Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-10-15 / 1028. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1938 október 15. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetni árak: Subscription Rate«: c'?y évre .................. $2.00 One Year____________$2.00 félévre ................-.......' 1.00 Six Months________1-00 Egyes szám .na -........ 5c Single Copy------------------5c Csomagos rendelésnél- 3c Bundle Orders--------------3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as seer vid-class matter, at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A munkásosztály szervezete Az IWW. megalakulása óta vallja és hirdeti, hogy a dolgozókat aszerint kell szervezni, amint az iparokban csoportosulnak: mint bérmunkásokat kell tömöríteni, vallási, nemzetiségi vagy a bőrük színét figyelmen kívül hagyva. Az utóbbi években, némileg alább szállott, hogy úgy mondjuk önmagától enyhült a munkásságban az idegen gyűlölet, valószínűleg ezt nagyban befolyásolta, a kivándorlás csökkenése. S miután megszűnt a kivándorlás, az idegengyülölködésnek nincsen miből táplálkoznia. Sajnálattal kell azonban megállapítanunk, hogy még ma is fenn áll egy bizonyos fokú gyűlölet csupán azért, mert egyes emberek és csoportok másként, vagy más nyelven beszélnek és valljuk be őszintén, hogy e gyűlölködésnek nem kis szerep jutott az Egy Nagy Szervezet kibontakozásának meggátlásában. Bizonyos csoportok össztartozásának és csoportosulásának is megvan a maga oka, magyarázata. Vagy a közös nyelv, vagy a szokásos, de főként azon gazdasági és társadalmi háttér, melynek a csoportosulok összesége egyformán a produktumai. Ha bármely embercsoport áthelyeződik, vagy átplántálódik egy másik országba, melynek vallása, nyelve, szokásai stb., az átültetett emberek részére idegenek, előbb-utóbb egymásra találnak azok és kifejlődik közöttük az összetartozás érzéke, a szolidáris összetartás, mely őket megkülönbözteti és úgy tartja a szomszédjaitól: ez a folyamat annál tartósabb és annál tovább áll fenn, minnél barátságtalanabb a csoportot körülvevő környezet, melynek hivatása őket előbb, vagy utóbb felszívni. A munkáért folyó versenyben, megvolt a benszülötteknek a maguk előnye és bizony az Egyesült Államokban ki is használták ez előnyt a bevándoroltak rovására oly annyira, hogy az uj jövevények, az ipari elhelyezkedésben a legrosszabb helyeket kapták meg. Olyan munkákat, melyeket a benszülöttek nem is akartak és olyan munkaviszonyok és bérek mellett, mely az életszínvonalukat alacsonyan tartotta. Annyira kirívóan dívott ez állapot, hogy az amerikai munkás arisztokratának képzelte magát a bevándorolthoz viszonyítva és már már természetesnek vette, hogy ő különb, mint az a munkás, ki nem ismeri a nyelvet s talán nem is tanulja meg soha . . . úgy tekintette a bevándoroltat, mint akinek ő fölötte áll és időtlen időkig fölötte is maradhat. Nem akarták észrevenni, hogy a látszólag alattuk maradt rabszolgáknak sorsuk, jóban és rosszban is az övével egyforma, hogy érdekeik közösek és attól eltekintve, hogy a bevándorló helyzetét, a nyelvhiány, vagy nyelvtanulás csak súlyosbítja, sorsközösségük azonos. Csak természetes, hogy ezt a kiközösítést és az alantasság minden ódiumát súlyosbított teherként cipelte az a munkás, akinek bőrszíne az ő hibáján kívül nemcsak sötét, hanem a fehér- bőrüek bosszúságára, még amerikai születésűek is, a nyelvet is éppen olyan jól bírják, mintha nem is volnának feketék. Ami azt illeti, a fajgyűlöletnek e formája a feketék ellenében, még annyi haladást sem mutat, mint az idegen gyűlölet alábbszállása az asszimilálódás által. AZ IWW. MEGMUTATTA AZ UTAT. Amig az IWW. meg nem jelent az ipari harcok arénájában, hogy az egész munkásosztály harcát egyesítse és egységesítse, a bevándorolt munkásokat (a szakképzettek kivételével) az amerikai szervezetek kutyába sem vették és nem szervezték. A szak- szervezetek, mint megannyi hustömeget vették a képzetlen munkásokat és nem ismerték el olyanoknak, mint akiknek szintén szervezetben van helyük. A szakképzetlen és még hozzá bevándorolt munkásokat nem is vették emberszámba: de sok esetben, ha azok mégis fellázadtak a munkáltatóik ellen, maguk a szak- szervezetek segítették harcukat letörni. Cselekvéseikből Ítélve, könnyű megállapítanunk a szakszervezetekről, hogy ők nem csak lehetségesnek, de szükségszerűnek is tartották, hogy a tőkés termelési rendszer struktúrájában, a ranglétra alatt foglaljanak helyet a képzetlen és szervezetlen tömegek, kiknek sorsával mitsem kell törődni. Ám a munkáltatók megtanulták és még a tudósoknál is hamarább rájöttek, hogy ember és ember között nincsen olyan áthidalhatatlan különbség, hogy egyik csoportot arisztokratának, a másikat hordának lehetne tekinteni. Amig a szakszervezetek megtagadták, az “alacsonyabb” osztálybeliek szervezését, a munkáltatók pillanatig sem haboztak, hogy mindenütt alkalmazzák őket, ahol