Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-22 / 1029. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 22. | TÁRCA Aki a virágot szereti... Nagy költőnk már száz évvel ezelőtt Írásba adta, hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet. Legalábbis a virághoz nem. * Éjfélre járt az idő. A Népszínház ucca egyik padján sovány ember busul egymagában mellette egy kosár virág. — Öregem, maga nagyon szeretheti a virágot, hogy ennyit tart magánál egyszerre — szólítom meg. — Jobb szeretném nem látni — feleli —, mert akkor már eladtam volna. Egyébként muszáj szeretnem, mert ebből élek. Ha virág nem volna, éhen haltunk volna régen. Uram, nyolcán ülünk az asztalnál! Hat gyerek, tudja, mi az? — És szabad árulni ? — Nem kérdezhetem, mert kell a kenyér. — Megy valahogy? — Egyre rosszabbul. Tessék nézni, itt van még az egész portéka — mutat a telikosár virágra. — Annyit sem árultam, amennyi kapupénzre szükséges és mindgyárt itt a záróra. Mehetek haza, pénz nélkül. — Rosszabbak lettek talán az emberek és már nem szeretik, hogy nem vásárolják a virágot? — faggatom. — Hisz a példabeszéd azt tartja . . . — Tudom — feleli. Hát, kérem, arról szó sincs, hogy rosz- szabbak lennének az emberek, nem. Inkább csak sóherabbak. Jó ember, rossz ember? Tág fogalom. Ha mindenkinek jutna elég kenyér, talán nem is lenne rossz ember. Az a baj, kérem hogy nincs munka, kereset. Ámbár . . . Itt elharapta a szót. — Ámbár? — kérdeztem— Sokszor azt hiszem, hogy drágáiják a virágot, de uram, mondja meg őszintén, sok pénz egy ilyen csokorért 20 fillér 7 — kivesz egy csokrot és mutatja —, de ha látom, hogy szegényemberrel van dolgom, akkor olcsóbban is odaadom. — Valóban olcsó — nyugtatom meg. — Mintha inkább a nők lennének anyagiasak — folytatta tovább. — Kérem, én úgy látom és azt hiszem, nem tévedek hogy ma már virággal nem lehet főzni a nőt. Nem elégszenek meg egy szép csokarral. Aki ma azt danolja a nőnek, hogy nem tudok én néked, csak virágot adni, azt küldik a sóhivatalba. Emberem benne volt a hangulatban. — Nagyon sokszor előfordul, hogy amikor kínálom — kávéházban vagy vendéglőben — a virágot, a férfi már nyúl az erszényért, a nő az, aki visszatartja a kezét. A nők azok, akik nem szeretik, egyszerűen nem kell nekik a virág. Ettől függetlenül, azért még lehet valaki jó vagy rossz. A minap is bemegyek az egyik kávéházba. Förtelmesen csúnya idő volt, esett. A pincér megsajnált. Nem szereti a virágot, de jó ember. Viszont a kávésok és a vendéglősök szeretik a virágot és rossz emberek, mert azt kívánják tőlünk, kuliktól, hogy fogyasszunk is náluk. Miből? Ott hagytam abba, hogy a pincér megsajnált. Azt mondja: — Nézze, öregem ott a sarokban zsebtolvajok mulatnak menjen bátran oda, tele vannak dohánnyal. Odamentem. Nem kell a virág, vigye innen kiabálták rám. Tetszik tudni, a zsebtolvaj nem szívbajos, neki nem kell a virág. És ennek ellenére mégsem rossz emberek, mert adtak fejenként egy-egy pengőt. — Itt van, magának Is legyen jó napja, ettől az asztaltól senki se menjen el mezítláb — mondták. Beszélte emberem élete nehéz sorát. Elmondotta, hogy előrehaladt tüdőbaja van és csak addig szeretne élni, mig a gyermekek meg tudnak állni a maguk lábán. A szakmájában, persze, már régen nem