Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-12-17 / 1037. szám

1938 december 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal ÚJRA ÉPÍTIK A GETTÓT Irta: Hujber István Alig pár hónappal zelőtt jár­ta be a világsajtót az a hir, hogy Mussolini parancsára Ró­mában lerombolják a gettót, hogy helyére modem épületeket emeljenek. Ezek a düledező fa­lak kétezer éves tanúi voltak azoknak a szenvedéseknek, melyekkel a régi római uralom a zsidó népet sújtotta. Ezek közt a falak közt sokat sírhat­tak, sokat szenvedhettek a zsi­dók! . . . Mussolini intézkedését helyes­léssel vette tudomásul a világ, végre mégis csak győzött a jobb belátás, végre mégis lebontják, hogy nyoma se maradjon a get­tónak . . . Uj korszak hajnalha­sadását vártuk, amelyben min­den ember — ember lesz. így gondoltuk akkor . . .Té­vedtünk. Rómában lebontották a régit, hogy Németországban újakat emeljenek! . . . A mai Németország veszedel­mesen kezd hasonlítani a régi római birodalomhoz abban az időben, amikor a nép már csak kenyeret és cirkuszt követelt. Kenyeret nem igen, de cirkuszt kapott. Valószínű, hogy Német­országban is igy lesz. Ha nem is fog Hitler és vezérkara díszpá­holyban gyönyörködni, amint a leöldösött zsidókat horgokkal vonszolják ki a szolgák; ha nem is boncolják őket elevenen, mint a régi Alexandriában a rabokat, hogy megtapasztalják: hogy néznek ki belül, de a gettó, min­den velejárójával, már készül a nagyobb német városokban. Vérvizsgálat, fajelmélet alap­ján próbálják bizonyítani, hogy a zsidók az okai minden bajnak. Kétségbeejtő állapotok lehetnek Németországban, ha a gazdasá­gi bajokat ilyen ócska recepttel próbálják kikurálni. Mert az egész fajelmélet nem egyéb, mint fából vaskarika. Nincs tiszta árja és nincs tiszta szemita faj. Pedig úgy a zsidók, de különösen a németek, szere­tik fajtisztaságukat hangoztat­ni. A történelem azonban mást mond. Egyik kiváló történelem tudós igy ir erről a kérdésről: “A neolith korban, (a kő­korszak egy szaka) tehát 6,000 évvel ezelőtt, vagy még régebben, Közép-Európa és Nyugat-Ázsia között vándo­rolhatott egy csomó törzs, melyek eléggé összekevered­tek ahhoz, hogy egységes nyelvet fejlesszenek. Ezeket nevezik árja népeknek s eb­ből az ősnyelvből differenciá­lódtak ki az árja nyelvek. (Latin, görög, teuton és szláv csoportok.) Az árja nyelvektől teljesen függetlenül, Földközi tenger keleti partjai mentén alakul hatott ki a sémita nyelcso- port (héber, arab, babilon fö­níciai, stb.). Valószínűtlen tehát az az ál­lítás, hogy a német nép 6,000 éven át, folytonos keveredés da­cára is meg tudta őrizni fajtisz­taságát. Nem látszik valószínű­nek az sem, hogy a mai zsidó­ság Ábrahám vérszerinti leszár­mazottja. (Arabok, föníciaiak stb. vegyültek a zsidókkal.) * * * Mi volt hát az a nagy bűn amiért egy népnek annyit kel­lett szenvednie? Mert a törté­nelmi igazság kedvéért le kell szögeznünk, hogy a zsidóság a világ legtöbbet szenvedett népe. Évezredek óta folyik ellene a hajsza s ki tudja, meddig fog még tartani? Több, mint két és félezer éve annak, hogy Nabukadonozor, a győztes babiloni uralkodó, tövig leromboltatta Jeruzsálemet, la­kosait kardélre hányták, vagy rabszijon fogságba hurcolták. A zsidók újra felépítették, alig hetven évre rá a város és a nép ismét hasonló sorsra jutott. Et­től fogva a zsidóüldözés úgy­szólván megszakítás nélkül tart. Hol az egyik, hol a másik or­szágban, hol több országban egyszerre tör ki a pogrom. A zsidóság törté­nelmi szerepe: A szemita népek, melyek ko­rábban civilizálódtak, mint az árják, már régtől fogva s még ma is sokkal fejlettebb érzéket tanúsítanak a kereskedelem iránt. Lévén elsősorban számoló népek, a pénz megjelenése óta mindig nagyszerűen tudtak ve­le bánni. 