Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-19 / 1033. szám

1938 november 19. IS K K .MUNKÁS 3 oldal 1938 OKTÓBER 11... Irta: Földváry Mhály LOS ANGELESBEN IS (Folytatás) A húsz éves cseh uralom egy pillanatra sem tudta megrendí­teni magyarságunkat, ahhoz a csehek túl ostobák voltak, hogy számunkra veszélyes politikát csinálhattak volna. De az bizo­nyos, hogy sok mindent más­ként látunk, mint ti. Ha majd visszatérünk, nem kis problé­mák fognak felmerülni, amelye­ket Magyarországnak s a ma­gyar kormánynak meg kell ol­dania. A mi felfogásunk a de­mokrácia — (hát ilyen is volt a Csehszlovákok keserű elnyo­matása alatt? szedő.) irányá­ban fejlődött s ezt mindenkinek tudomásul kell vennie”. A cse­hek azzal agitálnak, hogy ha a magyarok bevonulnak, vissza­veszik azokat a földeket, melye­ket a cseh agrárreform kiosz­tott . . . (sajnos ilyen szándék­ról a pesti rádiókban burkolva mi is hallottunk). Ezt az állí­tást egyébként senki sem hiszi el, de túloldalról nem ártana hangsúlyozni azt a népies és szociális politikát, amely ma­gyar nemzeti alapon áll és mely­nek a hire eljutott idáig is. Munkanélküli segély van ugyan de összege ma már nem több napi 1 pengőnél. A társadalom­biztosítás kiterjed az ipari és mezőgazdasági munkásságra is, mert hiszen Csehszlovákia ipari állam volt, aránylag kis mező- gazdasági rétegekkel, viszont hosszú ideig az agrár párt kor­mányzott s ez igyekezett töme­geinek mindent elérni. Sok problémánk lesz hát, de egyik sem megoldhatatlan . . .” A fent idézett nyilatkozat részletekből kitűnik az, hogy a visszavágyó és visszakerülő ma­gyarság, kulturáltabb, igénye­sebb, szabadság szeretőbbé ne-' velkedett és vált az elmúlt 20 év alatt. Egészen bizonyos, ha ez a közel egy milliónyi ilyen gondolkozásu, igényű és szabad­ságszerető magyar visszatér, ez logikus, azzal a haszonnal kell, hogy járjon Csonkama- gyarország népére, hogy bilin­cseit meg kell lazítania a fasiz­musnak és lehetővé kell tennie számára a jobb életlehetőségek iránti harcát. De ismerve a fasizmus lélek­tanát, a magyar nép fölött zsar- nokoskodók “hivatott vezérek” miként önmagukat neveztetik, módszereit mi nem fogunk meg­lepődni akkor, ha nagy “kom­munista összeesküvések” lelep­lezéséről fognak színes tudósí­tást hozni a lapok, akkor sem fogunk meglepődni, ha az in­ternáló táborok és börtönök megfognak telni felvidéki ma­gyarokkal. Nem fogunk megle­pődni pedig azért mert gyakor­latból, tapasztalatból tudjuk azt ez nem más mint ürügy, é felvi­déki magyarság letörésére, melyei nem a 9 milliónyi ma­gyar életnívóját emelik fel a visszakerült 1 millióéhoz, ha­nem az 1 millióét törik le a 9 millióéhoz. Ma azonban örvendjünk az örvendőkkel. Testvéri szeretet­tel szorítsuk magunkhoz azokat a magyarokat, akiket talán tu­datosan, talán tudatalatt bár, de az “elnyomó” cseh demokrá­cia gerinces megnemalkuvó fel- válagosodott és határozottan bátorszavu magyarokká for­mált át. Visszakerülésükkor pedig ha majd azt tapasztalják, itt nem a munkanélküli segély — ami nincs — de a hajnaltól vakulá- sig tartó földmunkáért a mun­kabér sokszor nem éri el az 1 pengőt naponta, vagy alig pár fillérrel haladja meg csupán, ha majd azt tapasztalják, hogy munkanélküliségükben a mun­kanélküli segély naponta egy­szeri alig 10-20 fillért reprezen­táló u. n. ingyen moslék jelen­ti, de ennek eléréséhez is