Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-22 / 1029. szám
1938 október 22. BÉRMUNKÁS 7 oldal Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — Budapest 1938 ^szeptember 21 jés 24-ike között) A már jelentett híradásunk óta a fejleményeket sűrítve az alábbiakban adjuk a Bérmunkás olvasóinak tudomására: Szept. 21-én este fél 7 órára kitűzött háború melletti tüntetésre — miként jelentettük — a kényszer s kenyér, munkahely elvesztésének terhe mellett kivezényeltek létszáma beleértve az iskolák tanulóit is körülbelül 150 ezer ember jelent meg. Zadravec tábori püspök mint a tüntetés hivatalos szónoka a tőle megszokott tajtékos szájjal tartotta meg előadását, melyet az e célra betanított szavalókórusok (egyetemi és középiskolák tanulói) adott jelre “Duce” “Duce„ — “Hitler”, “Hitler” — “Horthy”, “Horthy” — “vissza mindent”, “vissza mindent” — “vesszen Prága”, “vesszen Prága” — “Fegyvert”, “Fegyvert”, ütemes kórusbani fölkiálltások szakították meg. Azoknak a gyáraknak, üzemeknek, műhelyeknek munkásait s azon iskolák tanulóit amelyek nem túl messze voltak a gyűlés színhelyétől zárt katonai menetformációkban, többeket rezesbandával az élen vonultatták föl. Zadravec püspökön kívül több felszólaló is beszélt, közöttük a leghiggadtabb, legmegfontoltab- ban a frontharcosok nevében előadó, s Varga nevű munkás volt. Természetesen előirt szövegű beszédet tartottak. Csöndes mosolyt fakasztott az események megfigyelőjének az mikor — a bemondó szerint — egy szlovák (tót) testvérünk következik. Igen-igen akadozva mondotta el beszédét az illető saját anyanyelvén — mint mindenki kell, hogy jól tudjon beszélni — még derültebb epizód volt, amikor a következő rutén testvérünk állott föl szólásra, s 5-6 nagy erőlködéssel kimondott rutén szó után váratlanul csengő tiszta és hibátlan, folyékony magyarra tért át s beszédét igy is fejezte be. Többen a tömegben meg is jegyezték ez a második “mü slovák”. Az egyébként kitünően szinte katonailag megorganizált tömegtüntetés erkölcsi nimbuszát a két szónok — már ami a spontán népi tüntetés jellegét illeti alaposan lerontotta. Szept. 22-én megjelent lapok e háborús tüntetés résztvevői számát stb. alaposan fölnagyit- va tálalták föl. S most már e tüntetési’e hivatkozva még tajtékzóbb hangok uszítottak intervencióra. Chamberlain második útja alkalmával, hogy Hitlerrel találkozott ordító betűkkel “MA OSZTJÁK CSEHSZLOVÁKIÁT” harangozta be a tárgyalás döntését. A katonakötelesek bevonulta- tása szakadatlanul tartott tovább. Esténkint az uccákon katonai egyenruhát látni nem lehetett. A bevonultak száma növekedett, már 1898-ig vonultatták be az embereket, mechanikai, épitőipari s közlekedési foglalkozásúakat azonnal. Az idegesség valóságos tömeghisztériává fejlődött. Az uszítok (rádió és a sajtó) szinte óráról-órára emelte az uszítás hangját. E túlfűtött légkörbe, mint derült égből a villámcsapás vágott bele a csehszlovák rádió Pozsonyi híradása — magyar nyelvű leadóállomás — hogy Szovjet- oroszország beleavatkozik a háborúba, s megtámadja Lengyel- országot ha Csehszlovákiát megtámadja. Utána rövidesen jött szintén a pozsonyi rádió magyar hírszolgálata, hogy Chamberlain- Hitler tanácskozása megszakadt. Az emberek — kik a válság napjai alatt nem is annyira a budapesti, mint a pozsonyi, kassai és besztercebányai rádióleadást és éjszakánként a moszkvait halgatták megkönnyebbülten sóhajtottak fel. E hírek bár a budapesti rádió pénteken egész nap elhallgatta az orosz részről történt közbelépést esti leadásában szinte szárnyszegetten jelentette be, végül amikor már nemcsak a polgári lakosság de futótűzként a bevonultatott katonaság körében is elterjedt napközben ez a híradás, hisz az emberek örömittasan adták szájról szájra az orosz közbelépés hírét. Péntek este (szept. 