Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-12-17 / 1037. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 december 17. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: c'gy évre ....................... $2.00 félévre ........- ______ 1.00 Egyes szárn -«-a ____ 5c Csomagos rendelésnél.. 3c Subscription Rates: One Year___________$2.00 Six Month«__________1.00 Single Copy____________6c Bundle Orders_____ Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Entered as seccad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Helyes útra, amig nem késő (P) A mindennapi fontos események forgatagában, a világ munkássága tanácstalanul áll. Tanácstalanul áll azért, mert so­hasem igyekezett önállóságra törekedni, hanem megelégedett azzal, hogy “hivatásos” vezérekre bízta sorsát, annélkül, hogy a mai társadalomban küzdő' osztályharcot a maga lényegében meg­ismerje. Eme hiszékenységnek keserű piruláját kell most száraz­torokkal elnyelnie. A munkásmozgalomnak — ha ugyan annak lehet nevezni józan felfogással — azt a csapatját, amely a köz­vetett cselekvésre volt alapozva, már az 1914-es világháború tör­ténelmi bizonyítékot adott a gondolkodni tudó munkások részé­re és megerősítette azon ipari forradalmárok meggyőződését, akik a közvetlen cselekvés hívei voltak. A munkásosztálynak egy percre sem szabad feladni az osztályharcot — még akkor sem — ha valamely országnak kormányzati gyeplőjét akár az úgy­nevezett “demokraták” vagy ha ugytetszik hát “munkás” jelző­vel ellátott politikai pártok kerítik hatalmukba. A feltörekvő forradalmi proletáriátusnak az osztályharcban csak egy célja lehet, ez pedig nem más, mint a kapitalizmus végleges megszün­tetése. Az osztályharcot sem felfüggeszteni, sem megszüntetni egy percre sem szabad mindaddig, amig hivatását benem töltötte. A munkásmozgalom a világháború óta nagy megrázkódtatáson ment keresztül, úgy, hogy ma teljesen szétforgácsolva van, ami­nek következtében maga a munkásosztály kivan szolgáltatva a kapitalizmus prédájának. Azok a munkásmozgalmi események amelyek a világháború óta saját szemeink előtt játszódtak le, csak megerősítenek bennünket, iWW-istákat abban, hogy ha az IWW számarányban nem is nőt olyan naggyá, hogy ma össze­mérje erejét a kapitalizmussal, de útmutatóul szolgálhat mind­azon munkásoknak, akik hosszú éveket töltöttek különböző párt­mozgalmakban és ma ők is meg kell, hogy lássák az IWW szín­tiszta, forradalmi múltját és jelenét. Meg kell, hogy lássák még pedig azért, mert az összes politikai pártok a megalkuvás útjára tértek, minden osztályharc mellőzésével. Ezzel szemben az IWW megmaradt azon a forradalmi utón, amelyen 33 évvel ezelőtt elindult. Az IWW 33 éves elvi nyilat­kozata épen, érintetlenül áll tanulmányozásra — ha ugyan a munkásosztály valaha is képes lesz tényleg tanulni és felismer­ni a tiszta osztályharc szellemét. Az utóbbi néhány év eseménye beigazolta, hogy a nagy forradalmi lármával elindult, kommunista jelzővel ellátott párt a legnagyobb megalkuvást követte el az eddig létező, úgyneve­zett “munkás” (?) pártok között, akkor, amikor birkanyáj módjára terelte be híveit a polgári pártok, látszólag “munkás barát”, de a valóságban munkás ellenes polgári csoportosulások közé. Ki merné arcpirulás nélkül azt állítani, hogy az amerikai demokrata párt a munkásság jólétét, vagy felszabadítását