Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-12-10 / 1036. szám

1938 december 10. BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI Beijedt. Bizony, bizony, borzalmas ve­szély fenyegette Ohio állam ka­pitalizmusát, meg voltak rémül­ve, már keresték a térképen azt a helyet ahová beijedve mene­külhetnek a végpusztulás elől, amint arra az SLP Herceg La­josának az akroni előadásából következtetni lehet, ahol elárul­ta a nyugodtan kérődző nyárs­polgár hallgatói előtt, hogy Ohio állam urai nagyon meg voltak rémülve amikor arról volt szó, hogy az SLP balotra kerül az államban, “de nem en­gedtek bennünket a balotra, mert megérezték azt a veszélyt, amelyet ez a számukra (értsd a tőkésosztály számára) jelentett volna”. No, no, Herceg elvtárs, ne tessék vacakolni, a tőkésosztály már vagy 30 esetben kibírta azt a veszélyt amit az SLP pár száz szavazata jelentett. Megúszta volna ezt a komédiát most is minden baj nélkül, nem ijedt be a kapitalista rendszer, csak bu­ta, borzasztóan buta. Ha nem volna ily balkezes ez a rendszer, akkor nem vette volna le az SLP-t a balotról, sőt fölrakta volna alulról felülről, oldalról is az összes kudliksándorokat, mert amig a proli a szavazóbó­déban a kudlikokra való szava­zással keresi a megoldást, addig a kapitalizmus nem nyugtalan­kodik, mert ismeri a történel­met és tudja jól, hogy egyetlen rendszer sem dőlt meg még az­zal, hogy ellene szavaztak. Ha én volnék az állam kor­mányzója nemcsak balotra rak­nám az SLP-t, hanem tenyész­teném is őket, mint a bölénye­ket a kihalás ellen, mert a rend­szernek éppen olyan szüksége van rájuk, mint a rendőrökre, papokra, újságokra, stb. mint a mai rendszer biztosítékaira. Kiegyenlíteni. Ezt Imrédy magyar minisz­ter elnök ur akarja. Kiegyenlí­teni azt a különbséget ami a mai Magyarország és a most “felszabadított” munkások és földművesek, jogai, életnívója között van. Ugyanis a most “felszabadí­tott” munkások és földművesek a cseh “elnyomás” alatt 21 évüktől választójoggal bírtak és ezek 30 százaléka a magyar tör­vények szerint elveszíti a vá­lasztójogát. Úgy az ipari mint a földmunkások törvényes mun­kaideje az “elnyomás” alatt 8 óra volt, a korlátozva megen­gedett különórákért, a rendes órabéren kívül, külön dijakat kellett fizetni. A magyarországi “szabad” földművesek viszont látástól va- kulásig dolgoznak. A cseh “el­nyomás” alatt, fizetett szabad­ság, munkanélküli biztosítás volt a munkásoknak, amiről a “szabad” magyar munkások ál­modni sem mernek. A szervez­kedési jog és a bérkülönbség­ről is beszélhetünk. Most fői a magyar kormány feje, mit csináljon? Ha meg­hagyja a meglevő jogokat a “felszabadultaknak” akkor a “szabad” magyarok lázadnak és rájuk is ki kell terjeszteni azo­kat a jogokat amelyeket a “fel­szabadítottak” élveznek. Ha pe­dig a “felszabadított munkások­tól elveszik azt a jogot, ami meg volt nekik az “elnyomás”, a “szolgaság” idején, akkor azok észreveszik, hogy lenyelték a békát és visszaveszik azokat a csókokat, amiket a felszaditók- ra szórtak. De ahogy én a magyar ura­kat ismerem, azok nagyon egy­szerűen megfogják oldani a kér­dést. A mámor elmúltával a “felszabadítottak” éppen olyan pária sorsba kerülnek, mint a csonka Magyarország bérrab­szolgái. Meg tehetik mig van hozzá csendőrségük, meg van hozzá a szociáldemokrata párt­juk. Közeledünk a nagy Magyar- ország felé, de az nem jelent mennyországot, hanem a legför­telmesebb poklot, amelyből csak egy ki ut van és ez a forradal­mi szervezkedés. Annak az ere­jével, pokolba kell kergetni az egész magyar úri bandát és megteremteni az ipari demok­ráciát. Amikor ezek a firkászok köz- zétek mennek, hazudni, kollek- tálni, tárjátok fel a magyar dol­gozók borzalmas helyzetét és verjétek ki magatok közül eze­ket a hitvány cselédeket, akik a nekik vetett koncért vezetik fél­re az amerikai magyarságot. Bővül az egységfront Ha bedöglött is a Magyar Vi­lág, ha utána pusztult is a De­mokratikus Szövetség, de a proli nem akarja a kért 6000 dollárkát összeadni a “Magyar Jövő” címen megjelenni akaró napi lapra. Minden hiába, égsza­kadás, földindulás, de az egy­ségfront eszméje az feltartóz- hatatlanul megy előre. Ezt a haladást láttuk az ak­roni revíziós gyűlésen, ahol len­gő magyar zászlók alatt, a him­nusz hangjánál, együttesen ün­nepelték a “felszabadult” felvi­déket, Himler Márton, Gondos Sándor és Pintér Ferenc, a kom­munisták szónoka. Olyan gyö­nyörű, olyan megható volt ez a jelenet, hogy Hauss apánknak, Stalinnak és az akroni prófétá­jának a szeméből az öröníköny- nyei hullottak, csak a proli az fordult ki a teremből és véle­mény nyilvánításként egy na- gyott köpött erre az uj egység­frontra. . ... de zabot nem adunk! Az elemi iskolában tanultuk, hogy amikor Mária Terézia ki­rálynő, nagy bajba volt, megje­lent a pozsonyi rendek és karok gyűlésén a kis Jóska gyerekkel a karján és a magyar urak se­gítségét kérte, azok lelkesen kardot rántva kiálltották: “Éle­tünket, vérünket a kirányné- ért!” Később megtanultuk azt is, hogy amikor, segítséget kért nemcsak katonai de anyagi se­gítséget is kért, többek között zabot, akkor a nemes magyar hazafiak úgy módosították a lelkes jelszavukat hogy: Életün­ket, vérünket a királynéért! De zabot, azt nem adunk! Az idők vátoztak, de a ma­gyar hazafiak természetrajza nem változott, ma is úgy gon­dolkoznak, hogy: “Először jö­vök én, azután megint én, és mégegyszer én, azután szünet és újra kezdődik élőiről az egész és csak az után jön a haza.” Persze ez csak rájuk vonat­Monstrum vagy pu­pák a társadalom? (Folytatás az 5-ik oldalról) kástársakhoz, akiknek nem csak azért van fejük, hogy a sapkát vagy kalapot rátegyék, hanem gondolkozásra is szokták hasz­nálni. Szivük is van mellyel tud­nak érezni, szeretni vagy gyű­lölni. Harmincnégy éve már, hogy kérünk benneteket uton-utfé- len, uccai és más népgyülése- ken, hogy szervezkedjetek. Szer­vezkedjetek iparilag a munkán, ahol foglalkozva vagytok, mint azt az IWW az Industrial Wor­kers of the World tanítja. Saj­nos, nagyon kevesen értitek meg és még kevesebben csatla­koztatok eddig hozzánk. Vagy nem tetszik talán a szervezkedési tervünk, formá­ink. Hát jó. mondjatok nekünk ennél jobbat, amely előbb fel­szabadít bennünket a bérrab­szolgaság jármából, könnyeb­ben eljutunk a szabad ember társadalmába. Vagy nektek já­rommal is tetszik az élet? Vagy talán a járom a nyakatokra nőt, elválaszthatatlanul ? Sajnálunk benneteket ha ez igy volna, azért pedig, mert már ti kétlá- bon jártok, s nem négyen, vagy másszóval emberek is volnátok már, ha volnátok. Hát mégegyszer kérünk ben­neteket, hogy gondolkodjatok sorsotok iránt, amig nem késő, amig még jut időnk a szervez­kedésre. Mig nem tapostak ösz- sze egészen bennünket. Addig fogjunk hozzá, az Egy Nagy Szervezet meg és felépítéséhez. Fel tehát az álomkórságból, a tespedésből. Talpra Bérmunká­sok! Csak láncainkat veszíthet­jük, s cserében egy uj világot nyerhetünk. Fel! Rajta! Előre! kozik, a tömeg az csak verje a nagy dobot, adja a lelkesedésén kívül a pénzét is, az urak majd kezelik, sőt mint a példa mutat- el is kezelik. De ők még lelkesedni se haj­landók ingyen, azt is megfizet­tetek. A clevelandi nagy cécón lelkesen húzta a zenekar a Him­nuszt, a Rákóczit, de ennek az ára 40 kemény dollár volt, amit a “felszabadított’ nyomorgók szájából vettek ki. Az a szer­kesztő, aki tépi a száját a haza­fiasságért, aki naponta három­szor csehet zabái, szintén szám­lát nyújtott be, amiért lelkesí­tett, még pedig szemtelenül olyan nagyot, hogy a bizottság felháborodva utasította vissza. A tiszteletes ur, aki az élén áll az egész akciónak, a nyomor­gók javára rendezendő kártya párti jövedelméből 60 dollárt akart levonni az egyháza részé­re teremhasználat címén, mire a bizottság egy másik papot ke­resett, aki ingyen hajlandó volt ezt az ő egyházánál átadni. így lehetne ezt folytatni, a végsőkig, mert az urak azok hazafiak, sőt hazaffyak, de ezen is keresni akarnak és keresnek is, mindaddig, amig akadnak bodik akik, kutyára bízzák a hájat. NEW YORK FIGYELEM! Szilveszter csak egyszer egy évben van, de egész éven emlé­kezetében fog maradni, ha de­cember 31-én a SZILVESZTER ESTÉT az IWW new yorki csoportjá­nak és a Modern Szinkör rende­zésében fogja eltölteni. Mert olyan SZILVESZTER ESTÉT sehol a világon nem látott és nem hallott, ahol EGY DOL­LÁRÉRT egy házilag készített disznótoros vacsorát kaphat és egész éjjel kitűnő cigányzene- kar mellett táncolhat és mulat­hat. Tehát a SZILVESZTER ESTÉT töltse ön is a Bérmunkás Ott­honban, 1351 Third Ave. Elő­jegyzéseket tehet bármely szer­da vagy péntek este ugyanott, a rendező bizottság tagjainál. A BÉRMUNKÁSHOZ JUTTA­TOTT FELÜLFIZETÉSEKNEK MINDIG HELYE VAN. A következő levelet kaptuk. Tisztelt Munkástársak: Mellékelve küldök 10 dollárt money orderon a Bérmunkás javára. Tekintettel arra, hogy életem­ben most először voltam olyan szerencsés, hogy nyertem 25 dollárt az önök által rendezett sorsolásban és azt oly gyorsan hozzám is juttattak. Fogadják érte köszönetemet. Tudom, hogy a lap előállítása nagy kiadással jár, azért ezút­tal fogadják a fenti összeget mint felüífizetést. Vagyok munkástársi üdvöz­lettel, Phila, 1938 nov. Bécsi Pál

Next

/
Thumbnails
Contents