Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-19 / 1033. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 19. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési ink: Subscription Rates: évre ___________ $2.00 One Year____________$2.00 félévre ______ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám *ra _____ 5c Single Copy____________5c Csomagos rendelésnél,. 3c Bundle Orders______ Sc Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. OEntered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD-*gg*42 Fészkelődik a reakció Volt idő, amikor mint magyar IWW-istáknak a talajtörés, megszokott munkáit; a szervezést, nevelést és az agitációt kellett végeznünk csupán, vagy esetleg egy-két lapos ütéssel, a munkásmozgalom nevében szédelgőket kellett észre térítenünk. Ilyenkor, más elfoglaltság hiányában, személyi ellentétekkel is foglalkozhattak azok, akik akár tényleges, akár vélt sérelmeik oorvoslását fontosabbnak tartották, mint az IWW mozgalom építését. Kritikának amellett, hogy helye van a mozgalmunkban, szükségesnek is tartottuk mindig. Az IWW, nem imádkozó gyülekezet, ahol a prédikátor, vagy előimádkozó mögött, hallgatókként csoportosulnak a tagok. A mi szervezetünkben, mindenkinek lehet véleménye és a tagság nevelése utján minden törekvésünk odairányul, hogy legyen is. Irtó hadjáratot viseltünk a vezérimádat ellen és amennyire ez szervezetünkben lehetségessé vált, az össztagság véleményének és akaratának megnyilatkozását nem elfojtani, hanem elősegíteni igyekeztünk. Taglétszámunk arányában — és ezt bátran mondhatjuk — nincsen még egy olyan csoport Amerikában, másütt sem, ahol annyira önnállóak, kritika és cselekvőképesek az emberek, mint az IWW tagjai. Mindezeket be és kifelé azért mondottuk el, mert mint a gyakorlat emberei azt tartjuk, hogy mindennek megvan a maga ideje. És úgy találjuk, hogy most olyan idők kellős közepébe jutottunk, amikor az építés, szervezés és nevelés mellett, szükségszerűvé vált soraink teljes összevonása. Minden kiforrott és képességekkel rendelkező magyar ipari forradalmár harcosra szükség van, Senkinek a munkáját nem nélkülözhetjük, mert olyan erőpróbák előtt állunk, amikor valóban csak az számit, hogy hányán, milyen erősek vagyunk és milyen bennünk az akaraterő? A cselekvési vágy és a tettre készség?! Ezekről a dolgokról kell most beszélgetnünk a magyar IWW istákkal e hasábokon keresztül. Ma már nyilvánvalóvá vállott, hogy az amerikai magyar reakció felocsúdott áléit állapotából és a négy legnagyobb magyar betegsegélyzőn valamint a reakció támogatására mindig hajlamos papok és egyházak bevonásával megindították a nyílt horthyista fasizta propagandát és lerakták egy oly érvágás tervezetét, melynek gyakorlata olyanná alakítja át a magyar berkeket, mintha csupán koldusokból és alamizsnákat osztogató szamaritánusokból állana egész magyar Amerika. A reakció ilyen erőteljes összefogásában csak olyan ellent- állást fog respektálni, amilyen erőt az ellentállók érezhetően vele szembeállítanak. Kevesebbet nem. A hazafias széditéssel, vaklármával és gyűjtéssel szemben. — és mondanunk sem kell, hogy ebből kevés jut át Magyarországra és mégkevesebb a visszacsatolt területek szegényeinek — nehezebb az öntudatos munkások ellentálló ereje s képessége, mint volt hasonló esetekben a múltban, mert egy bedöglött napilap egy teljes éven át a reakcióval, papokkal ölelkezett. Megingatta hitében és meggyőződésében az öntudatos munkásságot és segített a talaj, előkészítésében, a reakciónak. Követőik széjjelzüllesztetten, tanácstalanul, tehetetlenül állanak, mint akik megtorpantak és komoly harcokhoz,, erőteljes ellentálláshoz azon részük is képtelen, akikben némi akarat volna még ilyesmihez. A Szegénylegények Pártja (Sz.L.P.) akkor sem jöhetétt ilyen akcióban számításba, amikor nem voltak még összezsugorodva, száradva és megpenészedve. A rájuk jellemző gyávaság puszta ténye miatt sem számítottak az öntudatos munkásság komoly küzdelmeinél és ma pedig úgy állanak, hogy gyávaságuknál, csak szellemi szegénységük nagyobb. Ilyen agyalágyultsá- gukban vetemednek arra, — talán