megfelelnek és sok esetben, a szakképzett munkásokat helyettesítették velük. A szakszervezetek nem fogadták be őket, ami nem gátolta meg a- szervezetleneket abban, hogy a szakképzett munkásoknak versenytársaikká válljanak. Ezt persze elősegítette és rohamosan, szinte napról-napra fütötte, növelte a géptermelési rendszer tökéletesedése és folytonos átalakulása, a teljes ipari kibontakozás. A helyett, hogy a szakszervezetek felismerték volna, hogy ők tulajdonképpen olyan időszakhoz alakultak, mely szemmellát- ható változáson megy keresztül és a változások értelmében az uj viszonyokhoz ők is hozzáidomultak volna, szembe helyezkedtek vele. Szembe fordultak a fejlődő gépekkel és az azokat kezelő munkásokkal egyaránt, mint akik az ő munkájukat veszik el. Ezzel szemben az IWW. felismerte a helyzet valódiságát és megjelent, mint a munkások osztályszervezete, mint amely nem tesz különbséget munkás és munkás között bármilyen munkát végez, akármilyen nyelvet beszél, legyen a bőrének színe, fehér vagy fekete: azt hirdette és kitart ma is mellette rendületlenül, hogy a munkásnak joga van munkája teljes társadalmi értékéhez és kevesebbel ne is elégedjék meg. Az az álláspontunk, hogy egy munkásszervezet, vagy az összmunkásságnak viv ki eredményt, vagy következetesen nem is nyerheti meg másként a harcot. Az a 33 év, mely megalakulásunk óta lezajlott, kellőképpen bizonyítja azon állításunkat, hogy vagy együtt megyünk előre, vagy együtt szenvedjük valamennyien a szervezetlenség átkát. Előbbeni megállapításunk helyességét viszont, csak a tébolydába való munkásvezérek teszik kérdésessé, azok, akik a munkásmozgalomban csak azért vannak, hogy a tőkések érdekeit szolgálják. A FÉKEREK NEM VÁLTOZTAK. A felületes bíráló előtt olybá tűnhet fel a mai helyzet, mintha a szakszervezetek egy lapot fordítottak volna történelmükből és uj fejezetet akarnának Írni. Olybá tüntetik fel a dolgot, mintha azok, akik a szakképzetlen munkások szervezését ellenezték tegnap . . . ma éppen azt akarják. Mintha némelyek közülök feladták volna a szakmai szervezkedéshez való ragaszkodást és az annyira gyűlölt, leiksárolt, IWW.-t, vagy az IWW. által lerakott és hirdetett ipari szervezkedés struktúráját legalább részben magukénak vállanák. Az ilyen látszat, csak a felületes bírálat eredménye. Ha valaki meggyőződést akar szerezni arról, hogy milyen formáját akarják a' munkásfékerek az “Uj Unionizmusnak”, szükségképpen nem muszáj az IWW. megállapítást készpénznek venni. Forduljatok csak a CIO. felé és azonnal látni van alkalmatok, hogy az általuk épített Egy Nagy Szervezet nem egyéb, mint Company Union. Olyan szervezet, mely a tőke' és munka társulásán, (ko-operációján) épülve, az Orosz szakszervezeteket majmolja, ahol a munkások függetlenségének utolsó foszlányait sem lehet látni. Igaz, hogy vannak még szervezetek a CIO.-ban, melyekben nem bírták megfosztani a köztagságot minden jogtól. De munkálkodnak rajta s mire célt érnek, valamennyien úgy fognak kinézni, mint Lewis bányászszervezete, a United Mine Workers of America, vagy az Amalgameted Clothing Workers of America, melynek Sidney Hillman és vezérkara a boldogítója. Amerika széles munkásrétegeinek, sem az AFofL, sem pedig a CIO. nem adhat egyebet üres Ígéreteken kívül. A nyomor és nélkülözés megszüntetését puszta Ígérettel sem merik megkockáztatni. Ezen szervezeteknek és vezéreiknek követése a munkásság részére soha nem hozza meg helyzetük megjavítását, a munkán való felszabadulást. Gyakorlatban szolgáltatják a bizonyítékot, hogy minél több munkást kerítenek hálójukba, annál jobban kivannak szolgáltatva, úgy a szakszervezeti vezérek, mint a munkáltatók akaratának. Az IWW. ma is csak az egyedüli szervezet. Az egyetlen osztályszervezet, mely a munkásságot, bőrszínre, nyelvezetre, fajra, nemre, vallásra való tekintet nélkül, ipari egységbe tömöriti. Az IWW.-nak nincsen versenytársa. Fordítva: az Industrial Workerből. Amit nem hagyhatunk szó nélkül Gyors segélyt kér az Industrial Worker _________/_ Az IWW. angol nyelvű hivatalos lapja, az Industrial Worker, a gazdasági válság és pangás következtében, súlyos anyagi helyzetbe került. Ezt látszik igazolni az a felhívás, melyet mint végső segélykiáltást, az olvasókhoz, és az IWW. tagjaihoz, kibocsáj- lottak a chicagói központból. Anyagi segítségért és támogatásért, szervezetünk angol nyelvű lapja csakúgy, mint jómagunk is — a legvégső esetben folyamodik. Saját súlyos helyzetünket mérlegelve és tudatában a nagy mncstelenségnek, nem zárkózhatunk el és nem dughatjuk be fülünket, az Industrial Worker S.O.S.-je előtt és arra szólítjuk fel mindazon magyarajku ipari forradalmárokat, akik mérlegelni és értékelni bírják azt a fontos szerepet, melyet angol lapunk betolt, hogy: amennyiben és akinek módjukban áll, siessenek az Industrial Worker segítségére. Támogatásukat akár direkt Chicagóba, akár a lapbizottságon keresztül, minél előbb juttassák el.
