Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-03 / 1031. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 5. Egy new brunswicki rezervista levele a Bérmunkás szerkesztőjéhez (Folytatás az 5-ik oldalról) [ TÁRCA | A JÓ BÍRÓ Irta: PAP KÁROLY A biró fent ül az emelvényen. Lent előtte két asszony: az egy­ik a vádlottak padján, a másik oldalt a széken, mellette az ügy­védje. Elnyűtt proletárasszony mind a kettő. Töméntelen szigorú és kicsinyes gond ákom-bákomjai az arcukon, alig lehet őket az első pillantásra megkülönböz­tetni. Csikné a vádlott talán valami­vel alacsonyabb s kicsit több húst hagyott rajta a nehéz élet. Előrehajlik a padban, fázósan, gyanakvóan mondja el az ada­tait. A férje gépgyári munkás, hetibéren dolgozik és akkor bo- csájtják el, amikor akarják. Pe­dig négy gyermeke van, ő ma­ga semmit sem keres. Aztán a vádló következik: Boboriné. Ez valamivel csonto­sabb, nem hajlik előre, kemé­nyen, egyenesen ül. Elszánt ri­degséggel adja a biró tudtára élete körülményeit. Ha annak van négy gyerme­ke, hát az van neki is, éppen ugyanannyi! Ha az számit va­lamit. Az ő férje is munkás, csakhogy egy gumigyárban s ő is hozzáteszi: az enyimet is ak­kor bocsájtják el, amikor akar­ják. Nincs itt semmi előnye a másiknak, meg nem is lesz. Az ügyvédet Boboriné, a vád­ló fogadta. Ezt az embert sem rózsás kedvében teremtette az Isten. Töpörödött, savanyuképü, szennyes kis tyukperekben ősz­ült meg vastag tapadós haja. Lapos pislogásokkal vigyáz az ügyfelére s néha szárazon ap­rókat beleköhint a nagy terem­be, amelyet kintről a közelgő ősz még ridegebbé és kopottab- bá homályosit. A bíróról nehezen látszik, hogy minek készült: hol kene­tesen nagyokat bólint, mintha papnak indult volna, azután pe­dig könnyedén, játékosan for­gatja a fejét, kezét-lábát, ilyen­kor színésznek is beillenék. Ko­paszsága békítőén világit ra­vasz, de azért kedves és fürge szeme fölött. Nem olvassa fel a vádat, ha­nem csak úgy kezdi, a maga módján: — Hát összekaptak egy ki­csit, ugy-e? No. sebaj! Bobori­né azt mondja, hogy maga. Csiknéé féltékenykedett rá az ura miatt. Aztán csúnya szava­kat mondott utána, amikor el­ment az ajtaja előtt. No, mit szól ehhez, kedvesem, Csikné? — Én csak rendreutasitottam kérem — mondja a vádlott —, mert mindig olyan sandán né­zett rám, az uramra meg olyan mézédesen! Hát csak azért. Boboriné a vádló% erre^ még- j óbban kihúzza magát. Mély lé­legzettel készül a beszédre: — Még, hogy nem átall itt is ilyet mondani! Szégyen-gyalá­zat, méltágos biró ur! Nem sze­reti az ura, aztán mindig raj­tam keresi! Nálam nincs! Oda vigye az ördög, ahol van, a csúf száját! Most a másik vesz, mélyebb lélegzetet. A biró azt is hagyja. — Persze, hogy nincs magá­nál az uram! De szeretné, ha vóna !Azért jött ide engem fe­ketíteni ! — Tetszik látni, már megint rágalmaz! Pedig Isten engem . . S már peregne a szó még ke­ményebben, éles mozdulatok villannának jobb-balról, a sze­mek már szikrázni kezdenek: ekkor a biró hirtelen fölemeli két karját, a két asszony elhall­gat. — Jaj . . . — mondja a biró és a szivéhez kap. Kopasz fe­je egyszerre csak lehanyatlik, mint aki szívrohamot kapott. A. teremőr tétován előbbre jön, de már fölösleges, mert az egyik asszony jobbról, a másik balról fut a bíróhoz. Fogják, támogat­ják. Az meg hagyja, egyikre