Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-03 / 1031. szám

1938 november 5. BÉRMUNKÁS 7 oldal Ml Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — FURCSA: Dolog ugyebár az, hogy Magyarországon a Cseh­szlovákia ellen Hitleri parancs­ra elrendelt katonai mazgósitás- nál kivétel nélkül mindenkit már akik 1899-1915 között szü­lettek katonai szolgálatra hív­tak és akik nem mentek vitték be. Ez nyelvre és vallási vala­mint foglalkozásra való tekin­tet nélkül történt. De a Hitleri szellem az angyalbőrbe való be- öltöztetés után is dühöng. A zsi­dó vallásuakból u. n. zsidó szá­zadokat alakítottak, amely szá­zadokat zsidógyülölő tisztek pa­rancsnoksága alá helyeztek. E tisztek ebbeli gyűlöletüket nyíl­tan a legénység tudomására is hozták a nekik kiszolgáltatott katonákkal a legdurvábban — ez egyébbként is lélektana a mostani tisztikarnak — bánnak. S ugylátszik adott esetben ez­ekből a megkinzott, meggyalá­zott legénységből mint fennen hirdetik — elvárjuk hősiessé­gükkel befogják bizonyitani, hogy nem zsidók, hanem érde­mesek a magyar névre —. Igaz, hogy 1914-18 között az ilyen tisztek tömegével haltak “hősi” halált az általuk megkinzott le­génység golyóitól, de úgy lát­szik nemcsak a reakció, de an­nak csatlósai sem tanultak sem­mit, de semmit. Hogy azután e zsidó századok az ilyen bánás­mód következtében, mily lelke­sedéssel harcolnának a fasizmu­sért, erről mindenki önmaga al­kothat véleményt. FURCSA: Hogy a köztudat­ban átvitték azt, hogy a ma­gyarországi nyilaskeresztesek vezérét Szálasi Ferencet, a bíró­ság 3 évi fegyházra Ítélte fegy­veres zendülés kísérlete miatt (az állam s társadalmi rend ha­tályosabb védelméről szóló tör­vény alapján). És ezt a Szálasi hivatalos büntetését jelenleg töltő fegyencet, Miskolczon sza­badlábon, nyilaskeresztes főpa­rancsnoki egyenruhában l«het látni, amint grasszál a város­ban. Ugylátszik nemcsak a frankhamisitó “hazaffiak”, de minden rendű és rangú fasizták számára is menlevél áll rendel­kezésére, ha mégis a “vakulj magyar ne láss tót’ ’elve sze­rint el kell egyiket-másikat ítél­ni. Persze a szabadságért lecsu­kott proletárharcosok, nemcsak az utolsó napig tartoznak a rá­juk mért büntetést kitölteni, de utánna rendszerint “közigazga­tási” elbánás alá vonja őket a politikai rendőrség s “bizonyta­lan időig” rohadhatnak minden bírói eljárás nélkül a rendőrsé­gi fogházak és kényszermunka telepeken. De azért miként a magyar fasizmus hirdeti “tör­vény előtt mindenki egyenlő”. Úgy hisszük a fentiek igen vi­lágosan ezt a fene nagy egyen­lőséget igazolja . . . FURCSA: Hogy a m. kir. kor­mány hivatalos nyilatkozatot közöltetett le az összes napila­pokkal ,mely szerint Magyaror­szágon “szabadcsapatok” nin- csennek, mert a honvédség hi­vatott a határok megvédésére stb. S ugyanakkor a nyilaske­resztes párt tgjaiból több szá­zad van kint a Csehszlovák ha­táron, akik hasonlóan a köztár­sasági Spanyolország milíciái­hoz egybeszabott mackó ruhát viselnek jambó sapkával, fölsze­relésük karabély, oldalfegyver derékszíj és tölténytáska. Még furcsább az, hogy Szálasi a fő- parancsnokuk. Még furcsább, pedig az, hogy a katonai fölsze­relésük kincstári raktárból szár­mazik. Eddigi működésűkben néhányan elestek a provokációs munkájuk közben és 40-en át­szöktek a Csehszlovákokhoz. De azért szabadcsapatok hivatalo­san nem léteznek, közölték a budapesti lapok Haynauék pa­rancsára. Furcsa, igen furcsa valami ez is. FURCSA: Hogy, ha már mün- chenben a “békét” Hitler és Mu­ssolini — miként hirdetik — megmentették és ezzel a háború veszélye elmúlt, miért jelent meg ma, okt. 4-én Budapest uc- cáin azon parancs, hogy a há­zak padlásairól üveg és vas dol­gok kivételével mindent lekell hordani és homokot és vizet ké­szenlétbe tartani. A légvédelmi célból rendelték ezt el. Talán a “fasizta békét” saját maguk a fasizták is igen tiszavirág éle­tűnek tartják. FURCSA: Az is, ha már a fasizta békénél tartunk, a moz­gósítás alatt, családjaik, mun­kahelyeikből kiszakított férfia­kat ,miért tartják még ma is fegyverben és miért nem bo- csájtják el, miért nem szerelik le. Vagy úgy tartják, oly gaz­dag ez a Csonkamagyarország, hogy bírja az ezzel járó horribi­lis anyagi terheket. Talán ez a “fasizta béke” után ismét kö­vetkezik egy újabb háborús kon­fliktus és “béke” komédia? FURCSA: Amig a budapesti rádió minden alkalmat — mi­ként gyarmati, hűbéres álla­moknál szokásos — megragad, hogy Hitler és Mussolini beszé­dét közvetítse és azokat nem­csak eredetiben minden üzem és vonalzavarok nélkül közvetíteni is tudja. Utána pedig bő lére eresztett fordításban is ismer­tetni szokta. Addig Chamber­lain angol miniszterelnök isme­retes rádiónyilatkozatát — vo­nalzavar miatt — csonkán köz­vetítette, mig a pápa békeszó­zatát — ugyancsak vonalzavar miatt — egyáltalán — mint a bemondó mondotta — sajnos nem sikerült közvetítenie a bu­dapesti rádiónak. Fordításban jóval később — már amennyit ezekből jónak láttak közölni — ismertetést adtak. A “pártat­lanságáról közismert” budapes­ti rádió tehát a fejlődés oly ma­gas fokán áll már, hogy az éter hullmainak is parancsolni tud, hogy azok mikor kerüljék el őt és mikor ne. Furcsa annyi bi­zonyos — vagy talán nem is az ? FURCSA: Hogy amig a ma­gyarországi fasizták Csehszlo­vákiától záros határidőn belüli átadását követelik a felvidék­nek. Addig miért hallgatnak oly mélységesen példul az előbb Ausztriához, majd ennek Hitle­ri Németország elnyelése által Németországhoz került terüle­tek, vagy románia és Szerbia pardon Jugoszláviához került magyar területek visszakövete­léséről. Vagy a revízió is kor­mányozható valami? Vagy ta­lán könnyebb helyzetben él a magyarság pl. Romániában ahol a magyar beszéd még a hétköznapi életben is tilos, üz­letet, műhelyt sem nyithat, ipart nem gyakorolhat aki nem tudja sikeresen letenni a nyelv­vizsgát. És ahol a magyarság lányai Bukaresten át ezrével kerülnek — szinte azt mondhat­juk állami segítséggel — a vi­lág minden tájára a prostitúció örömtanyáira. Ugylátszik ez nem fáj a magyar fasiztáknak, csak az az “elnyomás” mely Csehszlovákiában van, ahol a romániai helyzetnek nyoma sin­csen. Nem jobb sokkal a jugosz­láviai magyarság helyzete sem, a romániainál, de ott sincs kö­vetelése a magyar fasizmusnak. Hitleri Németországgal szem­ben, mint “baráttal” pedig egye­nesen hazaárulásnak minősíte­nék, bizonyos, a magyar Imrédy féle fasizták ha valaki reklamál­ni merné. Miért nem követelik vissza ezeket is. Hát nem fur­csa? FURCSA: Pest vármegye 43 községében “nemzetvédelmi és honvédelmi szempontból” betil­totta a kereskedelemügyi mi­niszter rendeletére a házaló ke­reskedelmet. Házalók alatt nem csak a fütyülős handlékat ér­tik, hanem azokat a munkanél­küli proletárokat is, akik pár fillért keresnek különböző cik­kek árusításával. A koldulás lep­lezésére szégyenkezésből, há­zaltak ezek, s most itt ahol “munkanélküli segély nincs” a kormány program az éhezőket ettől a lehetőségtől is megfosz­totta. ők ugyanis — legalább is ezek szerint — nem tartoznak, a nemzet tagjai közé, hogy igy védelmezik meg szempontjaikat mely szempontok legalább a ve­getációt