Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-17 / 1037. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1938 december 17. Ezer előfizetőt a Bérmunkásnak! AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL . . ..CS.. .0 MEGJEGYZÉSEI A békeangyalok Csak pár hónapja, hogy megtörtént a müncheni nagy találkozó, ahol Hitler, Mussolini Da- ladier és Chamberlain biztosították a világbékét. A nagy bé- kebanketon terítékre került az eddigi szövetséges Csehszlovákia, amelyet szépen feltrancsi- roztak. Hitlert rászabadították a keleti kis államokra és ők a nagy négyek, örök barátságot fogadva hagyták el Münchent, abban a tudatban ringatva az emberiséget, hogy a béke örökre biztosítva van. De evés közben jön meg az étvágy. Alig ért haza Chamberlain a német imperializmus már az angol gyaramatokra éhezett meg és megindult a nagy sajtó kampány, amely mind a két országban igyekszik megteremteni a kellő hagulatot a háborúhoz. Közben Mussolini is megemésztette Ethiopiát és most nemcsak a francia gyarmatokból, hanem magából Franciaországból is le akar egy jódarabot harapni és természetesen mind a két ország készen áll a háborúra. Az imperialista hatalmak készen vannak csak sajnos a munkásság nincs még készen, hogy megakadályozza a készülő világháborút. De majd rákényszerül arra is, hogy elseperje a háború okozóját a kapitalizmust. “Magyar a Magyarért” A magyarországi szoc. dem. pártot is elfogta a hazafias láz, a különböző pártszervezetek magyar nemzetiszinü zászlót, küldenek a “felszabadított” területek munkásságának. Payer szocialista képviselő a parlamentben, habzó szájjal dicsérte agyba-főbe, Magyarország igazi vezérét “bölcs igazságos kormányzóját” “vitéz hadurát” Horthyt, természetesen nem említve meg, a bölcs és vitéz Horthy tömeggyilkosságait, a fegyvertelen pólai matrózok, a siófoki és kecskeméti stb. munkásokon elkövetett. Viszonzásul az újpesti katho- likus legényegylet nemzeti színű zászlót adott az újpesti szoc. dem. pártszervezetnek, a nácik viszont összetörtek egy féltucat munkás otthont, annyira felháborította őket a piszkos konkurencia, hogy már a szoc. dem. vezérek is a hazafiaságból kívánnak megélni. Liberális blokk Az Északamerikai Demokratikus minek hívják, bánatában utána pusztult a jobblétre szen- derült Betyár Világnak, amely helyett most “Magyar Jövő” jelenik majd meg, mig az “Északamerikai” helyett “Li- rális Blokk” fogja a demokráciát megvédeni. A bábák szerint mind a két újszülött születési gyengeségben fog rövidesen jóbblétre szenderülni. A háttér A “Magyar Jövő” bulletinjai, kellő óvatossággal járnak el — nemcsak abban, hogy egyetlen szót sem írnak le, se a munkás- mozgalomról, se a felszabadulásról, de még a Soviet Unióról, a munkás hazáról sem, mert igy akarják megnyerni az egyházakat, — hanem azzal is, hogy teljesen sötétben hagyják a hátteret, hogy a body ne tudja azt, hogy kik vannak ott hátul, (pedig a sötétben ott lapulnak éhesen a nagyjánosok) csak adakozzon, csak előfizessen, csak küldjön üdvözletét (csekély 2-10 dollárig) hogy had teljék a kassza. A bizalom fokozására csak egyetlen egy nevet tettek ki az ablakba Neu- wald nevét, remélve, hogy a prolik már elfelejtették azt az időt, amikor ugyanez a Neu- wald megcsinálta a maga kis üzleteit az “Előre” papirkészle- tének a megszerzésével, amivel megkapta a maga tisztességes provízióját, amely akkor sem maradt el amikor mindenki tudta nélkül a papirt eladta. Azóta sok viz folyt le a Hud- sonon és sok sorsjegyet és ló- versenyticketet adott el Neu- wald és ez csak alkalmassá teszi őt arra, hogy a “Magyar Jövő” fénylő csillaga legyen. A fasizmus felé A magyar kormány az elmúlt pár hét alatt 45 magyar lapot tiltott be, illetve vonta vissza a működési engedélyt. Köztük olyan lapokat is, amelyek több mint 30 éve jelennek meg mint a “Pesti Futár” vagy a “Színházi Élet”, amelyek soha politikával nem foglalkoztak. A még megejelenő ellenzéki lapok szerkesztőségében viszont, cenzorokat ültetett be a kormány amelyeknek a jómagas fizetését a vállalatnak kell folyósítani. Ebben a 45 lapban még nin- csennek bent azok a lapok, amelyek most a “felszabadított” területen jelennek meg, ezek még csak ezután tudják meg, hogy mi is az a hires magyar sajtószabadság. /A harc A francia munkásság ugylát- szik, megtalálja a régi énjét és bátran használja a direktakicó fegyverét. A kormány és a munkaadóknak az általános sztrájk miatti elbocsájtására, szimpátia sztrákokkal felelnek. Sztrájk, sztrájkot ér és már a militarizálás sem segít ,mert a tengeri hajózást úgy megbénították, hogy az Amerikába induló hajókról az utasokat angol hajókra küldték és tényleges tengerész katonákkal akarják elindítani a hajókat. Megvagyunk győződve arról, hogy az amerikai tengerészek megfelelő fogadtatásba részesítik majd a szkebeket. “Isten