is, másikra is gyöngéden ránehezé- dik s halottraváltan motyogja: — Köszönöm szépen, kedve­seim, köszönöm . . . Csak a szi­vem . . . Egy kis csend, aztán minden rendbejön . . . Most hát csend lesz. A biró egy kis vizet iszik az előtte lévő pohárból. A két asz- szony még mindig ott áll mellet­te, a halál árnyékától megille- tődve lesik, lehajtott fejjel. Az ügyvéd szorongva pislog. A teremőr a homályba húzó­dott. A biró, mint aki lassan erőt vesz magán: — Milyen jó asz- szonyok maguk, hogy is tudnak úgy civódni . . . Mikor az élet úgyis olyan rövid . . . S mind­egyiküknek négy gyereke van. Milyen jó maguknak, hogy úgy élhetnek, egészségesen . . . No, béküljenek össze szépen . . . . Hadd menjek egy kicsit lefe­küdni a beteg szivemmel . . . A két asszony mricskéli egy­mást, aztán a birót. Csikné, a vádlott kezdi előbb, ő szívesen belemegy abba, amit a biró ur mond. Ő nem jött vol­na ide magától, őt úgy hívták. Mire Boboriné: — Hát én se bánom ... a bi­ró ur kedvéért ... a szive mi­att . . . ■ De aztán hirtelen eszébe jut az ügyvédje. Tétován néz körül. Az ügyvéd már fölkelt a helyé- gól. Most egyszerre hárman néznek felé. A biró enyhén, betegesen kez­di: — Azt hiszemn, hogy az ügy­véd ur . . . tekintettel a felek békességére s szegénységére, el fog tekinteni a díjazástól. A beteges hang mögül szem­rehányó két megtört szem me­red az ügyvédre. Az mogorván néz vissza s kelletlenül mondja: — Kérem én úgyis beérem a legcsekélyebb díjazással. De Boboriné följajdult: — Jaj kérem, én azt a cse­kélységet se bírom. Még én fi­zessek az ő csúnya szavaiért? Nem azért fogadtam ügyvédet, kérem! — s gerincét megmere­víti. A vádlott is újra kezdi: — Én csak rendreutasitottam őt! Még én fizessek az ő csúnya te­kintetéért ? S már kezdődnék élőiről, de a biró megint rosszul lesz. Most csak a homlokát simogatja, úgy hajlik előre a székben, aztán nyögni kezd: — Talán elég lesz ... az ügy­véd urnák ... a fele is . . . Azt meg majd felosztják maguk kö­zött ... jó asszonyok . . Az ügyvéd ur . . majd elfogadja . . Ha az valaki ellen szól, akit a nyilvánosság előtt bemocsko­lunk? még csak hivatkozni sem tudunk másra, mint egy bedög­lött egy dicstelenül kimúlt, sza- vahihetetlen lapra és egy isme­retlen Rezervistára, aki éppen úgy lehet nekünk is rosszaka­rónk, mint az illetőnek, akit ná­lunk befeketít. Nem munkás társam. így nem lehet lapot szerkeszteni és a lapnak súlyát szavahihetőségét, megbízhatóságát megtartani. Ezt csak ott csinálták, ilyesmi csak ott volt irányelv, ahonnan Vass Károly kiesett sokezer magyar munkással együtt és akiknek ön már az utóbbi hu­szonötévben egy szavát sem hit­te el. Biztosítjuk önt, hogy érdem­telenül a Bérmunkás szerkesz­tője nem fogja sértegetni. Má­sokat sem. Arról is biztosíthat­juk, hogy a jövőben is, minden névtelen levél, cikkíró, vagy in­formátor, ugyan olyan bánás­módba részesül, mint eddig. A Bérmunkásban, hírek ese­mények, helyi ügyek ha megje­lennek, azoknak olyanoknak kell lenni, hogy megfeleljenek a té­nyeknek és az igazságnak. S ha előfordul, hogy valakit le kell vakarnunk a közélet testéről, azt a kellemetlen funkciót is el­végezzük, de akkor pláne bizo­nyítékainknak kell lenni ha sze­mélyeket támadunk. Vass Károly esetében — ha az általa leirt dolgok nem fed­nék a tényeket, volna kire