Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-12-10 / 1036. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1988 december 10. Ezer előfizetőt a Bérmunkásnak! Tartsanak ki elvük mellett! A MENNYORSZÁG Először került kezembe a “Bérmunkás”, örömmel olvastam minden sorát, mert azt láttam, hogy van az “Ember” c. heti la­pon kívül még egy újság, amely nyíltan kiáll a bolsevista és fasizta banditák ellen — és a tiszta becsületes szociálizmust hir­deti. Alig két hónapja rovom Ame-^ rika végtelen high-way-it és ol­vasom a magyar heti lapokat. Megdöbbentett az a tónus mely ezekben a heti lapokban uralko­dik. A magyar dolgozók részé­re írott lapokban mindenről be­szélnek — csak az amerikai ma­gyar dolgozók problémájáról felejtkeznek meg. Hasábokat szentelnek a magyar revíziós maszlagolásnak — amely most orgiákat ül — de egyetlen egy hazai problémát sem tud meg­oldani. írnak mindenről — csak a magyar földműves, a magyar dolgozóról felejtkeztek meg. A magyar glóbuson ugyana­zok az urak verekednek, akik Nagymagyarországot elveszej­tették. A “kérlek alássan” a “méltóságos” “kegyelmes urak” egymást tologatják és lakájaik úgy hajbókolnak előttük, mint a háború előtt. Szavalnak — kiabálnak, lel­kesednek —, csak a gazdasági problémákról felejtkeztek meg és a magyar nincstelenek és munkások egyetlen problémájá­ról — a földreformról — hall­gatnak — mint a dinnye a fű­ben. Titkos Ilona az úri ágyas arany eszcájgot kapott a 400,- 000 holdas magyar ugaron dol­goztató Eszterházy gróftól . . . A lovakra, kastélyokra, autók­ra, külföldi pezsgős kiruccaná­sokra, színésznőkre mindig van pénz — de egyetlen földműves népjóléti intézményre, vagy munkáscélra soha egy fillért sem áldoztak. A lázongó fölmiveseket zsidó törvénnyel traktálják — mint­ha a magyar parasztnak nem volna mindegy, hogy Weiss Fü- löp vagy az idejében kikeresz­telkedett Teleszky Teitelbaum ül e a Pesti Kereskedelmi Bank­ban. ­Ügynökeik itt is bujtogat- nak. Náci banditák lázitanak az amerikai demokrácia ellen és itt, ahol maréknyi magyar él — bolsevista és fasizta agitáto­rok akarják felrobbantani az amerikai magyar dogozók egy­ségfrontját. Mert itt egységfront van a dolgozók között. Egynéhány megkergült pap — mint Ladá­nyi a volt csehimádó new yorki tiszteletes, Finta a rablógyilkos­ságért 15 évi fegyházra Ítélt bandita, a barbár nácizmus szörnyűségeit prédikálják. Zsi­dó és munkás vért szomjaznak — diktálni akarnak —■ mert Ír­ni — olvasni nem tudnak. Egy­néhány levitézlett bolsi a má­sik oldalon igyekszik az ameri­kai dolgozók egységfrontját fel­robbantani és a gyűlölet a gyil­kolás, a rablás, fosztogatás esz­méivel a magyarságot megmér­gezni. Az “Ember” derék főszerkesz­tője Göndör Ferenc — a ma­gyar ujságirás egyedül járó be­csületes “bőlénye” — New Yorkban irtja a banditákat, Clevelandon pedig a Bérmunkás harcos gárdája rendez poloska irtást . . . Nincs tehát baj — mert a magyar tömegek, amelyeknek itt csak egy gondja van a napi kenyér — ezeket a tisztakezü férfiakat fogja követni, akik felemelték a dolgozók becsüle­tes lobogóját és nem a jóhisze­mű magyar dolgozók krajcárját akarják elorozni, hanem az amerikai magyar földműves, a magyar munkás, a magyar in­telligencia jobb sorsáért har­colnak. Amig ezeknek a derék embereknek a kezéből a fasizta, vagy bolsi banditák a