2,500 évvel ezelőtt az árjáknak még a marha volt az értékmérő, a szemiták pedig már Krőzus arany és ezüstpén­zeit forgattak kiváló szakérte­lemmel. A diaszpórában a szétszóró dott zsidóság azután rajonként más-más országokban próbált elhelyezkedni. A pénzéhes főne­mesek, főpapok, sőt az uralko­dók is szívesen látták a zsidókat mert kölcsönt is lehetett tőlük szerezni, zavart is tudtak tá­masztani. Az uralkodó osztály és az elnyomott nép közé beé­kelve, minden korban ott talál­juk a zsidóságot. Az uralkodók­tól monopóliumokat szereztek, ők találták ki az adóztatások legkegyetlenebb módjait, hogy az uralkodók és főnemesek által követelt összegeket előteremt­sék. Legfőképpen azért is kár­hoztatják a zsidóságot, mert a legelképesztőbb manipulációk­hoz is felhagyta magát használ­ni. Mentségükre lehet azonban felhozni azt a körülményt, hogy ezeket a dolgokat mindig a leg­felsőbb körök (tehát nem zsi­dók) hozzájárulásával sokszor utasítására hajtották végre. Mi­kor aztán a súlyos adók alatt görnyedő nép türelme folytán volt, hogy a felelősséget ma­gukról elhárítsák — a zsidókat tették meg bűnbakoknak, ami rendszerint pogrommal végző­dött. A zsidó hit szerint Jehova megígérte Ábrahámnak, hogy a zsidó népet a világ valamennyi népe fölé fogja emelni. Ezért a hitéért a zsidóság rettenetesen megszenvedett. Isten kiválasz­tott népének gondolta magát, magába zárkózott idegenül né­zett más fajokra s még ma is csak egymás között érzi igazán jól magát. Ezzel a viselkedésé­vel aztán a szellemi gettót már sokkal hamarább megvonta ma­ga körül, mielőtt felépíthették a legelső falat, mely a többi né­pektől elválasztotta. A nagyravágyás volt az ami­ért a zsidóság évezredeken át szenvedett, ugyanezért fog a német nép is előbb-utóbb meg­lakolni. Más vége nem is lehet! Annál is inkább, mert a zsidó­val ellentétben, a német öntelt, kardcsörtető, világhatalomra áhítozó faj. Minél több hatal­mat szerezni, gyülölségeit kielé- giteni és gőgösen taposni a vi­lágra, ez lenne a német vágyak koronája. A német iskolákban isteni nemzetnek állították be önma­gukat, a torz történelmi oktatás a vegyesszármazásu németekkel elhitette, hogy csodálatos és pá­ratlan nép, mely az emberiség legtökéletesebb virága. A leg­utóbbi német sikereknek tudha­tó be, hogy a német származá­sú ember még itt Amerikában is újra kifesziti a mellét és fö­lényesen, nagyhangon beszél. Botcsinálta diktátoruk pedig, bár önmagát nagy dolgokra tartja elhivatottnak, világmeg­váltó tervei mellett arra is időt szakit magának, hogy a zsidó­ságot macerálja. Képzeletük ösztövér volta az oka annak is, hogy az egész ná­ci-program a régmúlt történe­lem gyenge utánzata. Még a szvasztikát (horogkereszt) is, mely neolith korszakban a sze­rencsét hozó babona szinbólu- ma volt, onnan ásták ki. A német fensőbbség szerve­zett legendájával Hitler nem­csak a gettót támasztotta fel, de azonfelül is mindent elkövet, hogy az egész világ számára el­viselhetetlenné tegye az életet. A német népet módszeresen va­kították el azzal az eszmével, hogy Németország világhata­lomra van hivatva, valamint az­zal, hogy a háború az élet szük­ségszerű jelensége. A német gondolkozás tipikus példája Moltke gróf eme kijelentése: “Az örök béke ábránd, még csak nem is szép ábránd. A háború része annak a világrendnek mely Istentől származik. Háború nél­kül a világ tespedésbe sülyed- ne.” Erről a nyakatekert német filozófiáról még sokat lehetne beszélni, de ennyi is elég, hogy az olvasó megértse, mit várha­tunk Németországtól. “JACKSON DAY DINNER”- EKRE NEM MEGYÜNK, DE KÉSZÜLÜNK A SZILVESZ­TER ESTÉLYEKRE. Január első napjaiban orszá­gosan “Jackson Day Dinnerek”- et tartanak Amerika volt elnö­kének tiszteletére, amelynek jö­vedelme a demokraták párt­kasszáját szolgálják. Washing­tonban száz dollár, New York­ban 50 dollár és más városok­ban 25 dollár lesz egy teríték ezekre az ebédekre. Azo­kon MI nem veszünk részt, de minden barátunk és ismerő­sünkkel megjelenünk, New York, Chicago, Cleveland és más városokban a Bérmunkás fentartásának segítségére ren­dezendő SZILVESZTERI ünne­pélyeken, ahol az öntudatos munkások a szórakozás mellett is számot vetnek az elmúlt év eseményeivel, hogy újabb erőt nyerjenek a jövő harcainak a megvívásához. Munkások, munkás asszo­nyok a szilveszteri estélyt, de­cember 31-ének éjszakáját tölt­sétek az IWW-isták társaságá­ban. FIGYELEM BRIDGEPORTI MUNKÁSOK! Az IWW magyar tagjai de­cember 16-án, PÉNTEKEN es­te 8 órai kezdettel, 211 Spruce Street alatti teremben tudomá­nyos előadást rendeznek, amely­nek tárgya: Miért nem valósul­hat meg az egységfront? A tár­gyat Wiener Andor, a Bérmun­kás szerkesztője fogja ismertet­ni. Belépő dij nincs. Kérdésekre mindenki jogosult. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató' osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Thumbnails
Contents