tud elhelyezkedni. Ültünk egymásmelleit az uc- cai pádon. Hűvös szél kapott bele vékony kabátjába, didergett. Egy közeli kiskocsmába invitáltam egy tál meleg levesre. A kiskocsma tömve volt. Az egyik asztalnál egy jókedvű, de iszonyúan elkeseredett ember ült. “Az esküvődön én is itt leszek” cimü nótát húzták neki. Amikor beléptünk és meglátta mellettem a virágárust elkiál- totta magát: — Száz szál piros rózsát! A cigány abbahagyta a nótát és belekezdett a “Sáz szál piros rózsá”-ba. — Ácsi — kiáltotta —, nem nektek mondtam. Adjon száz szál piros rózsát — fordult a virágoshoz. Rózsa vagy szegfű, ugylátszik mindegy lehetett neki, vagy nem tudta megkülönböztetni, mert azt kapott. Nagyon szerethette a virágot, de piszkosul tudott alkudni. — Darabja két fillér — jegyezte meg szerényen a virágos. —Huj, azt a erre-arra, de fáj a pejslim — ordította a fiatalember, mint egy sakál a szivére mutatva. Hogy az egész? — 150 szál, három pengő — mondta az árus. — Adok két pengőt és séta, de azt is csak azért adom, mert irtó kamelós vagyok. A kamélós szerelmest jelent. Szegény virágos odaadta két pengőért az egész kosár árut ennek a rossz embernek, aki úgy szereti a virágot. Kicsit már kapatos lehetett mert — mint egy vánkosra — fejét ráhajtotta a virágokra és úgy énekelte sirva: “Esküvődön én is ott leszek”. Hiába, csúnya egy kiváncsi természetem van. Meg is kérdeztem : — Nagyon szereti? — Természetesen a virágra értettem. — Megdöglök érte — felelte. — Szép? — Mint a földreszállt angyal — sóhajtotta. — Ember — mondtam neki — hát mit siránkozik itt! Vegye el és kész. Legyintett. — Nem lehet. — Miért. Nem szereti magát? —A halálba menne értem. — Szegények? — Jólmenő műhelyem van. — Hát akkor mi a baj ? — Nős vagyok, két gyermeA nő és a gyermek a nagy világban KÍNA eddig megengedte a gyermekházasságot. Az uj ki- nai törvények azonban már az uj idők szellemében rendezik ezt a kérdést. A férfi 17 éves, a nő 15 éves kora előtt nem köthet házasságot. Modern fogalmak szerint ez a kor még mindig nagyon alacsony, de a múlttal szemben mégis jelentékeny haladás, mert azelőtt sokszor már hétéves korú gyermekek is kötöttek házasságot. Az uj törvények szerint a nő nem marad többé férfihozzátartozójának gyámsága alatt és joga van örökrészre családtagjai után. Sőt még házasságtörés ellen is védelmet kap és az eddigi jogállapottal szemben váló- pört indíthat a hűtlen férj ellen. A NÉPSZÖVETSÉG legutóbb kiadott jelentése megrázó adatokat közöl millió és millió szá- nalomraméltó rabszolgaságban élő indiai nő sorsáról. Indiában rengeteg nő él, akiket már gyermekkorukban a prostitúció karmaiba kergettek. Egyik indiai állam kormánya azt jelenti ezzel kapcsolatban, hogy ezek a nők olyan családokból származnak, amelyek már nemzedékek óta prostitúcióból élnek. Rendkívül korán mennek férjhez a nők, sokszor már 6—7 éves korukban, 14—15 éves korban már nem ritkán özvegységre is jutnak. Ezek a gyermeközvegyek többé nem köthetnek házasságot, hanem a férj családjának szolgálói maradnak. A legnehezebb munkákat végeztetik velük, önmaguk számára soha sincs semmi ;de- jük. Egyszer naponta kapnak valami szegényes ennivalót, mert szigorú böjtölésre fogják őket. Hajukat tövig lenyirják és semmiféle ünnepélyre, mulatságra