Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-03 / 1031. szám

» oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 5. AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL '""""'”___CS.. .0 MEGJEGYZÉSEI LESIPUSKÁSOK A revízió ügye tölti meg a magyar lapok hasábjait is az amerikai magyar papok és urak a revízió által előidézett, fellán­golt magyar hazafiság tüzénél akarják megsütni a maguk kis fasizta pecsenyéjüket. Az amerikai magyar plézeken ma, nap nap után népgyülések Vannak, amelyeken egy csomó táviratot küldenek el a “ma­gyar igazság” érdekében, amely mellett szépen suttyomban meg­alakítják a “Magyarok Világ Szövetségének” ennek a Horthy- ék által életre hozott fasizta szörnyszülöttnek a fiókáját. Ezeknek a lesipuskásoknak bá­torságuk nincs arra, hogy nyíl­tan a fasizta alakulásra hívják össze a magyarságot, hanem a megfelelő hazafias maszlagolás­sal előkészített talajon azután lenyeletik a megszéditett bodyk- kal a békát. A fasizta alakulat vezérei azután a papok, a helyi szerkesztők és az egyleti basák lesznek és ez a szerencse mert ezeknek a harácsolását annyira ismeri már a magyarság, hogy reméljük, hogy rövidesen ennek is csak vezérei lesznek, miként a konkurens vállalatnak. Az Északamerikai Demokratikus csodabogárnak. A csizma. Az amerikai Bétyár Világ is reviziózik és ott is megterem­nek naponkénti csodabogarak. A minap Fodor Erna nevű czikkirónő elmélkedett a cseh­szlovákiai népszavazásról és en­nek keretében visszaemlékszik arra az időre, amikor szülőváro­sának Sopronnak a hovatarto- zandóságáról döntött a népsza­vazás. Leírja, hogy milyen re­megéssel várták az eredményt, “hogy győz e a magyar igaz­ság” és boldogan állapítja meg, hogy szerencsére győzött és igy elkerülték azt, hogy német csiz­ma taposson a Soproniakon. Hát nem Jtedves ez az Erna, milyen megható az, hogy ilyen szépen tud különbséget tenni csizma és csizma között. Csak azt szeretném tudni, kedves Er- nácska, hogy miért vált ki ma­gából mint Eszakamerikai de­mokratikusból olyan mennyei .kéjt az, hogy a soproni magyar és német prolikon, nem a Hitler hanem Horthy csizmája gázol keresztül. És mondja csak k. Erna, ha már egyszer népszavazott arra vonatkozólag, hogy Horthy pa­radicsomban akar élni, mi a fészkes fenének jött Ameriká­ba, miért nem élvezte továbbra a maga által magának kiszava­zott Horthy-Héjjas csizmát? Jól élnek. A clevelandi kis piszkos egyik olvasója is beszámol arról, hogy milyen boldogság a Horthyék- nál az élet, azt mondja a kis piszkos “hü olvasója” hogy: “A városokban jól élnek az embe­rek, jó kedvük van, kávéházba járnak, mulatnak” Úgy bizony, a magyar proli, mondjuk a pes­ti asztalos legény mint jól fize­tett szakmunkás, keres heten­ként 24-28 pengőt, amelyért annyit vásárolhat mint Ameri­kában 5 dollárért, ha kifizeti a házbérét, villanyát, gázát, any- nyi pénze marad, hogy nem tudja mit csináljon vele, hát es­ténként elmegy mulatni. A munkanélküli, ki a leveskony­hán kap naponta egy tányér le­vest és egy darab kenyeret, utá­na bizonyára kávéházba megy. Azt mondja tovább a “hü olva­só”, hogy: “A vidék is jól él csak soknak nem jut cipőre és ruhára”. Szóval a nincstelen magyar paraszt is jól él, csak rongyok­ba jár, csak mezítláb jár, én csak annyi