Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-10 / 1036. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS 1988 december 10. Ezer előfizetőt a Bérmunkásnak! Tartsanak ki elvük mellett! A MENNYORSZÁG Először került kezembe a “Bérmunkás”, örömmel olvastam minden sorát, mert azt láttam, hogy van az “Ember” c. heti lapon kívül még egy újság, amely nyíltan kiáll a bolsevista és fasizta banditák ellen — és a tiszta becsületes szociálizmust hirdeti. Alig két hónapja rovom Ame-^ rika végtelen high-way-it és olvasom a magyar heti lapokat. Megdöbbentett az a tónus mely ezekben a heti lapokban uralkodik. A magyar dolgozók részére írott lapokban mindenről beszélnek — csak az amerikai magyar dolgozók problémájáról felejtkeznek meg. Hasábokat szentelnek a magyar revíziós maszlagolásnak — amely most orgiákat ül — de egyetlen egy hazai problémát sem tud megoldani. írnak mindenről — csak a magyar földműves, a magyar dolgozóról felejtkeztek meg. A magyar glóbuson ugyanazok az urak verekednek, akik Nagymagyarországot elveszejtették. A “kérlek alássan” a “méltóságos” “kegyelmes urak” egymást tologatják és lakájaik úgy hajbókolnak előttük, mint a háború előtt. Szavalnak — kiabálnak, lelkesednek —, csak a gazdasági problémákról felejtkeztek meg és a magyar nincstelenek és munkások egyetlen problémájáról — a földreformról — hallgatnak — mint a dinnye a fűben. Titkos Ilona az úri ágyas arany eszcájgot kapott a 400,- 000 holdas magyar ugaron dolgoztató Eszterházy gróftól . . . A lovakra, kastélyokra, autókra, külföldi pezsgős kiruccanásokra, színésznőkre mindig van pénz — de egyetlen földműves népjóléti intézményre, vagy munkáscélra soha egy fillért sem áldoztak. A lázongó fölmiveseket zsidó törvénnyel traktálják — mintha a magyar parasztnak nem volna mindegy, hogy Weiss Fü- löp vagy az idejében kikeresztelkedett Teleszky Teitelbaum ül e a Pesti Kereskedelmi Bankban. Ügynökeik itt is bujtogat- nak. Náci banditák lázitanak az amerikai demokrácia ellen és itt, ahol maréknyi magyar él — bolsevista és fasizta agitátorok akarják felrobbantani az amerikai magyar dogozók egységfrontját. Mert itt egységfront van a dolgozók között. Egynéhány megkergült pap — mint Ladányi a volt csehimádó new yorki tiszteletes, Finta a rablógyilkosságért 15 évi fegyházra Ítélt bandita, a barbár nácizmus szörnyűségeit prédikálják. Zsidó és munkás vért szomjaznak — diktálni akarnak —■ mert Írni — olvasni nem tudnak. Egynéhány levitézlett bolsi a másik oldalon igyekszik az amerikai dolgozók egységfrontját felrobbantani és a gyűlölet a gyilkolás, a rablás, fosztogatás eszméivel a magyarságot megmérgezni. Az “Ember” derék főszerkesztője Göndör Ferenc — a magyar ujságirás egyedül járó becsületes “bőlénye” — New Yorkban irtja a banditákat, Clevelandon pedig a Bérmunkás harcos gárdája rendez poloska irtást . . . Nincs tehát baj — mert a magyar tömegek, amelyeknek itt csak egy gondja van a napi kenyér — ezeket a tisztakezü férfiakat fogja követni, akik felemelték a dolgozók becsületes lobogóját és nem a jóhiszemű magyar dolgozók krajcárját akarják elorozni, hanem az amerikai magyar földműves, a magyar munkás, a magyar intelligencia jobb sorsáért harcolnak. Amig ezeknek a derék embereknek a kezéből a fasizta, vagy bolsi