mély megalázkodás, könyörgés és ki­lincselés árán juthatnak csak el. Ha majd azt tapasztalják, hogy pl. a mezőgazdasági mun­kások betegségük alatt sem se­gélyt, sem orvost, sem gyógy­szert nem kaphatnak, s ha pén­zük nincs elpusztulhatnak, mert a társadalombiztosításba csak az ipari és háztartásbeli munká­sok tartoznak. Ha azt tapasz­talják mjad, hogy a filléres ipa­ri munkabérekkel szemben, nemcsak az élelmiszerek, de az ipari cikkek is aránytalanul tul- magasak az eddigi megszokott árakkal szemben. Ha azt tapasz­talják, hogy hiú ábrándnál nem egyébb a remélt szabadság, akár mozgás, akár szólási, akár saj­tószabadságról is legyen szó. Szóval, ha sok csalódás éri majd őket, ne teljenek el sorsuk rosz- szabbra fordulásával együtt gyűlölettel az elnyomott, bilin­csekbe vert és kizsákmányolt Csonkamagyarország népe iránt hanem legyenek meggyőződve arról a magyar NÉP ártatlan, és számítsanak arra, hogy szá­míthatnak a népünk, a fajunk szolidaritására, ha közös elnyo­móink, Magyarország fasizta uraival szemben, miként a Cseh­szlovák idegen uralom elnyomá­sa ellen kell szabadságharcukat, a felvidéki és egyébb külföldön élő magyarság segítségével megvívni. Hogy a csehszlovákiai ma­gyar sajtó munkatársai nem vettek önmaguknak annyi fá­radságot, hogy 20 év alatt “mé­gis rólatok alig tudunk vala- mit”-ig terjed jólinformáltsága a magyarországi fasizta állapo­tokról, ez csak azt bizonyítja in­formációjukat, mint kész anya­got a kormány vagy annak a zsoldján élő sajtótól vették át és közölték valószínűleg le. Ilyen egyoldalú információk révén aztán előálló csalódások az el­mélet és gyakorlat között egyé­nileg is de méginkább kollekti­ve nagy elkeseredések szülő­anyja. Most, amikor a békésnek in­duló komáromi tanácskozásokat a magyar fasizmus megszakí­totta és ismét komolyra fordult a helyzet, szent meggyőződé­sünk az, hogy békés revízió ut­ján mégis visszatérő magyar­sággal együtt vívjuk meg a ma­gyar nép fölszabaditási harcát a magyarországi fasizta ura­lommal. ‘Ez a harc lesz a végső I csak összefogni hát . . .” Itt is utána vagyunk a nagy cirkusznak. Az attrakció sláger­számaként, a szavazó polgárok levakarták testükről a vértől kövérré gömbölyödött politikai piócahadat és újakat — lehető­leg soványakat — raktak ma­gukra. Ez aktus még inkább vérszegénnyé teszi majd őket. A sovány és éhes piócák több vért és gyorsabban szívnak. De az a fő, hogy ezen is át­estünk. Most már lehet a sem­min rágódni, a legközelebbi el- hökválasztásig és közben majd csak kitalálnak megint valamit, melytől telnek a bódék és dől­nek a bodyk. Beszélgetek egy szavazó “polgártárssal”, ő felsóhajt és azt módja, hogy: “azért a re­ményt nem adjuk fel!” Szóval ő is a választás utján akart megszabadulni terhétől és a nyomortól. Sóhajtásában viszont benne van, hogy meg­marad a remény de vele marad a nyomora is. “A harminc dollárt, minden csütörtökön” mozgalom is csü­törtököt mondott. Szavazat fo­gásnak nem volt rossz taktika. Most az idősebb embereknek is, — akik reméltek valamit — lesz min sóhajtozni és rágódni. Minden all right lett volna, ha . . . megszavazzák. Egy hírneves professzor tar­tott rádió előadást, aki szerint, nemcsak az öregekkel van baj. A fiatal generációnak is, lega­lább háromnegyed része fizikai és szellemi sánta . . . Mondha­tunk-e egyebet, mint hogy: fe. jén találta a szöget? A