kommentárt fűzök a “hü olvasó” megfigyeléséhez, hogy a kis piszkos szerkesztője is olyan “jól éljen (120 évig) — mint a magyar proli és nincste­len paraszt. A házizsidó. Szégyen ide, szégyen oda mé­gis csak le kell írni a nevét en­nek, a minden hájjal megkent, minden pártot kiszolgált, kuli­nak. Aki a clevelandi magyar náciknak a házizsidaja, akire nem lehet olyan piszkos munkát bízni, amit ő el ne végezne, egy­részt, hogy a magyar urak megtűrjék — no nem maguk között — az előszobába, más­részt, hogy a nyomorúságos életét eltengesse. Eltalálta ked­ves olvasó Tárcáiról van szó; ez a Hitler zsidó most elkövette az egyik legpiszkosabb munkáját. Clevelandon megüresedett egy Federal bírói állás, amelyre az ügyvédi kamara, és egyik togva — de látható türelmet­lenséggel szólította fel — úgy oldalról — Lukács Gyulát, aki a havidijak beszolgáltatása he­lyett, azt felelte, hogy most muffol . . . Megjegyzem, hogy ezt a Lukácsot már szervezőnek is levizsgáztatták. S hogy hová fogunk jutni ilyen szervezőkkel azt modják meg a Somlók. Mert hogy jó szervezőknek valók . . az ebből is látszik. Még szeren­cse, hogy az osztály egyik disz- küldöttje volt . . . legalább is­merik. Jó, jó — azt mi nem tudjuk a központba beküldeni ■— mond­ja a La Somló. De hiszen ma­gukkal vagyok és kitartok, mondja a muffoló . . . tagtárs. Hát ami azt illeti én is kitar­tok, meg vagyunk egynéhányan akik nem muffolunk. Kitartunk és fizetünk és éppen ezért nem mondunk le a kritika jogáról. A szabadszónak nagyobb ereje van, semmint elfojtani hagyná magát. Megmondom hát a nyil­vánosság előtt, hogy mi, akik lap is a magyar, szövetségi ügy­észt jelölte. De ennek az urnák egy hibája van és pedig az, hogy rosszul választotta meg a papáját, nevezetesen az, hogy zsidó. Összeröffent erre, egy pár náci érzelmű ügyvéd és el­határozták, hogy a “magyar­ság” mást fog jelölni erre az ál­lásra. Természetes, hogy ők, kik nemcsak ügyvédek, hanem po­litikusok is, kiknek a zsidó sza­vazatra is szükségük van, nem mertek kijönni a fúróval, de ime itt van ez a Tárcái akit ugyan utálhatnak (ez egy em­beri érzés bennük) de ez haj­landó egyrészt a kis szemétben, másrészt az általa kontrolált de­mokrata csoportban. Indorszal- tak hát, egy szlávot mert ha valaki Magyarországon szüle­tett, annak még a magyarságát nem ismerik el (értsd ha zsidó) mert a másik, ha nem is szüle­tett Magyarországon “lelkileg” (érísd keresztény) közelebb ill a magyarokhoz, mint a magyar jelölt. Nekünk igazán mindegy, hogy ki kapja meg ezt a zsíros koncot, csak azért mutassuk be ezt az esetet, hogy a munkások, lássák és tanulmányozzák azt, hogy hová süllyed le egy ilyen Tárcái, holott annyit amennyit ezek a nácik odavetnek neki, még a reliefen is kapna. Na de az ízlések különbözőek. Mondja csak. Kedves Gobozy, úgyis mint Cleveland városi tanácsos, úgy­is mint az Egyesült Egyletek elnöke, Ön nem hive a revízió­nak? Miért nem áll ki a gátra mint “ a magyarság vezére a csehek ellen? Miért tetszik hall­gatni a többi magyar politikus urakkal együtt, mint az a bi­zonyos dinnye a fűben? Tán csak nem a cseh-tót szavazato­kat félti? Vagy fontosabb a szavazatokkal elért pozíció mint a revízióért való küzdelem? Ugy-e nehéz ez a kétlaki élet . . kibírjuk a kritikát