Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-17 / 1037. szám
1938 december 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal ÚJRA ÉPÍTIK A GETTÓT Irta: Hujber István Alig pár hónappal zelőtt járta be a világsajtót az a hir, hogy Mussolini parancsára Rómában lerombolják a gettót, hogy helyére modem épületeket emeljenek. Ezek a düledező falak kétezer éves tanúi voltak azoknak a szenvedéseknek, melyekkel a régi római uralom a zsidó népet sújtotta. Ezek közt a falak közt sokat sírhattak, sokat szenvedhettek a zsidók! . . . Mussolini intézkedését helyesléssel vette tudomásul a világ, végre mégis csak győzött a jobb belátás, végre mégis lebontják, hogy nyoma se maradjon a gettónak . . . Uj korszak hajnalhasadását vártuk, amelyben minden ember — ember lesz. így gondoltuk akkor . . .Tévedtünk. Rómában lebontották a régit, hogy Németországban újakat emeljenek! . . . A mai Németország veszedelmesen kezd hasonlítani a régi római birodalomhoz abban az időben, amikor a nép már csak kenyeret és cirkuszt követelt. Kenyeret nem igen, de cirkuszt kapott. Valószínű, hogy Németországban is igy lesz. Ha nem is fog Hitler és vezérkara díszpáholyban gyönyörködni, amint a leöldösött zsidókat horgokkal vonszolják ki a szolgák; ha nem is boncolják őket elevenen, mint a régi Alexandriában a rabokat, hogy megtapasztalják: hogy néznek ki belül, de a gettó, minden velejárójával, már készül a nagyobb német városokban. Vérvizsgálat, fajelmélet alapján próbálják bizonyítani, hogy a zsidók az okai minden bajnak. Kétségbeejtő állapotok lehetnek Németországban, ha a gazdasági bajokat ilyen ócska recepttel próbálják kikurálni. Mert az egész fajelmélet nem egyéb, mint fából vaskarika. Nincs tiszta árja és nincs tiszta szemita faj. Pedig úgy a zsidók, de különösen a németek, szeretik fajtisztaságukat hangoztatni. A történelem azonban mást mond. Egyik kiváló történelem tudós igy ir erről a kérdésről: “A neolith korban, (a kőkorszak egy szaka) tehát 6,000 évvel ezelőtt, vagy még régebben, Közép-Európa és Nyugat-Ázsia között vándorolhatott egy csomó törzs, melyek eléggé összekeveredtek ahhoz, hogy egységes nyelvet fejlesszenek. Ezeket nevezik árja népeknek s ebből az ősnyelvből differenciálódtak ki az árja nyelvek. (Latin, görög, teuton és szláv csoportok.) Az árja nyelvektől teljesen függetlenül, Földközi tenger keleti partjai mentén alakul hatott ki a sémita nyelcso- port (héber, arab, babilon föníciai, stb.). Valószínűtlen tehát az az állítás, hogy a német nép 6,000 éven át, folytonos keveredés dacára is meg tudta őrizni fajtisztaságát. Nem látszik valószínűnek az sem, hogy a mai zsidóság Ábrahám vérszerinti leszármazottja. (Arabok, föníciaiak stb. vegyültek a zsidókkal.) * * * Mi volt hát az a nagy bűn amiért egy népnek annyit kellett szenvednie? Mert a történelmi igazság kedvéért le kell szögeznünk, hogy a zsidóság a világ legtöbbet szenvedett népe. Évezredek óta folyik ellene a hajsza s ki tudja, meddig fog még tartani? Több, mint két és félezer éve annak, hogy Nabukadonozor, a győztes babiloni uralkodó, tövig leromboltatta Jeruzsálemet, lakosait kardélre hányták, vagy rabszijon fogságba hurcolták. A zsidók újra felépítették, alig hetven évre rá a város és a nép ismét hasonló sorsra jutott. Ettől fogva a zsidóüldözés úgyszólván megszakítás nélkül tart. Hol az egyik, hol a másik országban, hol több országban egyszerre tör ki a pogrom. A zsidóság történelmi szerepe: A szemita népek, melyek korábban civilizálódtak, mint az árják, már régtől fogva s még ma is sokkal fejlettebb érzéket tanúsítanak a kereskedelem iránt. Lévén elsősorban számoló népek, a pénz megjelenése óta mindig nagyszerűen tudtak vele bánni. 