Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-22 / 1029. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 22. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAÍSÍ OF THE L W. W. Előfizet»« árak: évre .................. félévre ........ ........... Egyes szám -«■a ........ Csomagos rendelésnél.. Subscription Rate«: 12.00 One Year ____________*2.00 1.00 Six Months _________ 1.00 5c Single Copy ________ 5c 3c Bundle Orders ______ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. 0. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd.. Cleveland. O. Entered as seer ad-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, .3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD »42 Gyöngültünk vagy erősödtünk? Több lapban látjuk a sóhajtozásokat és óhajtozásokat megnyilvánulni az összekuszált európai és magyar cseh állapotok kapcsán. Öntudatos munkások között is vita tárgyát képezi, hogy mi volna a teendő, ha tenni lehetne valamit ? Egy évvel ezelőtt bár még távol voltunk a német cseh konfliktustól ■— megállapit- tottuk, hogy 1914. viszonylatban, a munkásmozgalom tehetetlenebb lett. Többek kívánságára e cikkünket mely 1937 október 23-iki lapszámunkban megjelent és százszázalékosan beigazolódott, ismételten lehozzuk. , Szerk. Mind gyakrabban vetődik fel és kerül napirendre a kérdés, hogy vájjon erősödött, vagy gyöngült e a nemzetközi munkás- mozgalom, az elmúlt húsz esztendő folyamatában. Annál inkább is előtérbe kerül e kérdés, mert az Egyesült Államok mindenkori kormánya pacifista jelleggel birt: Mert a jelenkori adminisztráció, csaknem ugyanazon nemzetközi helyzettel és erőviszonyokkal találta magát szemben, mint két évtizeddel ezelőtt, a pacifista Woodrow Wilson és kormánya, kiket a háborút csináló amerikai kapitalizmus kézlegyintéssel sepert el utjából. Mit- sem törődve azzal, hogy Wilson elnök másodszori megválasztása alkalmával, a kampány csattanója, “He kept us out of war” mindent maga előtt seprő jelszóban domborodott ki. Szükségtelen ismételgetnünk, hogy Roosevelt másodszori megválasztása előtt tartott program beszédeiben minden kertelés nélkül a wilsoni pacifizmust tette magáévá. “Ha a háborút akaró tőkések profitszomja és a békeszerető népakarat között kell választanom, úgy én habozás nélkül választom a békét”. Robert Owen, utópista, a tizennyolcadik század elején már rájött és megállapította, hogy a hadviselés előfeltétele profit- halmozás, minden háború rablóhadjárat és minden ilyen hadjáratnak gazdasági rugói vannak. Marx és Engels ennél sokkal tovább mentek. Tudományosan dönthetetlen érvekkel alátámasztottan fektették le a profitképződés elméletét, a tőke s a tőkés osztály nemzetközi csoportosulását és ellentétes érdekeket képviselő táborokba való felsorakozását és a tudomnyos szocializmus mérőszeközét elkészítették, melyekkel ők már pontosan le is mérték, megállapították azokat a feszülő pontokat és társadalmi kerettágulásokat, ahol az ellentétek ki kell robbanjanak és kikerühetetlenül, háborúkba kell kuliminálódjanak. A tizennyolcadik század derekán, már erőteljesen bontakozott ki a munkásmozgalom, melynek nemzetközi csoportosítása és csoportosulása, a hetvenes években, osztályharcos, szocialista keretekbe szerveződött. A szocialista irodalom tanulmányozása kétséget kizárólag mutatja, hogy a hetvenes években, már nem tapogatództak annak megalapítói és az osztályharc elméletét úgy