23-án) már tele voltak az uccák, villamosok katonákkal s ez igazolta a kirobbanás elkerülését. Ma szombat reggel a lapok egy két kormánypénzen kitartott reakciós lap kivételével, abbahagyva a háborús uszító hangot, mint azok akiket lefor- rázás ért az események kommentár nélküli ismertetésére szorikoztak. S a budapesti rádió is az éjszaka folyamán elrendelt csehszlovák általános mozgósítást panaszolta azon a címen, hogy a csehszlovák-magyar határ megerősítésére okot Magyarország nem szolgáltatott s ez oktalanság volt Csehszlovákia részéről. Mivel e drámai összeomlása a fasizta reményeknek, a fölizgatott lakosság részéről zavargásra nyújtott kilátást, illetve az ország “hivatott vezéreinek” inukba szállott a bátorság a a rendőrséget katonai lőfegyverekkel látták el az éjszaka folyamán s ma szombat reggel Budapest uccáin kettesével már igy fölszerelt rendőrök teljesítettek szolgálatot. Ma délelőtt azután elterjedt Franciaország álláspontja, hogy egy Csehszlovákia elleni intervenció esetén szintén közbelép, majd Chamberlain angol miniszterelnök nyilatkozata, hogy Anglia a demokratikus államok mellé áll háború esetén, s igy — bár nem tudható a fasizmus milyen kétségbeesett lépésekre ragadtatja el magát, hogy prezstizsét megmentse. A háború lidércnyomása alól az emberek fölszabadultak. S ma már formálisan röhögnek Hitler és az egyébb fasizta pórul járt handabandázó bohócokon, — mint széltében-hosz- szában hallani — Hitler nekiszaladt a falnak. karcolatok Karcolja (f) Toom Money részére nincs kegyelem. A “liberálisan’- megpakolt supreme court sem talált elég bizonyítékot, hogy a hamis tanúskodás alapján elitéit és 22 éve börtönben sínylődő munkásharcost szabadon engedjék, vagy uj tárgyalást engedélyezzenek részére. Még egy bizonyíték, hogy a kapitalista törvényhozásban hiába van a személycsere, az az uralkodó ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. _ _ E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül osztály erejére van felépítve, és mindenféleképpen csakis az uralkodó osztály érdekeit képviselheti. Ha látni akarsz valódi hipokratákat vess egy pillantást a főbírókra, ők azok! Ameddig csak a munkások üldözését jelentette a fasizmus, a vallási dogmák hirdetői kárörvendve vigyorogtak. Bühődni kell az istentagadó senkiházik- nak, prédikálták a papi prókátorok. Most aztán, hogy a fasizmus kolerája őket fojtogatja, ijedten kapkodnak és tiltakoznak fünek-fának. A vallási üldözések a modern ember előtt csak a legnagyobb szégyenpirt válthatja ki. A modern ember soha nem üldözné a vallási hívőket, legfeljebb csak sajnálni tudja őket. A papoknak azonban a saját tanításuk alapján bele kell nyugodniok a történtekbe. A földi szenvedés után, biztosan a mennyek országába fognak jutni, vagy nem?! Franciaországban a nagy lármával összetákolt népfront kormány egyetlen lényeges alkotása a 40 órás munkahét bevezetése volt. Az aránylag erős alapokon megszervezett szakszervezetek politikai megváltókra vártak, hogy a munkaviszonyok megváltoztatását eszközöljék ki. Most aztán, hogy a népfrontos politikai szájaskodókat vissza állították a sarokba, a 40 órás munkahetet 44 és több órára emelték vissza. A politika szemüvegén nézegető szakszervezeti munkások most már látják, hogy a politikai szemüveg csak a szervezeti tisztánlátást akadályozza. Annyira sikerült az európai békét talpra állítani, hogy még őrültebb rohamba fegyverkeznek a béke ‘“biztosítására”. A béke biztosítása a következő sorrendben történik. A szomszédnak van ezer repülőgépje akkor nekem okvetlen kétezer szükséges. A szomszéd megtudja, hogy nekem már van kétezer repülőgépem akkor, három ezret fog csináltatni. Ha én megtudom ,hogy szomszédom már három ezer repülőgéppel rendelkezik, akkor én négy ezret kell csináltassak azonnal, s igy tovább. Ugye, hogy szépen haladunk a béke felé. Ez a béke milliószámra fogja osztogatni a “nyugodjál békében” kitüntetéseket. Úgy megválasztották Mr. Greent az AFL. elnöki tisztségére, mintha csak oda volna nőve az elnöki székhez. Vannak természeti csodák, mint a teknősbékához hozzá nőt hajléka és sok minden más. Csak az AFL. rendelkezik olyan természetellenes csodával, hogy az elnöki széket életre hozzá növeszti az elnök úrhoz. Ha majd a /szakszervezeti kábultságból kiábrándulnak a munkások kifogják operálni az elnöki székhez nőtt természetellenes kinövéseket. Sőt még a szakszervezeti kinövést is lefogják operálni a munkásság testéről.