2,500 évvel ezelőtt az árjáknak még a marha volt az értékmérő, a szemiták pedig már Krőzus arany és ezüstpénzeit forgattak kiváló szakértelemmel. A diaszpórában a szétszóró dott zsidóság azután rajonként más-más országokban próbált elhelyezkedni. A pénzéhes főnemesek, főpapok, sőt az uralkodók is szívesen látták a zsidókat mert kölcsönt is lehetett tőlük szerezni, zavart is tudtak támasztani. Az uralkodó osztály és az elnyomott nép közé beékelve, minden korban ott találjuk a zsidóságot. Az uralkodóktól monopóliumokat szereztek, ők találták ki az adóztatások legkegyetlenebb módjait, hogy az uralkodók és főnemesek által követelt összegeket előteremtsék. Legfőképpen azért is kárhoztatják a zsidóságot, mert a legelképesztőbb manipulációkhoz is felhagyta magát használni. Mentségükre lehet azonban felhozni azt a körülményt, hogy ezeket a dolgokat mindig a legfelsőbb körök (tehát nem zsidók) hozzájárulásával sokszor utasítására hajtották végre. Mikor aztán a súlyos adók alatt görnyedő nép türelme folytán volt, hogy a felelősséget magukról elhárítsák — a zsidókat tették meg bűnbakoknak, ami rendszerint pogrommal végződött. A zsidó hit szerint Jehova megígérte Ábrahámnak, hogy a zsidó népet a világ valamennyi népe fölé fogja emelni. Ezért a hitéért a zsidóság rettenetesen megszenvedett. Isten kiválasztott népének gondolta magát, magába zárkózott idegenül nézett más fajokra s még ma is csak egymás között érzi igazán jól magát. Ezzel a viselkedésével aztán a szellemi gettót már sokkal hamarább megvonta maga körül, mielőtt felépíthették a legelső falat, mely a többi népektől elválasztotta. A nagyravágyás volt az amiért a zsidóság évezredeken át szenvedett, ugyanezért fog a német nép is előbb-utóbb meglakolni. Más vége nem is lehet! Annál is inkább, mert a zsidóval ellentétben, a német öntelt, kardcsörtető, világhatalomra áhítozó faj. Minél több hatalmat szerezni, gyülölségeit kielé- giteni és gőgösen taposni a világra, ez lenne a német vágyak koronája. A német iskolákban isteni nemzetnek állították be önmagukat, a torz történelmi oktatás a vegyesszármazásu németekkel elhitette, hogy csodálatos és páratlan nép, mely az emberiség legtökéletesebb virága. A legutóbbi német sikereknek tudható be, hogy a német származású ember még itt Amerikában is újra kifesziti a mellét és fölényesen, nagyhangon beszél. Botcsinálta diktátoruk pedig, bár önmagát nagy dolgokra tartja elhivatottnak, világmegváltó tervei mellett arra is időt szakit magának, hogy a zsidóságot macerálja. Képzeletük ösztövér volta az oka annak is, hogy az egész náci-program a régmúlt történelem gyenge utánzata. Még a szvasztikát (horogkereszt) is, mely neolith korszakban a szerencsét hozó babona szinbólu- ma volt, onnan ásták ki. A német fensőbbség szervezett legendájával Hitler nemcsak a gettót támasztotta fel, de azonfelül is mindent elkövet, hogy az egész világ számára elviselhetetlenné tegye az életet. A német népet módszeresen vakították el azzal az eszmével, hogy Németország világhatalomra van hivatva, valamint azzal, hogy a háború az élet szükségszerű jelensége. A német gondolkozás tipikus példája Moltke gróf eme kijelentése: “Az örök béke ábránd, még csak nem is szép ábránd. A háború része annak a világrendnek mely Istentől származik. Háború nélkül a világ tespedésbe sülyed- ne.” Erről a nyakatekert német filozófiáról még sokat lehetne beszélni, de ennyi is elég, hogy az olvasó megértse, mit várhatunk Németországtól. “JACKSON DAY DINNER”- EKRE NEM MEGYÜNK, DE KÉSZÜLÜNK A SZILVESZTER ESTÉLYEKRE. Január első napjaiban országosan “Jackson Day Dinnerek”- et tartanak Amerika volt elnökének tiszteletére, amelynek jövedelme a demokraták pártkasszáját szolgálják. Washingtonban száz dollár, New Yorkban 50 dollár és más városokban 25 dollár lesz egy teríték ezekre az ebédekre. Azokon MI nem veszünk részt, de minden barátunk és ismerősünkkel megjelenünk, New York, Chicago, Cleveland és más városokban a Bérmunkás fentartásának segítségére rendezendő SZILVESZTERI ünnepélyeken, ahol az öntudatos munkások a szórakozás mellett is számot vetnek az elmúlt év eseményeivel, hogy újabb erőt nyerjenek a jövő harcainak a megvívásához. Munkások, munkás asszonyok a szilveszteri estélyt, december 31-ének éjszakáját töltsétek az IWW-isták társaságában. FIGYELEM BRIDGEPORTI MUNKÁSOK! Az IWW magyar tagjai december 16-án, PÉNTEKEN este 8 órai kezdettel, 211 Spruce Street alatti teremben tudományos előadást rendeznek, amelynek tárgya: Miért nem valósulhat meg az egységfront? A tárgyat Wiener Andor, a Bérmunkás szerkesztője fogja ismertetni. Belépő dij nincs. Kérdésekre mindenki jogosult. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató' osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belüL. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
