Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-19 / 1033. szám
1938 november 19. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Választások után Hetek óta, ahová fordultunk, mindennhol fülsiketítő lármába ütköztünk. A sajtó, rádió a termek és az ucca a különféle jelöltek egymás gyalázásától volt hangos. A különböző pártok jelöltjei a legerélyesebb vehemenciával szellőztették ellenfeleik szennyesseit és Ígértek füt-fát, hogy csak megnyerjék a szavazók bizamát saját részükre. Bennünket a vásári lárma teljesen hidegen hagyott. Sem az egyik, sem a másik, harmadik, negyedik, vagy ötödik párt platformja és jelöltjei nem érdekeltek, mert tisztába vagyunk azzal, hogy az egész komédia csak a hiszékenyek félrevezetésére szolgál. Hogy mégis foglalkozunk azzal a Bérmunkás hasábjain, azt csupán azért tesszük, hogy rámutassunk az elkövetett hibákra és talán sikerül elősegíteni azok tisztánlátását, akik egyébként tiszteletre méltó munkásemberek és csak az a hibájuk van, hogy nem szeretnek gondolkodni és cselekedni, hanem minden bizalmuk a szavazó urnán csügg. A most lezajlott választásoknál két nevező hangzott el igen gyakran és pedig: “liberális” és “reakciós”. A liberalizmust a Demokrata Párt és a reakciót a Republicánus Párt képviselte a monda szerint. A többi pártok megoszlottak, némelyek a liberálisokat, mások a reakciósokat támogatták. Mindkét pártnak megvolt az alkalmi jelszava a választók félrevezetésére, mely körülbelül ilyenformán hangzik: “Az emberies kormányzás nevében szavazz a demokratákra” és a másik oldal: “A bósz nélküli kormányzás érdekében szavazz a republicánusokra”. Mivel a szavazók zömét az alsó osztálybeliek alkotják — a szegények és kizsákmányoltak — a jelöltek azokhoz apelláltak és minden jelölt a szegények és munkások “barátja” volt a választások előtt. A demokraták azzal biztattak bennünket, hogy ha megakarjuk tartani azt a “sok jót” amit a jelenben élvezünk (majd megveszünk a jóságtól) akkor feltétlen őket ajándékozzuk meg bizalmunkkal, viszont a republikánusok azt állítják, hogy amit a demokrata kormányzattal kaptunk az mind rossz és ők azt mind megfogják szüntetni és az helyett “sokkal jobbat” kapunk. Megszüntetik a WPA-t, PWA-t és az összes ÁBC-és testületeket a munkanélküli segélyt az aggkori segélyt, mert ez mind nagyon sok pénzbe kerül az országnak és helyettük sokkal jobbat fognak adni, de hogy mi lesz az, azt csak következtethetjük az örökké emlékezetes Hoover adminisztrációból. A demokraták jelszava, “soak the rich and help the poor” (fejd a gazdagot és segítsd a szegényt) persze csak úgy elméletben, mig a republikánusok Janus pofával mindkét oldalra kacsingatnak és a gazdagokat azzal biztatják, hogy az állam költségvetést felére szállítják le, az adó terheket leveszik a gazdagok válláról, a szegényeknek pedig még többet Ígérnek mint a jelen adminisztráció. A munkásság hiszékenységéi sajnos, misem bizonyítja jobban, mint ezen ígéretekben vetett bizalom. Annyi megpróbáltatás után még mindig készek elhinni, hogy az egyik párt politikusai többet fognak adni, mint a másiké. Mert ha már tényleg hisznek abban, hogy a politikusok akarnak és tudnak segíteni a munkásság helyzetén, akkor a most lezajlott választásokban furcsa dolgok történtek. Az elmúlt két évben, mint ismeretes nagy munkásharcok voltak Michigan, Minnesota, Ohio és Pennsylvania államokban. Az autó, illetve az acélipar munkásai elkeseredett harcoMadrid ostroma 1936 november 7-ét az egész világ munkássága megfeszült idegekkel figyelte. Erre a napra tűzte ki a fasizmus spanyol- országi führer je Franco, Madrid elfoglalását. Azóta két év telt el. A spanyol férfiak, nők és gyermekek ezreit pusztították el a fasizták gyilkos fegyverei és bombái, de Madrid még mindig az antifasizták kezében van. Ha elesett volna Madrid a fasizták javára az sem volna csoda. Akik ismerik az egyenlőtlen erőviszonyokat a Spanyol- országban folyó háborúban, már régen elvoltak készülve, hogy az anti-fasizták kénytelenek feladni Madridot. Mig a fasizták egész Európa nyilt és burkolt támogatását élvezik, addig a spanyol szabadságharcosok úgyszólván elvannak szigetelve a világtól és csak saját erejükre és felszerelésükre vannak utalva. És, hogy ily hosszú időn keresztül ellent tudnak állni a fasizmus győzelmének, annak a spanyol munkásság szabadság szeretetében és a zsarnokság elleni gyűlöletében van a titka. A fasizmus még nem győzedelmeskedett Spanyolországban. Az anti-fasiztáknak több esélyük van a győzelemre, mint a fasiztáknak, de ennek feltételei a világ osztálytudatos munkásai kezében vannak. Ha a világ munkásai akcióba lépnek és a kát vívtak a munkáltatók zsar-_ nők?'' i ellen. A négy említett áll' Közül háromban, ugyne- vi „ “munkásbarát” kormány- & olt és csak Ohio állam kor- rr .