tűz­te ki céljául. Vagy kimerné azt állítani, hogy Scott Lucas illi- noisi újonnan megválasztott demokrata szenátor “munkás” ba­rát? Csak azok merik ezt állítani róla, akik fejüket a homokba dugják. Ez a hires Rooseveltet támogató demokrata ur, legelső beszédjében, amikor jelöltetése már biztos volt, a rádión ke­resztül olyan teletorokkal harsogta, hogy Franconak nevét — mi osztálytudatos munkások ezt a nevet úgy említsük, mint a spanyol nép hóhérát — de Scott Lucas úgy emlékezett meg ró­la, mint egy nemes származású és nemes lelkű egyénről a spa­nyol nép felszabadítójáról, mig ugyanez a gentleman, a szabad­ságukért küzdő spanyol munkásokról, mint közönséges gonosz­tevőkről és hivatásos gyolkosokról emlékezett meg. És lehet, hogy éppen a kommunista egységfronti szavazatok juttatták ezt a “munkás barátot“ a szenátori székbe. Lehet, hogy a kommunisták ilyen genntlemenek képvisel- tetésével vélik a munkásosztályt felszabadítani?). Minden jel arra mutat, hogy a kommunista pártban sohasem voltak osz­tálytudatos munkások — mert ha lettek volna, nem engedték volna magát a kommunista pártot a polgári politika posványá­ban elpusztulni. Vagy azt hiszik, hogy ebből a posványból fog naggvá épülni a világot megmentő nagy (?) kommunista párt? Egy ép-ésszel és józanul gandolkodni tudó munkás, amikor látia, hogy a munkásoknak éveken keresztül felhasznált ener­giáját, hogy süllyesztik a vezér urak a posványba, akkor fel kell, hogy lázadjon — ha nem is az öntudat, de legalább az em­ber és NETOVÁBBOT kell dörögni, hogy a jóhiszemüek ma­gukhoz térjenek, amig nem késő. Nem szégyen azokra a süly- lyedés, akiket igy neveltek, — de mégis a józan ész azt diktál­ja, hogy eme bűnös ut lejtőjén öntudatra kell, hogy ébredjenek és megtalálják a sok bolyongás után az osztályharc helyes út­ját, amelyen a munkásságnak haladni kell. Nem kell szégyelni azoknak, akik a tudatosság hiányá­ban az IWW-ra a maradiság bélyegét sütötték. Mi IWW-isták büszkék vagyunk az IWW ilyen maradiságára — mert az igaz, hogy az IWW 33 éve alakult és csak azért lehet maradinak bé­lyegezni — mert sohasem kalandozott el a forradalmi frázisok csapdájába, HANEM MEGMARADT MINDIG AZ OSZTÁLY­HARC EGYENES ÉS KÜZDELMES UTJÁN. Azok, akik ebben kételkednek, olvassák el az IWW elvinyi­latkozatát úgy a 33 évest, mint a mait, akkor megállapíthat­ják, hogy az IWW tényleg maradi, mert az elvinyilatkozatunk még mindig úgy hangzik mint régen, “a munkásosztály és ka­pitalista osztály között semmi érdekközösség nincs”. Azok pe­dig, akik mindennap az időjárással viszonylagosan változtatták elveiket; amig azután véglegesen letértek a munkásság forra­dalmi törekvéseinek útjáról és ha még a munkásosztály felsza- baditási törekvéséből a legparányibb szikrája él bennük, ak­kor ma fel kell, hogy ismerjék az osztályharc helyes útját és ha szégyenkezve is, de a forradalmi IWW zászlaja alá kell gyüle­kezniük, hogy közöserővel építsék azt a “maradi, szekta szerve­zetet” amely 33 éven keresztül megmaradt a osztályharc tisz­ta, forradalmi utján. karcolatok Karcolja (f) Most már egész biztos, hogy egy lépéssel közelebb állunk a háborúhoz. Hitler szövetségre lépett a franciákkal és megnem­támadási szerződést irt alá. Ér­dekes, hogy a sok szerződés tö­rés után, még mindig komolyan veszik azoknak az aláírását, akik a rendezett társadalmi kö­rülmények