tollat ki nem veszik — a magyar gondo­lat sincs eltemetve. Üdvözlöm tehát Önöket és narcos, felvilágosító tiszta mun­kájukhoz sok sikert kívánok. Kárpáti Bálint Szerkesztői megjegyzések: Elégtétellel és, hogy ne sze­rénykedjünk: jóleső érzéssel ol­vastuk a fenti sorokat, mert a sok ellenséges nyelvöltögetések után, balzsamozó hatása van egy kis elismerő kritikának, kü­lönösképpen, ha az olyan szak­embertől jön, mint Kárpáti Bá­lint, akinek tollát abból az idő­ből ismerjük, amikor még nem kényszerült inkognitóba és más név alatt szokta volt megírni mondanivalóját. A cikket magát azonban nem könyveljük el százszázalékos elismerésnek. Megállapításai és konklúziói, nem pásszolnak egé­szen sem a Bérmunkás irányá­hoz, sem az IWW felfogásához az egységfronttal kapcsolatosan, amire idővel rá fog jönni Kár­páti Bálint is, ha az amerikai munkásmozgalmat alaposabban áttanulmányozta. A cikk közlésével a sajtósza­badságnak teszünk inkább ele­get és regisztráljuk, hogy egy tolforgató emberrel gazdagabb lett Magyar-Amerika. Egy olyan napszámossal szaporodott, aki ha megfelelő elhelyezkedés­hez jut, helyet fog magának ke­resni, hogy kivegye a részét a reakció elleni küzdelemből. Ennél többet nem várunk Kárpáti Bálinttól egyenlőre, mert hiszen minden harcikész­sége és jóakarata sem viszi túl az “amerikai demokrácia” kere­tein, amely minket nem elégít ki. Igaz, hogy megvan a lehető­sége Kárpáti Bálintnak, éppen olyan alaposan megismerni ezt a “demokráciát”, mint nekünk — és mit lehessen tudni? Idő­vel sok mindenben találkozha­tunk gondolatainkban, de egyen­lőre, csak az üdvözletét köszön­jük és viszonozzuk: megfogad­juk, hogy haladunk azon az utón tovább, amelyen Kárpáti Bálint bennünket felfedezett. “Csonka Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország” mondják, szaval­ják, dobolják 20 év óta a ma­gyar hazafiak, nem csak oda­haza, hanem itt Amerikában is azok, kik a magyar kormány- rendszer kenyerét eszik. Pedig azok a magyarok, akik még a régi nagy Magyarországból ván­doroltak ki Amerikába, más vé­leménnyel voltak erről a menny­országról, amely a megélhetés és szabadság helyett vándorbo­tot adott a magyarok százezrei­nek a kezébe. Kikergetve abból az országból, amelyben a költő szerint “élnek, halnod kell” fel kellett cserélnünk az amerikai bányák és acéltelepek poklaival, mert a nagy Magyarország te- lekkönyvezett urai, csak a lassú éhenhalás és a kivándorlás kö­zött hagytak nekünk választást. De az amerikai magyarság könnyen felejt, pláne ha a ma­gyar urirend amerikai komenci- ós cselédei, a Himlerek, a Tar- caiak igyekeznek velük felejtet­ni. Elhiszik ezeknek a firká- szoknak, hogy ma már másként van, mert a mai magyar kor­mány atyailag gondoskodik a szegényekről és nem engedi meg azt, hogy korlátlanul ki­zsákmányolják, mert ma a ma­gyar kormány állapítsa meg a munkásnak fizetendő béreket. Igazuk van ezeknek a mar- ciknak. Éppen most olvasom a magyar kormány egy kitartott lapjában azt, hogy az iparügyi- miniszter magállapitotta a kő­művesek, ácsok fémmunkások, a gyári hivatalnokoknak fize­tendő béreket. A miniszteri rendelet, amely okt. 16-án jelent meg a hivata­los lapban, a következő béreket szabja meg: ácsok, kőmivesek órabére, Pesten 78 fillér, vidéki városokban 68, községekben 58 fillér. A cipőiparban 25, 30, 45, 55, 75 