Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-22 / 1029. szám
1938 október 22. BÉRMUNKÁS 5 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Hiányos táplálkozás hatása a gyermekekre Az Egyesült Államokra úgy tekintenek más országok lakói, mint az “Ígéret földjére”. Akik nem ismerik az itteni viszonyokat, úgy vélekednek, hogy itt a bőség és megelégedettség honol. Ezt a hitet még itt is elakarják velünk hitetni, velünk, akik nap nap után részesei vagyunk a legkriminálisabb tömeggyikos- ságnak. Ami a bőséget illeti, hát ez nem is annyira hamis állítás, vagy fogalom, mert a természet és technika mindent megtermel, amire a lakosságnak szüksége van. A termőföldek jók és képesek sokkal többet is termelni, mint amennyit eltudnánk fogyasztani. A föld gyomra telve van a különböző ásványokkal, gyersanyagokkal, melyeknek a felszínre hozásához a legmodernebb gépezetek állnak rendelkezésünkre. Ezen nyersanyagoknak szükségleti cikkekre való feldolgozására a tecnika remekei állnak rendelkezésünkre, melyek megindításával nemcsak az itteni lakosságot tudnánk ellátni minden az élethez szükséges dolgokkal, hanem a fél világot, ha nem az egészet. És csak egy suyos baj van és pedig, hogy ezen jóléti lehetőségek a lakosság felétől elvannak zárva hét lakatos páncél szekrényekbe. A súlyos hiba ott van, hogy az ország lakosságának több mint fele képtelen elérni a szükségleti cikkeket, mert azok nem szükségletre, hanem profitra termelődtek. A jelen rendszerben nem azszerint értékelik az árukat, hogy azokra milyen szüksége van a lakosságnak, hanem, hogy azok milyen profitot biztosítanak a termelő eszközök tulajdonosainak. Más szóval: bármennyire is nélkülöz a lakosság valamelyes szükségleti cikket, ha nem tudják pénzzel megvásárolni, nem juthatnak hozzá. Pedig a raktárak telve vannak ily cikkekkel. Nap, nap után megbízható forrásból jövő statisztikai adatok bizonyítják, hogy ez ország lakosságának az alsó osztályához — tehát a munkás osztályhoz tartozó rétegei úgy szellemileg, mint fizikailag rohamosan degenerálódnak. Különösen ijesztő mértéket ölt ez a dege- nerálódás a gyermekek soraiban, akik a hiányos táplálkozás következtében fejlődés képtelenek. A közelmúlt napokban Dr. Richard Bolt, előnyösen ismert gyermek specialista, aki a “Cleveland Child Health Association” direktora és igy módjában van figyelemmel kisérni a gyermekek fejlődését, jelentésében leszögezi, hogy: “az amerikai gyermekek fizikuma elsatnyul, fejletlen és fogatlanok lesznek ha a táplálkozásuk nem javul. A nemzet gyenge és beteges generációt nevel az elégséges és megfelelő élelem hiányán, melynek elkerülhetetlen következménye, hogy a jövő generáció groteszk figurákból fog állni.” Dr. Bolt és más szakemberek Háború vagy béke? Az alábbi sorokban nem az európai viszonyokról kívánunk csevegni, hanem itt Amerikában a szakszervezetekben folyamatban levő csete-patéról. Ezen témáról tárgyalni azért is időszerű, mert a közelmúlt napokban tartotta konvencióját az American Federation of Labor, amelynek egyik fontos napirendje volt: “megteremteni a békét az amerikai munkás mozgalomban.” Ez irányban több oldalról érkezett óhaj az AFL. Texas állam Houston városában megtartott konvenciójához, többek között Roosevelt elnök is átiratban kérte a konvenciót, hogy találják meg a békéhez vezető utat. Ezen harcnak a két főszereplője William Green az AFL. elnöke és John L. Lewis a Committee for ndustrial Organization igazgatója. Pár évvel ezelőtt a két jeles férfiú még a legjobb barátságban volt egymással. A magasabb polcon Green ült, mert ő a Szövetségnek volt elnöke, mig Lewis csak a Szövetség kötelékében tartozó az United Mine Worker of America bányász szervezetnek. Bár látszólag jóbarátok voltak, de titokban Lewis igényeket tartott a Green pozíciójára, az utóbbi azonban semmi hajlandóságot nem mutatott helyét átadni Lewisnek. Az 1935 évi konvención aztán kitört a nyílt harc a vezérek között. Lewis hadat üzent Greennek. Abban az időben és azóta is, azt akarták a rebellisek elhitetni a világgal, hogy súlyos ter- mészetü alapkérdések forognak kockán, amely nem más mint Ipari, Szakmai szervezkedés. Akkor sem adtunk hitelt Lewis állításának és ma már az elégségesnél több bizonyitékot szolgáltattak, hogy nem a szervezkedési forma, hanem az egyéni érdekek és hiúság idézte fel a harcot. Az elégségesnél több bizonyitékot szolgáltatott a CIO. három évi működése alatt, hogy nem a munkásság helyzete késztette Lewist az AFL.