voltak képesek lefektetni, hogy azon nagyon kevés módosítást kellett eszközölni ötven esztendő után. A tudományos alapelmélet, ma is változatlan. Csupán taktikai kérdésekben tagolódott több irányzatra a munkásmozgalom és a gyorsabb iramba fejlődő ipari államokban vállott szükségessé a szakmaszerinti szervezkedés helyett, a munkások iparokkénti csoportosítása. A Nemzetközi Munkás Szövetség (első internacionale) párisi első kongresszusán, a parlamentáristák és a direkt akció hívei között megnyilatkozó éles ellentétek dacára, mindkét irányelv hívei megegyeztek abban, hogy háború esetén, a‘szocialista munkásmozgalom minden erejét latba kell vetni, hogy minden ország munkássága, saját országának keretein belül ellent- állást fejtsen ki a háború ellen. Ezen álláspontnak ad nyomatékos hangot az erfurthi program is. S hogy az erősen militarista országokban, milyen veszéllyel járt ennek a programnak hirdetése, arról vaskos dokumentumokkal szolgál Európa minden országának munkásmozgalmi története. Az 1914-es vérözön nem találta kellő felkészütségben az európai munkásmozgamakat. És hogy miért nem, erről jelen cikkünk keretében nem beszélünk, de ha a helyzet úgy kívánja, visszatérhetünk rája. Egy dolog tény és bizonyos. A színtiszta tudományos szocializmusnak mindenütt voltak hangadói és követői, akik a háborús őrülettel szembe száltak. S mert ilyenek kevesen voltak elsepertettek az útból. Egyetlen ország és egyetlen szervezet volt az egész világon, ahol a munkásság egv számottevő töredéke komoly ellentállást fejtett ki a háború ellen: Az Egyesült Államokban, az IWW- A mi szervezetünk tagsága, nemcsak öntudatos ellentállást fejtett ki amiért ezrével kerültünk börtönbe, de sztrájkot vezetett az alaiparokban, a legszükségesebb háborús termékek gyártását hátráltatta. Akadt Németországban is egy Liebknecht, Amerikában is egy Debs, Franciaországban is egy Jauréz, de a hazafias őrület és láz közepette, az egész világ történetében, a legszebb munkásfejezetet, az IWW. irta. Nemtagadjuk, hogy a háborús őrületből született meg az Orosz szovjet. Azon sem vitatkozunk, hogy azt a borzalmas árat meg érte e, amit fenmaradhatásáért, az egész emberiség fizetett. Azt sem tesszük egyenlőre kérdésessé, hogy megérte e az orosz szovjet fenmaradásárét az egész világ munkásmozgalmának feláldozása? Áll a szovjet és éljen! Ám mit fizettünk érte. És azért, hogy a szovjet álhasson, minek kellett lefeküdni? Lefeküdt az osztrák-magyar, német, olasz, bolgár, finn munkásmozgalom, a srapnelok által szántotta sírba. A mai vérgőzös és a háborús készülődésektől feketéllő országokban, van e olyan ereje, ellentálló képessége a szervezett munkásságnak, mint volt 1914-ben, noha akkor sem tudtuk a háború kitörését megakadályozn ? Rendelkezik e a munkásmozgalom olyan félelmet nemismerő, minden áldozatra kész elittgárdával, mint az elmúlt világháború előtt? Vannak e olyan jólképzett, bátor és elszánt néptribünjei, mint akkor voltak? Nos és AZ OSZTÁLYHARC ALAPJÁN ÁLLÓ SZOCIALISTA SZERVEZETEK PÁRTOK milyen taglésszámmal, milyen programmal rendelkeznek? Mi állítjuk, hogy az elmúlt háború előtti békeidőben, egy budapesti, berlini, vagy new yorki munkás, hat hónapos szocialista képzettségével többet tudott, mint azok, akik szocialista, vagy kommunista újságszerkesztéssel foglalkoznak. Többet, mert az említett lapoknak Írói, még NYÍRNI sem tudnak okosan. Mert még Robert Owen