Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-12-31 / 1039. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS

OF THE WORLD

Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio linder the Act /if March, 3, 1879

VOL. XXVII. ÉVFOLYAM.

A kalendárium szerint, ismét lepereg egy év a természet végtelenségében. Az emberek, anélkül, hogy a legcsekélyebb kilátásunk volna, hogy az uj év boldogabb lesz, “boldog újévet” kívánnak egymásnak. Minden ok nélkül, mindenki örül, hogy ez az év elmullott, amely a munkásosztály tagjainak tényelg a legsilányabb évek egyike volt. De miért a lázas várakozás az uj évre? Mutatkozik valahon-. nan valami jel arra, hogy a jövő év nemcsak egy másik év lesz ? Felkészültünk-e arra, hogy az eljövendő évet boldogabbá tegyük, saját magunk és osztályunk részére?

Nem szeretnék ünneprontó- nak tekintettni, de a leggondosabb kutatás után sem tudok semmi jelét felfedezni annak, hogy az uj év boldogabb lesz, mint a jelen, vagy a múlt év volt. Mert hiába vagyunk elméleti optimisták, ezzel csak önmagunkat bolonditjuk, mert a rideg valóság a legmostohább sorsban részesíti osztályunk millióit, akik nem örülhetnek az uj évnek; akik rettegéssel gondolnak a holnapra.

Első sorban a kenyeret jelentő munkaalkalom semmivel sem Ígérkezik jobbnak, mint volt az elmúlandó évben. Az ipari termelésből kitaszított munkások száma ma van olyan magas, mint volt az 1929-33 depresszió legmélyebb fokán, de, hogy ma mégsem hullnak az emberek az éhségtől és hidegtől, mint abban az időben, az csak a könyöradományoknak és az ezzel egyvonalban álló állami munkáknak tudható be. Azonban, hogy ez biztositja-e a holnapot ,az kétséges.

Amint lapunk is megemlékezett róla a közelmúltban, több államban lépéseket tettek, hogy a nempolgárokat elbocsássák a kormány munkákról és valószínű, hogy a közsegélyről is és ha ez megtörténik, az uj év, nem a legboldogabbnak ígérkezik sok millió számára. És miért ne történhetne meg? A kormány munkák (WPA) és a charity nem a munkásosztály harcának az eredménye, hanem könyör- adomány, melyet a kapitalista osztály tetszése szerint adhat, vagy elvehet.

Még a tiz év előtt kezdődött depresszió idején az IWW egy időszerű kiáltványt bocsátott ki amerika dolgozóihoz, melynek a cime “Breadline or Picketline” volt. Ebben a kiáltványban az IWW ésszerű megoldást ajánlott a munkásságnak a depresszióval járó nyomor elleni védekezésre. Elmondja benne, hogy a társadalom minden egyes tagjának egyformán joga van az élethez és amennyiben ez a kapitalista rendszer//TY 11 . /

boldog mevet

Irta: ZÁRA JÁNOS

ben lehetetlenné vált, a munkásosztálynak szervezkedni kell a termelés gépezetének átvételére. A munkásosztály tagjaira lealacsonyító, könyöradomány- ért folyamodni, vagy harcolni, hanem ehelyett az IWW azt ajánlotta, hogy ahelyett, hogy a munkanélküliek a leves konyhák előtt sorakoznak, menjenek a gyárak elé és picketeljék azokat addig, amíg a munkások — dolgozók és munkanélküliek — összefogva leszállítják a munkaidőt olyan alacsonyra, hogy mindenki munkához jusson.

Ha a munkásság megfogadta volna az IWW ajánlatát és harcolt volna, nem a könyör- adományért, hanem a munkajogáért, ma nem volna abban a helyzetben a kapitalista osztály hogy ismét százezereket taszítson az éh-halál torkába. Ha a munkásosztály, ahelyett, hogy könyöradományra várt és azon tengődött, harcolt volna a munkaidő leszállításáért és minden épkézláb ember részére a munkaalkalomért, ma nem kellene aggódással néznünk az uj év felé.

Az uj év örömeitől azonban nemcsak mi vagyunk megfosztva itt Amerikában, hanem ha úgy gondolatban átpillantunk

Európába, ott még súlyosabb helyzetbe látjuk testvéreinket. A nácizmus vaspata uralma “erdőtűz” gyoraságával terjed, ami azt jelenti, hogy a rabszolgakor ismét visszatérőben van. A szó, gondolat, sajtó és gyülekezési szabadság ma már ismeretlen fogalom a legtöbb országban. A munkásságnak megszabják, hogy hol és mennyit dolgozzon, és milyen feltételek mellett. Azt is megszabják, hogy mit tegyen, a munkaután mivel töltse idejét, a szórakozás milyen fajtáját élvezheti, ha olvasni akar, mit olvashat és igy tovább. Mint a rabszolga korszakban, a raszolgatartó rendelkezett a rabszolga minden perce felett, úgy a náci országokban az alattvalók minden perce felett a parancsolok rendelkeznek.

Mindezek láttára a “boldog újév” csak önámitás lehet, a munkásosztály, az elnyomottak részére. Nem lehet boldogság ott, ahol nyomor és elnyomott- ság van. Boldogságban csak akkor lehet* részünk, ha megszüntetjük a nyomort, szolgaságot és elnyomatást. Ezek pedig ön- maguktól nem fognak megszűnni. A munkásságnak, mint osztálynak kell a cselekvés terére lépni.