-ből a kijelentései szerint a gyermekek degenerálódása már most is ijesztő képet mutat az egész országban és ha nem történik •orvoslás, hogy a munkásosztály gyermekei megfelelő és elégséges táplálékhoz jussanak, a most fejlődésben levő generáció nagy százaléka testileg nyomorék és szellemileg hülye lesz. Dr. Bolt megállapítása nem uj előttünk. Számtalanszor rámutattunk már ezen súlyos társadalmi betegségre és a fenti idézet csak megerősíti többszörös megállapításunkat. Azonban a baj megállapítása még nem jelent orvoslást. Az orvoslás kulcsa a jelen és jövendő családapák kezében van. Azoktól függ, hogy gyermekeik egészsége érdekében hajlandók- e cselekedni, vagy tétlenül nézik, hogy a jóslás bekövetkezzék. kivonulásra, hanem, hogy ő kerüljön arra a polcra, ahonnan korlátlanul diktálhat. Mig a CIO.-ba tömörült munkásság csak “ csöbörből-vödörbe” esett addig Lewis elérte, hogy neve a vezető sajtó címlapjára került és az utóbbi három év minden napján szerepeltették. Hogy a vezérek ily gonosz játékot űznek egymással, ahhoz kevés szavunk van. A baj abban rejlik, hogy az amerikai munkásság a saját kárára eszköznek szegődött ezen játékhoz. Már eddig is felmérhetetlen kárát vallották a munkások ezen játéknak és a vég még láthatatlan. Pedig a véganalizálásban csak arról van Szó, hogy Lewis, vagy Green szolgálják-e? Azok a harcok, melyeket a két szervezet tagjai a munkatelepeken egymás ellen vívnak egyáltalán nem éri meg az áldozatot, mert a két szervezet között semmi különbség nincs. Úgy az egyik, mint a másik csak ígéretekkel táplálja a tagságot és a tagságot szorosan érdeklő kérdéseknél mindkettőnek a vezérei döntenek a tagság megkérdezése és beleegyezése nélkül. Ahol másként történt, ott a vezérek ellenére történt úgy. A munkásságra nézve az egységes szervezet elengedhetetlen feltétele az osztályharcnak. A munkásosztály saját érdekében csak úgy harcolhat sikeresen, ha megfelelő szervezettel rendelkezik, amelyben a tagság határoz és cselekszik. Ezen feltételeket sem az AFL. sem pedig a CIO. nem adja meg a tagságnak és még akkor sem kerülnének kedvezőbb helyzetbe, ha az annyira óhajtott béke helyre állna, amire egyenlőre nincs kilátás. Békére és sikeres harcra csak akkor számíthat az amerikai munkásság, ha úgy Greent, mint Lewist, valamint a többi kisebb kaliberű vezéreket teljesen kiközösítik a munkásmozgalomból. Addig a szakszervezetek tagsága csak áru lessz, mellyel a vezérek kereskednek. HUJ! HUJ! Harsog az üres hazafias pu- fogás, összedugták a fejüket a hazafiasság vámszedői és megkezdték a tudatlan, homályos agyuak uszítását, a revízióért. “Vissza felső magyarorszá got!”, “Szabadítsuk fel a csehek által elnyomott magyarokat !”Adták ki a jelszót a clevelandi politikus magyar vezérek, ők azonban háttérbe maradtak, mert a választások idején szükségük van, a cseh, román és szerb szavazatokra is, de csatasorba küldték a gözfe- jüeket, hogy csináljanak propagandát a csehek ellen. A fasizta — názi — demokrata szövetség által letiport Csehszlovákia ellen, most mikor tehetetlenül fekszik a porondon alkalmasnak látják az időt, hogy nacionalista uszítást kezdjenek a magyar tömegek között. Az öntudatos magyar munkásoknak felháborodva kell visszautasítani ezeket az uszításokat és példát kell venniök az egyik clevelandi magyar egyletről, amelynek a gyűlésén jelentés lett téve arról, hogy az Egyesült Magyar Egyletek elhatározta azt, hogy a “legnagyobb propagandát fogja lefolytatni a csehek ellen. Alig hangzott el a delegátus jelentése már felpattant egy öreg tag és legha- tározottaban tiltakozott az ellen hogy a testület “ebben a csúnya munkásellenes komédiában részt vegyünk.* Mi munkások vagyunk, nekünk a cseh és tót munkás a testvérünk nem pedig a magyar urak”. Egy másik öreg tag: “Én magyar vagyok, de meg kell állapítani azt, hogy Csehszlovákiában, a magyar munkásoknak, nagyobb szólás, sajtó és szervezkedési szabadsága volt mint Magyarországon.” A magyar kormány most készül feloszlatni a szakszervezeteket tehát a “felszabadított” magyarok, most kerülnek majd tökéletes elnyomásba. Egy harmadik szintén öreg tag, kijelentette, hogy mi munkások, nem, hogy nem melléje állni a Hitler-Horthy akciónak, hanem a legélesebben szembe kell fordulni a fasizták minden háborús uszításával. Magyar munkások ez a példa álljon előttetek és szánjatok szembe a háborús .uszitókkal, kik a magyar urak birtokaiért, a fasizmusnak az egész világra való uralmáért akarnak vágóhidra küldeni, millió és millió munkást és parasztot. Mondjátok meg mindenütt, hogy azért, hogy a magyar vagy cseh kaptalista zsákmányolja ki a munkást a kis újunkat sem mozdítjuk meg. Aki annyira szerelmes Horthy uralmába, az pakoljon és menjen haza és haljon meg a magyar urak uralmáért, de mi csak az egész világ munkásságának a felszabadításáért vagyunk hajlandók harcolni, nem a cseh munkásság, hanem a nemzetközi kapitalizmus ellen. IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése
