Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-03 / 1035. szám
1938 december 3 BÉRMUNKÁS 5 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hirszolgálati Irodájától — Magyar a magyarért: Már jelentettük, hogy a koldulás soha nem látott méreteket öltött, na meg a mindenből üzletet csináló hazafiaskodás, mint napjainkban. Persze most kitűnő cégér erre a felvidékiek felsegély- zése. Ez az ami lepel minden koldulásra és üzleti fogásra, melyeket persze “gyengéd” hatósági presszió is kisér. Hogy mennyire nincs szüksége ma még a felvidéki magyaroknak segélyzésre, bizonyítja az ipoly- sági visszakerült magyarság passzív rezisztenciája, az oda szétosztás céljából küldött “szeretet csomagokkal” és a “magyar a magyarért” feliratú címkékkel ellátott ingyen kenyér kiosztási akcióval szemben, amikor azok átvételét azzal tagadták meg, hogy ők nem koldusok, mert eddig sem voltak azok. Na majd rövidesen elválik minden . . . Sikerült egyik katonai szolgálatot teljesítő munkástársunk (gépkocsivezető) segítségével illegálisan Ipolyság városába a szigorú tilalom ellenére bejutni. A város, mint a háború alatt azok akik katonák voltak a világháborúban tapasztalhatták is, teljes katonai okupációs képet mutat. A lakosság túl esvén az első örömmámoron, rájött arra ezen impérium változás folytán gazdaságilag mennyire hátrányos helyzetbe került. Elégedetlen hangok hallatszanak mindenki ajkáról. Nyíltan hangoztatják mérhetetlen csalódásukat, mely őket érte. Mint mondják ünneplésben bőven lehet ugyan részük, de az iparcikkek, ruházati cikkek árai, de még az élelmiszereké is 3-4 szeresére emelkedtek (szegény jó Ipolyságiak még nem tudják azt, hogy nem történt más mint hozzáidomultak az árak a magyarországi árakhoz). Azért e csalódás miatt többen nyilvános kifakadásokat hangoztattak és azért, mert azt merészelték mondani, hogy 20 év alatt a Csehszlovák uralomkor jobb életük és dolguk volt, mint most, ezeket a magyarokat sorra tartóztatták és tartóztatják le. Amikor ott jártam okt. 23- án 3 ilyen véleményt nyilvánító magyart kisértek szuronyok között. Az egyébként fényesen, berendezett szállodában (nevét érthető okokból nem irom ki) a személyzettel beszédbe elegyedtem és zokogva panaszolták, hogy ők azt remélték jobb idők virradnak rájuk és irtózatos becsapás áldozatai lettek. Szerintük jobb kereseti és munkaviszonyuk, könnyebb és jobb életmódjuk volt mint amilyen most van. Sírtak ezek a szerencsétlen becsapott magyar nők patakokban omlott a könnyük. A lakosság annyira passzívan, hogy úgy fejezzem ki magam ellenségesen viselkedik a bevonult magyarokkal szemben, hogy a nagy reklámmal kisért és processióval Ipolyságra vitt országzászló fölavatása alkalmával, házaikba zárkóztak és kb. 80-100 kirendelt emberen kívül az Ipolyságiak láthatók nem voltak. Ott álltam én is és igy állapítottam meg, hogy a kivezényelt katonai, csendőrségi, rendőrségi alakulatokon ki- >vül csak az iskolás gyermekek voltak jelen.. A Göbölyjárási processio tagjain kívül nép nem volt, úgy, hogy a helyzet igen kínos volt. Azzonnal autókon hozattak Balasagyarmatról civileket és vasutasokat és ezek képezték azt a kis tömeget ami jelen volt. Az ünnepély után egyes ipolysági módosabb gazdákkal sikerült beszélgetnem akik távolmaradásuk felőli kér- dezősködésemre azt a frappáns választ adták, eddig sem érdekeltek minket a cirkuszok, ezután sem vagyunk kiváncsiak ilyesmire. Azt hitték testvérekkel egyesülnek s ehelyett kaptak a nyakukba katonaságot, csendőr, rendőr és pénzügyőrséget, de ebből aztán olyan bőségesen, hogy a csehek tanulhatnának a magyaroktól. Eddig nyilváníthatták