küldöttje” A revíziós felbuzdulás haszonrészesedői közül nem akart kimaradni Dr Birinyi clevelandi ügyvéd sem, ki hamarosan összeütött egy könyvet angol nyelven, amelyet két és fél bőgőért akart az amerikai közönségre rásózni, de az üzlet nem ment, azért most a magyarokban akar palit fogni. Hetek óta cikkezik az amerikai magyar náci lapokban, ahol megírja, hogy “isteni küldetésben” “isteni sugalatra” irta meg a könyvét és kéri az igazi magyaroA nevezett cikk alcímeiből nyert információink szerint, a sztrájkot hirtelen és könnyűszerrel szerelték le és mégis — a győzelemmel dicsekvő kormány szükségesnek tartotta bejelenteni, hogy “rendeletéit módosítani fogja.” Ha megérteni akarjuk mindazt, ami ma Franciaországban végbe megy figyelembe kell vennünk, hogy a dicsőséges múltú francia munkásosztály egészen más nézetet vall az osztályharcról és az osztályközi békéről mint a szakszervezetekben trenírozott angol munkásság, avagy a háború előtt a német szociáldemokrácia által nevelt munkások. Mert az utóbb említetteket úgy ismerjük, hogy ha harcaikban kikapnak, hosszú ideig maradnak harcképtelenek vereségeik után. De a francia munkásság csakúgy mint a spanyolok, a vereséget sohasem ismerik el és szünet nélkül úgy harcolnak a vereség mint a győzelem után, mintha semmi sem történt volna. Ezt kellőképpen bizonyítják az egymást érő franciaországi hírek is, amelyek a “vereség” óta onnan érkeznek. Amig az eredeti 24 órás “általános sztrájk”-ot,mint tiltakozó politikai demonstrációt a kormány erőszakszerveivel oly könnyen leszerelt, másnap uj és állandóan növekvő sztrájkhullám vette kezdetét. A kormány és mozgó rendőrsége egyik helyről a másikra loholt és mindkét marka tele lett a harcok leszerelésével, amelyekhez újabbak csatlakoztak meglepetésszerűen és nemvárt frontokról. De ezek a harcok már nem “demonstrációk” hanem tényleges küzdelmek a munkaviszonyok irányításáért az iparokban. A francia General Confederation of Labor ipari csoportokból áll és mintegy öt millió taglétszámmal rendelkezik. E tagságnak jórésze hive a szindika- listák által hirdetett direktakci- ónak. De maga a tagság, amint azt a helyzet ismerői is tudják; nem vesz részt a szervezet mindennapos, ügyes-bajos dolgainak intézésében. E feladat végrehajtását, a maroknyi, de mili- táns aktiv kissebbségre bízza. Csakúgy mint a stalinisták. — kát, hogy vegyék meg a könyvét és miután ajándék lónak nem nézik a fogát, ajándékozzák oda az amerikai ismerőseiknek. De a honfitársakat nem száll- ja meg az isteni sugalat és nem veszik meg a könyvet, mert ahogy a “Bridgeport” című náci lap kimutassa, csak 13 példányra érkezett rendelés. No Birinyi honfitárs itt már csak az isteni gondviselés segít, vagy pedig a papír malomba készül a szellemi termék. Ki tudja mint tiszta papírra, talán valami értékes írás fog rákerülni? sok hibájuktól eltekintve — mindig aktivak, sőt direkt párt rendeletek és diszciplína alatt megkaraparintják a helyi és országos tisztségeket a szervezetekben, ami a tömegek nemtörődömsége és az apátia folytán hatását mindenütt érezeteti. A stalinisták legközelebbi versenytársai a szervezeti kontrolért, az úgynevezett reformisták. Ezek legtöbben észrevétlenül szivárogtak be a Confede- rationba az elmúlt évtizedek alatt a különböző politikai pártokból és a szervezetekben professzionista bürokratákká lettek. Legtöbbjük szembe száll minden olyan törekvéssel, melynek az a célja, hogy a gazdasági szervezetek és a pártok aktivitását összekötni igyekszik. De ugyanakkor ellen szegülnek olyan törekvéseknek is amelyek a szervezeteket komolyabb állásfoglalásra vinnék, ők a békés eszközökben és az egyezkedésben hisznek: a munkáltatókkal való alkudozásban, de a stalin- istákra is mindig szarvat akasztanak . Ezeken az elemeken kívül nagy számban vannak a francia szervezetekben a militáns forradalmi szindikalisták, akik va= lóban képviselik és kifejezik a szervezett munkásság forradalmi szellemét és aspirációját. És mégis sokkal kevesebb kontrollal rendelkeznek, mint az előbb említett csoportok. Ez azért van, mert ők valódi forradalmárok. Mint ilyenek, nem hisznek klikkek alakításában és másoknak ravasz rászedésében. őszintén, önzetlenül és becsülettel dolgoznak, igy tartják szem előtt, a forradalmi célkitűzéseket. A látszólag semmivel sem törődő tömegek azonban, időközönként és váratlanul megmozdulnak és kezükbe veszik sorsuk intézését s ilyenkor pokoli játékot rendeznek; olyant, hogy a világ minden lapjának első oldalára kerülnek — mindenki a francia munkásságról beszél. Ilyenkor a ravasz vezérek megérzik, hogy egyebet sem tehetnek, mint “követik” az össztag- ságot — mert ellen esetben vége volna a vezérkedő pünkösdi királyságnak, a kontrol forogna veszélyben ha ellentállnak. Ismerjük meg a francia munkásmozgalmat (Folytatás az 1-ső oldalról)