utópista szocializmusáig sem jutottak el a tanulásnál és mégis tanítani akarnak. Mert visszafejlesztették a munkásmozgalmat és a tudományos szocializmusról, fogalmuk sincsen — azért Írni akarnak róla. — Egységfrontról szavalnak . . . Kivel? A középosztályai! Azzal a középosztályai akarnak egységfrontot, melynek pályafutását Marx megjelölte. Melyről már abban az időben megállapította, hogy a fejlődés kerekeinek vissztalói, “REAKCIÓSOK ELLENFORRADALMÁROK”. Egységfrontról beszélnek ami által letagadják a munkás- mozgalom célirányosságát, tudományos osztályharcos összetételét. Hát miért és kinek alakult a munkásmozgalom bármely irányzata? A munkások szervezésére, célirányos, osztályharcos nevelésére! Arculcsapása a tudományos szocializmusra épült munkás- mozgalomnak, olyan egységfrontnak a jelszava is, mely a nyárspolgárokat, minden szocialista nevelés, minden osztálytudat hiányában, a munkásmozgalom keblére törekszik ölelni. Tagadása annak a vastörvényszerü elméletnek ,hogy a tudományos munkásmozgalomnak, nem a tömegek értelmetlensé- gi színvonalára kell leereszkedni, hanem a tudatlanokat kell az osztálytudatosok nívójára felemelni. Ha két évtizeddel ezelőtt, az erőteljes szocialista pártok és zakszerv^etek képtelenek voltak a háború megakadályozására? most a fasizmus vascsizmája alatt nyögő országok részben kipusztitott és egészben béklyóba vert munkásságának közreműködése nélkül, kivel és mivel lehet ellentállást kifejteni? A CIO.-val?! Mert sajnos de tény, hogy sem számbelileg, sem képzettségénél fogva, sem mint gazdasági tényező, a fasizmus béklyóiba vert munkásosztállyal annak generáló erejével, a szovjet munkássága akkor sem érne fel, ha nem hazafiasságra, hanem nemzetközi teljesítményre volna nevelve. Akkor sem érne fel, a német, osztrák, magyar, bolgár, finn és olasz munkássággal 1914-es viszonylatban, ha önmagát áldozta volna fel a világforradalomért. S mivel, hogy az ellenkezője ál, a világ munkásmozgalmát áldoztatták fel, hogy a szovjet fent maradhasson. A szervezett munkásság erőviszonya, húsz esztendős távlattal összehasonlítva döbbenetes. Ezt beismerni nem szégyen, viszont tagadni ostobaság! Szerkesztői üzenetek M. P. Cleveland. Sajnáljuk de a lapbizottság határozata értelmében, oly dolgozatoknak, melyek a Munkás Betegségélyzd Szövetség belügyeivel foglalkoznak nem adhatunk helyet. Az Ön cikke is, mint sok más hozzá hasonlók, az Összetartásban, a Szövetség hivatalos lapjában kellene napvilágot lásson. Oda küldje. Had jusson azoknak a sok tiltakozó leveleknek a sorsára az is, melyeket a főtitkár és szárnysegédei a papírkosárba süllyesztettek. Ne izgassa az munkástársat, hogy az “összetartásban” mindent írtak csak igazat nem. Ilyesmi éppen hozzájuk illik. Bürokratáknak, ha zugság az erényük. S hogy Wi ener Andorról azt hazudjék, hogy elszaladt az 50-ik osztály gyűléséről? . . . Well . . .well . . az már nemcsak hazugság . . . Ebben az ügyben kérdezze csak meg a főtitkárt, hogy ha egyszer Wiener, ugyanazon pénteken este, egy több mint száz főből álló magyar munkástömegnek két órán át beszélt az uccai gyűlésen, hogyan vehetett volna részt a Szövetség osztály- gyűlésén? Ahogyan mi az Intéző Bizottságot és clevelandi csatlósaikat ismerjük, ők ezt is megtudják magyarázni ... ők mindenre képesek . . . A G.R.U. newarki csoportéi saját helyiségében, 294 Marke St. minden hó első és 3-ik ked jén tartja rendes gyűléseit.
