Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-17 / 1037. szám
1938 december 17. BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése A FRANCIA ESEMÉNYEK A GOLYVASOK A világ osztály tudatos munkássága lélegzet visszafojtva figyelte november 30-án a francia munkásság akcióját. Mint ismeretes a francia munkásság két évvel ezelőtt nagy kiterjedésű sztrájk mozgalmakkal kivívta a 40 órás munkahetet és törvényesítette azt a parlamenttel. Az utóbbi hetekben azonban az őrült háborús készülődésre való hivatkozással a francia kormány ezt a törvényt egyszerűen eltörölte ésf- terorral akarja kényszeríteni a munkásságot jóval hosszabb heti munkaidőt dolgozni. A kormány ezen merényletére a “Confederation General du Travel” (Általános Munkás Szövetség) szervezet, amely több mint öt millió tagot számlál kebelében, 24 órás általános sztrájkot proklamált, amely november 30-án volt esedékes. Az első világgá röpített hírek szerint az Általános Sztrájk “teljes kudarcot” vallott. De amint múlt az idő, lassan megtudtuk, hogy nem is olyan “teljes” volt a kudarc, hanem a francia ipar nagyszázalékban megvan bénítva. Bár az bizonyos, hogy a sztrájk nem volt általános, de az is bizonyos, hogy több mint 2 millió munkás hagyta abba az munkát és nem 24 órára, hanem a sztrájk még a jelenben is folyamatban van. Általános volt a hiedelem, hogy a francia CGT szervezet alapjában forradalmi és annak mind az öt millió tagja tisztában van a munkásosztály forradalmi törekvéseivel. Pedig ez téves felfogás. Tény az, hogy a szervezetnek forradalmi célkitűzései vannak, forradalmi elveken alapszik, nagymértékben a szindikalista elv felé hajlik, de nem száz százalékban forradalmi a tagsága. A CGT a francia szakszervezetek szövetsége, melynek kebelébe tartoznak forradalmi, liberális konzervatív és mitagadás, reakciós testületek is. És amint az események mutatják a konzervatív és reakciós elemek meglehetős számot képviselnek abban. Az Általános Sztrájk előkészítésénél a CGT vezetősége súlyos hibát követett el, mert már két héttel a sztrájk megtestesülésének ideje előtt tudatták a kormánnyal, elegendő időt adva annak elkészülni a sztrájk leverésére. Ezt az időt a kormány felhasználta a hadsereg mozgósítására, és a mun- kássg egyrészének megfélemlítésére. A sztrájk kitörésének ideje előtt napokkal kihirdették, hogy az összes katona köteles munkásokat besorozzák ha kitör a sztrájk és katonai szigor mellett fogják kényszeríteni helyeiken maradni. Megfenyegették a munkásokat, hogy aki beszünteti a munkát elbocsájt- ják és súlyos fegyelmi eljárást indítanak ellenük. Hasonló rendeletekkel elérte a kormány, hogy a sztrájk nem lett általános. De, hogy a “kudarc” mégsem oly teljes, mint ahogy a kapitalista hírszolgálat elakarta hitetni a világgal az abból is kitűnik, hogy a francia ipar a sztrájkok sorozatának a színhelye. Több nagy ipartelepről a munkások kivonultak, vagy lefeküdtek a munkán, más helyeken a passzív rezisztenciával tiltakoznak. A hajózás csaknem teljesen szünetelt napokig, amig tengerészkatonákat vittek minden kikötőbe és azokat rakták a hajókra személyzetnek. A hajó munkásokat hiába sorozták be és hiába ijesztgették a szigorú büntetéssel Havreban több mint 50 hajó vesztegelt a hét elején és terror sem volt képes a sztrájkolókat eltéríteni a kimondott céltól. Néhány hajót több napi késéssel csak úgy tudtak útnak indítani, hogy el- bocsájtották az összes munkásokat és helyüket tényleges szolgálatban levő tengerészekkel töltötték be. Tehát annak dacára, hogy a sztrájk nem volt általános, ami volt és van, az több tanulságot nyújt a világ munkásságának, mint a több évtizedes elméleti harc a direktakció helyes, vagy helytelensége mellett. Az IWW mindig azt vallotta és tanította, hogy a kapitalista osztály minden terror és törvényes eszközei sem képviselnek oly erőt, amely felérne a gazdasági di- rektakcióval. És a francia munkásság éppen most szolgálatatta a legnyomatékosabb bizonyítékot. Hiába terrorizálták, hiába sorozták be a hadseregbe, munkára kényszeríteni nem tudták. A francia munkásság nics leverve, mégcsak megverve sem. A sztrájk még nem ért véget, sőt terjedőben van és megtörténhet, hogy belátható időn belül nemcsak az öt millió, hanem az összes munkások sztrájkban lesznek. PASSAIC ÉS KÖRNYÉKE MUNKÁSOK FIGYELMÉBE. Hosszú hónapok után ismét alkalom lesz a magyar munkásoknak olyan előadást hallgatni, amely minden szavában, minden kijelentésében és megállapításában a munkások érdekeit van hivatva szolgálni. DECEMBER Hó 19-én, hétfőn este 8 órai kezdettel lesz ez a tudományos előadás a MA- COCHI HALLBAN, 18 Monroe Streeten. A tárgy: MIÉRT NEM VALÓSULHAT MEG AZ EGYSÉGFRONT? Előadó: Wiener Andor a. Bérmunkás szerkesztője. Belépő dij nincs. Mindenki kérdést intézhet az előadáshoz vagy az előadóhoz. Bérmunkás olvasói vegyetek részt