banditák a tollat ki nem veszik — a magyar gondolat sincs eltemetve. Üdvözlöm tehát Önöket és narcos, felvilágosító tiszta munkájukhoz sok sikert kívánok. Kárpáti Bálint Szerkesztői megjegyzések: Elégtétellel és, hogy ne szerénykedjünk: jóleső érzéssel olvastuk a fenti sorokat, mert a sok ellenséges nyelvöltögetések után, balzsamozó hatása van egy kis elismerő kritikának, különösképpen, ha az olyan szakembertől jön, mint Kárpáti Bálint, akinek tollát abból az időből ismerjük, amikor még nem kényszerült inkognitóba és más név alatt szokta volt megírni mondanivalóját. A cikket magát azonban nem könyveljük el százszázalékos elismerésnek. Megállapításai és konklúziói, nem pásszolnak egészen sem a Bérmunkás irányához, sem az IWW felfogásához az egységfronttal kapcsolatosan, amire idővel rá fog jönni Kárpáti Bálint is, ha az amerikai munkásmozgalmat alaposabban áttanulmányozta. A cikk közlésével a sajtószabadságnak teszünk inkább eleget és regisztráljuk, hogy egy tolforgató emberrel gazdagabb lett Magyar-Amerika. Egy olyan napszámossal szaporodott, aki ha megfelelő elhelyezkedéshez jut, helyet fog magának keresni, hogy kivegye a részét a reakció elleni küzdelemből. Ennél többet nem várunk Kárpáti Bálinttól egyenlőre, mert hiszen minden harcikészsége és jóakarata sem viszi túl az “amerikai demokrácia” keretein, amely minket nem elégít ki. Igaz, hogy megvan a lehetősége Kárpáti Bálintnak, éppen olyan alaposan megismerni ezt a “demokráciát”, mint nekünk — és mit lehessen tudni? Idővel sok mindenben találkozhatunk gondolatainkban, de egyenlőre, csak az üdvözletét köszönjük és viszonozzuk: megfogadjuk, hogy haladunk azon az utón tovább, amelyen Kárpáti Bálint bennünket felfedezett. “Csonka Magyarország nem ország, nagy Magyarország mennyország” mondják, szavalják, dobolják 20 év óta a magyar hazafiak, nem csak odahaza, hanem itt Amerikában is azok, kik a magyar kormány- rendszer kenyerét eszik. Pedig azok a magyarok, akik még a régi nagy Magyarországból vándoroltak ki Amerikába, más véleménnyel voltak erről a mennyországról, amely a megélhetés és szabadság helyett vándorbotot adott a magyarok százezreinek a kezébe. Kikergetve abból az országból, amelyben a költő szerint “élnek, halnod kell” fel kellett cserélnünk az amerikai bányák és acéltelepek poklaival, mert a nagy Magyarország te- lekkönyvezett urai, csak a lassú éhenhalás és a kivándorlás között hagytak nekünk választást. De az amerikai magyarság könnyen felejt, pláne ha a magyar urirend amerikai komenci- ós cselédei, a Himlerek, a Tar- caiak igyekeznek velük felejtetni. Elhiszik ezeknek a firká- szoknak, hogy ma már másként van, mert a mai magyar kormány atyailag gondoskodik a szegényekről és nem engedi meg azt, hogy korlátlanul kizsákmányolják, mert ma a magyar kormány állapítsa meg a munkásnak fizetendő béreket. Igazuk van ezeknek a mar- ciknak. Éppen most olvasom a magyar kormány egy kitartott lapjában azt, hogy az iparügyi- miniszter magállapitotta a kőművesek, ácsok fémmunkások, a gyári hivatalnokoknak fizetendő béreket. A miniszteri rendelet, amely okt. 16-án jelent meg a hivatalos lapban, a következő béreket szabja meg: ácsok, kőmivesek órabére, Pesten 78 fillér, vidéki városokban 68, községekben 58 fillér. A cipőiparban 25, 