Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-12-31 / 1039. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio linder the Act /if March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. A kalendárium szerint, ismét lepereg egy év a természet vég­telenségében. Az emberek, anél­kül, hogy a legcsekélyebb kilá­tásunk volna, hogy az uj év bol­dogabb lesz, “boldog újévet” kí­vánnak egymásnak. Minden ok nélkül, mindenki örül, hogy ez az év elmullott, amely a mun­kásosztály tagjainak tényelg a legsilányabb évek egyike volt. De miért a lázas várakozás az uj évre? Mutatkozik valahon-. nan valami jel arra, hogy a jö­vő év nemcsak egy másik év lesz ? Felkészültünk-e arra, hogy az eljövendő évet boldo­gabbá tegyük, saját magunk és osztályunk részére? Nem szeretnék ünneprontó- nak tekintettni, de a leggondo­sabb kutatás után sem tudok semmi jelét felfedezni annak, hogy az uj év boldogabb lesz, mint a jelen, vagy a múlt év volt. Mert hiába vagyunk elmé­leti optimisták, ezzel csak ön­magunkat bolonditjuk, mert a rideg valóság a legmostohább sorsban részesíti osztályunk mil­lióit, akik nem örülhetnek az uj évnek; akik rettegéssel gon­dolnak a holnapra. Első sorban a kenyeret je­lentő munkaalkalom semmivel sem Ígérkezik jobbnak, mint volt az elmúlandó évben. Az ipari termelésből kitaszított munkások száma ma van olyan magas, mint volt az 1929-33 depresszió legmélyebb fokán, de, hogy ma mégsem hullnak az emberek az éhségtől és hi­degtől, mint abban az időben, az csak a könyöradományoknak és az ezzel egyvonalban álló ál­lami munkáknak tudható be. Azonban, hogy ez biztositja-e a holnapot ,az kétséges. Amint lapunk is megemléke­zett róla a közelmúltban, több államban lépéseket tettek, hogy a nempolgárokat elbocsássák a kormány munkákról és valószí­nű, hogy a közsegélyről is és ha ez megtörténik, az uj év, nem a legboldogabbnak ígérkezik sok millió számára. És miért ne történhetne meg? A kormány munkák (WPA) és a charity nem a munkásosztály harcának az eredménye, hanem könyör- adomány, melyet a kapitalista osztály tetszése szerint adhat, vagy elvehet. Még a tiz év előtt kezdődött depresszió idején az IWW egy időszerű kiáltványt bocsátott ki amerika dolgozóihoz, mely­nek a cime “Breadline or Pic­ketline” volt. Ebben a kiált­ványban az IWW ésszerű meg­oldást ajánlott a munkásságnak a depresszióval járó nyomor el­leni védekezésre. Elmondja ben­ne, hogy a társadalom minden egyes tagjának egyformán jo­ga van az élethez és amennyi­ben ez a kapitalista rendszer­//TY 11 . / boldog mevet Irta: ZÁRA JÁNOS ben lehetetlenné vált, a mun­kásosztálynak szervezkedni kell a termelés gépezetének átvéte­lére. A munkásosztály tagjaira lealacsonyító, könyöradomány- ért folyamodni, vagy harcolni, hanem ehelyett az IWW azt ajánlotta, hogy ahelyett, hogy a munkanélküliek a leves kony­hák előtt sorakoznak, menjenek a gyárak elé és picketeljék azo­kat addig, amíg a munkások — dolgozók és munkanélküliek — összefogva leszállítják a mun­kaidőt olyan alacsonyra, hogy mindenki munkához jusson. Ha a munkásság megfogad­ta volna az IWW ajánlatát és harcolt volna, nem a könyör- adományért, hanem a munkajo­gáért, ma nem volna abban a helyzetben a kapitalista osztály hogy ismét százezereket taszít­son az éh-halál torkába. Ha a munkásosztály, ahelyett, hogy könyöradományra várt és azon tengődött, harcolt volna a mun­kaidő leszállításáért és minden épkézláb ember részére a mun­kaalkalomért, ma nem kellene aggódással néznünk az uj év fe­lé. Az uj év örömeitől azonban nemcsak mi vagyunk megfoszt­va itt Amerikában, hanem ha úgy gondolatban átpillantunk Európába, ott még súlyosabb helyzetbe látjuk testvéreinket. A nácizmus vaspata uralma “erdőtűz” gyoraságával terjed, ami azt jelenti, hogy a rabszol­gakor ismét visszatérőben van. A szó, gondolat, sajtó és gyüle­kezési szabadság ma már isme­retlen fogalom a legtöbb or­szágban. A munkásságnak meg­szabják, hogy hol és mennyit dolgozzon, és milyen feltételek mellett. Azt is megszabják, hogy mit tegyen, a munkaután mivel töltse idejét, a szórakozás milyen fajtáját élvezheti, ha ol­vasni akar, mit olvashat és igy tovább. Mint a rabszolga kor­szakban, a raszolgatartó rendel­kezett a rabszolga minden perce felett, úgy a náci országokban az alattvalók minden perce fe­lett a parancsolok rendelkeznek. Mindezek láttára a “boldog újév” csak önámitás lehet, a munkásosztály, az elnyomottak részére. Nem lehet boldogság ott, ahol nyomor és