fillér, az első kettő a női munkások, a másik kettő a fér­fi munkások és az utolsó a mű­vezetők órabére. A faipari gépmunkások Pes­ten 54, vidéken 38, falun 29. A faipari segédmunkásoknak 25- 30-37 fillér az órabérük. Éretségizett gyári tisztvise­lőknek Pesten első évben 100, második évben 120, ötödik év­ben 135 pengő havi fizetés jár, mig vidéken 80, 100, 120 pengő a havifizetés. A fenti alapon egy kereskedősegéd fizetése 80- 100-120 pengő. Ha figyelembe vesszük ugyan abban a lapszámban megjelent statisztikai kimutatást, mely szerint a mezőgazdasági mun­kások évi átlag keresete alul van a 300 pengőn ugyancsak a kisiparosok keresete a kimuta­tás szerint az összes önálló kis­iparosok 80 százaléka, 1000 pen­gőn alul keres, mig 50 százalék­nak a keresete 500 pengőn alul van. Minden munka bérnek az ér­tékmérője az, hogy a kapott bé­rekért mennyit lehet vásárolni. Hogy ezt megállapíthassuk ahoz csak a lap utolsó oldalát kell megnéznünk, akkor már látjuk, hogy mit vehet a magyar mun­kás azért a bérért, amit a kor­mány atyai gondoskodása neki megállapított. Az utolsó olda­lon találjuk a hivatalos piaci árakat, amely szerint történik a bevásárlás. Ha egy 78 fillér órabért “él­vező” ácslegény, mint a legjob­ban fizetett szakmunkás, kiad­ja az ordert az asszonyának, hogy rostélyos legyen a vacso­ra, vagy az ebéd, úgy az egy fél kiló marha husért, amely 280 fillér, 3 és fél órai munka­bért kell hogy odaadjon, de ha egy kiló leveshust vesz csak két és fél órát kell dolgoznia, de viszont egy kiló zsírnak való szalonnáért csak két és fél órát dolgozik, mert ezt már 180 fil­lérért is megkapja. Szerkesztői üzenetek Budapesti sajtóirodánknak: Munkástársak! Értékeljük és kellő elsimeréssel adózunk azért az áldozatos, fáradságos és fé­lelmet nem ismerő odaadásért, melyet a nagy felfordulás köze­pette irányunkban tanúsítotok. De mert a jelen helyzetben rátok való tekintettel és utasí­tásotok értelmében csak lapunk nyilvánosságán keresztül érint­kezhetünk, szeretettel kérnénk benneteket, hogy a Bérmunkás szűk terjedelmére való tekintet­tel, rövidebb és egymástól füg­getlen közleményekre osszátok fel mondani valótokat. BÁTOR­SÁG! V.K. Brunswick: Ténylegesen megkésett. “Fő”-szerkesztőnk csak a hó végén kerül vissza Íróasztalához, hogy beküldött Írása felett intézkedjen. CLEVELAND WEST SIDE! Az újjászervezett Cleveland West Sidei magyar IWW cso­port, ezidén magának kötötte le a Szilveszteri mulatság leren­dezését, amit ezúttal kíván kö­zölni a Bérmunkás olvasóival és az IWW clevelandi tagjaival. A szilveszteri mulatságot, a Henke Hallban fogjuk megtar­tani, 3930 Lorain Ave. alatt. Az előkészítő bizottság négy- fogásos társas vacsora felszol­gálást határozta el. Töltött csir­ke ,töltött káposzta és minden hozzávaló lesz felszolgálva, a west sidei assznyok konyhájuk­ról hires házias készítésében. Ha ehez hozzá tesszük, hogy azonkívül lesz jó program, ci­gányzene és tánc, akkor elmon­dottunk annyit, hogy mindenki készülhet, és részt fog venni a szilveszteri mulatságon. Vacso­rával együtt a részvételi jegy 75 centben lett megállapítva. Vigalmi bizottság. Magyar IWW- irodalom van bőven a központban. Úgy intéz­zétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szük­ségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?

Next

/
Thumbnails
Contents