30, 45, 55, 75 fillér, az első kettő a női munkások, a másik kettő a férfi munkások és az utolsó a művezetők órabére. A faipari gépmunkások Pesten 54, vidéken 38, falun 29. A faipari segédmunkásoknak 25- 30-37 fillér az órabérük. Éretségizett gyári tisztviselőknek Pesten első évben 100, második évben 120, ötödik évben 135 pengő havi fizetés jár, mig vidéken 80, 100, 120 pengő a havifizetés. A fenti alapon egy kereskedősegéd fizetése 80- 100-120 pengő. Ha figyelembe vesszük ugyan abban a lapszámban megjelent statisztikai kimutatást, mely szerint a mezőgazdasági munkások évi átlag keresete alul van a 300 pengőn ugyancsak a kisiparosok keresete a kimutatás szerint az összes önálló kisiparosok 80 százaléka, 1000 pengőn alul keres, mig 50 százaléknak a keresete 500 pengőn alul van. Minden munka bérnek az értékmérője az, hogy a kapott bérekért mennyit lehet vásárolni. Hogy ezt megállapíthassuk ahoz csak a lap utolsó oldalát kell megnéznünk, akkor már látjuk, hogy mit vehet a magyar munkás azért a bérért, amit a kormány atyai gondoskodása neki megállapított. Az utolsó oldalon találjuk a hivatalos piaci árakat, amely szerint történik a bevásárlás. Ha egy 78 fillér órabért “élvező” ácslegény, mint a legjobban fizetett szakmunkás, kiadja az ordert az asszonyának, hogy rostélyos legyen a vacsora, vagy az ebéd, úgy az egy fél kiló marha husért, amely 280 fillér, 3 és fél órai munkabért kell hogy odaadjon, de ha egy kiló leveshust vesz csak két és fél órát kell dolgoznia, de viszont egy kiló zsírnak való szalonnáért csak két és fél órát dolgozik, mert ezt már 180 fillérért is megkapja. Szerkesztői üzenetek Budapesti sajtóirodánknak: Munkástársak! Értékeljük és kellő elsimeréssel adózunk azért az áldozatos, fáradságos és félelmet nem ismerő odaadásért, melyet a nagy felfordulás közepette irányunkban tanúsítotok. De mert a jelen helyzetben rátok való tekintettel és utasításotok értelmében csak lapunk nyilvánosságán keresztül érintkezhetünk, szeretettel kérnénk benneteket, hogy a Bérmunkás szűk terjedelmére való tekintettel, rövidebb és egymástól független közleményekre osszátok fel mondani valótokat. BÁTORSÁG! V.K. Brunswick: Ténylegesen megkésett. “Fő”-szerkesztőnk csak a hó végén kerül vissza Íróasztalához, hogy beküldött Írása felett intézkedjen. CLEVELAND WEST SIDE! Az újjászervezett Cleveland West Sidei magyar IWW csoport, ezidén magának kötötte le a Szilveszteri mulatság lerendezését, amit ezúttal kíván közölni a Bérmunkás olvasóival és az IWW clevelandi tagjaival. A szilveszteri mulatságot, a Henke Hallban fogjuk megtartani, 3930 Lorain Ave. alatt. Az előkészítő bizottság négy- fogásos társas vacsora felszolgálást határozta el. Töltött csirke ,töltött káposzta és minden hozzávaló lesz felszolgálva, a west sidei assznyok konyhájukról hires házias készítésében. Ha ehez hozzá tesszük, hogy azonkívül lesz jó program, cigányzene és tánc, akkor elmondottunk annyit, hogy mindenki készülhet, és részt fog venni a szilveszteri mulatságon. Vacsorával együtt a részvételi jegy 75 centben lett megállapítva. Vigalmi bizottság. Magyar IWW- irodalom van bőven a központban. Úgy intézzétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szükségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?
