” megszületése egy dicstelenül kimúlt napilap romjain. Mintha sohasem lett volna egy pálfordulás, Clevelandból való elköltözés, meg miegymás. A “Magyar Világ”-ból is csak annyiban esik szó, hogy annak olvasóit az uj lappal kártalanítják, illetve javukra írják a még le nem járt előfizetést. Amint forgatom a dicstelen multuaknak hat heti erőlködés és kínos vergődés után megjelent szellemi szegénységi bizonyítványát, sok minden jut eszembe, melyeknek elmondását későbbi dátumra vagyok kénytelen elhalasztani mert egyetlen cikkben amúgy sem lehetne beleszoritani. így hát vissza kell térjünk az éltető erőre ... a PÉNZRE! AMÍG A GYŰJTÉS folyt és gyéren (ez a nagy szerencséje a magyar munkásoknak — szedő) folydogált, a gyűjtést intézők, húzták a RENDES HETI GÁZSIT. így hát, gyűlt is fogyott is az összeg. És mivel azon a tájon sohasem volt szokásban az elszámolás, még “belső” informátorom sem tudja, hogy annak a vacak 1700 dollárnak az összegyűjtési adminisztrációja mennyibe került? Hogy mennyi volt az eredeti összeg. És mennyi tűnt el fizetésre ,meg az adminisztrációra. Annyit persze tudunk, hogy két szedőgépet kimentettek a “Magyar Világ” romjai alól. Ezeknek elköltöztetése, megmentése felállítása az alkalmazottak (intézők) fizetése — summa sum- márum a heti lap első számának megindításával KIMERÍTETTE a KASSZÁT. Ezért van az ,hogy az első szám ott kezdi, ahol az elődei kénytelenek voltak abbahagyni, GYŰJTÉSSEL! A még szédíthető jobbsorsra érdemes áldozatra még mindig kaphatókat tehát NAPILAP megindításával szédítik, hogy ilyen HAZUG ürüggyel hajtsák fel a lemaradt dollárokat. Az “uj” lap moslékos dézsája körül nagy a tülekedés, ami érthető is. Hiszen a garnitúrából jó néhányan lemaradtak. Az “uj” cégéren Nagy János szerkesztő szerepel, Neuwald Jenő üzletvezetővel. Szabados Zádor, kit a “régi” lap vályújától az “Amerikai Magyar Népszaváénál végzett sztrájktörése miatt, a new yorki magyar nyomdászok elmartak, nem szerepel nyilvánosan, DE OTT VAN! Neuwald üzletvezető legújabb “érdemét és sikerét” is jónak látták a tejelő nyilvánosság előtt eltitkolni. Megtudtam ugyanis azt, hogy ez az alak vezette halálba, tette koporsóba a “Magyar Világot” is. Több hétig volt a bedöglött lapnak üzletvezetője és zárta le a szemét. Eddigi “érdemei” és stré- berségei még eggyel szaporodtak. Ki mer hát kételkedni abban hogy ilyen három jómadárra az élen . . . “szép jövőnek” néz nek elébe azok, akik bíznak várnak, áldoznak és remélnek? Befejezésül még annyit, hogy a két szedőgéppel együtt a feneketlen szákot is kimentették, melyet még a papirlopásban elpusztult “Előrétől” talizmánként örököltek. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Halálos ölelés Most, hogy a régi Magyarország “felvidékének” egy részét ismét visszacsatolták Magyar- országhoz a “magyar” szivek hangosabban dobognak, az erekben gyorsabban lüktet a vér és itt Amerikában a “magyarok” szegény és gazdag egyaránt örül. Sokan, akiknek nincs egy talpalattnyi földjük, vagy még talán betevő falatjuk sem, az örömtől sugárzó arccal jelentik ki, hogy: “Vissza kaptuk a felvidéket.” De a “nagy esemény” megtörtént és ez alkalomból a magyar nép fő-hóhérja kiálltványt intézett a visszacsatolt terület lakosságához, melyet érdekességénél fogva alább közlünk: “Magyarok!” “Újra szabadok vagytok. A gyötrelmek és megpróbáltatások ideje lejárt. A Ti szenvedéstek, törhetetlen akarástok és mindnyájunk küzdelme diadalra juttatta az igazságot. Ismét