nem mehetnek el. Azok a szerencsétlenek, akik ezt a rideg sorsot nem bírják, kiszakadnak a családból és elmerülnek a prostitúcióban. SEMLEGES gyermekzónák felállítására vonatkozó indítványt nyújtott be Románia a Népszövetségnél. A jövendő iá- borús totális — általános — hadjáratnak készül, tehát nemcsak a katonák, hanem a polgári lakosság is részt kap a megtámadott országra zuduló borzalmakból. Már most is szörnyű tudósításokat olvasunk a spanyol és kínai hadterületen szenvedő gyermekekről, nem is csoda, hogy felmerült az a gondolat, hogy háború idejére jelöljenek ki semleges területeket, ahová elszállíthatják a gyermekeket és amelyek mentesek maradnának mindenféle támadástól. Persze, az a kérdés is előtérbe nyomul, hogy mi lesz abban az esetben, ha a gyermekek szüleit a nem védett területeken kipusztitják? kém van — suttogta, alig hallottam a szavát. — Fogadja! — mondtam és részvéttel szorítottam meg a kezét. Otthagytam a virágaival együtt. Mit tehettem mást? NEW YORK FIGYELEM! Tudatjuk, New York és környéki munkástársainkkal, hogy az uj jelszavunk szerint csak ritkábban rendezünk mulatságokat, de amikor az IWW. és Modern Színkör mulatságot rendez határozottan a legjobban előkészített és lerendezett mulatságokról van szó. Október 29-én szombaton este 8-kor a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. (77. St.) fogjuk megtartani ez évi — Szezonnyitó Estélyünket — elsőrendű Műsorral és Táncai egybekötve. Két egyfelvonásos színdarab kerül bemutatásra. A tánchoz a legjobb union zenekar van szerződtetve. Belépti jegy ára 35 cent. A széleskörű agitáci kifejtésére kérjük munkástársainkat. Munkástársi üdvözlettel a bizottság. AKRONIAK FIGYELMÉBE! Október 23-án vasárnap d.u. 3 órai kezdettel, az IWW akroni magyar tagjai TUDOMÁNYOS ELŐADÁST rendeznek, a Magyar Házban. Tárgy: Mit várhat a magyar- országi munkásság Hitler győzelmétől ? Előadó: Kovács Ernő cleve- landból. Ezúttal is felkérjük a Bérmunkás olvasóit, hogy a tanulságosnak ígérkező előadáson megjelenni szíveskedjenek és hozzák magukkal ismerőseiket is. A “SÁR ÉS VÉR” akroni bemutatója, a clevelandi Modern Szinkör vendégfelléptével, november 6-án, vasárnap délután, pont fél 3 órai kezdettel, Akron városának legnagyobb kultur- eseménye lesz. Minden előkészület megtörtént, hogy a tehetséges műkedvelő gárda, valamint a nagy sikereket elért darab, a Magyar Ház zsúfolt tömege előtt, az eddigi sikereket is felülmúlja. Belépő jegy 50 és 60 cent. Előadás után tánc lesz, Tóth Jani zenekara mellett. Tánc jegy 25 cent. Lesz kitűnő vacsora és minden ami a szinelőadási szórakozást teljessé teszi. GYŰLÉS A SPANYOLOKÉRT. Dr. Felix Marti-Ibanez, volt egészségügyi államtitkár helyettes és Armandó Del Moral az anarkista ifjúsági csoport végrehajtó tanácsának elnöke, a spanyol fronthacokban megedződött forradalmárok, Cleveland munkásságának lesznek a vendégei, pénteken, 1938 október 28-án. Ugyanezen napon, este 8 órai kezdettel, nagyszabású népgyü- lés keretében számolnak be a legújabb spanyolországi eseményekről, a Prospect Auditóriumban. A Bérmunkás olvasóit, valamint a clevelandi magyar munkásságot általában ezúton is meghívjuk a gyűlésre, melynek jövedelme a spanyol szabadság- harcosok ügyét szolgálja. Belépő jegy 25 cent.