íyzójárói mondták, hogy r. unkásfaló. Ugylátszik ez a felfogás érvényesült az elmúlt tavaszi jelöléseknél, mert a mun- kássfaló Davies kibukott és Bricker került a republikánus lisztára. Az elmúlt heti választások alkalmával kellett dönteni hogy a “reakciós” Bricker, a “liberáliss” Sawyer legyen-e a kormányzó. És a szavazók a reakciós Brickert választották meg. És hasonlóan történt Minnesota, Pennsylvania, Michigan államokban. A new deal favorit- jai kibuktak és a reakciósok kerültek ki győztesen a választásokból. Ha a nevezett kormányzók a sztrájkok idején tényleg oly humánus munkásbarátok voltak mint azt a fülünkbe ordították, akkor mi az oka, hogy most kibuktak a reakciós republikánus jelöltekkel szemben? Hiszen a szavazók túlnyomó többsége mégis csak a munkásokból áll, mi lehet az oka, hogy a munkások saját “barátjukra” nem szavaztak? Vagy talán megcsömörlőttek úgy a reakciós, mint a liberális és vörös színben tündöklő politikusoktól? Éppen ideje volna, ha a munkások tudatára ébrednének annak, hogy a politikusoktól nincs mit várniok és nincs más amire támaszkodhatnak, min tsaját szervezett erejük. szükséges támogatást megadják a spanyol munkásságnak, Spanyolország lehet a fasizmus temetője. Az első vereség elindíthatja azt a lavinát, mely maga ála temeti a fasizmust. És ez nem lehetetlenség, amit a spanyol munkások elvárnak. Elsősorban minden ország munkássága szervezett erejével hasson oda, hogy minden szállítmányt, amely Franco hordáinak van irányítva, megállítson. Ez a leghatásosabb módja a spanyol munkásság segítségének. Ezenkívül természetessen nagy .szükségük van élelmiszerre, ruházatra kórházi szerekre és háborús felszerelésekre. Mindezeket be lehet szerezni bizonyos országokban, ha az enyagiakat előteremtjük azokra. Minden támogatást adjunk meg a spanyol munkásságnak, mert ezideig ők képezik az egyetlen gátját a fasizmus terjedésének. Amig mások csak siránkoznak és jaj- veszékelnek, addig a spanyol munkásság öntudattal és fegyverrel harcol a fasizta vassarok uralom ellen. A BÉRMUNKÁS az egyetlen forradalmi lap, mely magyar nyelven jelenik meg. Terjesztése forradalmi kötelesség, amit csak forradalmároktól várunk el. KETTŐ KÖZÜL A HARMADIK Az Internacional Ladies Garment Workers Unió szakított az AFofL-el és a CIO-val is Ami már régebben várható volt, az közvetlenül a most hétfőn kezdődött CIO pittsburghi konvenciója előtt be is következett. A női ruhaipart domináló szakszervezet végrehajtó tanácsa nevében, David Dubinsky elnök nyilvánosságra hozta, hogy az egymás ellen hadakozó CIO-AFofL-ból nem kérnek es mindkettővel megszakították összeköttetésüket. Az ILDWU-t elkerülte Green- ék tisztogatása. Nem zárták ki őket az AFofL kötelékéből, mint azt Lewisékkal tették. A női ruhaipar robotosai, óriási mértékben támogatták anyagilag is a CIO első szervezési kámpányát s a vele való szakítást Lewisék éppen úgy megérezni fogják, mint Greenék. Dubinsky viszont ravasz politikus. Nem egészen úgy áll a dolog, hogy ők mindent a “béke” érdekében cselekszenek. A női ruhaipari uniót, valamikor nagy erőfeszitések mellett kény- szeritette ki a Gompers szakszervezeti gépezet akkori függetlenségéből, mert az AFofL- nak mindig megvolt azon hajlamossága, hogy minden olyan munkatelepet megadóztasson és belekapcsoljon a szakszervezeti racketbe, mely stabilizált viszonyok között önmagának biztosítani tudja az állandó tagsági dijakat. Az International Ladies Garment Workers Unió vezéreiben megvolt mindig a függetlenségi vágy és azt megvalósították a legalkalmasabb időben. Az egymással perlekedő két szakszervezet, a jelen helyzetben nem is tehet egyebet, mint bele nyugszik abba, hogy Dubinskyék megteremették az egyeduralmi kiskirályságot. De ha majd saját ügyeiket rendezik, ami nem késhet sokáig, akkor járomba és adófizetésre fogják újból kényszeríteni, a saját zsebükre dolgozó Dubins- kyékat is. NEW YORKI ÉRTESÍTÉS! Ezúton is tudatjuk New York magyar munkásaival, hogy a Munkás Betegsegély- ző Szövetség első osztálya november 19-én szombaton este 8-kor a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. (77. St.) SZINELŐADÁSSAL EGYBEKÖTÖTT TÁNCESTÉLYT rendez a Modern Színkör közreműködésével színre kerül, FOROG VAGY NEM FOROG parasztkomédia és ESKÜVŐ ELŐTT . vígjáték. Több müsorszám. Jegy ára 35 c. Union zenekar mellett tánc! Tisztelettel, a vigalmi bizottság. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