elnyomott- ság van. Boldogságban csak ak­kor lehet* részünk, ha megszün­tetjük a nyomort, szolgaságot és elnyomatást. Ezek pedig ön- maguktól nem fognak megszűn­ni. A munkásságnak, mint osz­tálynak kell a cselekvés terére lépni. “ÚJÉVI REZOLUCIÓ” , így újévkor a legtöbb ember fogadalmat tesz, hogy a múlt rossz szokásaitól megszabadul és az uj évben uj terv szerint fog élni. A szokásnak hódolva, nagyon ajánlatos volna, ha az IWW magyar tagjai és a Bér­munkás lapkezelői kidolgozná­nak ilyen újévi rezoluciót és az elmúlt ás rossz szokásokkal fel­hagynának. Bár nem hiszünk abban, hogy az embernek má­sok írják elő az életrendjét, de igenis szükséges az, hogy saját magunk készítsünk tervet és aszerint cselekedjünk. Nem tud­juk, hogy ez az idő alkalma­sabb-e, mint pl. szeptember 6- ika, de az bizonyos, hogy moz­galmunk és lapunk helyzete szi­gorúan követeli, hogy szakít­sunk a tétlenséggel és nemtö­rődömséggel. Majdnem általánosan hasz­nálják munkástársaink azt a ki­fogást, hogy nem lehet semmit tenni, mert a munkásoknak nincs pénzük, vagy nem akar­nak olvasni munkás lapot. Pe­dig ezen kifogás nagyon mes­terkélt. A legtöbben, akik ezt állítják megsem kísérlik, hogy kimenjenek a magyar munká­sok közé és felszólítsák a Bér­munkás előfizetésére. Ismerünk sok munkástársunkat, akik he­teken és hónapokon keresztül egy lépést sem tesznek lapunk és mozgalmunk érdekében és ezek állítják, hogy nem lehet semmit tenni. Nem állítjuk, hogy mindenki egyformán eredményes munkát tud végezni, mert egyik ember bizonyos munka elvégzésére jobban alkalmas mint a másik, de azért mindenki eltudja vé­gezni azt a bizonyos munkát, ha akarat van hozzá. Most, hogy a gyűjtői vek érkeznek vissza az Egyetemes Védelmi Bizottság központjába, melyek az osztályharc karácsonyi tá­mogatását szolgálják, kitűnik, hogy amig egyes munkástársa­ink csak a saját adományaikkal küldik vissza a gyüjtőivet és azt Írják, hogy nem lehet gyűj­teni, addig vannak akik vasaka­rattal látnak munkához és min­den várakozást felülmúló ered­ményeket érnek el. Pl. Seatleből egy munkástársunk 14 gyűjtő- ivet töltetett meg adományok­kal és a 14 gyüjtőiven 140 dol­lárt gyűjtött. Egy másik Los NUMBER 1039 SZÁM Angelesből 6 gyüjtőiven 46 dol­lárt gyűjtött. A lapbizottság je­lentése szerint Buffaloban mun­kástársaink egyetlen héten 12 előfizetőt szereztek a Bérmun­kásnak. Ezen tények megcáfolják azt az állítást, hogy nem lehet. Annyi bizonyos, hogy a fent említett munkástársak szabad idejüket nem a kényelmes fotel­be pipázva töltötték, hanem há­zaltak és eredményeket tudnak felmutatni. Nem hihetjük el, hogy volna egyetlen magyar lakta vidék, ahol nem lehetne előfizetőket szerezni a lapunk­nak, ha volna akarat munkás­társainkban, utána járni. Azt sem hihetjük el, hogy van a Bérmunkásnak egyetlen olvasó­ja is, aki nem rendelkezne any- nyi értelmi képeséggel, hogy ne tudná megmagyarázni a mun­kásoknak, hogy miért szüksé­ges a Bérmunkás olvasása és előfizetése. A Bérmunkás az egyetlen színtiszta munkáslap nemcsak Amerikában, hanem az egész világon. Nincs még egy lap, amely forradalmibb, szókimon­dóbb, és minden mellék érdek nélkül szolgálná a munkásság ügyét, mint a Bérmunkás. A Bérmunkás nem magán tulaj­don, hanem az Industrial Work­ers of the World adja ki. A Bér­munkás a munkásság centjei­ből van fentartva és semmiféle üzleti érdekeltség nem járul an­nak fentartásához. Ennél fog­va minden mellék érdek nélkül szolgálhatja a munkásság nagy ügyét. Mindezek dacára, a Bér­munkás nagy anyagi gondok­kal küzd. A Bérmunkás megjelenésé­nek csak egy célja van: a mun­kásság tanítása. Ezt pedig csak úgy végezheti, ha mindazok, akik felismerték ennek szüksé­gességét eljutattják a lapot azokhoz, akik még nem ismer­ték fel. Ha a lapot nem visszük el a magyar munkássághoz, akkor céltalan a megjelenteté­se. A magán érdekeket szolgáló lapoknak más céljaik vannak. Azok nem a közért jelennek meg, hanem, hogy a tulajdono­sok megéljenek abból. Az elmondottakkal kétségte­lenül minden egyes munkástár­sunk tisztában van. És, hogy mégis elmondottuk ezeket, an­nak csupán az az oka, hogy munkástársaink elfelejtik a lap iránti kötelességüket. Most, hogy újév van nagyon, de na­gyon ajánlatos volna, ha mun­kástársaink fogadalmat tenné­nek és pedig arra: hogy min­den héten legalább egy uj elő­fizetőt szereznek lapunknak. Fogjon munkához ön is hala­déktalanul, mert holnap talán már késő lesz. CLEVELAND, 1938 DEC. 31

Next

/
Thumbnails
Contents