bírálni is tu­dunk és akarunk is. Molnár Péterék már nem bí­rálnak. Legalább is már nem a Szövetségen belül. De hogy kint milyen bírálatot mondanak a Szövetségről és a 2-ik osztály­ról azért nem okolhatnak min­ket. Azért azok a felelősek akik a tagság szabad vélemény nyil­vánítása helyett, szájkosarat akarnak rakni nagykorú embe­rekre. A Bérmunkás nyilvánossága utján kívántam elmondani mind­ezt. Tudatni kívánom a Szövet­ség tagságával azokat a dolgo­kat, amik itt történnek. Aka­rom, hogy lássák meg azok a tagok is országszerte, akik szó nélkül tűrik másoknak a kizárá­sát és jogfosztását, hogy mi vár rájuk, ha hallgatnak. Tagtár­sak ! A 2-ik osztály októberi gyűléséről elmondott néhány példa fölött gondolkozzatok. Jó lesz' ez igy? Valóban ezt akar­játok? Cleveland, 0. 10-19-38. Herceg József MOONEY KEGYELMET KÉR. Miután a Legfelsőbb Szövet­ségi bíróság, Tom Mooney uj tárgyallás követelését elutasí­totta, a védelem tanácsára, Tom Mooney beleegyezett, a kegyel­mi kérvény előterjesztésébe. Monney ismételten azért ta­gadta meg a kegyelem kérését, mert ezzel — ha meg is kapná — nem nyerheti vissza teljes szabadságát, illetve nem gyako­rolhatná polgári jogait. A kegyelem elfogadásával, nem oldódna fel a bűn elköve­tése alól és teljes rehabilitáció helyett, csak korlátok között mozoghatna. MI SOHA NEM FELEJTÜNK. New Yorkban, oly gyönyörű az ősz, — a “vénasszonyok nya­ra” annyira tartós, hogy az em­berek, hangulatából, inkább jú­niusi időket, mint a december­hez való közeledést lehet meg­állapítani. De ha a parkba te­szünk egy-egy sétát és beléru- gunk a gyülemlő halott levélcso­mókba, vagy ha a napilapok hir­detéseit figyeljük és látjuk a sok őszi kiárusitástokat, a fel­kínált téli holmikat, ami mégis csak azt érezteti velünk, hogy közeledik a tél és karácsony is itt lesz nemsokára. Az IWW. helyiségében, már folynak az előkészítő munkák és az Egyetemes Védelmi Bi­zottság rendezésében készül a nagy mulatság, melynek tiszta jövfedelmét, mint a múltban, — úgy most is — az osztályharc rabjai között fogja a bizottság széjjel osztani. Ez alkalomra kibéreltük, az Irving Plaza nagy báltermét, ahol pénteken, október 16-án lesz a nagy mulatság. Ezúton szólítjuk fel a new yorki és környéki IWW.-istákat és barátaikat, hogy ezt az es­télyt segítsenek sikerre vinni, hogy jövedelmével örömet és napsugarat vihessünk a börtön­ökbe és az oda különítettek csa­ládjaik otthonaiba. Október 16-án, az Irving Pla- zában találkozunk, de annak bi­zonyságára, hogy mi sohasem felejtünk — Legyünk ott mind­annyian. Minnie Corder Most vasárnap, pont három órai kezdettel kerül Akronban bemutatásra a Sár és Vér hábo- ruellenes szinmü. Zsúfolt házra van kilátás és igy jó lesz, ha a Bérmunkás lovasói korán bizto­sítják helyüket. MINDENKIHEZ Cleveland east sideon, a Bér­munkás Otthonban, három na­pos bazárt tartanak az IWW. tagjai, a Bérmunkás javára de­cember elején. Felkérjük úgy a clevelandi munkástársakat —• kiket, esetleg a tárgy gyűjtők elkerülnek — mint az ország bármely részében élőket, hogy a bazárra szánt tárgyakat, küld­jék a bizottság elnökének címé­re. Y M. Kacibán 2782 East 127 St. Cleveland, O. A Munkás Betegsegélyző Szövetség rombolói (Folytatás az 1-ső oldalról)

Next

/
Thumbnails
Contents