véleményüket bármiről, most egy szót sem szabad kiejteni a szájon, mert mindjárt börtönbe kerülnek, mint sokan közülük. Eddig 30 pengőt kaptak 1 mázsa búzáért és 40 fillér volt a kenyér ára, most a búzáért 20 pengőt adnak, de a kenyér most is 40 fillér. És igy tovább. Az ipolysági városi és közhivatalokból sorra dobálják ki az alkalmazottakat, közöttük olyanokat is, akiket Csehszlovákia még a régi magyar impériumból átvett, kidobálják nemcsak a szlovákokat, de a magyarokat is. így szórták ki például a kórház egész személyzetét a legutolsó napszámosig. Az ipolysági területen katonai közigazgatás van, leveleket, telefon beszélgetéseket, táviratokat cenzúráznak. A katonaság részére érkező leveleket, melyekben bármilyen panasz van egyszerűen megsemmisítik és viszont amit a katonák írnak haza azt is ez esetben. A büntetőbíróság már a magyar törvények szerint Ítélkezik, a - polgári egyenlőre a Csehszlovák törvények alapján. Csakis a városparancsnokság külön engedélyével szabad bárkinek is Ipolyság területét elhagyni és viszont beutazni is, mint egy nagy börtönbe ez a szabály. Hir szerint 6 hétig fog ez a lehetetlen állapot tartani. Persze kegyelmes, méltóságos, nemzetes urakra és asszonyokra ez a szabály nem áll. íme ezt tapasztaltam Ipolyságon az urnák 1938. évének október hava 23-ik napján d. e. 9 tői este 10- ig mikor is egy másik katonai szolgálatot teljesítő munkás társunk segélyével sikerült a vesztegzár alá helyezett Ipolyság városát elhagyni, minden baj nélkül. Végül meg kell állapítanom, hogy a munkabérek is lecsökkentek a magyarországi nívóra. A munkanélküli segély folyósítása megszűnt és nagy a munkanélküliség köszöntött rá az ipolysági munkásokra . . . A fölszabiduló felvidékre mint rendfentartásra a következő fegyveres alakulatok fognak bevonulni: 1. Hadsereg 2. Rendőrség (ideértve a detek- tiveket, spicliket, provokátorokét) 3. Vitézek (magyar kozákok), 4. Frontharcos századok, 5. Tűzharcos csapatok, 6. Csendőrség, 5. Pénzügyőrség, 6. Szabadcsapatok (Héjjasék) 7. Főiskolások századai. Igen nagy baj lehet ott a rend körül, ha ilyen hatalmas fegyveres erővel kell megszállni a Csehszlovákok által kiürített és átadott területeket. Vagy ez a hatalmas fegyveres megszállás főleg a 6 hetes vesztegzárat tekintve azt a c^lt kívánja szolgálni, hogy temetői, siri csönd és rend szelleme boruljon a fölszabadult magyar lelkekre? Vagy az eddigi kemény felvidéki magyar gerince megpuhitásáról és pofa befogásáról lészen szó? Annyi bizonyos, hogy a “felszabadítás” imigyen spékelve valahogyan igen-igen hasonlít ahhoz a szellemhez, amelyet Haynau honosított meg Magyarországon, szintén rendcsinálás és a rendföntartás ürügye alatt. Szegény felvidéki magyarok . . . Ficsor István az elmúlt napok egyikén amikor a gyermekeknek való katonásdi játékot űző frontharcosok, mint “politikától távolálló”, s mégis a fasizmus szolgálataira készséges pulik a Népszínház uccában zárt menetoszlopokban fölvonultak, vén szamaraknak, hülyéknek merészelte nevezni a frontharcosokat és feléjük nagyot köpött, bíróság elé állították. A zászló előtt való tiszteletlen viselkedés és botrányokozás miatt. Szólj igazat — ime igaz az a régi magyar közmondás — beverik a fejedet. ítélethozatalra még nem került sor . . . Mint a lapok közlik Ipolyságon szigorú rendeletet adott ki a katonai városparancsnokság az árdrágítás ellen. Egy két kereskedőt, aki magasabb áron vásárolta portékját persze nem volt hajlandó a felszabadulás örömére a régi Csehszlovák árakon adni az áruját, minthogy azokat újra nem tudja azon az áron beszerezni és ezeket akarják most kényszeríteni