az előadáson. Néhai való igaz forradalmár Landler Jenő a magyar vörös hadsereg parancsnoka mondotta, vagy irta le a következő kis mesét: “Van Tirolban egy kis falu .amelynek a lakosai évszázadok óta valami természeti oknál fogva kivétel nélkül na- gyobbnál-nagyobb golyvával vannak megverve — szerintük áldva —. Ugyanis ebben a helyiségben, a szépséget a golyvával mérik, minél nagyobb golyvája van valakinek, az annál szebb.” “Előfordul, hogy néha-néha elvetődik egy idegen is a faluba, olyan akinek nincs golyvája, ezt a falu nem tűri meg maga között, a gyerekek utána szegődnek, dobálják, csúfolják és kiabálnak, hogy ni-ni milyen csúf még golyvája sincs”. Ez a mese jut eszembe, mikor az SLP lapját olvasom, vagy valamelyik tagját hallom beszélni, mert ezekképpen olyanok mint a fent leirt Troliak azzal a különbséggel, hogy ők a golyvájukat nem kívül, hanem belül hordják, nekik az agyukon nőtt ki a golyva és ők nem bírják el azt ha valaki, tiszta agyú, megnem alkuvó forradalmár, azokra ők is rákiabálnak ni-ni milyen ostobák ezeknek az agyán nincs is golyva. Ezek a szellemi golyvások a legnagyobb ellenségüknek az ipari forradalmárokat az IWW tagjait és lapjait vélik, ami érthető, hisz az ő kispolgári nya- vajgásuknak a merő ellentéte, a bátor osztályharcos meg nem alkuvó ipari forradalmár. Bár ezek a szellemi golyvások nem érdemesek arra, hogy lapunk szűk terjedelmét velük rövidítsük meg, és Ígérjük az olvasóinknak, hogy a jövőben nagyon keveset foglalkozunk velük, csak ha nagyon elszemtelenked- nek, mint most is, akkor vesz- szük őket ostorhegyre. A szellemi golyvások lapjának a Munkásnak, december 3- iki száma, 5 hasábon foglalkozik az IWW-val. 5 hasábon keresztül igazolják, hogy tudatlanok, hogy hazugok. Az anyagot az SLP clevelandi golyvása Ben- csics János szállította, amelyet azután a szerkesztő felhígított mintha az egész tej volna. Nagy szenzációként írja meg, hogy az IWW-nak egy tagja nemcsak “üzletember aki ruhát ad el”, hanem azonfelül még a választások alatt a szavazó bódéban is dolgozott és a golyvás most csufolódik . . . ni-ni, egy IWW-ista, aki nem bérmunkás és politizál is. Hogy tűrheti meg az IWW a tagjai közt azt, aki “nem bérmunkás” és politikával foglalkozik ? János, János, tejfeles János, ha hallgattál volna, okos maradtál volna. Ugyan hol tiltja meg az IWW azt, hogy valamelyik tagja politizáljon. Az IWW nem hisz a politikai párt akció sikerében, tudja azt, hogy a politikai pártok, csak gátjai, árulói a munkásság felszabadulásának, de ahogy nem törődik a tagjai vallási meggyőződésével, éppen úgy nem törődik azzal, ha valamelyik munkás tagja akár a Republikánus pártnak vagy akár a SLP-nek is, amely végeredményben teljesen mindegy, mert minden politikai párt a mai rendszer terméke élősdi- je, amelyek a rendszerrel pusztulnak is el. Ezzel csak a tudatlanságát igazolta be a golyvásunk, de a másik szenzáció, az “üzlet ember”. Ez már tudatos hazugság, mert ő is jól tudja, hogy az illető munkástárs nem üzletember, nem zsákmányol ki senkit sem, hanem egy munkás, akit a válság a betegsége kiszorított az iparból és lett belőle egy foltozó szabó aki legjobb esetben annyit keres a saját maga kizsákmányolásával, hogy kifizeti a heti tej számláját. A harmadik szenzációja Jánosnak az, hogy Cleveland east sidei munkások szidják az IW- W-t a sróf gyári sztrájk elvesztése miatt. Az bizonyos, hogy az SLP-t nem fogják szidni mert az soha nem fog abba a helyzetbe kerülni, hogy sztrájkot veszítsen, mert soha sztrájkot vezetni nem fog, de még csak segíteni sem a sztrájko- lóknak. Csak harcos munkásszervezetet érhet vereség, de az SLP-t nem, mert annak az a harci megnyilvánulása, hogy elmegy a szavazó bódékba és ha tavaly 8 szavazatot kapott és az idén 9-et akkor már fényes győzelmet aratott. De arról nem beszél ez az aludtejes János, hogy ugyanabban az időben, győzelmes harcot vívott az IWW vagy 10 clevelandi gyárban. Nem irt róla akkor sem, mint ahogy nem segítették megvívni ezeket a harcokat. Nem, mert félnek a harctól és ezért is butaságnak tartják a sztrájkot, mint a francia munkásság nagy küzdelmét is, mert a “kormány erőszakot fog alkalmazni.” Ettől retteg az SLP mert ez zavarólag hat az emésztésükre. De most berzenkednek ezek a kappanok, most tiltakoznak, most szólás-szabadságot emlegetnek, mert Coughlinnak, az amerikai nácik leendő führerjét a dühöngésében megakarják fékezni. Most tiltakozik az SLP mert rokon lelket bántottak, de amikor tucatjával tartóztatták le a srófgyári sztrájknál a munkásokat, akkor hallgattak, sőt Lindway esetében denunciáltak. Itt tűnik ki újra, hogy az SLP szervezeten is rajta van a szellemi golyva. Cső. Magyar IWW- irodalom van bőven a központban. Úgy intézzétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szükségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?