county farmokat megna­gyobbítani, terebélyesiteni fog­ják. Persze oda is csak protek­cióval és jó beajánlok utján le­het jutni. Még az agyalágyul- tak elhelyezését is csak kijárás utján lehet eszközölni. Itt ön­kénytelenül is felmerül a kér­dés, hogy: melyiknek puhább az agya? A szellemi szegénynek vagy annak, aki egy olyan rend­szert támogat és segít fentarta- ni, mint e mellékelt ábra mutat­ja? Hát nem sok a különbség! Az uccák tele vannak rongyos letört emberekkel. A jobban öl­tözöttek észrevehetően kerülik ki a járdákon őket. Félrehuzó- danak tőlük, helyet csinálnak nekik. Mindennapi látványos­ság ez errefelé. Hallani lehet, amint az elkerült hangosan gon­dolkozik ... és káromkodik. Mi­csoda egy társadalom ?! Bár nem rossz jel, amikor a rongyo­sak káromkodnak ... De hol­vagyunk még a cselekvés ide­jétől? Uram fiai! Messzebbnek látszik a távolság, mint Makó és Jeruzsálem között. Még az utóbbi 9-10 év sem szolgáltatott elég leckét. A kál­váriából, mint látszik nem volt elég, mintha még bírnák az em­berek a megpróbátatásokat. De bizva bízunk abban, hogy köze­ledik a megváltás ideje. Feszült a helyzet a dolgozók között. S ha egyszer törelmük elfogy, ha összefognak és szervezkedés­hez látnak, úgy, amint azt az IWW közel 34 év óta tanítja és hirdeti: lesz még itt egy olyan választás, amelyben felszaba­dul a társadalom a politikusok­tól, és az emberiség a bérrab­szolgaságból és minden nyomo­rától. Ezt az időt siettessétek munkástársaim szervezkedés ál­tal! G. Bakos. OPEN FORUM QUESTION — DISCUSSIONS. Auspices: Los Angeles Branch IWW Every Sunday Night at 8:00 P. M. at the IWW Hall 280 Lang Bldg., 212 So. Spring S THANKSGIVINGI MŰSOR. Mint már jelentettük, a Modern Színkör nagyszabású mu­latság keretében fellépni készül, a Cleveland east sidei Bérmun­kás Otthonban, Thanksgiving napján. Felkérjük a clevelandi magyar munkásságot, hogy tartson velünk és szerezzen magának egy kellemes napot, olyan szóra­kozást pár cent ellenében, amelyet felejthetetlen emlékei közé sorozhat. — MŰSOR — Mácsánszky János konferánsz Kovács Anna ....................................................... Monológ. Beishlag Mátyás —........................................... Kupiék Hegedű Duett ............................... Ifj. Bercsa és Borzi Bartkó István .............................................„ Énekszám. Lengyel Erzsiké vendégfellépte — Fűzi István karmester — II. — ÉDESANYÁM SZÍNMŰ KÉT FELVONÁSBAN Rendező: Mácsánszky János Súgó: Farkas Béla Parasztgazda ............................................... Kovács Ernő Tera a felesége ................................................. Gáli Pálné Maris a lányuk ............................................. Kovács Anna Tábornok ................................................. Szilágyi Efráim Tábornokné ............................................, Farkas Béláné Gerda a rokonuk ...................................... Tóth Betty Kálmán doktor Maris fivére ............................. Kolárr József Bakter ........................................................... Nagy Albert — Műsor után tánc jó zene mellett. — Vacsoráról és hűsítőkről gondoskodva. A Modern Szinkör és az IWW. magyar tagjai, meghívnak és minden clevelandi pár­tolóinkat szívélyesen várunk, csütörtök délután pont 6 órára, a 79 uccai Bérmunkás Otthonba.

Next

/
Thumbnails
Contents