között, legföljebb csak a rablógyilkosok erkölcsi színvonalához hasonlíthatók. Ennek1 a hiszékenységnek a kö­vetkezménye aztán a gyáva be- hódolás mint amilyen a mün­cheni egyezmény volt. A gyűjtési akció örvendetes eredménnyel folyik, jelentik a “Magyar a magyarért” mozga­lom amerikai képviselői. Ha igaz az, hogy ezzel az akcióval az éhező magyar testvéreinken akarnak segíteni, és ha igaz az hogy ezek a magyar testvéreink a cseh uralom alatt még na­gyobb elnyomatás és szenvedés alatt éltek, hol voltak ezek a testvéries magyarjaink abban az időben, a segítséggel? Vagy azért ,mert azok a magyarok a saját hibájukon kívül cseh ura­lom alá kerültek, már nem vol­tak magyar testvérek. Valahol nagyon sántikál az ilyen test­véri érzés, és erős a gyanúnk, hogy a dollárok helyett, csak ilyenfajta testvéri érzelem fog jutni a felvidéki magyaroknak. Az elmúlt héten tizenkettőre emelkedett a kivégzések száma az országban. Legtöbbet a geor- giai állami börtönben végeztek ki, ahol egymásután hat négert sütöttek meg a villamosszék­ben. Általában a bűnözés emel­kedéséről hallunk jelentést, pe­dig sokféle segélyzésekkel an­nak csökkenését remélték. Hi­ába futottunk be a civilizáció fejlett korszakába, a kegyetlen barbarizmus a törvényes forma­litásokkal, ott él a mai ember­ben is. A civilizált ember még a mai napig sem tanulta meg, hogy a bűnözések okozata, a kapzsi kapitalista társadalmi rendszer, és csak annak meg­szüntetésével fog megszűnni a bűnözés is. Roosevelt elnök ismét egy na­gyon érdekes beszédet tartott, melyet az egész világon közve­títettek. Szóval a diktátorok is halhatták, hogy egy nagy or­szág vezére, hogyan viccelte ki azokat, akik cselekvéseit meg­kritizálták, és azokat a saját demokrata pártjába tartozó ba­rátait is kik őt áruló kommunis­tának bélyegezték meg. És még nem is kérte ezeknek az embe­reknek a kizárását a pártból. A Munkás Betegsegélyző Szövet­ség gyermek korukat élő vezé­reinek nem ártana ha ilyenkor a rádiót bekapcsolnák, hátha meg­tanulnák belőle azt, hogy em­bereknek milyen eszközökkel kell harcolni. A sürgősen egybehívott álla­mi konferencia a kommunista párt részéről, uj változást esz­közölt a pár hónappal ezelőtt el­fogadott párt platformon. Ugyanis akkor az álláspont az volt, hogy minden jó kommun­ista elvtársnak kötelessége a fegyverkezés ellen harcolni, mer az háborús veszélyt jelent a népre. A most elfogadott vál­tozás szerint pedig, minden jó elvtársnak azonnal a fegyverke­zés mellé kell állni és elősegíte­ni az ország hadifelszerelését. Rajta hát elvtársak! Be a ka­tona mundérba! Csak előre a frontra, meglátjátok, hogy ott a Wall Street urai az ilyen hű­séges cselekedetekért csillago­kat fog osztogatni számotokra. NEW YORK FIGYELEM! Szilveszter csak egyszer egy évben van, de egész éven emlé­kezetében fog maradni, ha de­cember 31-én a SZILVESZTER ESTÉT az IWW new yorki csoportjá­nak és a Modem Színkör rende­zésében fogja eltölteni. Mert olyan SZILVESZTER ESTÉT sehol a világon nem látott és nem hallott, ahol EGY DOL­LÁRÉRT egy házilag készített disznótoros vacsorát kaphat és egész éjjel kitűnő cigányzene- kar mellett táncolhat és mulat­hat. Tehát a SZILVESZTER ESTÉT töltse ön is a Bérmunkás Ott­honban, 1351 Third Ave. Elő­jegyzéseket tehet bármely szer­da vagy péntek este ugyanott, a rendező bizottság tagjainál.

Next

/
Thumbnails
Contents