nem is tehetnek róla— hogy a reakció támadása helyett, minket forradalmárokat denunciál- nak és mintha csak született hülyék volnának, kéjelegnek, röhögnek saját marhaságaikon. Az amerikai magyar terepen, egyedül a magyar IWW-isták alkotják a magyar munkásságnak azt az élcsapatát, mellyel akarva nem akarva számolni fog kelleni a reakciónak, — ha mi is úgy akarjuk! East Pittsburgh tájékán is uj éra következett be. Az ott gyeplőt markoló társaság is hü, önmagához következetességgel azt az időt ragadta meg a forradalmi munkásmozgalommal való minden kapcsolatának megszakítására, amikor ugylátja, hogy az ipari forradalmárok már amúgy is túlfeszített munka mellett, sem szellemi, sem fizikai, sem anyagi erőkkel nem rendelkeznek olyan arányban, hogy ezt a támadást visszaverhetnék. A közeli hetekben számos akcióinnk kerülnek megvalósulásra, amelyeken keresztül felelni fog keleni a magyar IWW-is- táknak azon kérdésekre, hogy kik mérték le helyesen az amerikai magyar ipari forradalmárok mozgalmát és cselekvőképességét? Mi, vagy az ellenségeink? E feleletet sem szóval, sem Írásban nem lehet megadni. Tettekkel kell válaszolni és bizonyítani. Tettekkel és olyan általános összefogással, amelyben minden pihenő és parlagon heverő erőinket munkába állitva, befogjuk tudni bizonyítani, hogy az IWW.-mozgalmát nemcsak elméletben nem ismerik az ellenségei, de rosszul mérték le akcióképességét is. Van hát bőven munka. Olyan munkánk van, amelyeknek végzésében legjobban érezzük magunkat; otthon vagyunk. Jöjjenek a bajok és az ellenségek csomóstól. Úgy szeretjük a mozgalmi életet, ha zajos, hangos és küzdelmes. A forradalmi munkás- mozgalmat, mint amilyen az IWW, harcok fütik és élesztik. Ezekben a harcokban, ha minden arcot meglátunk, ha erezhessük bátor, kipróbált bajtársaink ütemes lépéseit, megfogjuk tudni mutatni, hogy a reakciósok és mindenfajta fékerek rosszul számoltak. Munkástársak: magyar IWW-isták. Mi megfujtuk a riadót és most rajtatok a sor csatasorba állni! Cselekvéseteket várja, a Bérmunkás Lapbizottsága. SIKERREL ZÁRULT A NEW YORKI BÉRMUNKÁS VACSORA. Nov. 12-én a new yorki Bérmunkás olvasók társas vacsora keretében ünnepelték meg a Bérmunkás 27 éves fennállását. Habár az ünnepély sajtóhiba tévedés folytán vasárnapra volt hirdetve, ismerve a new yorki szokást, hogy az estélyek szombaton vannak rendezve, megjelentek azon munkástársaink szép számban. A konyhai költségeket Stefankó mtársnő fedezte, a Bérmunkás sorsolás tiz dolláros nyerője, aki több mint mégegyszer annyit költött el, és nemcsak bevásárolta de a többi munkástársnőink segítségével olyan ízletesen elkészítette a vacsorát, hogy arról beszéltek egész estén a jelenlevők. Pollák mtársnő pedig egy habos tortával lepett meg bennünket, melyen $9.35 cent jött be lapunk javára. Ezen összeggel együtt a jövedelem kereken 50 dollárt tett ki, mely összeget továbbítottunk lapunkhoz. Munkástársaink a legjobb hangulatban voltak együtt a késő órákig. Mindazoknak kik a mulatság sikeréhez hozzájárultak ezúton is köszönetünket fejezzük ki. Az IWW new yorki csoportja. AZ ÁLTALÁNOS MUNKÁS DALÁRDA (New Yorkban) úgy mint, minden évben, úgy most is megtartja szokásos Pulyka Estélyét. 1938 november hó 23-án szerdán este 8-kor a Munkás Otthon felsőemeleti termében, 350 East 81st Street. Ha egy kellemes estét akar magának szerezni, úgy ne mulassza el ezen az estélyen részt venni. Hozza magával családját és hívja fel ismerősei figyelmét is. Kitűnő programszámok. Zene és tánc. Belépti jegy 25c. Tejles vacsorával 75c. Támogassuk az egyedüli dalárdát New Yorkban. CLEVELANDI BAZÁR. A bazár bizottság jelenti, hogy a december elejére, a Bérmunkás javára tervezett bazár munkálatai már szép lendületet vettek. Ennek dacára még sokan hiányoznak, úgy a gyűjtők mint az adakozók lisztájáról. Kérésével fordul ismét úgy a clevelandi, mint az ország más részében élő munkástársakhoz, hogy segítsenek hozzájárulásukkal ezt az akciót sikerre vinni. Bazár bizottság. ELVINYÍL ATKOZ AT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E^ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül-