“ÚJÉVI REZOLUCIÓ” ,

így újévkor a legtöbb ember fogadalmat tesz, hogy a múlt rossz szokásaitól megszabadul és az uj évben uj terv szerint fog élni. A szokásnak hódolva, nagyon ajánlatos volna, ha az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás lapkezelői kidolgoznának ilyen újévi rezoluciót és az elmúlt ás rossz szokásokkal felhagynának. Bár nem hiszünk abban, hogy az embernek mások írják elő az életrendjét, de igenis szükséges az, hogy saját magunk készítsünk tervet és aszerint cselekedjünk. Nem tudjuk, hogy ez az idő alkalmasabb-e, mint pl. szeptember 6- ika, de az bizonyos, hogy mozgalmunk és lapunk helyzete szigorúan követeli, hogy szakítsunk a tétlenséggel és nemtörődömséggel.

Majdnem általánosan használják munkástársaink azt a kifogást, hogy nem lehet semmit tenni, mert a munkásoknak nincs pénzük, vagy nem akarnak olvasni munkás lapot. Pedig ezen kifogás nagyon mesterkélt. A legtöbben, akik ezt állítják megsem kísérlik, hogy kimenjenek a magyar munkások közé és felszólítsák a Bérmunkás előfizetésére. Ismerünk sok munkástársunkat, akik heteken és hónapokon keresztül egy lépést sem tesznek lapunk és mozgalmunk érdekében és ezek állítják, hogy nem lehet semmit tenni.

Nem állítjuk, hogy mindenki egyformán eredményes munkát tud végezni, mert egyik ember bizonyos munka elvégzésére jobban alkalmas mint a másik, de azért mindenki eltudja végezni azt a bizonyos munkát, ha akarat van hozzá. Most, hogy a gyűjtői vek érkeznek vissza az Egyetemes Védelmi Bizottság központjába, melyek az osztályharc karácsonyi támogatását szolgálják, kitűnik, hogy amig egyes munkástársaink csak a saját adományaikkal küldik vissza a gyüjtőivet és azt Írják, hogy nem lehet gyűjteni, addig vannak akik vasakarattal látnak munkához és minden várakozást felülmúló eredményeket érnek el. Pl. Seatleből egy munkástársunk 14 gyűjtő- ivet töltetett meg adományokkal és a 14 gyüjtőiven 140 dollárt gyűjtött. Egy másik Los

NUMBER 1039 SZÁM

Angelesből 6 gyüjtőiven 46 dollárt gyűjtött. A lapbizottság jelentése szerint Buffaloban munkástársaink egyetlen héten 12 előfizetőt szereztek a Bérmunkásnak.

Ezen tények megcáfolják azt az állítást, hogy nem lehet. Annyi bizonyos, hogy a fent említett munkástársak szabad idejüket nem a kényelmes fotelbe pipázva töltötték, hanem házaltak és eredményeket tudnak felmutatni. Nem hihetjük el, hogy volna egyetlen magyar lakta vidék, ahol nem lehetne előfizetőket szerezni a lapunknak, ha volna akarat munkástársainkban, utána járni. Azt sem hihetjük el, hogy van a Bérmunkásnak egyetlen olvasója is, aki nem rendelkezne any- nyi értelmi képeséggel, hogy ne tudná megmagyarázni a munkásoknak, hogy miért szükséges a Bérmunkás olvasása és előfizetése.

A Bérmunkás az egyetlen színtiszta munkáslap nemcsak Amerikában, hanem az egész világon. Nincs még egy lap, amely forradalmibb, szókimondóbb, és minden mellék érdek nélkül szolgálná a munkásság ügyét, mint a Bérmunkás. A Bérmunkás nem magán tulajdon, hanem az Industrial Workers of the World adja ki. A Bérmunkás a munkásság centjeiből van fentartva és semmiféle üzleti érdekeltség nem járul annak fentartásához. Ennél fogva minden mellék érdek nélkül szolgálhatja a munkásság nagy ügyét. Mindezek dacára, a Bérmunkás nagy anyagi gondokkal küzd.

A Bérmunkás megjelenésének csak egy célja van: a munkásság tanítása. Ezt pedig csak úgy végezheti, ha mindazok, akik felismerték ennek szükségességét eljutattják a lapot azokhoz, akik még nem ismerték fel. Ha a lapot nem visszük el a magyar munkássághoz, akkor céltalan a megjelentetése. A magán érdekeket szolgáló lapoknak más céljaik vannak. Azok nem a közért jelennek meg, hanem, hogy a tulajdonosok megéljenek abból.

Az elmondottakkal kétségtelenül minden egyes munkástársunk tisztában van. És, hogy mégis elmondottuk ezeket, annak csupán az az oka, hogy munkástársaink elfelejtik a lap iránti kötelességüket. Most, hogy újév van nagyon, de nagyon ajánlatos volna, ha munkástársaink fogadalmat tennének és pedig arra: hogy minden héten legalább egy uj előfizetőt szereznek lapunknak. Fogjon munkához ön is haladéktalanul, mert holnap talán már késő lesz.

CLEVELAND, 1938 DEC. 31