hi­vatkoznunk, mert a beajánlója részletekben is . . . Feláll, arca levegő után kapkod. — hogy Igazán sajnálom — motyogja —, hogy ilyen rossz állapotban vagyok. S bizonytalan járással elindul a teremőr támogatja: mentében megveregeti betegesen, könnye­dén a két asszony vállát, aztán a savanyu ügyvédet simogatja meg és lassan bevánszorog a bírói szobába. Az ügyvéd savanyúan néz utána, majd a két asszonnyal kiballag a folyosóra, odakint lassan, nehezen megegyeznek a részletekben. A biró pedig odabent ,ahogy átlépte a küszöböt, mosolyog a játékon. Nincs könnyű dolga egy bírónak! Egyszerre kell len­nie bírónak és komédiásnak! A múlt hónapban a fejét fogta azelőtt olyan influenzás volt, hogy beszélni se tudott, csak úgy mutogatott. De mit tesz a jövő hónapban? Majd bénának adja ki magát. Mert csak egy jó biró van: a betegség, a halál. Csak az békiti ki az embereket. De az ügyvédség ravasz népség. Azt hiszi, ez is gyanút fogott, ez a savanyu emberke. S valóban, az ügyvéd gyanú­val gondol a biróra. Ezután vi­gyáz majd s ügyfeleit előkészí­ti a biró halálára. egy New Brunswicki megbízha­tó munkástársunk volt. Amit pedig Wiener felől tart: Well . . . ha ezek után is fenntartja . . . ? — “az csak csigavér” — ő sem haragszik. CLEVELAND EAST SUDE AKCIÓBAN Az elmúlt országos értekez­let határozatait, mint látszik, komolyan veszik és végrehajta­ni készülnek, az IWW. magyar tagjai. A szervezés és nevelés folytatásához, egy bizottságot választottak, mely most dolgo­zik a téli időszak folyamára a tudományos előadássorozatok megszerzésén. A Modern Színkör a közel­múltban mutatkozott be és már is terv alatt van, az akroni ki­rándulás mellett, egy nagysza­bású Thanksgivingi mulatság, melyen az “Édesanyám” két fel- vonásos népszínmű bemutatása mellett, számos magánszámmal tarkított program van munká­lat alatt. December elejére, egy nagy­szabású háromnapos BAZÁRT rendez a csoport. A bazár tár­gyak és adományok beszerzésé­nél és összegyűjtésénél, Takács József né és Kacibán Mihályné, már is szép teljesítményt mu­tattak. A jó példát valamennyi munkástársnő követi és gyűjtő- ivekkel felszerelve, úgy az üz­letekbe, mint a magán lakások­ba fognak bekopogtatni. Itt kérjük fel a Bérmunkás olvasóit és pártolóit, — Cleve- landon kívül esőket, is — hogy ha van, vagy tudnak bazártár­gyakat szerezni, juttassák azo­kat el a bazár rendező bizottság­hoz. Más városokból, küldjék el adományaikat, a lapbizottság címére, melyeket továbbítani fogunk. Tekintettel a felhalmozott csoportmunkákra, minden pén­teken összejöveteleket tartunk, a Bérmunkás Otthonban, ahol más tárgy hijján, a bizottság tárgyalja meg a folyó akciók munkáit. NEM LESZ VASÚTI SZTRÁJK A kormány bizottság, mely a vasúti munkások bérlevágási ügyének felülvizsgálásával volt megbízva megállapította, hogy a vasutbárók 15 százalékos bér­levágási határozata, amellett, hogy nem igazolt, a vasúti ipar ügyeit sem rendezné. A bizottság emellett úgy nyi­latkozott, hogy valamelyes bér­levágást helyesnek tart. Most újból megkezdték a tárgyaláso­kat és amint látszik, hiába sza­vaztak sztrájk mellett a vasúti munkások, mert a szervezeti ve­zérek, nevükben és helyettük zárt ajtók mögött fogják az ügyet elintézni. Bérlevágás tehát lesz. Hogy mennyi? azt majd megtudják a vasutasok.

Next

/
Thumbnails
Contents