arra, hogy úgy adják el ahogy ők parancsolják. Október 17-én 78 katona szökött át román területre. Az át- szökötteket Kolozsvárra kisérték, ott kihallgatásuk alkalmával — a román rádió hírszolgálat adta le — azt valották, azért szöktek át, mert nemcsak hiányos volt az élelmezésük, de tisztjeik emberhez nem méltóan, durván bántak velük, de másrészt nem is bolondok, hogy a földbitokos grófok és kegyelmes urakért háborúskodjanak. Október 22-én reggel 7:20- kor valószínűleg erre célozva a budapesti rádióban a következők hangzottak el: Nem engedjük sorainkat az izgatóktól megbontani. Ma nincs helye személyes és vélt sérelmek fölhány- torgatásának. Ma a nemzeti kérdés az első és aki ma egységet bont, izgat, lázit, az nem érdemli meg a magyar nevet. Azt pedig úgy hisszük a budapesti rádió is tudja, hogy 19-ben és után az elnyomatás és az üldöztetés, kizsákmányolás , okozta keserűség talán mégsem feledhető el azon csomagolás láttára, hogy ma mindent a “nemzet” és “magyar” kell, hogy jelentsen. Az elnyomás üldöztetés, kizsákmányolás ennek dacára is ezt a nevet viseli, mert jól jegyezzék meg a magyar Haynauék, nincs cseh, német, olasz, angol vagy magyar külön, külön, csak elnyomatás, üldöztetés és kizsákmányolás van. Bármilyen nemzeti színekben is csomagolják azt. S Haynauék az elnyomást, az üldözést, a kizsákmányolást 19 és alatt oly tökéletességre fejlesztették ki, miként a mohácsi vész előtti időkben, mely tudvalevőleg azért, lett oly tragikusvégü Magyarországra, mert a nép érdektelenné vált az ország sorsát illetőleg és nem érdekelte annak megmaradása vagy bukása. Ma Haynauék jóvoltából minden görögtüzes sajtó és rádiópropaganda ellenére sajnos ugyanaz a helyzet következett be mint a mohácsi vészt megelőző években. Ezt igazolja az a tény is, hogy a határon kint levő katonaság őrjáratainak nagyobb része tisztekből van ösz- szeállitva, kik gyalogsági fegyvert kénytelenek vállukon cipelni és a bakákkal együtt (3-4 baka együtt képeznek 1-1 járőrt) csatangolni a határon. Hogy mi lenne itt ha háborúsdi ütne ki fölösleges magyarázni. Munkanéküli segélyzés Magyarországon ellentétben a német és olasz újabban cseh és szlovák fasizmussal, itt nálunk hivatalosan munkanélküli állami segélyzés nincsen. A városok, községek segítik a munka- nélkülieket amíg és ahogy pénzük van. De legfőképpen természetbeni segélyt adnak ami nem sokkal többet jelent a semminél. Ragadjuk ki Budapest székesfőváros által nyújtott segélyzést, mely a többiekéhez viszonyítva “fejedelmi”-nek is nevezhető. Az állandó budapesti lakosok azon része amelyet fizikai munkára a város be nem foghat (öregek, betegek, testihibások) részére adnak a jelentkezés napjától számított 3 hét után (hogy közbe fölfordul éhen annál jobb) 7 napra 3 drb. tejjegyet, 2 hentes jegyet, és 2 lójegyet. 1 darab tejjegy értéke 19 fillér, illetve kap rá fél liter tejet és 10 dkg. kenyeret. 1 darab hentes jegy értéke 16 fillér, 1 ló jegy értéke 8 fillér (10 deka lókolbász és 8 deka kenye- .ret adnak rá). Kenyér jegyet 14 napra 6 kilogramra szólót, melyre barna kenyeret adnak, aminek ára kilogramonként 32 fillér. 1 hétre szóló ebédjegyet 1.60 fillér illetve napi 23 filléres ebédre szólót. Készpénz segély is van, havi 4 penbő, illetve napi 13 fillér, összegezve 31 emésztnapra szóló segély ösz- szesen 119 p. 84 fillért teszi ki. Ennek az adminisztrációja 10 p. 116 fillért emészt fel. Mert a város 30 pengőt számol el havonta 1-1 részére. A munkaképesek segélyéről legközelebb számolunk be. A G.R.U. newarki csoportja saját helyiségében, 294 Market St. minden hó első' és 3-ik ked- jén tartja rendes gyűléseit.