nyújtották számukra. FURCSA: Hogy Magyaror­szágon ahol pl. vendéglői ital­mérési jogot a törvény szerint nem kaphatnak, tehát üzletet sem nyithatnak, azok akik nem tanulták ki a pincér szakmát, addig Békéscsabán most a “Pe­tőfi” ligetben levő vendéglő he­lyiségét és pedig teljesen díjta­lanul a “Turul” bajtársi egye­sületnek és sok mást a MOVE- nak (Magyar országos véderő egyesület) adták. Ez utóbbi egyébbként oly szegény egye­sület, hogy fönnállását csak úgy biztosíthatták, hogy a város igen nagy összegű segélyt adott az egyesületnek. így bizony a törvény a fasizta egyetemisták­nak tanulás helyett, bort és pá­linkát mérnek, majd a csabai tót polgártársaknak, mert ha kultúra terjesztése ellentétben is áll a fasizmussal a butítás an­nál inkább szívügye. A MOVE- ről csak annyit a szabadkőmű­vesek székházát a kommun után hogy elkobozva odatelepedtek eddigi létüket is a hatalmas kor­mánysegélynek köszönhetik. Ugyanekkor Békéscsabán az egyik artézi kút fúrásából fönn­maradó 3000 pengőhöz még 8000-re nem volt “fedezet” és igy a proletárok által lakott pe­riférián kutat nem furathat a szegény, de munkások elleni gyűlölettel telitett fasizta váro­si rezsim. Hisz csak prolikról van szó. Na nem igaz? FURCSA: A nyomorgó lakos­ság számára 30-35 filléres áron kíván a kormány cukrot juttat­ni. Ugyanis a proletárcsecse­mők és gyermekeik ideértve a vidéket is tiz és százezrei nőnek fel anélkül, hogy a csontrend­szert erősítő cukrot megismer­hették, fogyaszthatták volna. Ezt a cukrot kék cukor néven hoznák forgalomba és a “Zöld kereszt” akció során juttatnák el a nyomorgókhoz, a fenti áron. Csak most az a furcsa, miért fogják a cukrot megfes­teni kékre és ezzel mintegy megbélyegezni az ahhoz hozzá­jutókat, amikor — ha a túlsá­gosan magas adót levennék a cukorról mindjárt nagyobb vol­na a fogyasztás és erősebb az uj magyar generáció csontja. A sónál is igy vagyunk valahogy. Az étsó jóval drágább mint az ugyanezen minőségű denaturált állapotban. A fehéret az embe­rek, — a denaturáltat a szarvas marhák részére árusítják, két különböző áron és színben. A cukornál a két különböző szin vájjon anélkül, hogy kimonda­ná, nem ezt dokumentálja. Any- nyi bizonyos, hogy az a “fajma­gyar”? agy amely ezt a festést kitalálta, igen súlyos defektus­ban szenved, ha igy lemeri becs­mérelni a nép önérzetét. HAGUENAK LEKENTEK A New Jersey állami Herison megyei szövetségi bírósága meg­leckéztette, Hague fiók hitiért és a bírói döntéssel tudomására hozták, hogy mégis csak az Egyesült Államokhoz tartozik New Jersey, nem pedig Német­országhoz. A szövetségi kerületi biró Hague ellen hozott döntést és visszaparancsolta attól, hogy a szólás és gyülekezési szabadsá­got lábbal tiporja. Mivel azonban — minden ka­kas ur a maga szemétdombján — alig hisszük, hogy ilyen birói pofon elégséges volna Hague visszaparancsolásához.' Éhez a munkások akaratferejére és he­lyes szervezettségére volna szükség, amit nemcsak New Jerseyben, de másütt is nélkü­lözünk — sajnos — és élünk a gyanúperrel, hogy Hague az el­csattant pofont letörli, ami után továbbra is csak szemtelenked- ni fog, amig a munkásság tűri. UTÓHANGOK Tisztelt Lefkovits munkástárs. Levelét az öt dolláros check- kel megkaptuk, amelynek igen megörültünk. Igaz, hogy sokkal jobban örültünk volna, ha a száz dolláros nyereményt küld­te volna hozzánk, mert akkor többet kapna tőlünk a Bérmun­kás. így csak az öt dollárosat tudjuk ide mellékelten a Bér­munkás javára visszaszolgál­tatni, és vagyunk munkástársi üdvözlettel, Bécsiék IH ■■■

Next

/
Thumbnails
Contents