a Szent Korona fénye sugároz felétek, az ezeréves magyar múlt sorsközösségének újból részesei lettetek. A magyar haza szeretete és gondoskodása vár benneteket. A magyar királyi honvédség lép elsőnek a rabságban felszabadult ősi magyar földre, hogy megvédelmezze és soha többé el ne hagyja. Szeretettel öleljük magunkhoz a területen élő valamennyi nép fiát, hogy velünk örvendezzenek és részesei legyenek a felszabadulás ünnepének. Legyen mindenütt rend, nyugalom és becsületes magyar munka. Ne feledjétek, hogy a világ szeme rajtunk van. Isten áldása a hazán! Horty Miklós Magyarország kormányzója”. Ha nem ismernénk Magyar- ország népének sorsát, különösen Horthy kormányzósága idején, megtéveszthetne bennünket is ez a kiáltvány. De sajnos, ismerjük. Tudjuk azt, hogy ennek a kiáltványnak minden szava hazugság. Az első mondat azt mondja: “újra szabadok vagytok”. Mikor volt a magyar nép szabad, hogy újra az lett? A történelem feljegyzései szerint a magyar nép mindig harcolt a szabadságért, drága vérrel áztatta a “magyar” földet, de a szabadságot azt ez ideig nem érte el. De nem is szükséges visszamennünk a régmúlt időkre. Mi, akik a 20-ik században hagytuk el azt a “szabad” országot, a saját hátunkon éreztük a rendőrség, csendőrség és katonaság “szabadságot” osztogató kardlapjait és szuronyait. A saját gyomrunk érezte azt a .végtelen jólétet, melynek közepette szabadon dögölhettünk éhen. Az a végtelen ’’szabadság és jólét” adta kezünkbe a vándor botot. Akinek megvolt a mód az onnan való menekülésre, az menekült. És az utóbbi 20 évben nem javult a magyar nép sorsa, hanem határozottan rosszabbodott. Magyarország jelen lakosságának a fele ma is örömmel hagyná ott a magyar urak és grófok “áldott” földjét, ha meg volna az anyagi lehetősége, ha a rettenetes szigorú zárlaton át menekülhetne és volna hely, ahol befogadnák. Ki hihetné el ezekután, hogy a visszacsatolt terület lakosságát tényleg oly szerencse érte, mint ahogy Horthy kormányzó azt a kiáltványban állítja? “A magyar haza szeretete és gondoskodása vár benneteket”. Igen. A Héjjasok, Prónaiak alig várják, hogy gondoskodhassanak róluk. Orgovány, a herélő- kések és bikacsökkök, mennyire fognak majd gondoskodni, hogy a visszacsatolt terület lakossága ismét a jámbor igavonó barom legyen, mint a múltban. “Szeretettel öleljük magunkhoz” mondja a kiáltvány. Mi azt hisszük, hogy ez az ölelés halálos lesz. FIGYELEM TRENTONIAK! A Bérmunkás lapbizottsága Pellei Ábrahám munkástársat felhatalmazta, a régi előfizetések megújítására és újak szerzésére. Kérjük a trentoni olvasóinkat hogy legyenek iránta teljes bizalommal és segítsenek munkájában. A Bérmunkás lapbizottsága. CLEVELAND WEST SIDE! Az újjászervezett Cleveland West Sidei magyar IWW csoport, ezidén magának kötötte le a Szilveszteri mulatság lerendezését, amit ezúttal kíván közölni a Bérmunkás olvasóival és az IWW clevelandi tagjaival. A szilveszteri mulatságot, a Henke Hallban fogjuk megtartani, 3930 Lorain Ave. alatt. Az előkészítő bizottság négy- fogásos társas vacsora felszolgálást határozta el. Töltött csirke ,töltött káposzta és minden hozzávaló lesz felszolgálva, a west sidei assznyok konyhájukról hires házias készítésében. Ha ehez hozzá tesszük, hogy azonkívül lesz jó program, cigányzene és tánc, akkor elmondottunk annyit, hogy mindenki készülhet, és részt fog venni a szilveszteri mulatságon. Vacsorával együtt a részvételi jegy 75 centben lett megállapítva. Vigalmi bizottság.
